Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 11. Márai Jánoshalmán Kevesen tudják, hogy a február 21-én amerikai emigráció­ban elhunyt Márai Sándor szívvel-lélekkel kivette részét az 1918/19. évi forradalmakból. Mint Franyó Zoltán híres heti­lapjának, a Vörös Lobogónak munkatársa 1918 decemberé­től 1919 júniusáig rendszeresen jelentek meg cikkei, könyvbí­rálatai, de írt a Nyugatba és az Est-lapok egyikébe, a Ma­gyarország című napilapba is. Vagy tucatnyi forradalmi hangvételű írását közölte József Farkasnak Mindenki újakra készül..! (1959—1967) című négykötetes szöveggyűjtemé­nye, a forradalmak irodalmi és publicisztikai antológiája. Márait a Magyarország szerkesztősége küldte le 1919 áprili­sában riportútra a dél-magyarországi demarkációs vonalra. A szerb királyi csapatok 1918. december 5-én egészen János­halmáig megszállták Bácskát, de a fegyverszüneti egyezmény értelmében 1919. február 22-én visszavonultak a községből és új határvonaluk Jánoshalma és Mélykút között húzódott. Miskei korzózás Kalocsáig vonattal, onnan parasztkocsin ment. Az úton járhatatlan sár volt. „A kocsi — írta később — elakadt Miske előtt a sárban. Hideg és szeles idő volt, a kocsis káromkodott, leugrott az ülésről a sárba, a lovak vistrángja elszakadt, kötözte, elszakadt, nem mehettünk tovább a harc­vonal felé. Leszálltam a kocsiról, kezembe vettem a táskámat és elindultam gyalog a mező szélén a falu felé. Volt még vagy öt kilométernyire. Már sötétedett, hét óra felé volt. A puszta fölött járt a szél, csontig, mentem a mezőn, egyre nőtt a sár, a szél, a sötétség. Két kilométert mentem, este lett. Csillagos, hideg alföldi éjszaka volt, a szél elvitte a fejemről a kalapot, a hajamat mindig a szemembe szórta, küszködtem a nehéz táskával, a sárral, a puszta olyan sötét volt és beláthatatlan, egy világos ablak nem volt sehol. Volt a zsebemben egy nyílt parancs, hogy mozdony, kocsi, autó, repülőgép, telefon, távírda, kávéház, mit tudom én a hadügyi népbiztosság rendeletéből rendelkezésemre áll. Vittem a repülőgépes pa­rancsot a zsebemben gyalog, kezemben a táskával, egyedül a sáros pusztán. Nem tudom, meddig korzóztam így Miske és Kalocsa között, amíg egy parasztháznál megállottam. Mondtam, végre.” Zörgetésére egy barátságtalan inges-gatyás gazda nyitott ajtót. Némi morgás után a vendég kapott tejet, avas vajat, száraz kenyeret és szállást. Reggel tovább ment Miskére. „A községháza — folytatta a beszámolót — magasan áll egy dombon, olaszos árkádok alatt ácsorognak a parasztok. A direktórium kocsit rendel, várni kell. Állok a tornácon, az idő kitisztult, süt a nap. Szemben a tornáccal egy fészerszerű, nádfödeles, alacsony tákolmány áll: ez a községi vágóhíd. Bent a sötétben bőg egy ökör, amint vágják”. Egy asszony borjút hoz, de a mészáros nem hajlandó levágni. „Hadd nőjjön még.” A demarkációs vonalon Április 18-án, nagypénteken keltezett jánoshalmi riportját a Magyarország április 24-én közölte. „Megyünk a vonal felé — írta ebben — több községen keresztül. A községhá­zakban, az ünnepekre való tekintettel, mindenütt összeült a direktórium, folyik az állandó szervezés, és le kell szögezni­, hogy a magyar paraszt bámulatos intelligenciával fogja fel az új helyzetet. A paraszt- és munkástanácsok mindenfelé a legnagyobb hozzáértéssel és tapintattal szervezik át a közsé­geket a szovjet berendezés követelményei szerint. Errefelé legnehezebb a szervezés, mert front ez, a szó legigazibb értelmében, tele nyugtalansággal, ideges szorongással, gyű­lölettel a megszálló és sanyargató szerbek ellen. Mindenfelé nagy lelkesedéssel folyik a vörös toborzás. Itt közvetlen létérdeke a parasztságnak, hogy fegyvert kapjon a meg­munkált földek védelmére.” „Másfél órai kocsizás után, sártengeren keresztül kiér­keztünk a demarkációs vonalra. Az a sokat emlegetett demarkációs ennyiből áll: négy baka hason fekszik az árokban és pipázik. A fegyvereket felfektetik az árok partjára, hogy a szurony hegye éppen kilátszik. Szemben, ötszáz vagy hatszáz lépésre pedig négy szerb fekszik hason. Derült és nyugodt a hadihelyzet, kölcsönösen eszükbe sem jut bántani egymást, újságot olvasnak, tüzet raknak, sza­lonnát pirítanak, s élik a maguk kedélyes, pusztai életét. Állandó az érintkezés a demarkációs vonalon a szerb és magyar katonák között, persze csak akkor, ha a szerb tiszt nincsen kint a vonalon, mert a szerb parancsnokságok szigorúan ügyelnek rá, hogy a mi bakáink ne agitálhassa­nak az amúgy is bomló hadseregben. A mieink pedig teszik ezt kérés nélkül, szerb és magyar nyelvű röpiratokkal, újságokkal, szép szóval és barátsággal nap nap után dolgozzák meg őket...” Barátkozás a frontvonalon A vöröskatonák helyet szorítottak az árokszélen az újságírónak. Az egyik baka fehér kendőt kötött a szuro­nyára, és meglengette. Kisvártatva szemben meglebbent egy vörös kendő, majd két szerb katona elindult fegyvertelenül a cuppogó sárban feléjük. De hirtelen füttyszó hallatszott, s a szerbek visszarohantak lövészárkuk felé. Lóháton megjött a tisztjük. Ám amikor visszalovagolt Mélykút felé, négyen is jöttek: négy bácskai, magyarul tudó szerb. Megálltak az árok szélén, lihegve, és kezet nyújtottak: 1/1- Jó ünnepeket!Így az egyik. Fogadták a köszönést. — Van-e cigaretta, testvír? — kérdezte a másik. — Van — volt a felelet, s kaptak. Röpiratot is. A zubbonyuk alá gyűrték, azután a szemerkélő esőben visszaindultak. — Áldjon meg benneteket az Isten — kezeltek el. Márai is elbúcsúzott a vöröskatonáktól, vissza Jánoshal­ma felé. Útközben négy lánnyal találkoztak. Egyikük, a tizenhat éves Ólján Viktória fölkéredzkedett a kocsira. Kalocsára tartott, virágot vitt vöröskatona udvarlójának. Késő éjjel értek Érsekcsanádra. „Baja felől fényszórók vakítanak az éjszakában, nyugtalanul alvó magyar közsé­gek felett.” A fűtő filozófiája A nyílt parancsnak visszafelé is hasznát vette: mozdo­nyon utazott haza a fővárosba. „Tizenkét óra hosszat ültem a mozdonyon egy szénlakás tövében, piszokban, füstben, hőségben és hideg szélben...” A mozdonyvezető szófukar volt, csak a fűtővel tudott szóba elegyedni. Ezt mondta: „Hát tudja, én csak aztal tudom, hogy azelőtt is reggel négykó keltem, osztán befűtöttem a kazánt, mikó a Habsburgok vótak. Meg mikó a Károlyi vót, akkó is csak befűtöttem, reggel négykó. Aztán most kumenizmus van, hát én most is csak reggel négykó fűtök be. Mindegy fene az. Mert ha én be nem fűtök, ez a mozdony az atyaistennek se indul el. Tudja?” Ez is egyik tanulsága volt Márai Sándor hetven évvel ezelőtti jánoshalmi riportútjának. • Péter László Születésének 89. évfordulójára Zárolt múlt Randolph R. Braham öt oldalt szentelt a nyomasztóan tárgyilagos könyvében a Nemzetközi Vöröske­reszt diplomatikus elzárkózásának a zsidóüldözések idején. A Magyar Holocaust szerzője valószínűleg nem jutott abba a kivételes helyzetbe, mint a genfi egyetem rektora, aki előtt megnyílott e nagy múltú szerve­zet mindeddig zárolt archívuma. Je­­an-Claude Favez történészprofes­­­szor 1979 óta nyolc esztendőn át ta­nulmányozta az okmányokat, s a búvárkodás végeredményét könyv­ben tárta a világ elé. A francia L’ Express szerint zavarba ejtő hatá­sú olvasmány. Nem az tűnik ki, hogy mit tett a Vöröskereszt a nácizmus üldözötteiért, hanem arra derül fény, hogy mit nem tett; hogy nem a cse­lekvés lehetőségét kereste, hanem el­lenkezőleg, annak az igazolását, amiért nem cselekszik — állapította meg a szerző. Feltárta, hogy a segítő céllal létrehozott, nagy múltú világ­­­szervezet már a háború előtt is elte­kintett az alapító Dunant eszméjétől: a német Vöröskeresztet ugyanis az az Ernst Gravitz irányította, aki az SS egészségügyi főnökeként egyik kiagyalója volt a koncentrációs tá­borokban végzett orvosi kísérletek­nek. A genfi központban 1942-ben már tudtak a lágerekről, hiszen cso­magot is küldtek a deportáltaknak. Sőt a szervezet képviselője meg is látogatta a theresienstadti tábort. A következmény azonban elmaradt, az év őszén tartott plenáris ülésen elvetették azt a javaslatot, hogy a deportálásokra rá kellene irányítani a nemzetközi közvélemény figyel­mét. „Elsőosztályú temetés volt” — mondotta valaki találóan e közöny láttán. Holott a fegyverzajtól hangos Európában ez időben már a Hitler elleni koalíció is feltárta a bestiális módszereket, és XII. Pius is kilépett a vatikáni hallgatásból. A svájci pro­fesszor utal arra a tényre is, hogy 1945 márciusában a Nemzetközi Vö­röskereszt német képviselője, refe­renciaként arra a Karl Gebhardtra hivatkozott, akit éppen a foglyokon végzett kísérletek miatt ítéltek halál­ra a nürnbergi perben. A történelem e nem várt háborga­tása azonban korántsem teljes. A szerző ugyanis emlékeztet arra is, hogy a Vöröskereszt passzivitása sa­játos svájci közjátékkal egészült ki: a berni hatóságok azt javasolták a ná­ciknak, hogy a német útlevélen jól láthatóan tüntessék fel a „J” (Jude­­zsidó) jelzést. A szerző szerint a szű­rés eredményeként ezrével küldték vissza őket a határról. Favez professzor könyve nem ma­radt következmények nélkül. A Nemzetközi Vöröskereszt augusz­tusban dokumentumot bocsátott ki az üldözöttek érdekében tett erőfe­szítésekről. Ebben egyebek között az is olvasható, hogy „egyes országok­ban, Romániában és Magyarorszá­gon, ahol a birodalmi befolyás nem volt teljes, valószínű, több zsidó éle­tét meg lehetett volna menteni.” További következmény: hivatalo­san bejelentették, hogy a szervezet egyelőre nem kíván újabb kutatókat engedni archívumába. HANGVERSENY DÉLIDŐBEN­ • A Magyar Rádió kéthe­tenként jelent­kező „Hang­verseny dél­időben” című műsora klas­­­szikusok zene­műveit mutat­ja be, amelyet a Magyar Nemzeti Galé­ria kupolater­méből közvetí­tenek. Képünkön: A Keller vo­nósnégyes szó­rakoztatja a közönséget.­­ (MTI-fotó) GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET így élnek a Homoki Nagy István­­iskolában Kicsi iskola, négytantermes, gondo­san karbantartott, az E 5-ös nemzetkö­zi főútvonal mellett, a Budai-kapuban, Kecskeméten. Az 1915-ben épült sa­rokházban tanulta a betűvetést Homo­ki Nagy István, a világhírűvé lett film­rendező, nevét most szép márvány tábla örökíti meg a főbejárat mellett. Kalauzom, Takács Annamária, hete­dikes, számos érdekes dologról tudott beszámolni. — Csapatunk névadója Hunyadi Mátyás, ezért mindig emlékezetes, ami­kor tiszteletére rendezünk versenyt, be­számolunk mindarról, amit életéről, koráról, munkásságáról tudunk. A legutóbbi verseny győztese Rádai Éva lett. Nagy volt az örömünk, amikor meg­jelent iskolánk újságja, a Dobra verjük! — című lap. A lapban társainkról, a tanulásról, iskolánkról írunk. Termé­szetesen van benne poprovat és fejtörő is. Remekül sikerült a farsangunk! Sok szellemes jelmezes lépett fel, és osztat­lan sikert aratott Frédi és Béni mamut­vadászata is. Meglátogatta iskolánkat névadónk testvéröccse, dr. Homoki Nagy László. Nagyon jó volt hallgatni amikor testvé­réről beszélt, arról, hogy miként jártak iskolába, tanultak ebben az épületben hajdanán. Iskolánk tanulói nagyon szeretnek kirándulni, és ezért minden alkalmat megragadunk ami országjárásra, tábo­rozásra szólít. Legutóbb a Mecsekben jártunk, Berem­enden volt a táborhe­lyünk. Bejártuk a környéket, Orfűről gyalogtúrával értük el Abaligetet. Na­gyon em­lékezetesek maradnak szá­munkra a barlang cseppkövei, no, meg a hozzá fűződő legenda, ami azt tartja, hogy aki az itt eredt forrásvízből iszik az ha fiatal, megokosodik, ha idősebb, akkor megfiatalodik. Csapatvezetőnk mindenesetre megitatott bennünket a bűvös forrásvízzel... Amíg mi, lányok országot jártunk, addig a fiúk Kiss Péter tanárunk irá­nyításával a sportudvar kialakításán dolgoztak. Kicsi iskola a miénk a régi és az új Kecskemét választóvonalán. Mi szere­tünk itt tanulni, bár tudjuk, nagyon szűk a hely, kicsik a termek. De folya­matosan reménykedünk: az illetékesek felfigyelnek nevelőink áldozatos mun­kájára és találnak megoldást iskolánk bővítésére. Lejegyezte: S. K. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Hetényegyházáról, a Móricz Zsig­­mond úttörőcsapattól Kiss Erzsi kül­dött levelet. Amint írja, hagyományo­san ünnepelték március 15-ét. Délben az iskolarádióban felhangzó műsort hallgatták meg közösen, majd két óra­kor megnyitották a történelmi játszó­házat. Az egyik osztályt Pilvax kávé­házzá alakították át, a másikban ko­kárdakészítés folyt. Nagy volt az ér­deklődés a Ki nyer ma — vetélkedőn, ahol természetesen a nap fontos esemé­nyeinek felelevenítése volt a cél. ♦ : Iskolájuk fennállásának 10. évfordu­lóját ünnepelte Kecskeméten a Buday Dezső Általános Iskola, — írja beszá­molójában Pataki Claudia csapatkróni­kás. Egy hetet szántak az emlékezetes eseményre. Volt szavalóverseny, bábelő­adás, sportverseny és náluk járt Kóka Rozália mesemondó is. Az eseménysort kulturális seregszemle zárta, amelynek keretében emlékeztek az iskola névadó­jára, Buday Dezsőre is. tudósítóinknak Figyelem! Kérjük tudósítóin­kat, hogy tavaszi túrákról, ki­rándulásokról írjanak beszámo­lókat és postázzák nekünk ápri­lis 24-éig. A következő alkalommal egy érdekes kiskőrösi riport mellett a sok kérés alapján rejtvényt is közlünk régiekre. Versmondóverseny Az elmúlt napokban bonyolították le a versmondóversenyt Kecskeméten, a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban. Szokás szerint, négy korcsoport ve­télkedett, több mint száz gyermek rész­vételével. A szakértő pedagógus zsűri az első­sök és másodikosok közül a legjobb­nak Berta Szabolcs (Lajosmizse) vers­mondását ítélte. Második lett Dóbiás Péter (ÉZI), harmadik Háry Zsuzsanna (Molnár Erik Általános Iskola). A harmadikosok és negyedikesek közül Tóth Lívia lett az első (Molnár Erik Általános Iskola). A Zrínyi Ilona iskolából érkezett Gerhart Eric lett a második, a kunbaracsi Kormányos Nó­ra pedig a harmadik helyezett. Az ötödikesek és hatodikosok cso­portjából legjobbnak az izsáki Tamás Zoltán bizonyult. Második lett Mikola Gergely (II. Rákóczi Ferenc iskola) a harmadik helyet ketten érdemelték ki: Dékány Aida (Helvécia-Feketeerdő), és Glück Róbert (Béke téri iskola). A hetedikes-nyolcadikos gyerekek közül Molnár Tünde (Mátyás király körúti iskola) került a dobogó felső fokára. Második lett Győrfi Gabriella (II. Rákóczi Ferenc iskola) harmadik pedig a lajosmizsei Józsa Ágnes. A megyei prózamondóversenyt Ba­ján bonyolították le. Ketten értek el kimagasló ered­ményt: Nagy Pál és Dobi József.­­Mindketten a kecskeméti Mátyás Ki­rály Körúti Általános Iskola tanulói. Megtudod, ha elolvasod Különleges dunai utazásra hív Tí­már György A Duna titkai című köny­ve. Európa egyik legnagyobb folyóját nevezték, nevezik Danubiusnak, Do­­naunak, Danubenak, Dunajnak, Du­­navnak, Dunareanak, Isztrosznak és Istennek. Nyolc országon át hömpö­lyög, nyolc ország történelmét, kultú­ráját, gazdaságát kapcsolja össze. Gondolatban most nem hajón vagy tu­tajon, hanem bélyegeken, bélyegekkel utazhatunk végig ezen a kék ország­úton; felelevenednek majd régi csaták, merényletek, pörök emlékei, szerel­mek, legendák, mindaz, ami valaha is a Dunához fűzte, a Dunára emlékeztet­te, emlékezteti az embert. A Duna ma­gyarországi szakaszán haladva találtak majd szalkszentmártoni, solti, hartai, dunapataji, kalocsai, fajszi, bajai, ge­­menci, dunaszecskői emlékeket, törté­neteket és bélyegeket is. Béky Bognár Attila A világ csodái című könyvében az emberi képzelet, tudás és erőfeszítés kiemelkedő telje­sítményeiről, — régiekről és újabbak­ról — olvashattok. Az ókori görög utazók elkészítették a „rekordok könyvét”, rangsorolták a világ 7 cso­dáját, az általuk ismert építményeket. Ezekről és az újabb csodás alkotások­ról olvashattok (az egyiptomi nagy piramisokról, a Babilon-csodákról, az epheszoszi templomról stb.) giganti­kus építményekről a Móra Könyvki­adó új könyvében. Különleges, csodás világba juthat­tok el gondolatban Polonyi Péter Kína története című kötetében is. Ez a hatal­mas, távol-keleti ország annyi titokza­tosságot rejt még! Biztosan hallottál már a kínai Nagy falról (talán nem­ tudod, ez az egyetlen emberi alkotás, ami a Holdról szabad szemmel is kive­hető: 6700 kilométer hosszú!), a televí­zióban talán láttad a kínai agyagkato­nákat (a budapesti Nemzeti Múzeum kiállításán vendégeskedtek hazánk­ban), szeretnéd megtudni, milyen a vi­lág leghosszabb középkori , Kínában épített mesterséges vízi út, szeretnél tudni sok-sok érdekességet Kínáról, múltjáról, jelenéről? Megtalálod­­ a Kozmosz-könyvek legújabb kötetében! A kecskeméti számítás­technikai műhely pályázatának díjazottjai A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban működő jogi­­klub fennállása 5 éves évfordulójá­ra az intézmény, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezete, a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya, a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet pályázatot hir­detett általános és középiskolás korosztály részére. Középiskolások eredménylistája: I. helyezettek: Körmöczi Csaba (BJG Kecskemét), Miskár Attila (BJG Kecskemét), Mészáros Tamás (Petőfi S. Gépészeti Szakközép­­iskola Kiskunfélegyháza), II. helye­zett: Springer Róbert (623. Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző Isko­la és Szakközépiskola Kecskemét), III. helyezett: Pozsonyi László (III. Béla Gimnázium Baja), IV. helye­zett: Szénási György (Petőfi Sándor Gimnázium Kiskőrös), Különdíj:­ Kis Ernő (KJG Kecskemét). Általános iskolások eredmény­­listája: I. Ipacs Viktor (Kiskunfél­egyháza), II. Madarász Endre (Kecskemét), Szilai Attila (Eötvös József Tan. Főiskola fakultációs csoport Baja), IV. Regős Tamás (Gara), V. Tyukász Gábor (Lakite­lek), Hóman János (Baja), Csibi Krisztián (Baja). Valamennyiüknek gratulálunk! Ifjú fotósaink sikeres bemutatkozása Az Ofotért megalapításának 40., és a fényképezés felfedezésének 150. év­fordulója alkalmából kiállítás nyílt a fővárosban, a Rákóczi u. 57. alatti ki­állítóteremben. Huszonegy világcég — köztük a ja­pán Fuji, és Minolta, az amerikai Ko­dak, az ausztrál Ham­mex, a nyugatné­met Agfa, az NDK-beli Orwo, a váci Forte — küldte el világszerte ismert és keresett termékeit a bemutatóra. Kü­lön vitrinben mutatják be a 150 éves fotózás relikviaértékű ódon masináit. Ezen a kiállításon került a nézők elé a Barátunk a fénykép­e című pályázat számos díjnyertes alkotása is. A 10-14 évesek bemutatóján sikerrel szerepelt az ágasegyházi általános iskola fotó­szakköre is. Őri Tibor tanár, szakkör­vezető tanítványai értékes jutalmakat vehettek át a zsűri döntése után. II. díjat kapott a szakkör három képből álló pályázata. Szántó Sándor, Ádám József 5-5 felvétele pedig III. dí­jat érdemelt ki. Dicséretet kapott szak­köri munkájáért Kiss Melinda, Durán­­csik György, Mirinkó György és Zom­­bori Gabriella. A szakkörvezető szeretné a képeket a környező iskolákban is bemutatni, az ifjú fotósok pedig szeretnék nyári alko­tótáborokban gyarapítani tudásukat. Gaál István DEÁK MÓR: Ripacs Egy kicsike pamacs, egy kicsike ragacs, ez aztán a makacs, erőszakos ripacs ! A haja mint a kacs, feje négyen gubacs, olyan, mint egy tragacs, öregedő apacs. Szegény, szegény ripacs! Leválik a pamacs, elereszt a ragacs, hiába vagy makacs. Összeállította: Selmeci Katalin

Next