Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

A pártprogram biztosíték a jövőre A felsőbb pártszerv, a városi pártbizottság értékelése után a Villamos­­szigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyára pártalapszervezetének titkára, Kocsis Ferenc és vezetőségének tagja, Dobák Endre mondott véleményt Eperjessy Jánosnak, a pártvezetőség titkárának munkájáról. A két minősítés összecsengett: elégedettek a kommunisták a titkár tevé­kenységével. Ezek után hallgatták meg Eperjessy Jánost. — Húsz éve dolgozom a gyárban személyzeti vezetőként, majd 1980-tól a pártvezetőség titkáraként.Még most is jól emlékszem, megválasztásom után kértem, figyeljenek rám, mert repülős sportoló voltam, nehogy a parancsolás hibájába essem. Szerencsére nem kel­lett figyelmeztetni, helyette azt jelezték, legyek többet az üzemben. A kifogás jogos, de sajnos a pártmunka elbürok­ratizálódása okozza a több adminiszt­rációt. Emellett sok a vezetői megbe­szélés, tárgyalás, amelyen egyelőre nem tudunk változtatni. Az igaz, ha lejutok az üzembe, jelentősebb politikai mun­kát végzek, mint itt az irodában. Az öt alapszervezetben, amelyeket a pártvezetőség irányít, 167 kommunista dolgozik. Tudatosan úgy alakították ki az alapszervezetek tagságát, hogy mindegyikbe tartozzon felsőbb szintű vezető, amely lehetővé teszi a gyors információt, javítja a politikai tevé­kenység színvonalát. Évente öt-hat fia­tal munkást, műszakit vesznek fel a pártba, de jónak mondható a két mun­­kásőrraj állományépítése is. — A műanyagiparban, így nálunk is, igen jelentős volt az elmúlt években a nyereségelvonás, s nem jutott pénz a gépek cseréjére, modernizálására. Emi­att elöregedtek a berendezések, növe­kedtek a karbantartási költségek, csök­kent a nyereség. Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert a vállalat tervezett 250 milliós nyeresége helyett talán 50 millió lesz. A pártprogram a műanyag­ipar fejlesztését sürgeti. A vállalat vi­lágbanki hitelt vett­ fel, mert ha több nyereséget akarunk, modernebb, ter­melékenyebb gépekre van szüksé­­­günk, változtatnunk kell a termékszer­kezeten. A kezdeti lépések megtörtén­tek, ugyanis a 15 százalékos új termék ­arányból ez évben már 11 százalékot el kell érnünk, ez egyben új technológiát is követel. Az üzemben egyebek között a poli­észter egyik fajtájából NSZK- együttműködéssel —, újszerű lámpa­testeket gyártanak exportra. Jövőre eb­ből a termékből megduplázzák a ter­melést. Készül a vállalatnál — a kor igényeinek és az elvárt minőségnek megfelelő — akkumulátoredény, üveg­szállal megerősített poliésztergyantá­ból tartályok, edények, a postai kábe­lekhez zsugorcső, és lehetne sorolni to­vább. — A kibontakozási program — foly­tatta a pártvezetőség titkára — további biztatást adott a műanyagipar fejlesz­téséhez, s mi jövőre mintegy 7 százalé­kos termelésbővülést tervezünk. Még 1983-ban elhatároztuk, hogy új ösztön­ző bérezési formát vezetünk be. A kí­sérletek igazolták az elgondolás életre­valóságát, s ma már öt önelszámolású részlegre oszlik a gyár. Ez a bérezési rendszer nagyon vonzó, húzó erő. Munkánk elismerését jelenti, hogy ezt a rendszert az egész vállalatnál beveze­tik. Úgy érzem, elémen­tünk a határo­zatnak, az élet minket igazolt. Kissé elcsépeltek ezek a szavak, de aligha le­hetne jobban kifejezni: jövőre még sok­kal keményebben kell dolgozni az üzemben, de a politikai és a közéletben is. A nemzeti, az üzemi, az egyéni jöve­delemszerzés feltétele az eddiginél jobb minőségű munka. Ehhez azonban szaktudás, lelkiismeretesség, fegyelme­zettség szükséges. Nálunk az üzemben ezekhez a jó emberi tulajdonságokhoz a berendezések is rendelkezésre állnak. A gyár vezetőivel gyümölcsöző együtt­működést alakítottunk ki. Olyan em­ber vagyok, aki sohasem elégedett munkájával, de úgy érzem, ez a jó, ez a helyes ... Gémes Gábor • Eperjessy János SZÁMOS FAJ A VILÁGON EGYEDÜL A KISKUNSÁGBAN ÉL Leltár a nemzeti parkok növényvilágáról A négy magyarországi nemzeti park — a hortobágyi, a kiskunsági, a bükki és aggteleki— növényvilágát veszik leltárba a Magyar Tudományos Aka­démia támogatásával a Természettu­dományi Múzeum kutatói. Világszerte végeznek hasonló felméréseket, de ha­zánkban készül az első olyan leltár, amely a talajfelszíni algáktól kezdve a virágos növényekig minden növényt számba vesz. A nagyszabású kutató­­programot azért indították, mert a nemzeti parkok és természetvédelmi te­rületek őrzik hazánk természetes gén­bankjának 70—80 százalékát. A szak­emberek elsősorban ezekből a vadon élő növényekből választják ki azokat, amelyeket a mezőgazdasági termelés számára nemesítenek. A Természettudományi Múzeum kutatói a Hortobágyi Nemzeti Park növényvilágáról már elkészítették a részletes felmérést. A 64 ezer hektáros területen, valamint a hozzá tartozó két védett erdőben 1762 növényfaj él. A Kiskunsági Nemzeti Parkban is befejeződött a kutatómunka, a szak­emberek hozzáláttak a begyűjtött ada­­­ok és minták feldolgozásához. Az elő­zetes információk szerint a hat külön­álló egységből álló, együttesen 38 ezer hektáros területen legalább kétszer annyi növényfaj él, mint a jóval na­gyobb Hortobágyon. Számos faj a vilá­gon egyedül ezen a területen található. Ilyen például a kékesszürke, húsos le­velű, fehér virágú pozsgás zsázsa és a szinte levél nélküli, apró vörös bokor, a fényespoloskamag. A Kiskunsági Nemzeti Parkban lel­hető fel hazánkban az utolsó futóho­mok, ami egy csaknem 300 méter ma­gas homokbuckából ered. A bucka tö­vében lévő fehér nyárfa és borókabo­kor törzsén évről évre magasabbra emelkedik a homok, s ma már csak a fák lombja látszik ki. A szakemberek a Bükki Nemzeti Parkban szintén befejezték a növények begyűjtését, még hátravan a rendszere­zés és a feldolgozás. Az Aggteleki Nemzeti Parkban ebben az évben kezd­ték a kutatómunkát, s a növények számbavételét jövőre folytatják. A kutatók a felmérést a nemzetközi­leg egységesen meghatározott szem­pontok szerint végezték, illetve folytat­ják. A Földet az UNESCO száz négy­zetkilométeres területekre osztotta­ fel, s a magyar szakemberek a megfelelő kódszámmal jelölik a növények lelőhe­lyét. Az első kötet, amely a Hortobágyi Nemzeti Park növényvilágát tartal­mazza, már megjelent, s jövőre kerül nyomdába a Kiskunsági Nemzeti Park állományának leírása. Az MTA támogatásával megkezdő­dött a nemzeti parkokban élő állatfa­jok leltárba vétele is. (MTI) Rövidesen eredményhirdetés Befejeződött a Petőfi Népe szerkesztősége és a Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelyezett tagozata által lapunkban közösen szervezett orosz nyelvi verseny értékelése. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tisztele­tére meghirdetett vetélkedő kedvező fogadtatásra talált az­ általános iskolások és a középiskolások körében is. Bizonyítja ezt az a sok száz levél, amelyeket a diákok fordulóról fordulóra küldtek a Puskin intézetbe az értékelő bizottsághoz. A megoldások feldolgozása éppen ezért nem kis munkát jelentett, ám mindezt szívesen végezte a zsűri. A sok jól felkészült, biztos tudású levélíró közül kellett kiválasztania a legjobbakat. Ez megtörtént, s mindkét kategóriában az első 15 helyezett pályázót hívjuk meg — természetesen felkészítő tanárával együtt — az eredményhirdetésre és a díjkiosztásra, ahol értékes jutalmak várnak a győztesekre. Minden érintett diákot és pedagógust­ levélben külön is értesítünk az esemény­ről, amelynek időpontját úgy határoztuk meg, hogy azon lehetőség szerint minden meghívott részt tudjon venni. Várjuk tehát a legjobbakat 1987. december 19-én, szombaton 11 órára, a Petőfi Népe szerkesztőségébe (Kecskemét, Szabadság tér 1/A). 1987. november 28. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOMBATI LEVÉL Nyugtalan nyugdíjasok Emlékeznek még a gyermekko­runkban hallott mesékre? Milyen szép is volt! A szegénylegénynek és a királyfinak egyformán ki kellett állnia a próbákat, hogy elnyerhesse a királylány kezét. A valóságban is megvannak min­den kornak a maga jellemző próba­tételei. Olyan élethelyzetek, me­lyekkel muszáj megbirkózni, hogy az ember felnőttnek, teljes jogú ál­lampolgárnak mondhassa magát. Elég, ha csupán egy szót írok ide: lakás. Manapság hétfejű sárkány helyett a­ legijesztőbb akadály az életnek indulók útjában. Nem elég megszerezni, rendszerint sokáig tartanak az utóvédharcok is, mire kijavítják a hibákat, minden hiányt pótolnak az építők. Annyi baj le­gyen. Úgyis a fiatalság foglalja el többnyire az új otthonokat. Nekik van még energiájuk a hadakozás­hoz. Az élet azonban néha fura dolgo­kat produkál. Mint például Kecs­keméten, ahol idén tavasszal csupa idős ember költözött egy szép, új széchenyivárosi garzonházba. A nyugdíjasoknak építették ezt­ a korszerű, összkomfortos otthont. Közülük is olyanoknak, akik haj­landók voltak cserébe átadni az öröklakásukat vagy a kertes családi házukat. No és ezen felül vállalni némi OTP-hitelt is »-átélik rá a nyugdíjból —, mert másképp nem tudták volna kifizetni a négyzetmé­terenként 20 ezer forintba kerülő új otthon árát. Mindezt megtették, a lakáson felül ugyanis gondozást, orvosi ellátást s más, az életüket megkönnyítő szolgáltatásokat ígér­tek a nyugdíjasházban. A sokat látott, tapasztalt idős emberekről feltételezhető, hogy alaposan megfontolják minden döntésüket. Nyilván ezúttal is így történt. Hogy, hogynem, mostanra mégis valóságos levélháborúba keve­redtek a ház lakói. Gyűléseznek, alá­írásokat gyűjtenek, gyártják a pana­szos leveleket. Elképzelem, mit gondol­­­hat magában egy-egy illetékes, amikor kézbe veszi az újabb beadványt: — Mi­csoda nyugtalan, izgága nyugdíjasok! Inkább örülnének, hogy lakást kaptak. Örültek is az idős emberek, persze, hogy örültek. Egészen addig, amíg elő­ször körül nem néztek új otthonukban, melyet a megye legnagyobb építőválla­lata a Dutép hozott tető alá. Azon ugyanis már az első pillanatban megle­pődtek, hogy a frissen elkészült ház folyosóin és az erkélyeken arasznyi da­rabokban hullik a vakolat, a vasalások kilátszanak a falból, a tapéták piszko­sak, helyenként leváltak, az ajtó alatt , az ablakok résein befúj a szél. A máso­dik meglepetés akkor érte az új lakó­kat, amikor a beköltözés után először kezdett el esni az eső. Egyből kiderült, hogy nemcsak a legfelső emeleti laká­sok áznak be —­ erre többé-kevésbé számítani lehetett —, hanem lejjebb is csorog a víz a gardróbszekrényekben. Az építők újabb és újabb határidőket alkudtak ki a hibajavításra, melyeket rendre elfelejtettek betartani. S mint a mesében, következett a har­madik meglepetés: a nyár közepén ös­­­szeültek a lakók, meghányták-vetették a dolgot, s több tucat aláírással udvari­as levelet írtak a városi tanácshoz. Ugyan, jöjjenek ki hozzájuk, nézzenek körül, s ha indokoltnak látják, indítsa­nak vizsgálatot. Mi ebben a meglepetés? Csak annyi, hogy hiába várták a választ. A tanács­nál levelüket egy pillanat alatt elvará­zsolta egy gonosz boszorkány. Aktává változtatta, minden hivatalnok rémé­vé. Az undok akta egyik illetékestől a másikhoz vándorolt, míg végül eljutott a legkisebbhez, aki már igazából nem is volt illetékes az ügyben. Neki jutott a feladat, hogy nyugtatgassa a felboly­­dult lakóközösséget. A nyugdíjasház lakói azonban nem törődtek bele, hogy nem nyer meghallgatást panaszuk. Kétheten­ként — módszeresen — újabb és újabb levelet írtak a különböző szerveknek a népfronttól a népi ellenőrzési bizottságig. Erre már megmozdult a hivatal, bizottságok jöttek-mentek. Végül, fél évvel a be­költözés után egy építőbrigád is megjelent. Ám a nyugdíjasok mostanra megmakacsolták magukat. Nem csupán a hibák kijavítását kérik, hanem azt is, minősítsék lakásaikat olyannak, amilyenek valójában: ne­­­­gyedosztályúnak. S igazítsák ehhez az árakat. Tudják, mi gondolkodtatott el leginkább az ügyben? Az idős em­berek érvelése, akik rendes otthont szerettek volna kapni egy életen át összekuporgatott pénzükért. Vala­hogy így hangzik: — Becsapottnak érezzük magunkat, mert amit ígér­tek, nem tartották­ be. Pedig mi, ed­digi életünkben becsületesen dolgoz­tunk, s így neveltük fel gyermekein­ket. A történetnek nincs még vége, ám egy tanulság máris levonható­. Nem kell ah­hoz forrófejű fiatalnak lenni, hogy az ember számonkérje az őt megillető jogokat. Minden korosztály hasonlóan viselkedik, ha a hivatali gépezet fogaskerekei közé kerül. Még büszkék is lehe­tünk: nálunk nincsenek kivételek. Állja ki egyformán a lakásszerzés hét próbáját mindenki — akár fia­tal, akár egy idősebb korosztály ■ tagja. Mint a mesében. Az igazság ott —emlékeznek? — végül mindig győzedelmeskedik.. .­ lo IIII 1/1 üf MINDEN TIZEDIK AUTÓS ITTASAN VEZET Szigorúbb bírságok A Belügyminisztérium döntése nyo­mán az elkövetkezendő időszakban szi­gorúbb bírsággal sújtják az ittas veze­tőket a szabálysértési eljárások alkal­mával. A kapatosán volánhoz ülő autósok­nak mostantól számolniuk kell azzal, hogy az embertársaik testi épségét, éle­tét súlyosan veszélyeztető cselekmé­nyükért a hatóságok mind gyakrabban szabják ki a jogszabály biztosította leg­magasabb büntetési tételt: 10 ezer fo­rintot. Ezzel együtt növekszik a vezetői engedélyek visszavonásának időtarta­ma is: súlyosabb esetekben akár egy évre is búcsút mondhat jogosítványá­nak az alkoholfogyasztás után útra ke­lő autós. Szigorúbban bírálják el azok­nak a sofőröknek az ügyét is, akiknek véralkoholszintje a vizsgálat alkalmá­val meghaladja a 0,8 ezreléket, s ezzel már súlyosabb jogsértést, bűncselek­ményt követnek el. Az ő esetükben bí­róság dönt a büntetés mértékéről. A hatóságok szigorúbb fellépését el­sősorban az tette halaszthatatlanná, hogy a széles körű felvilágosító, ellen­őrző munka ellenére nem változott az ittas vezetés okozta balesetek száma. Ez év első 10 hónapjában csaknem 15 ezer embert ért szerencsétlenség ha­zánk közútjain. A balesetek 900 ember életét oltották ki, s több mint 6 ezren szenvedtek súlyos — gyakran örökre nyomot hagyó — sérüléseket. Különö­sen aggasztó — s a több éve tartó ked­vezőtlen helyzet nyomán­ intézkedésre sarkalló jelenség—, hogy az esetek 18 —20 százalékában ittas gépjárműveze­tők okoztak tragédiát. A­ rendőrségi akciók során megszon­dáztatott 233 ezer vezető közül csak­nem 24 ezernél mutattak ki kisebb­­nagyobb mértékű ittasságot. Jószerivel tehát minden tizedik autós valamilyen fokban alkoholos befolyá­soltság alatt kapcsolódik be a koncent­rált figyelmet, gyors reakciókat igénylő közúti forgalomba. Ez a kedvezőtlen arány, a szigorító intézkedések mellett — miként a Bel­ügyminisztérium illetékesei hangsú­lyozzák Ip további erőfeszítéseket kö­vetel a rendőrségtől és a közlekedés biztonságáért tevékenykedő más álla­mi szervektől, társadalmi szervezetek­től az ittas vezetést következetesen el­ítélő közhangulat kialakítására, a felvi­lágosító propagandamunka színvona­lának növelésére. SOROZATOS KIRAKATBETÖRÉSEK KECSKEMÉTEN Rendőrkézen a bűnbandák A közelmúltban a szaporodó ví­­kendház-betörésekre hívtuk fel a figyel­met, óva intve a telektulajdonosokat értékeik kinthagyásától. Ám az utóbbi időben ennél is több munkát adtak a rendőrségnek a kirakatbetörések, leg­alábbis Kecskeméten. Új jelenségről, sorozatos bűnözésről van szó. A kirakatfosztogatások szériája má­jus 26-án kezdődött, amikor a Petőfi Sándor utcai lakásfelszerelési bolt üveg­ablakát láthatták betörve reggel, a munkába sietők. Az üveget ideiglenesen farostlemezzel pótolták, s azt három hónap múlva éjjel benyomták és az üz­letből elvittek egy értékes, kétkazettás Siemens magnetofont, néhány magnó­­kazettát és két tv-irányítót. A rendőr­ségnek rövid idő alatt sikerült előkeríte­­nie a videomagnót és a tettest is. Ennek ellenére június 4-én virradóra betörték a Vídia Kereskedelmi Vállalat Kéttemplom közi üzletének kirakatát, ahonnan két AIWA rádiós magneto­font vittek el. A cselekménnyel alapo­san gyanúsítható három fiatalkorú sze­mélyt elfogták, de a kirakatbetörések folytatódtak. A Kéttemplom közi be­törés után egy hónapra a Szabadság téri Ofotért-szaküzlet kirakatát verték be, ahonnan kvarcórákat vittek el, 8600 forint értékben. Augusztus 3-án virradóra, ugyancsak a Kéttemplom közben, a pezsgőbár kirakatát zúzták be Napóleon konyakért és muzeális ér­tékű Tokaji aszúért. A betörés gyanúsí­tottját tíz nap múlva lefülelték, a nyo­mok Árva Tóth Attila, Kecskemét, Tölgyfa utca 9. szám alatti lakáshoz vezettek.­ Még Árva Tóth is őrizetben volt, amikor betörték — augusztus 16-án — az Alföld Áruház műszaki részlegé­nek a kirakatát. Onnan egy Vega típu­sú rádiót és több más műszaki árut vittek el. Tíz nap múlva­ az Iparcikk Kölcsönző Vállalat Batthyány utcai új üzletébe hatoltak be, a kirakaton ke­resztül, ismeretlenek. Innen egy kép­magnó­ és a hozzá tartozó távirányító tűnt el. A betörések a Széchenyivárosban folytatódtak. Szeptember 26-án a Ví­dia Kereskedelmi Vállalat Aradi vérta­núk tere 1. szám alatti boltjának kira­katából vittek el két rádiómagnót a betörők. A nyomozók az egyik magnót hamarosan megtalálták, a másikat vi­szont még mindig nyugodtan használja valaki. Nyolc nappal később, október 3-án éjjel ismét a Szabadság téri Ofotért­bolt kirakata volt a célpont. Innen nem csekély értéket vittek el: Yashica fény­képezőgépet,­ Pen­tacon objektívet, há­rom sétálómagnót, több magnókazet­tát, tizenkét kvarcórát és videojáték­irányítókat. Ezek közül egy fiatalkorú személy lakásán tartott házkutatás so­rán megtaláltak egy sétálómagnót és egy kvarcórát, melyek bizonyíthatóan ebből a kirakatból valók. Alig­ telt el egy hét, újabb betörést jelentettek a rendőrségen. Október 10- én éjjel 3 órakor a Március 15. utcai könyváruházba hatoltak be a portál­üvegen keresztül, de nem ám szépiro­dalomért, hanem drága technikai esz­közökért, Commodore—64 típusú szá­mítógépért és kellékeiért, adatrögzítő magnóért és monitorért. Az eltulajdo­nított érték 62 ezer forint volt. Más­nap, október 11-én éjszaka a Petőfi Sándor utcai papír-írószer bolt kiraka­tát zúzták be s a Commodore—64 szá­mítógéphez csatlakoztatható négy kézi irányítókart, valamint egy Casio szá­mológépet vittek el­. ezután még tovább sűrűsödtek a bűncselekmények. Október 12-én vir­radóra betörték a Petőfi Sándor utcai 112-es számú Ofotért-bolt dupla kira­katüvegét, s a vitrinekben lévő tárgyak közül elloptak egy Minolta fényképe­zőgépet, autóba szerelhető, München típusú rádiómagnót, hangszórókat, há­rom sétálómagnót és egy számígógép­­hez csatlakoztatható MTR adattároló magnetofont. Egy nap múlva, 13-án éjjel a Szigma Rákóczi úti villamossági boltjának a kirakatából ugyancsak Commodore, számítógépet loptak el. Ugyanezen az éjszakán harmadszor törték be a Szabadság téri Ofotért-üzlet kirakatát, ahonnan Double (kétkazet­tás, sztereo) rádiósmagnót, tíz Floppi mágneslemezt és egy sétálómagnót tu­lajdonítottak el. Október 18-án, éjjel 2 órakor ismét beverték a Kéttemplom közi Vídia-üzlet kirakatát, s onnan rá­diósmagnókat emeltek el. Nem volt könnyű dolga a rendőrség­nek, már csak azért sem, mert az ilyen bűntettek elkövetői alig hagynak nyo­mot maguk után. Ám a széles körű nyomozás, a sok éjszakai szolgálat eredményeként — melyekben önkéntes rendőrök is részt vettek — sikerült újabb és újabb betörőcsoportokat el­fogni. Legfrissebb információnk sze­rint a napokban ismét rendőrkézre ke­rült négy kirakatbetörő. Velük együtt lényegében a betörések összes gyanúsí­tottja lakat alatt van. A közvélemény által is messzemenő­en elítélt bűncselekmény-sorozat fősze­replőire és az ügyek tanulságaira rövi­desen visszatérünk lapunkban. R. M.

Next