Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-11 / 84. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 11. Márai Jánoshalmán Kevesen tudják, hogy a február 21-én amerikai emigrációban elhunyt Márai Sándor szívvel-lélekkel kivette részét az 1918/19. évi forradalmakból. Mint Franyó Zoltán híres hetilapjának, a Vörös Lobogónak munkatársa 1918 decemberétől 1919 júniusáig rendszeresen jelentek meg cikkei, könyvbírálatai, de írt a Nyugatba és az Est-lapok egyikébe, a Magyarország című napilapba is. Vagy tucatnyi forradalmi hangvételű írását közölte József Farkasnak Mindenki újakra készül..! (1959—1967) című négykötetes szöveggyűjteménye, a forradalmak irodalmi és publicisztikai antológiája. Márait a Magyarország szerkesztősége küldte le 1919 áprilisában riportútra a dél-magyarországi demarkációs vonalra. A szerb királyi csapatok 1918. december 5-én egészen Jánoshalmáig megszállták Bácskát, de a fegyverszüneti egyezmény értelmében 1919. február 22-én visszavonultak a községből és új határvonaluk Jánoshalma és Mélykút között húzódott. Miskei korzózás Kalocsáig vonattal, onnan parasztkocsin ment. Az úton járhatatlan sár volt. „A kocsi — írta később — elakadt Miske előtt a sárban. Hideg és szeles idő volt, a kocsis káromkodott, leugrott az ülésről a sárba, a lovak vistrángja elszakadt, kötözte, elszakadt, nem mehettünk tovább a harcvonal felé. Leszálltam a kocsiról, kezembe vettem a táskámat és elindultam gyalog a mező szélén a falu felé. Volt még vagy öt kilométernyire. Már sötétedett, hét óra felé volt. A puszta fölött járt a szél, csontig, mentem a mezőn, egyre nőtt a sár, a szél, a sötétség. Két kilométert mentem, este lett. Csillagos, hideg alföldi éjszaka volt, a szél elvitte a fejemről a kalapot, a hajamat mindig a szemembe szórta, küszködtem a nehéz táskával, a sárral, a puszta olyan sötét volt és beláthatatlan, egy világos ablak nem volt sehol. Volt a zsebemben egy nyílt parancs, hogy mozdony, kocsi, autó, repülőgép, telefon, távírda, kávéház, mit tudom én a hadügyi népbiztosság rendeletéből rendelkezésemre áll. Vittem a repülőgépes parancsot a zsebemben gyalog, kezemben a táskával, egyedül a sáros pusztán. Nem tudom, meddig korzóztam így Miske és Kalocsa között, amíg egy parasztháznál megállottam. Mondtam, végre.” Zörgetésére egy barátságtalan inges-gatyás gazda nyitott ajtót. Némi morgás után a vendég kapott tejet, avas vajat, száraz kenyeret és szállást. Reggel tovább ment Miskére. „A községháza — folytatta a beszámolót — magasan áll egy dombon, olaszos árkádok alatt ácsorognak a parasztok. A direktórium kocsit rendel, várni kell. Állok a tornácon, az idő kitisztult, süt a nap. Szemben a tornáccal egy fészerszerű, nádfödeles, alacsony tákolmány áll: ez a községi vágóhíd. Bent a sötétben bőg egy ökör, amint vágják”. Egy asszony borjút hoz, de a mészáros nem hajlandó levágni. „Hadd nőjjön még.” A demarkációs vonalon Április 18-án, nagypénteken keltezett jánoshalmi riportját a Magyarország április 24-én közölte. „Megyünk a vonal felé — írta ebben — több községen keresztül. A községházakban, az ünnepekre való tekintettel, mindenütt összeült a direktórium, folyik az állandó szervezés, és le kell szögezni, hogy a magyar paraszt bámulatos intelligenciával fogja fel az új helyzetet. A paraszt- és munkástanácsok mindenfelé a legnagyobb hozzáértéssel és tapintattal szervezik át a községeket a szovjet berendezés követelményei szerint. Errefelé legnehezebb a szervezés, mert front ez, a szó legigazibb értelmében, tele nyugtalansággal, ideges szorongással, gyűlölettel a megszálló és sanyargató szerbek ellen. Mindenfelé nagy lelkesedéssel folyik a vörös toborzás. Itt közvetlen létérdeke a parasztságnak, hogy fegyvert kapjon a megmunkált földek védelmére.” „Másfél órai kocsizás után, sártengeren keresztül kiérkeztünk a demarkációs vonalra. Az a sokat emlegetett demarkációs ennyiből áll: négy baka hason fekszik az árokban és pipázik. A fegyvereket felfektetik az árok partjára, hogy a szurony hegye éppen kilátszik. Szemben, ötszáz vagy hatszáz lépésre pedig négy szerb fekszik hason. Derült és nyugodt a hadihelyzet, kölcsönösen eszükbe sem jut bántani egymást, újságot olvasnak, tüzet raknak, szalonnát pirítanak, s élik a maguk kedélyes, pusztai életét. Állandó az érintkezés a demarkációs vonalon a szerb és magyar katonák között, persze csak akkor, ha a szerb tiszt nincsen kint a vonalon, mert a szerb parancsnokságok szigorúan ügyelnek rá, hogy a mi bakáink ne agitálhassanak az amúgy is bomló hadseregben. A mieink pedig teszik ezt kérés nélkül, szerb és magyar nyelvű röpiratokkal, újságokkal, szép szóval és barátsággal nap nap után dolgozzák meg őket...” Barátkozás a frontvonalon A vöröskatonák helyet szorítottak az árokszélen az újságírónak. Az egyik baka fehér kendőt kötött a szuronyára, és meglengette. Kisvártatva szemben meglebbent egy vörös kendő, majd két szerb katona elindult fegyvertelenül a cuppogó sárban feléjük. De hirtelen füttyszó hallatszott, s a szerbek visszarohantak lövészárkuk felé. Lóháton megjött a tisztjük. Ám amikor visszalovagolt Mélykút felé, négyen is jöttek: négy bácskai, magyarul tudó szerb. Megálltak az árok szélén, lihegve, és kezet nyújtottak: 1/1- Jó ünnepeket!Így az egyik. Fogadták a köszönést. — Van-e cigaretta, testvír? — kérdezte a másik. — Van — volt a felelet, s kaptak. Röpiratot is. A zubbonyuk alá gyűrték, azután a szemerkélő esőben visszaindultak. — Áldjon meg benneteket az Isten — kezeltek el. Márai is elbúcsúzott a vöröskatonáktól, vissza Jánoshalma felé. Útközben négy lánnyal találkoztak. Egyikük, a tizenhat éves Ólján Viktória fölkéredzkedett a kocsira. Kalocsára tartott, virágot vitt vöröskatona udvarlójának. Késő éjjel értek Érsekcsanádra. „Baja felől fényszórók vakítanak az éjszakában, nyugtalanul alvó magyar községek felett.” A fűtő filozófiája A nyílt parancsnak visszafelé is hasznát vette: mozdonyon utazott haza a fővárosba. „Tizenkét óra hosszat ültem a mozdonyon egy szénlakás tövében, piszokban, füstben, hőségben és hideg szélben...” A mozdonyvezető szófukar volt, csak a fűtővel tudott szóba elegyedni. Ezt mondta: „Hát tudja, én csak aztal tudom, hogy azelőtt is reggel négykó keltem, osztán befűtöttem a kazánt, mikó a Habsburgok vótak. Meg mikó a Károlyi vót, akkó is csak befűtöttem, reggel négykó. Aztán most kumenizmus van, hát én most is csak reggel négykó fűtök be. Mindegy fene az. Mert ha én be nem fűtök, ez a mozdony az atyaistennek se indul el. Tudja?” Ez is egyik tanulsága volt Márai Sándor hetven évvel ezelőtti jánoshalmi riportútjának. • Péter László Születésének 89. évfordulójára Zárolt múlt Randolph R. Braham öt oldalt szentelt a nyomasztóan tárgyilagos könyvében a Nemzetközi Vöröskereszt diplomatikus elzárkózásának a zsidóüldözések idején. A Magyar Holocaust szerzője valószínűleg nem jutott abba a kivételes helyzetbe, mint a genfi egyetem rektora, aki előtt megnyílott e nagy múltú szervezet mindeddig zárolt archívuma. Jean-Claude Favez történészprofesszor 1979 óta nyolc esztendőn át tanulmányozta az okmányokat, s a búvárkodás végeredményét könyvben tárta a világ elé. A francia L’ Express szerint zavarba ejtő hatású olvasmány. Nem az tűnik ki, hogy mit tett a Vöröskereszt a nácizmus üldözötteiért, hanem arra derül fény, hogy mit nem tett; hogy nem a cselekvés lehetőségét kereste, hanem ellenkezőleg, annak az igazolását, amiért nem cselekszik — állapította meg a szerző. Feltárta, hogy a segítő céllal létrehozott, nagy múltú világszervezet már a háború előtt is eltekintett az alapító Dunant eszméjétől: a német Vöröskeresztet ugyanis az az Ernst Gravitz irányította, aki az SS egészségügyi főnökeként egyik kiagyalója volt a koncentrációs táborokban végzett orvosi kísérleteknek. A genfi központban 1942-ben már tudtak a lágerekről, hiszen csomagot is küldtek a deportáltaknak. Sőt a szervezet képviselője meg is látogatta a theresienstadti tábort. A következmény azonban elmaradt, az év őszén tartott plenáris ülésen elvetették azt a javaslatot, hogy a deportálásokra rá kellene irányítani a nemzetközi közvélemény figyelmét. „Elsőosztályú temetés volt” — mondotta valaki találóan e közöny láttán. Holott a fegyverzajtól hangos Európában ez időben már a Hitler elleni koalíció is feltárta a bestiális módszereket, és XII. Pius is kilépett a vatikáni hallgatásból. A svájci professzor utal arra a tényre is, hogy 1945 márciusában a Nemzetközi Vöröskereszt német képviselője, referenciaként arra a Karl Gebhardtra hivatkozott, akit éppen a foglyokon végzett kísérletek miatt ítéltek halálra a nürnbergi perben. A történelem e nem várt háborgatása azonban korántsem teljes. A szerző ugyanis emlékeztet arra is, hogy a Vöröskereszt passzivitása sajátos svájci közjátékkal egészült ki: a berni hatóságok azt javasolták a náciknak, hogy a német útlevélen jól láthatóan tüntessék fel a „J” (Judezsidó) jelzést. A szerző szerint a szűrés eredményeként ezrével küldték vissza őket a határról. Favez professzor könyve nem maradt következmények nélkül. A Nemzetközi Vöröskereszt augusztusban dokumentumot bocsátott ki az üldözöttek érdekében tett erőfeszítésekről. Ebben egyebek között az is olvasható, hogy „egyes országokban, Romániában és Magyarországon, ahol a birodalmi befolyás nem volt teljes, valószínű, több zsidó életét meg lehetett volna menteni.” További következmény: hivatalosan bejelentették, hogy a szervezet egyelőre nem kíván újabb kutatókat engedni archívumába. HANGVERSENY DÉLIDŐBEN • A Magyar Rádió kéthetenként jelentkező „Hangverseny délidőben” című műsora klasszikusok zeneműveit mutatja be, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria kupolaterméből közvetítenek. Képünkön: A Keller vonósnégyes szórakoztatja a közönséget. (MTI-fotó) GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET így élnek a Homoki Nagy Istvániskolában Kicsi iskola, négytantermes, gondosan karbantartott, az E 5-ös nemzetközi főútvonal mellett, a Budai-kapuban, Kecskeméten. Az 1915-ben épült sarokházban tanulta a betűvetést Homoki Nagy István, a világhírűvé lett filmrendező, nevét most szép márvány tábla örökíti meg a főbejárat mellett. Kalauzom, Takács Annamária, hetedikes, számos érdekes dologról tudott beszámolni. — Csapatunk névadója Hunyadi Mátyás, ezért mindig emlékezetes, amikor tiszteletére rendezünk versenyt, beszámolunk mindarról, amit életéről, koráról, munkásságáról tudunk. A legutóbbi verseny győztese Rádai Éva lett. Nagy volt az örömünk, amikor megjelent iskolánk újságja, a Dobra verjük! — című lap. A lapban társainkról, a tanulásról, iskolánkról írunk. Természetesen van benne poprovat és fejtörő is. Remekül sikerült a farsangunk! Sok szellemes jelmezes lépett fel, és osztatlan sikert aratott Frédi és Béni mamutvadászata is. Meglátogatta iskolánkat névadónk testvéröccse, dr. Homoki Nagy László. Nagyon jó volt hallgatni amikor testvéréről beszélt, arról, hogy miként jártak iskolába, tanultak ebben az épületben hajdanán. Iskolánk tanulói nagyon szeretnek kirándulni, és ezért minden alkalmat megragadunk ami országjárásra, táborozásra szólít. Legutóbb a Mecsekben jártunk, Beremenden volt a táborhelyünk. Bejártuk a környéket, Orfűről gyalogtúrával értük el Abaligetet. Nagyon emlékezetesek maradnak számunkra a barlang cseppkövei, no, meg a hozzá fűződő legenda, ami azt tartja, hogy aki az itt eredt forrásvízből iszik az ha fiatal, megokosodik, ha idősebb, akkor megfiatalodik. Csapatvezetőnk mindenesetre megitatott bennünket a bűvös forrásvízzel... Amíg mi, lányok országot jártunk, addig a fiúk Kiss Péter tanárunk irányításával a sportudvar kialakításán dolgoztak. Kicsi iskola a miénk a régi és az új Kecskemét választóvonalán. Mi szeretünk itt tanulni, bár tudjuk, nagyon szűk a hely, kicsik a termek. De folyamatosan reménykedünk: az illetékesek felfigyelnek nevelőink áldozatos munkájára és találnak megoldást iskolánk bővítésére. Lejegyezte: S. K. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Hetényegyházáról, a Móricz Zsigmond úttörőcsapattól Kiss Erzsi küldött levelet. Amint írja, hagyományosan ünnepelték március 15-ét. Délben az iskolarádióban felhangzó műsort hallgatták meg közösen, majd két órakor megnyitották a történelmi játszóházat. Az egyik osztályt Pilvax kávéházzá alakították át, a másikban kokárdakészítés folyt. Nagy volt az érdeklődés a Ki nyer ma — vetélkedőn, ahol természetesen a nap fontos eseményeinek felelevenítése volt a cél. ♦ : Iskolájuk fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte Kecskeméten a Buday Dezső Általános Iskola, — írja beszámolójában Pataki Claudia csapatkrónikás. Egy hetet szántak az emlékezetes eseményre. Volt szavalóverseny, bábelőadás, sportverseny és náluk járt Kóka Rozália mesemondó is. Az eseménysort kulturális seregszemle zárta, amelynek keretében emlékeztek az iskola névadójára, Buday Dezsőre is. tudósítóinknak Figyelem! Kérjük tudósítóinkat, hogy tavaszi túrákról, kirándulásokról írjanak beszámolókat és postázzák nekünk április 24-éig. A következő alkalommal egy érdekes kiskőrösi riport mellett a sok kérés alapján rejtvényt is közlünk régiekre. Versmondóverseny Az elmúlt napokban bonyolították le a versmondóversenyt Kecskeméten, a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban. Szokás szerint, négy korcsoport vetélkedett, több mint száz gyermek részvételével. A szakértő pedagógus zsűri az elsősök és másodikosok közül a legjobbnak Berta Szabolcs (Lajosmizse) versmondását ítélte. Második lett Dóbiás Péter (ÉZI), harmadik Háry Zsuzsanna (Molnár Erik Általános Iskola). A harmadikosok és negyedikesek közül Tóth Lívia lett az első (Molnár Erik Általános Iskola). A Zrínyi Ilona iskolából érkezett Gerhart Eric lett a második, a kunbaracsi Kormányos Nóra pedig a harmadik helyezett. Az ötödikesek és hatodikosok csoportjából legjobbnak az izsáki Tamás Zoltán bizonyult. Második lett Mikola Gergely (II. Rákóczi Ferenc iskola) a harmadik helyet ketten érdemelték ki: Dékány Aida (Helvécia-Feketeerdő), és Glück Róbert (Béke téri iskola). A hetedikes-nyolcadikos gyerekek közül Molnár Tünde (Mátyás király körúti iskola) került a dobogó felső fokára. Második lett Győrfi Gabriella (II. Rákóczi Ferenc iskola) harmadik pedig a lajosmizsei Józsa Ágnes. A megyei prózamondóversenyt Baján bonyolították le. Ketten értek el kimagasló eredményt: Nagy Pál és Dobi József.Mindketten a kecskeméti Mátyás Király Körúti Általános Iskola tanulói. Megtudod, ha elolvasod Különleges dunai utazásra hív Tímár György A Duna titkai című könyve. Európa egyik legnagyobb folyóját nevezték, nevezik Danubiusnak, Donaunak, Danubenak, Dunajnak, Dunavnak, Dunareanak, Isztrosznak és Istennek. Nyolc országon át hömpölyög, nyolc ország történelmét, kultúráját, gazdaságát kapcsolja össze. Gondolatban most nem hajón vagy tutajon, hanem bélyegeken, bélyegekkel utazhatunk végig ezen a kék országúton; felelevenednek majd régi csaták, merényletek, pörök emlékei, szerelmek, legendák, mindaz, ami valaha is a Dunához fűzte, a Dunára emlékeztette, emlékezteti az embert. A Duna magyarországi szakaszán haladva találtak majd szalkszentmártoni, solti, hartai, dunapataji, kalocsai, fajszi, bajai, gemenci, dunaszecskői emlékeket, történeteket és bélyegeket is. Béky Bognár Attila A világ csodái című könyvében az emberi képzelet, tudás és erőfeszítés kiemelkedő teljesítményeiről, — régiekről és újabbakról — olvashattok. Az ókori görög utazók elkészítették a „rekordok könyvét”, rangsorolták a világ 7 csodáját, az általuk ismert építményeket. Ezekről és az újabb csodás alkotásokról olvashattok (az egyiptomi nagy piramisokról, a Babilon-csodákról, az epheszoszi templomról stb.) gigantikus építményekről a Móra Könyvkiadó új könyvében. Különleges, csodás világba juthattok el gondolatban Polonyi Péter Kína története című kötetében is. Ez a hatalmas, távol-keleti ország annyi titokzatosságot rejt még! Biztosan hallottál már a kínai Nagy falról (talán nem tudod, ez az egyetlen emberi alkotás, ami a Holdról szabad szemmel is kivehető: 6700 kilométer hosszú!), a televízióban talán láttad a kínai agyagkatonákat (a budapesti Nemzeti Múzeum kiállításán vendégeskedtek hazánkban), szeretnéd megtudni, milyen a világ leghosszabb középkori , Kínában épített mesterséges vízi út, szeretnél tudni sok-sok érdekességet Kínáról, múltjáról, jelenéről? Megtalálod a Kozmosz-könyvek legújabb kötetében! A kecskeméti számítástechnikai műhely pályázatának díjazottjai A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban működő jogiklub fennállása 5 éves évfordulójára az intézmény, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezete, a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya, a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet pályázatot hirdetett általános és középiskolás korosztály részére. Középiskolások eredménylistája: I. helyezettek: Körmöczi Csaba (BJG Kecskemét), Miskár Attila (BJG Kecskemét), Mészáros Tamás (Petőfi S. Gépészeti Szakközépiskola Kiskunfélegyháza), II. helyezett: Springer Róbert (623. Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző Iskola és Szakközépiskola Kecskemét), III. helyezett: Pozsonyi László (III. Béla Gimnázium Baja), IV. helyezett: Szénási György (Petőfi Sándor Gimnázium Kiskőrös), Különdíj: Kis Ernő (KJG Kecskemét). Általános iskolások eredménylistája: I. Ipacs Viktor (Kiskunfélegyháza), II. Madarász Endre (Kecskemét), Szilai Attila (Eötvös József Tan. Főiskola fakultációs csoport Baja), IV. Regős Tamás (Gara), V. Tyukász Gábor (Lakitelek), Hóman János (Baja), Csibi Krisztián (Baja). Valamennyiüknek gratulálunk! Ifjú fotósaink sikeres bemutatkozása Az Ofotért megalapításának 40., és a fényképezés felfedezésének 150. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt a fővárosban, a Rákóczi u. 57. alatti kiállítóteremben. Huszonegy világcég — köztük a japán Fuji, és Minolta, az amerikai Kodak, az ausztrál Hammex, a nyugatnémet Agfa, az NDK-beli Orwo, a váci Forte — küldte el világszerte ismert és keresett termékeit a bemutatóra. Külön vitrinben mutatják be a 150 éves fotózás relikviaértékű ódon masináit. Ezen a kiállításon került a nézők elé a Barátunk a fényképe című pályázat számos díjnyertes alkotása is. A 10-14 évesek bemutatóján sikerrel szerepelt az ágasegyházi általános iskola fotószakköre is. Őri Tibor tanár, szakkörvezető tanítványai értékes jutalmakat vehettek át a zsűri döntése után. II. díjat kapott a szakkör három képből álló pályázata. Szántó Sándor, Ádám József 5-5 felvétele pedig III. díjat érdemelt ki. Dicséretet kapott szakköri munkájáért Kiss Melinda, Duráncsik György, Mirinkó György és Zombori Gabriella. A szakkörvezető szeretné a képeket a környező iskolákban is bemutatni, az ifjú fotósok pedig szeretnék nyári alkotótáborokban gyarapítani tudásukat. Gaál István DEÁK MÓR: Ripacs Egy kicsike pamacs, egy kicsike ragacs, ez aztán a makacs, erőszakos ripacs ! A haja mint a kacs, feje négyen gubacs, olyan, mint egy tragacs, öregedő apacs. Szegény, szegény ripacs! Leválik a pamacs, elereszt a ragacs, hiába vagy makacs. Összeállította: Selmeci Katalin