Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-31 / 76. szám
SIKEREK NYOMÁBAN Aki ___________________ a Kossuth Tsz-t talpra állította Sorozatban mérleghiánnyal zárt esztendők után 1980-ban a központi szervek kénytelenek voltak beavatkozni a Kecskeméti Kossuth Tsz — addigra már igencsak zilált — ügyeibe. Új elnököt Forcek András személyében választott a tagság. A fiatal mezőgazdász októberben vette át a szövetkezet vezetését, azt az évet még veszteséggel zárták. 1981-től azonban kezdetét vette a gazdaság fejlődése. Az elmúlt hat esztendőben eredményeiket tekintve voltak ugyan hullámvölgyben, ám a leggyengébb évet is nyereséggel zárták. A tanítvány Forcek András a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát, dolgozni a Kecskeméti Magyar —Szovjet Barátság Tsz-ben kezdett, amelynek ösztöndíjasa volt tanulmányai utolsó két esztendejében. Most így emlékezik vissza a kezdetre: — A már akkor jól működő szövetkezetben alkalmazott szisztémának megfelelően különböző munkaterületeken dolgoztam. Egy évig gyakornokoskodtam, voltam üzemgazdász, főállattenyésztő, növénytermesztési főágazatvezető, így több oldalról ismertem meg a gazdaságot, másrészt engem is többen formáltak szakemberré. A vezetők sokat tudtak nyújtani a kezdőknek szakmailag, emberileg, ez ma sincs másként a Magyar—Szovjetben. Feladataim révén meg kellett tanulnom kapcsolatot teremteni az emberekkel, meg kellett tanulnom szakmai kérdésekben dönteni. Jó iskola volt számomra az a szövetkezet, az ottani szakembernevelési szisztémát a Kossuth Tszben magam is alkalmazom. — Amikor tehát elnöknek választották, már megvoltak a vezetői elképzelései, kialakult módszerei? — Igen, de mindig csak az adott munkaterületemre érvényesek. Valóban jó alapot jelentettek, de elnökként olyan feladatokat kellett megoldanom, amilyeneket azelőtt sosem. Itt egyéni sorsokat is befolyásoló személyes, a szövetkezet eredményeit meghatározó gazdasági, sok embert érintő, jellegénél, súlyánál fogva társadalompolitikai kérdésekben is döntenem kell. Kecskemét, Hetényegyháza, Méntelek, Lajosmizse környékén találhatók területeink, e nagy kiterjedésű vidéken élőkről — akár a mi szövetkezetünk tagjai, akár kívülállók — bizonyos mértékig nekünk kell gondoskodnunk, hogy kiépített út, buszjárat, a tanyákban villany, elérhető távolságban telefon stb. legyen. Bár nap mint nap kimegyek a munkaterületekre — szeretem figyelemmel kísérni az elhatározásaink megvalósulását —, mégsem vagyok már olyan közvetlen kapcsolatban a gyakorlattal, a szakmával, mint azelőtt. Ezt máig hiányolom. Megteremteni a feltételeket Sok kiváló szakember azért nem válik be vezetőnek, mert nem tud elszakadni a szakmájától. Pedig a legzseniálisabb ötlet, elképzelés sem ér semmit, ha nincs aki megvalósítsa; nyilvánvaló, hogy előbb az embereket kell megnyerni az ügy érdekében. Mindez magától értetődő, egyszerű igazság, csupán a hozzá vezető úton szokott kisiklani a jószándék. Milyen kollektíva várta a Kecskeméti Kossuth Tsz-ben 1980-ban az új elnököt? A vezetők ahányan voltak, annyifelé húztak, nem csoda, hogy a tagok között olyan volt a munkafegyelem, amilyenre nem lehetett gazdasági tervet építeni. A szükséges fegyelmi intézkedések után sokan önszántukból hagyták ott a szövetkezetet, másoknak ajtót kellett mutatni. Akik maradtak, azok támogatták az elnök törekvéseit. Teljesítményüket viszont jobban meg tudták fizetni. A munkahatékonyság növekedését Forcek András számokkal érzékelteti: 1981-ben 197, tavaly 343 ezer forint volt szövetkezetükben az egy dolgozóra jutó termelési érték. A két időpont között szembetűnő az 1985-ös nagy ugrás: az előző évi 245 ezerről 301 ezerre alakult a hatékonysági mutató. — Minek köszönhetően? — Abban az évben a bértömeget és a hozzáadott értéknövekményt alapul vevő bérezési rendszert választottuk, semmi akadálya nem volt annak, hogy dolgozóinknak annyit fizessünk, amennyiért megdolgoztak. Ennek hatása mutatkozik meg a kiugró eredményben. Most már nincs ilyen lehetőségünk, de nem mondunk le arról, hogy a közvetlen anyagi érdekeltséggel ösztönözzünk a több és a jobb munkára. Elnyertük a Pénzügyminisztérium pályázatát, aminek alapján az idén átalánydíjas elszámolási rendszerben tevékenykednek a különböző ágazataink dolgozói. — Mindez önmagáért beszél, nincs mit hozzátenni. .. — De van. A leghatékonyabb ösztönző sem ér semmit, ha nincsenek meg a munka feltételei. Számomra ez volt a legnehezebb feladat: ezt megszervezni. Kezdve a munkahelyi feltételekkel: ez a legalapvetőbb. Vezető munkatársaimtól elvárom a munkafegyelem személyes ellenőrzését, de a dolgozók szolgálatát is. Mit értek ez alatt? Mindenkinek vannak személyes problémái. Kinek az, hogy nem vették fel a gyerekét a bölcsődébe, kinek az, hogy rossz a buszközlekedés a lakóhelye és munkahelye között és így tovább. Ezek megoldásában is kell segítenünk, így jobban meg lehet követelni a teljesítményt, a munkafegyelmet. Megszívlelt tanulságok Forcek András számára sokkal könnyebb feladvány volt a gazdaság rendbetétele, de ez sem ment kudarcok nélkül. Mindenekelőtt szokatlan módon, földcserével megszüntették területeik szétszórtságát, ami korábban nagyon megnövelte költségeiket. Egyszerűsítették a növénytermesztés szerkezetét, a természeti adottságoknak leginkább megfelelően a gabonafélék mellett téve le a voksot. Megteremtették a termelés feltételeit, gépeket vásároltak, a szomszédos téesszel közösen gabonatárolót építettek. Hiteleket vettek fel, de pontosan törlesztettek. Állták az időjárás okozta próbatételt, a sokadik aszályos esztendőben mégis megtört eredményeik felfelé ívelése. Az aszály megtanított bennünket olcsóbban termelni. Idővel, energiával, pénzzel takarékoskodni. És még valamit: hogy jobban támaszkodjunk ipari ágazatainkra. A következő esztendőben a megszívlelt tanulságok szellemében dolgoztak: bár az időjárás nem volt kedvezőbb, eredményeik mégis sokat javultak. A jövő a Kossuth Tsz dolgozóinak kezében van, a felfelé ívelő szakasz folytatódhat. Almási Márta , Foreck András: — A leghatékonyabb ösztönző sem ér semmit, ha nincsenek meg a munka feltételei. A CSALÁDI TAKARÉKOSSÁG MÓDJAI Fonalpiac Minden rosszban van valami jó - tartja a mondás. Például az idei hosszú tél igencsak terhünkre volt, de arra feltétlenül jó volt, hogy a lányok, asszonyok kössenek, horgoljanak néhány modellt tavaszra, vagy a hűvösebb nyári estékre, így két legyet üthettek egy csapásra. Könnyen követhetik a divat gyors változását, a butik áraknál jóval olcsóbban. Arról nem is szólva, hogy valamennyi kézimunka egyedi darab, megvalósulhat tehát a nő alma: pulóverjének, kardigánjának nem lesz párja. A kézimunkázási kedvet fokozza, hogy egymás után jelennek meg a jobbnál jobb öteleteket adó mintakönyvek, melyek általában gazdagok férfi-, női és gyermekmodellekben. Sőt, a szerkesztők a lakások otthonosabbá tételére is gondolnak; számtalan kötött és horgolt párna-, terítő-, függönymintát is felsorakoztatnak. Most viszonylag kielégítőnek mondható a kínálat, javában tart még a fonalidény. Hosszú esztendők tapasztalatai szerint május és szeptember között kialakult egy holtidény, feltételezhetően a nyaralás és az őszi iskolakezdés miatt. Mégis, tavaly kisebbnagyobb zökkenők voltak az ellátásban. A két nagy hazai forgalmazó, a Temaforg és a FORI nem tudta kielégíteni az igényeket. A különböző árucserék és külföldi beszerzések javítottak a fonalhelyzeten, így a fonalpiacon kialakult valamelyest a verseny. Azt nyilván mondani sem kell, hogy különböző minőségű a kínálat. A Temaforg Vállalat mintegy huszonnyolcféle fonalat forgalmaz évente. Budavári Tibor kereskedelmi igazgató elmondta: különleges, úgynevezett fantáziafonalak készítésére nem vállalkozhatnak, mert gyártásukhoz hiányoznak a megfelelő gépek. De igyekeznek évről évre új termékekkel megjelenni a piacon. Tavaly három új fonal gyártását vezették be. Ezzel szemben megszüntették a Panni, az Ilona és a Panka fonal gyártását, s hogy e három termékből még meglévő készlet mielőbb elkeljen, — 45 tonna fonalról van szó—, árukat csökkentette a vállalat. Az idei esztendőre is tervez hasonló akciót a Temaforg. Egy, esetleg két terméket érintene a gyártmányváltás. Az ezekből felhalmozódott mennyiséget várhatóan 20—30 százalékkal kínálják majd olcsóbban. A másik hazai forgalmazó a Fonalkikészítő Vállalat, a FOKI húszféle terméket gyárt folyamatosan, különböző vastagságban, és legalább huszonötféle színben. Az idei esztendőben új összetételű, két-, három-, négyágú bukléfonallal jelennek meg. Mint dr. Szabó Imréné igazgató elmondta: csomózási megoldással teszik a korábbinál mutatósabbá az új fonalat. Alapanyagár-emelkedésre hivatkozva március 1-jétől tizenegy termékének árát emelte fel a Temaforg Vállalat. A növekedés 7,7—9,8 százalék között mozog. A vállalat keresletcsökkenéssel számol az áremelés következményeként. Valamivel később, pontosan április 1-jétől emeli árait a FÖRI is. Dr. Szabó Imréné igazgató elmondta, az alapanyagár-emelkedés 10 millió forintos többletkiadást jelentene számukra, amit nem tudnak felvállalni. Ezért hét gyapjútartalmú termékük árát felemelik. A növekedés 2,5 százalékos lesz. Lehetséges, hogy a fonaláremelések visszavetik a keresletet. De valószínűleg csak átmenetileg. Hiszen tudvalevő, kézimunkával több-kevesebb pénzt megtakaríthatnak a családok, és nyilván ezzel magyarázható, hogy egyre többen vesznek kötő- és horgolótűt a kezükbe. A nehezedő gazdasági helyzet arra kényszerít, hogy minden forintot okosan költsünk el, és takarékos életvitelre törekedjünk. A kézimunkázás is egy lehetőség a takarékosságra. H. T. • Tema-fonalból készült pulóvereket mutatnak be a manökenek. 1987. március 31. • PETŐFI NÉPE • 5 Tavasz és építőanyagok Amikor az ember belép a tüzép-telepre, hogy cementet, téglát, ajtót, ablakot vásároljon, nem is gondol arra, mennyi körülménynek kell szerencsésen összejátszani ahhoz, hogy útja sikeres és eredményes legyen, ne dolgavégezetlenül távozzék újabb kutató utakra. Természetes is, hogy nem töpreng el a vásárló a nyersanyagok földben rejlő tartalékain, az energiaigényes gyártási fázisokon, amelyek pontosságától függ a termék minősége, sem a szállítás megannyi buktatóján, a tárolás rossz körülményein. Mindez nem az ő dolga, aki a pénzéért jó minőségű építőanyagot akar, de amikor a termelők, az értékesítők és a vásárlók közös érdekéről, a kiegyensúlyozott piaci ellátásról beszélünk, abba óhatatlanul bele kell értenünk a lánc minden elemét. A kritika össztüzében Mert ha egy valaki nem jól teszi a dolgát, abból az is következhet, hogy az építkező bosszúsan keres máshol egy olyan boltot, szaküzletet, ahol igényének megfelelő építőanyagot talál. Ezt az állapotot ismerik jól a korábban építkezők, és természetesen tudják a gyártók és a forgalmazók is, hiszen éppen elég sokáig álltak a kritika össztüzében ahhoz, hogy ne felejtsék el egykönnyen a hiánypszichózist. Most jónak ígérkezik a tavaszi és a nyári építőanyag-ellátás, a termelők adatai alapján arra lehet számítani, hogy az alapvető termékekből lesz elegendő minőségű és választékú. A közös érdek, a vevők igényeinek kielégítése azonban nem egyformán értendő a gyárakban és a kereskedésekben. Nem azért, mert más nyelvet beszélnek, hanem mert más a jól felfogott gazdasági érdekük. A termelők szempontjából az volna az ideális, ha olcsón gyárthatnának és raktáraikból azonnal elszállítanák a termékeket. A kereskedőknek viszont az lenne az eszményi állapot, ha kizárólag ők forgalmaznák az építőanyagokat, nem „zavarná” köreiket a többcsatornás értékesítési rendszer, a művi kiszolgálás, az áfész-üzlethálózat, a maszek boltok egyre terebélyesedő rendszere. S amikor valamelyiknek a nyakán marad ősz végén néhány tucat téglarakomány, úgy gondolja, az ő hátán csattan az ostor, a szigorú készletnormákból következő anyagi terheket egyedül ő viseli. Ennek az állapotnak az enyhítésére történt már intézkedés, az április elsejétől alkalmazható szezonárnak éppen az a lényege, hogy a készletterhek ne sújtsák indokolatlanul a gyártókat és a kereskedőket, azt osszák meg az építkezőkkel. Az ő érdekeltségük ebben az elgondolásban az, hogy míg nyáron drágábban juthatnak az építőanyagokhoz, a szezon előtt és után olcsóbban vásárolhatnak. A piacfelügyelet tehát már nem olyan módon avatkozik be a piaci helyzetbe, hogy utasítja az érintett feleket az ellátás javítására, hanem őrködik az egyensúly megtartásán, igyekszik megakadályozni a hiány kialakulását és a túltermelést is, de elsősorban piaci eszközökkel, szabályozókkal. Mert az már kiderült azokban az években, amikor sok panasz hangzott el a hiányra, hogy mindenki számára az a legjobb, ha kiegyensúlyozott az ellátás. Mert csak ezzel lehet elejét venni az indokolatlan felvásárlásoknak, ami mesterségesen teremt hiányt a piacon, s ez nemcsak a termelőkapacitások túlfeszítését indítja el, hanem az árak emelését is indukálja. Ha viszont országos szinten minden építkező számíthat arra, hogy időben megvásárolhatja a szükséges anyagokat, akkor — leszámítva a szezonális ingadozást — folyamatosan töltődnek fel és ürülnek ki a kereskedők raktárai. Nem varázsütésre bekövetkező változásokról van szó, és most, hogy nyugalom van az építőanyagok piacán, leginkább olyan nehéz feladat lesz ezt fenntartani, mint amilyen volt megteremteni a kínálatot. A gyártók előtt álló legfontosabb feladat most a minőség javítása, a választék bővítése, mégpedig úgy, hogy a korszerűbb termékek kínálatát javítsák. Az ipar termékstruktúrájának átalakítása érinti a téglagyárakat, a több mint százból két év alatt huszonegyben leállították a nem gazdaságos vagy nem korszerű termelést, ahol pedig rekonstrukciókat hajtottak végre, a minőségjavítás jegyében tették. Ugyanez játszódott-játszódik le a cserépgyártásban is, a békéscsabai és a tatai gyár felújítása nyomán nem több, hanem jobb terméket küldenek a piacra. Gyökeres változás A kereskedők pedig úgy illeszkednek ebbe az új szereposztásba, hogy megszigorítják az átvételi normákat, és nem lesznek „elnézőek” az ágazati szabványok sem, amelyek még akkor készültek, amikor nem az volt a fontos, hogy jó legyen a cement, hanem hogy legyen valamilyen. A tüzép-telepek is nagy rekonstrukciók előtt állnak, hogy a korszerű termékeket a tulajdonságaikhoz méltó módon tárolják. A kereskedők komplex szolgáltatásokon törik a fejüket, azt szem előtt tartva, hogy az építkezők válláról minél több terhet levegyenek. így ér körbe a feladatok lánca a fogyasztókhoz, akiknek érdeke elindította a termelői, kereskedői magatartás gyökeres megváltozását. Szikora Katalin Nem varázsütésre EZ IS BIOTECHNOLÓGIA Embrióátültetés — nagy haszonnal Sokan aggodalommal tekintenek a manapság egyre inkább előtérbe kerülő biotechnológiai fejlődés elé. Ennek oka, hogy ma még kevesen ismerik a biotechnológiát, s szerepét helyenként rosszul értelmezik. A legszélsőségesebben vélekedők, „genetikai pokolról” beszélnek. Ezzel szemben a legavatottabb kutatók állítják: nem kell tartanunk a természet évezredes egyensúlyának fölborulásától: a génátviteli eljárással létrehozott szervezetek és mikroorganizmusok csak sajátos, a normálistól jelentősen eltérő környezeti feltételek között életképesek. További biztosíték, hogy az új biotechnológiákkal előállított termékek hatósági engedélyeztetését az utóbbi néhány évben számos országban megszigorították. De nemcsak a kutatás szférájában, hanem a többi területen is erősödtek a jogi szankciók, a vizsgálati előírások, ami tudatos előrelátást mutat, s megnyugvással tölthet el mindenkit. Éveket nyerhetünk Elgondolkodtató ugyanakkor a majdani alkalmazási lehetőségek megítélésénél tapasztalható véleményeltérés. A nyugati szakemberek szerint az elkövetkezendő évtizedekben a biotechnológia a legtöbb hasznot a gyógyszergyártásban és az egészségügyben hozza majd. Hazánkban viszont a mezőgazdasági termelésben alkalmazott eljárásoktól várják a leggyorsabb eredményeket. Bármelyik várakozás realizálódik, az biztos: egyre növekszik a biotechnológia szerepe a világgazdaságban, az emberiség egészségi állapotának és életkörülményeinek javításában. Mi is a biotechnológia? A fogalom tartalmának tisztázása nagyon fontos, hiszen máig számos megközelítés látott már napvilágot. Az eddigi megállapítások közül talán legpontosabb a Kémikusok Nemzetközi Uniójának meghatározása. Eszerint: „ ... a biotechnológia a biokémia, a mikrobiológia, a genetika és a műszaki tudományok olyan integrált alkalmazását jelenti, amelynek célja a mikroorganizmusok, tenyésztett szöveti sejtek, vagy azok valamely részének technológiai felhasználása”. Napjaink egyik legizgalmasabb kérdése: hol, mely területeken hozhat ugrásszerű előrelépést a biotechnológia? Gyors eredmények várhatók — a többi közt — a sejt- vagy szövettenyésztésben. Ugyanis a megfelelő beavatkozással a növényi sejteket lehetséges speciális táptalajokon növekedésnek, szaporodásnak indítani, és ily módon teljes növényeket előállítani. Ugyanígy megoldható a betegségmentes, illetve a betegségekkel szemben ellenálló, rezisztens állományok kialakítása. Hagyományos úton 8—10—25 évet vesz igénybe az új növények nemesítése, a szövettenyésztéses szaporítás alkalmazásával ezt az időt egyötödére-egytizedére lehet lefaragni, s a nemesítők mentesíthetik magukat a környezeti feltételektől. A szövettenyésztéses eljárást ma már valamennyi hazai növénynemesítő intézetben alkalmazzák. Cukor kukoricából Hasonlóan nagy lehetőségek kínálkoznak az állattenyésztésben, ugyanis az embrióátültetés révén minden egyes sejtből normális magzat fejlődhet. Amennyiben az embriókat kettévágják vagy darabolják, és azokat különböző — úgynevezett fogadóanyákba — átültetik, egy termékenyítésből több egypetéjű iker nyerhető. E módszer meghonosítása az állattenyésztésben beláthatatlan tenyésztési, gazdasági haszonnal és a minőség javításával járhat. Ezt az eljárást már Magyarországon is alkalmazzák: eddig több száz szarvasmarha és juh született embrióátültetésből. De még így is csak az út kezdetén állunk. A speciális enzimek, amelyek nagy hatékonysággal, gyorsan és kevés energiaráfordítással képesek egyes biológiai anyagokat átalakítani, — élelmiszer-ipari alkalmazása is több új eljárás kialakítását tette lehetővé. így érték el, hogy ma már kukoricából is lehet folyékony cukrot előállítani, enzimes úton. Hasonlóan nagy horderejű lehet az enzimek szerepe a sörgyártásban is. Mindkét módszer alkalmazásában hazánk élenjáró szerepet játszik. Az ígéretes területek felsorolását még hosszan folytathatnánk, de az eddigiekből is kitűnik: a biotechnológia révén elérhető fejlődés vetekszik a mikroelektronika okozta változásokkal. A fejlett országokban már 8—10 éve folynak látványos kutatási-fejlesztési munkák. Több országban nagy kutatóintézeteket hoztak létre, a multinacionális vállalatok is támogatják a biotechnológiai kutatásokat, fejlesztéseket. A KGST-tagországok az elmúlt években egyeztették a legfontosabb kutatási feladatokat, amelyek megoldása közös érdek. A Szovjetuniónak már a 80-as évek elejétől, nekünk 1984-től van országos biotechnológiai kutatásifejlesztési programunk. Hazánkban jelenleg több mint 40 intézményben — 400 diplomás kutató részvételével — folyik kutató-fejlesztő munka a biotechnológia valamelyik területén. Eddig legnagyobb eredménnyel az MTA Szegedi Biológiai Központ szakemberei büszkélkedhetnek, alapkutatásaik — néhány területen — kiemelkedő jelentőségűek. Ezt jelzi, hogy Szegeden évek óta képeznek külföldi szakembereket. Épülő laboratóriumok Sajnos, a kutatóhelyek technikai fölszereltsége általában gyenge. A fejlesztésre fordítható pénz is kevés, de hiányoznak a kísérleti nagylaboratóriumok is. A kormány nemrég fontos beruházások létrehozásáról határozott, jóváhagyta a Gödöllői Alkalmazott Biotechnológiai Mezőgazdasági Kutató- és Oktatóbázis, továbbá a Szegedi Biotechnika RT. néven szerveződő innovációs park nagylaboratóriuma építési tervét. E két intézmény a mezőgazdaság és az ipar számára végez kutatásokat. Az említett gödöllői és szegedi bázison kívül még legalább 7—10 kísérleti üzemre, nagyobb fejlesztő-kutató park létesítésére volna szükség. De képzett szakemberekből sincs elegendő, ezért — posztgraduális oktatás formájában — a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folyik biotechnológiai szakmérnökök képzése, 40—60 hallgató részvételével. A biotechnológia alkalmazásában — nemzetközi összehasonlításban — az ipari területen a legsúlyosabb a lemaradásunk — ezt állapította meg Láng István és Kralovánszky A. Pál, a Társadalmi Szemle 1986. decemberi számában. „Az ipari fejlesztő kapacitás hiánya, a technológiai elmaradottság, a megfelelő szakemberek hiánya az ipar egyes részterületein mutatott sikerek vagy eredményes szabadalmak ellenére gátolja a kívánatos előrehaladás ütemét”. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Azt, hogy ma már nyilvánvaló: a szellemi, technikai és beruházási erőforrások jelentős bővítésére van szükség, hogy egyrészt a születő kutatási-fejlesztési eredményeket hasznosítani tudjuk, másrészt, hogy a biotechnológiai termékek piacán sikerüljön szerepet kapnunk. Cseh János