Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-30 / 75. szám
JÓ SZÁNDÉKBÓL, TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGSZERŰSÉGBŐL FAKADT Az általános iskolai diákotthonok múltja •és jelene Bács-Kiskun megyében Szűkebb hazánk, Bács-Kiskun az ország legnagyobb megyéje. Még ma is külterületen él a lakosság csaknem 20 százaléka. Ezért úgy is jellemezhetjük magunkat, hogy miénk az legnagyobb tanyás megyéje.ország A tanyai életmód évszázadok alatt alakult ki, hagyományokból, a szokásokból, mindennapi létért való küzdelemből táplálkozik. A múltban a tanyákon nagycsaládok éltek, jól megfőtt egymással a nagyszülő, szülő és az unoka, összekapcsolta őket az egymásrautaltság, a növények, állatok szeretete. Fiú az apától, leány az anyától tanult tisztességet, szeretetet és szakmai hozzáértést. A tudást tisztelték, nagyra becsülték, de egy kicsit féltek is tőle, azt az „urak” kiváltságának tartották. A tanyai ember életében, gondolkodásmódjában a felszabadulás, a földosztás, a 8 osztályos általános iskola kötelezővé tétele, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek szervezése és létesítése változásokat hozott. Sokan a tanyáról elmenve az iparban próbáltak szerencsét. A tanyai és kistelepülések társadalmi értéke csökkent, de az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek erősödésével, politikai és állami intézkedések hatására újraértékelődött. A körzetesítés első szakasza Az 1960-as évektől egyre határozottabban hirdették az egységes oktatási-nevelési rendszer fontosságát, az get, a hátrányos esélyegyenlőséhelyzet megszüntetésének és a fizikai dolgozók gyermekei segítésének szükségességét. A Bács-Kiskun Megyei Tanács 1968-ban vizsgálta a hátrányos helyzetű tanulók körülményeit, és jóváhagyta az iskolák körzetesítésének programját, aminek befejezését 1980-ra tervezték. Már a megyei tanács döntése előtt — a tanyai gyermekek hátrányos helyzetének javítása érdekében — 1961-ben Dunapatajon, 1964-ben Kisszálláson és Kunszentmiklóson, 1965-ben Bácsalmáson, 1966-ban Tiszakécskén kis létszámú diákotthonokat alakítottak ki. A tanyai felső tagozatos gyermekek diákotthonokban történő elhelyezése, illetve utaztatása már a körzetesítés kezdetén szülők egy jelentős részének ellenállásába ütközött. A szülők akkori magatartását ma sem lehet egyértelműen elítélni. Hiszen számukra a meghitt családi légkörből hiányzott valaki, esetleg az, aki segített a ház körül, hasznos munkát tudott végezni a földön, de az állatok körül is. Az sem lehetett utolsó szempont, hogy a kistestvér őrzését, etetését is rá lehetett bízni. Bizonyos mértékig érthető volt az újtól való idegenkedésük és ragaszkodásuk a régihez, még akkor is, ha a mindennapi iskolába járás napi 5—6, vagy esetenként annál is több kilométeres gyaloglást jelentett gyermeküknek. Ezt a kollégiumok melletti hatásos érvként legtöbb esetben nem lehetett használni, mivel maguk a szülők is annak idején ezt tették. A tanyai kollégiumi akció Megyénk diákotthonaiba már a kezdet kezdetén is a legjobb tanyai, részben kijáró tanítók gyűltek össze, kitűnően ismerték a tanyai ember jellemzőit. Türelemmel, megértéssel, igen komoly szakmai felkészültséggel és hatékony pedagógiai munkával bizonyították be a diákotthonok előnyeit. Ehhez a nevelőoktató munkához legtöbbször az általános iskola tantestülete is jó partnernek bizonyult. A szakrendszerű oktatás gyorsan megmutatta előnyeit, egyre több tanyai gyermek tudott és akart a középfokú iskolákban továbbtanulni. Ez már kézzel fogható eredmény és bizonyítás volt diákotthonok mellett, azt tükrözte, hogy a tanyai gyermekek ugyanúgy képesek továbbtanulni, mint községi, városi társaik. Azt is bizonyította, hogy legalább annyi információval rendelkeznek, mint a településeken élők, még akkor is, ha annak tartalma más. A kezdeti kudarcok és sikerek után 1971-ben a Bács-Kiskun megyei képviselőcsoport ülésén felvetődött a megye tanyai oktatásügyének helyzete. Kezdeményezték a társadalmi erők nagyobb mértékű aktivizálását. Egyidejűleg határozták el az iskolák villamosítását és új kollégiumok létesítését. Ortutay Gyula egy új könyvének teljes honoráriumát ajánlotta fel erre a célra, majd Illyés Gyula és több író, de kollektívák, szocialista brigádok is vállalták a támogatást. A kezdeményezést a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Bizottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ megyei bizottsága magáévá tette és közös felhívást bocsátott ki megye és az ország tanyai iskoláinak segítését célzó társadalmi mozgalom indítására. A felhívás kollégiumi alap létesítését és a tanyai iskolákat segítő társadalmi összefogást kezdeményezett. Mindez visszhangra talált, széles körű mozgalom kibontakozását eredményezte, felhívást kibocsátó szervek a kibontakozó mozgalom koordinálására és a kollégiumi alapra befolyó pénz felhasználására társadalmi felügyelő bizottságot alakítottak. Tagjai között írók, közéleti személyiségek, művészek és munkások egyaránt megtalálhatók. A bizottság elnöke Ortutay Gyula akadémikus, megyénk országgyűlési képviselője lett. A kollégiumi alapra a tanácsoktól, üzemektől, vállalatoktól, szocialista brigádoktól és magánszemélyektől a hozzájárulás figyelemre méltó volt: a számlára 1974. december 31-éig 42 millió forint folyt be, az összbefizetés 65,5 millió forint volt. A tanyai kollégiumok tervezése, építése ténylegesen 1972-ben indult. A IV. ötéves tervben 697, az V. ötéves tervben 676 diákotthoni hely valósult meg. Nyolc új diákotthon létesült, hatot bővítettek, átalakítottak. Külön kell méltatni azt a társadalmi segítségnyújtást, amit egyetemisták építőtáborai és vállalatok, üzemek társadalmi munkában kollektívái végeztek a kollégiumok tervezésében, építésében. Olyanok is szép számmal akadtak, akik berendezést ajánlottak fel, például bútort, könyveket, televíziót. 1976-ban a társadalmi felügyelő bizottság feloszlott, mivel a vállalt feladatát teljesítette. Változások után — új funkcióban Az általános iskolák körzetesítését 1961-től 24 kisebb-nagyobb diákotthon segítette. A tanyákon élők elöregedésével, a elnéptelenedésével, a zárt tanyák települések nizációval vonzásával és az árbaösszefüggésben diákotthonok közül hét elnéptelenedés miatt megszűnt. Az épületeket nevelőotthoni, iskolai napközi, pedagógiai egészségügyi és gyógyintézményként hasznosították. Jellemzően a kisebb települések és a régi épületekből kialakított diákotthonok szűntek meg. A jelenlegi diákotthonokban elhelyezett tanulók száma 1666, közöttük 1287 általános iskolás, 152 középiskolás és 109 szakmunkástanuló. Legjobban a városi és a nagyközségi diákotthonok vannak kihasználva. Kulturáltan nem helyezhető el annyi tanuló, amennyit eredetileg meghatároztak, annak megállapításánál tervezői hibák is becsúsztak, az építési szabványok közben módosultak. Néhány diákotthonban a férőhelyek betöltését iskolai tantermi gondok is akadályozzák. Az általános iskolai demográfiai hullám levonulása előtt sürgős feladat a diákotthonok helyeinek felülvizsgálata és azok csökkentése a tényleges, építési szabványokban előírtakhoz. Ehhez a munkához a fenntartó tanácsoknak, irányító szakigazgatási szerveknek azonnal hozzá kell fogniuk. Attól sem kell visszariadni, ha további diákotthonok megszűnnek, hiszen azok hasznosítására legtöbb esetben még a művelődésügyön belül is akad lehetőség, de mindenképpen valmi támogatni kell más társahasznos funkciók, (például szociális, egészségügyi) kialakítását is. Az általános iskolai diákotthonokban az óvodások a szülők kívánságára jelentek meg, őket iskolára készítik elő. A középiskolások, szakmunkások felvételét az ésszerűség és takarékosság diktálta. Egyre több veszélyeztetett helyzetű és gyógypedagógiai nevelésre szoruló gyermek is elhelyezést nyer. A diákotthonok új funkciói, lakóinak heterogén összetétele megnehezíti a pedagógiai munkát, de szerencsére a diákotthonok vezetői, pedagógusai jó színvonalon megoldják azt. Minőségi változás Az összevont tanulócsoportba járó felső tagozatos tanulók száma 1964-ben 7271 volt, ami 1980- ra 542-re, 1985-re pedig 430-ra csökkent. A végzős 8. osztályos tanulók továbbtanulási aránya az 1964. évi 73,8 százalékról 1985- re 92,4 százalékra nőtt. Az oktatás mennyiségi és minőségi mutatói kedvezően változtak. Például 1964-ben a felső tagozatos tanulók 81, 1985-ben 98,3 százaléka járt szakrendszerűen oktató iskolába. A szakos tanítás 1964- ben 45,9, 1985-ben 98,3 százalék volt. Mindezek a változások nemcsak mennyiséget, hanem minőséget is tükröznek. Igaz, a számok mögött meghúzódnak fontos oktatáspolitikai teendők is. Az általános iskolák körzetesítésében előfordulhattak túlzások, de összességében ez semmiképpen sem állítható. A terveket az érdekelt tanácsokkal és a szülőkkel mindenkor egyeztették. Maguk a szülők is gyakran a igényelték az irányító szervektől koordinálást, az iskolák bővítését, diákotthonok építését és iskolabuszok beállítását. Mindezeket társadalmi akciók is segítették. E fontos oktatáspolitikai feladatot úgy hajtották végre, hogy két kistelepülés (Drágszél és Újsolt) kivételével minden településen megőriztük az óvodát és iskolát, mint a település népességmegtartó képességét erősítő intézményt. A megyei vezetés eddig sem, de a jövőben sem zárkózik el jól előkészített „visszakörzetesítési” szándék támogatásától, amennyiben azt a település érdeke, a személyi és tárgyi feltételek alakulása letővé teszi,indokolja, illetve leösszefoglalva hogy megyénkben megállapítható, az iskolák körzetesítése jó szándékból, történelmi szükségszerűségből fakadt. Azt sem szabadnánk, hogy az iskolák elfelejtőkörzetesítésével párhuzamosan indult a külterületi iskolák villamosítása és televíziókkal való ellátásának társadalmi akciója is, ami szintén az egyenlő esélyt volt hivatva szolgálni. Mindez a gyermekekért történt, amit nem lehet most friss „felfedezéssel” senkinek elvitatni. Csekei Sándor, a Bács-Kiskun Megyei Tanács osztályvezető-helyettese 1981. március 30. • PETŐFI NÉPE • 3 m trojetárok, vigyázzatok a virágokra és fákra. Kecskemét parkjai, fasorai és élőfái közvagyont alkotnak és fontos közegészségügyi célokat szolgálnak... Aki fa parkokat, fasorokat és élőfákat pusztítja, ezt elősegíti vagy elnézi, bűnt követ el és a forradalmi törvényszék elé kerül.” A Tanácsköztársaság idején megjelent felhívásra utalt ismerősöm faágakat lemetsző motorfűrész zümmögésétől kísért bosszús megjegyzése: — • Borókák köztéren. (Pásztor „Látástól vakulásig dolgozhatnának mostanában a bíróságok”. Zoltán felvétele) MEGÉRTÉST ÉS SEGÍTSÉGET KÉR A FŐKERTÉSZ Fák, cserjék, virágok Balesetmegelőzés fakivágással Kitördelt fák, letaposott parkok, autóktól meggyalázott virágágyak rántják ökölbe a jobbérzésűek kezét. Sőt, mintha tanácsi vállalatok is pusztítanák a meglévő faállományt. Kertelés nélkül megkérdeztem dr. Hajnal Lajosné városi főkertészt: — Igaz-e, hogy a Kossuth téren, a Budai utcában és másutt kivágtak, megcsonkítottak egészséges fákat. — Igaz. Indokolatlan azonban a felháborodás, az aggodalom. Részben kényszerből, részben előrelátásból engedélyeztük, illetve rendeltük el ágak lefűrészelését, fák eltüntetését. — Kényszerből? — Biztosan hallott arról, hogy súlyos kárt okoztak az erős széltől vagy a fagy miatt letört faágak. Lassan elöregedik az utcákat szegélyező faállomány. — Tehát tervszerű felfrissítéssel meg kell szüntetni a veszélyhelyzeteket? ■— Pontosan így van. A bajok megelőzését is szolgálta a Kecskeméti Városszépítő Egyesület közreműködésével szervezett felmérés. Egyeztettük a közvilágítási, a szépészeti, közegészségügyi érdekeket. A Kossuth téren, az Ady Endre utcában például vastag ágakat vágattunk le, mert balesettel fenyegettek; szigeteletlen légvezeték nem érintkezhet a lombkoronával. — Nincs más megoldás? — Volna ... A szigetelt légvezetékek megtűrik a magas, messzire nyújtózó ágakat is. A Démász a Béke fasorban, a Puskin, a Kaszap, Táncsics utcában már kicserélte a vezetékeket. Tervezik a Kada Elek utcai, a Czollner téri hálózat korszerűsítését. Környezetszennyező nyárfák — Nyárfák kivágását is javasolták egy leninvárosi megbeszélésen. Panaszkodnak: az egyik oldalról a kádgyár rontja a levegőt, a másik oldalról a szállongó virágai miatt kellemetlen, ráadásul az épületek tövébe ültetett magas fák. — Azzal a feltétellel engedélyeztük kivágásukat, hogy a leginkább érintett általános iskola más, alkalmasabb fákat ültet helyettük. — Jobban meggondolják, hogy hová mi kerül? — Alapos vizsgálódás után döntünk. A leninvárosi figyelembe vesszük dr. telepítésnél Szilágyi Attila kutatásait. Szeretnénk tervszerűen felújítani a kecskeméti faállományt. korosodó Főként a homokdombon és környékén szükséges a gyors beavatkozás, amihez ezúton is kérjük a lakosság megértését. — Megértését? — Igen, mert amennyire szívmelengető, hogy egyre többen kifogásolják az oktalan pusztítást, annyira zavaros: sokan a beteg fák kivágása miatt is tiltakoznak, nehezítik a tudatos cseréket. — Például? — Tíz-tizenöt év múltán csupasz lesz a Rákóczi út, ha az elkövetkezendő években nem ültetünk új fasorokat. Egyelőre csak a rokkantak, a sérültek kivágását kezdeményeztük. Célszerű volna azonban egy-egy (vagy belső vagy külső) fasort nagyjából egyidőben felújítani. Tájjellegű növényzetet — Mit ültetnek? — Nincs jobb a japán akácnál. Tudom, sokan ellenzik erős gyökérzete miatt, de gyorsan nő, és jól bírja a benzingőzös környezetet. — Jellegzetesebbé válna Kecskemét arculata a tájra jellemzőbb növényzettel. Szívesen látnánk az arra alkalmas tereken, utcákon, előkertekben több fehér nyírt, közönséges borókát, lisztes berkenyét, feketefenyőt, homoki cserjéket (olajfüzet, aranyribiszkét). Elsősorban a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól díjmentesen kapott csemetékkel számolhatunk. Nekik is köszönhető, hogy tavaly több mint kilencezer fát ültethettünk el a megyeszékhelyen. Természetesen vásárolunk is. Újabban — ha csak foltokban is — fel-feltünedeznek a táj jellegű növények. Látta a borókákat a Szövetség téren? Egyre több a feketefenyő. — Magunkat csapjuk be, ha elhisszük: a ligetek, a zöld felületek városa Kecskemét. Aszfalt KRESZ-parkokkal, rácsos „dühöngőkkel”, italmérésekkel, bódékkal csúfítottuk el leromlott parkjainkat. Vessünk egy pillantást inkább a holnapi megyeszékhely térképére. A volt temetők helyén látható nagy zöld foltok: új parkok, szabadidő-központok. Elkészült a Szentháromság és a református temető tanulmányterve. Két év múlva letelik a kegyeleti idő. Gondoskodtunk értékes növénykincsük megóvásáról, tervszerű felújításáról. Jó hírem van az arborétumról is. Végre megkaptuk a szükséges engedélyeket. Az eredeti környezetre vigyázva elsősorban tájjellegű növényeket telepítünk oda. Mit tehet a lakosság ? — A fák helyében félteném épségemet. — Minden elképzelhető fórumot felhasználunk a lakosság felelősségérzetének erősítésére. Mind több a szövetségesünk. Felnőttként is jobban vigyáznak a növényzetre azok a Jókai Mór Általános Iskolában tanuló gyerekek, akik védnökséget vállaltak a Losonczy utca szépítéséért. Egy KRESZ-parkot csinosítanak a Lánchíd utcaiak. Sorolhatnám a jó példákat... — És a vállalatok? — Mind többen követik a Vízmű Vállalat példamutatását. Színvonalasan parkosította környezetét az Agroker Vállalat. Hivatkozhatnék más üzemekre, iskolákra is. — Többen segítenének, ha tudnák, hogy kihez forduljanak szerszámokért, tanácsért, engedélyért. — Szívesen segítünk mi is. Mielőtt építkezési területen megkezdenék a munkát, feltétlenül tájékozódjanak a városi tanács tervosztályánál. Szervezett akcióhoz szerszám a városgazdasági vállalattól (Végvár u. 1. illetve Thököly u. 34.) kölcsönözhető, ugyanitt kapható díjmentesen, előzetes kérelem alapján a fásításhoz csemete, a szépítéshez virág, cserje. Természetesen az elültetett fákat rendszeresen locsolni kell, amíg meg nem erősödnek. Dr. Hajnal Lajosné főkertész így fejezi be a beszélgetést: — Várjuk a jó szándékú növénypártiakat, Kecskemét szépítőit! — Ha így lesz, nemcsak a félegyháziak énekelhetik, hogy utcájuk „ligetes”. Heltai Nándor „Ligetesek a kecskeméti utcák?” TEVÉKENY NYUGDÍJASOK Hobbija a természettudomány A közelmúltban kezembe került a Hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet üzemi lapja, amelynek Életutak című rovatában — ahol rendszeresen foglalkoznak azzal, hogyan élnek a közös gazdaság alapítói napjainkban — fedeztem fel Fabók Pál nevét. Felkeltette az érdeklődésemet a következő mondat: szenvedélye a természettudomány, amellyel nagy lelkesedéssel foglalkozik, könyvtárának számos vaskos kötetét egyetemi tanárok dedikálták. Izgatta a fantáziámat ez a szövegrész, és elhatároztam, hogy felkeresem a 83. évét taposó szövetkezeti nyugdíjast és megnézem híres könyvtárát. A cikkből megtudtam, hogy Dunatetétlenen lakik, örömmel fogadott egyszerű családi otthonában, amelyet felesége sajnos már évekkel ezelőtt elhagyott, kinn nyugszik a temetőben. Fabók Pál rendkívüli ember, tudományos műveltsége átlagon felüli. Alkalmam volt megtekinteni könyvtárát is, amelynek sok kötetét híres tudósok, professzorok dedikálták. Hosszú lenne felsorolni valamennyit. Csak úgy találomra kivettünk közülük egyet, Simonyi Károly professzor igen érdekes. A fiziika kultúrtörténetéről szóló kötetét, amelyet 1978-ban jelentetett meg a Gondolat Könyvkiadó. A művet meleg szavakkal ajánlja a szerző Pali bácsinak. Egy köteg levelet is mutatott a házigazda, köztük Wigner Jenő magyar származású Nobel-díjas fizikus soraira is rábukkantam. A címzés: Fabók Pál kollégának Dunatetétlen. Zárósorok: A levelet igen érdekesnek találtam. Meleg üdvözlettel: Wigner Jenő. A tudományos folyóiratok bekötött példányai nem kis helyet foglalnak már el a lakásban. Amikor meglátogattam, éppen az Élet és Tudományt olvasta a házigazda. — Már gyermekkoromban rendkívül érdekeltek a természettudományok. Sajnos nem tudtam tovább tanulni, csak a négy polgáriig jutottam el. A család nem volt jómódú, a nehéz években sokat fáztunk és éheztünk — emlékezett. Dunatetétlenre 1930-ban került gróf Teleki József birtokára méhésznek, de számos gazdasági munkából is kivette a részét. Csépelt, aratott. A felszabadulás után a földosztó bizottság elnökeként nagy része volt az igazságos elosztásban. Amikor megalakultak a termelőszövetkezetek, könyvelői tanfolyamot végeztem. A Duna Termelőszövetkezetben kezdtem dolgozni. Az ellenforradalmi események kezdetekor Jánoshalmán voltam továbbképzésen. Mikor hazaérkeztem a faluba, láttam, hogy mint hordták szét a közöst. Az események annyira megviselték, hogy többéves orvosi kezelésre szorult. Azután ismét belépett a termelőszövetkezetbe, először a növényvédelemben dolgozott, majd nyugdíjazás előtt Dunatetétlenen a szövetkezeti raktárt kezelte. Munkáját elismerték, amelyről számos kitüntetés tanúskodik. Újból és újból visszatérünk beszélgetésünk során a természettudományra. Megmutatta saját tanulmányait is. Ezek számomra igen érdekesek voltak, de megmondom őszintén, mivel a fizikához nem értek olyan fokon, mint kedves házigazdám, a képletek, ábrák nagy részét nem is értettem. Azért barátsággal váltunk el egymástól. Egy-két nappal ezelőtt levelet kaptam tőle, amelyben a Központi Fizikai Kutató Intézettel kialakult kapcsolatán ismertette. Sorait így fejezte be: Fabók Pál nyugdíjas autodidakta. A sors útjai kiszámíthatatlanok. Talán, ha Pali bácsi más körülmények között él, ki tudja bontakoztatni rendkívüli tehetségét, s egy kiváló tudóssal gazdagabb lett volna a magyar történelem. Sajnos, nem így történt. Most már csak mint nyugdíjas, hobbiból foglalkozik a természettudománnyal. Szellemi búvárkodásához hosszú időt és sok erőt és egészséget kívánok. Kereskedő Sándor • Megjött a tavasz, ilyenkor a kertben is van már munka. (Pásztor Zoltán felvétele)