Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-23 / 198. szám
MEGÚJULT CIPŐGYÁR Az év első felében végrehajtott rekonstrukció és a termelés bővítése következtében megújult a szovjetunióbeli, omszki cipőgyártó vállalat. Átadták a többi közt az új talpöntő berendezést is. Képünkön ez látható. (MTI külföldi képszerkesztőség) Érdekességek innen-onnan Szibériában, az Aral-tó vidéken megtalálták Petőfi Sándor földi maradványait szólt a szenzációs bejelentés. A hír kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Petőfi kortársai sem akarták elhinni, hogy a költő nyomtalanul elpusztult a segesvári csatában. Legendák keringtek megmeneküléséről, sőt, hosszú évtizedeken át akadtak, akik különböző helyeken látták felbukkanni a költőt. A Petőfiről szóló legendák egyikét Móra Ferenc jegyezte fel. Ezek szerint a költő kibujdosott Szerbiába, ott egy pap megszánta a fiatalembert és felfogadta sekrestyésnek: „Állítólag Petőfi nagyon boldogan élt sekrestyés szerepében halálos holtáig, mert tökéletesen sikerült neki elbújnia ebben az inkognitóban” — írja Móra Ferenc. * Homoszexuálisok is köthetnek házasságot Dániában, jobban mondva hatóságilag bejegyzett partneri kapcsolatra léphetnek. A koppenhágai parlament a közelmúltban kétharmados többséggel elfogadta a benyújtott törvényjavaslatot. A beterjesztés támogatói - többségükben baloldali képviselők - hangsúlyozták, hogy az új törvénnyel az AIDS terjedését igyekeznek lassítani. A homoszexuális „házaspárokat” a hagyományos módon házasodókkal azonos jogok illetik meg. Különbség azért akad: a homoszexuálisok nem fogadhatnak örökbe gyereket, és egyházi esküvőt sem köthetnek. * A Panama földrajzi fogalom, közszót a franciák csináltak belőle. 1881- ben egy francia részvénytársaság hozzákezdett a Panama-csatorna építéséhez, amely a Csendes-óceánt köti össze az Atlanti-óceánnal. Az építkezés 1888-ig — különböző nehézségek miatt — 1400 millió frankot emésztett föl, és így is csak a munka harmada készült el, a társaság a csőd szélére került. A bukás eltitkolására új sorsjegykölcsönt bocsátottak ki, 600 millió frank értékben. A kibocsátás engedélyezéséhez számos parlamenti képviselőt kellett megvesztegetniük. A sorsjegyek ellenére a társaság 1889-ben mégis tönrement, odaveszett a francia kisemberek pénze. A képviselőházban is kitudódott: több miniszter és képviselő is részese volt a botránynak. Azóta nevezik világszerte az ilyesfajta piszkos, vesztegetési ügyeket panamának. A magyarban főnév és ige is keletkezett belőle: panamista, panamázik. * Feltehetően már az őskorok embere rátalált a gyógyító hatású növényekre. Az viszont írásos bizonyíték, hogy az egyiptomi — körülbelül 3500 évvel ezelőtt írt — papírusztekercsek 800 különböző receptet tartalmaznak. Indiában az ősi szanszkrit írások szerint a növények ismeretét összekapcsolták a hit tanításával, s a gyógyítás szinte kizárólag gyógynövényekkel történt. A babiloniak fedezték fel a cékla, a kökörcsin, a csírázó gabona gyógyhatását. A magyar gyógynövény-irodalom Méliusz Juhász Péterrel kezdődik, aki a 16. században írt füvészkönyvében tette közzé a fák, füvek neveit és használhatóságukat. Hazánk földje a vadon termő gyógynövényekben is igen gazdag. A növekvő gyógynövényfelhasználási kultusz kapcsán jelentős eredmény, hogy Magyarország gyógynövényeket exportáló európai a országok között is az elsők között szerepel. A hazai termés évenként mintegy ezer vagon. _ kgy,,, _ 1989. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE • 5 GILISZTA, CSIGA, PRÉMES ÁLLATOK „Legyen szegény a szövetkezet, de gazdagok a tagjai” Nap mint nap arról hallunk, az embereket arra biztatják, vállalkozzanak, a külföldi tőke, a kis- és középüzemek, valamint a kisvállalkozók húzhatják ki az országot a kátyúból. Az emberek zöme — főállása mellett — megkísérli a korábban elért életszínvonalat megőrizni. Sokan többletmunkára vállalkoznak, állatokat tenyésztenek, földet művelnek. Egyesek gyors meggazdagodást remélve, míg mások a tisztességes haszonban bízva belevágtak a humuszgiliszta tenyésztésébe, szövetkezetbe tömörültek. Alig múlt féléves a váci központú Flóra és Fauna Mezőgazdasági Kistermelők Szövetkezete, de már több mint háromezerhatszáz tagot számol. Kalocsán az MSZMP városi bizottság épületében is van kirendeltségük. A szövetkezet elnökét, Désy Gézát (46 éves) a váci központban kerestem fel. Arra kértem, hogy adjon tájékoztatót a szövetkezet életéről. Korábban egy szövetkezetben voltunk kistermelők. — kezdte. Különféle prémes állatokat és gilisztát tenyésztettünk. Jól ment már ekkor is a dolgunk, de bosszantott bennünket, hogy nyereségképzés címén sok pénzt elvontak tőlünk. Néhány éve mi is úgy kezdtük, mint a tagságunk zöme, nem kis kölcsönnel, kockázattal, nem kis erőfeszítéssel. Bejött a számításunk. Barátaimmal tudtuk, hogy valami új formát kell találnunk, olyat, ahol a haszon a kistermelő zsebében marad. 1989. január 1-jétől működtethető a mezőgazdasági kistermelők szövetkezete, hét család alapította meg a „Flóra”-t akkor, amikor a „giliszta-láz” tetőzött. A biztonság kedvéért több lábon állunk most is, a rókafarmot fenntartottuk. Az az alapelvünk, hogy legyen szegény a szövetkezet, de gazdagok a tagjai. — Egyesek kételkednek a szövetkezet jövőjében. Miben látja a tagság biztonságát? Mit mond ön a kétkedőknek ? — Ismeretségünknek, üzletpolitikánknak köszönhető, hogy szeptemberben létrehozunk egy magyarolasz kft-t, amely a többi között a humuszcsomagoló gépek beszerzéséhez, exportálásához nyújt segítséget. Nemcsak a biohumusz iránti igény óriási, hanem az élő giliszta kiszállítása is. Épp most érkezett meg a telefaxon ötszázmillió gilisztára szóló megrendelés, melyet akár már holnap is szállíthatnánk. Ezzel elmúlt a veszély azok számára is, akik utoljára léptek be a szövetkezetbe és gilisztát szeretnének eladni. A szövetkezet jövője érdekében hatmillió forintot áldoztunk kutatásokra, kísérletekre. Nem hiszem, hogy más hasonló cég költ ilyenekre. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatóival jó együttműködést alakítottunk ki. Az egyéni kistermelők jövőjét én abban is látom, hogy a hivatalok ajtajai megnyílnak előttünk. Igen rövid idő alatt megtörtént a szövetkezet cégbejegyzése. Az embereknek nincs tőkéjük a vállalkozáshoz. Az OTP nem ad egy hónap óta kölcsönt a gilisztatenyésztéshez, humusztermeléshez, így sokan hátat fordítanak a szövetkezetnek. Az OTP-nek már év elején jeleztük, megnövekszik a mezőgazdasági kölcsönök iránti igény, de ők kicsit nehézkesen mozdultak meg. A pénzügyi szakemberek hozzáállása kedvezően változott. Szerződéseink láttán ismét folyósítanak tagjaink számára kétszázezer forint összegű kölcsönt. — Valóban át tudják venni azt a nagy mennyiségű humuszt, ami termelődik ? — A szerződésben öt évre vállaljuk a biohumusz átvételét. De hadd hozzam fel az egyik olasz üzletember kissé viccesen megfogalmazott megjegyzését: „be akarjuk teríteni egész Szicíliát humusszal”. Igen előrehaladott állapotban van egy talajjavító anyag kísérlete, amely Tégi névre hallgat, amely a biohumusznál is hatékonyabb. Ez a minta légipostán indul Izraelbe. Üzleti felhívásunkra gyorsan, kedvező ajánlattal reagáltak a külföldi partnerek. Az óriási piac láttán én bizakodom. Tamás László BODZÁK TIBOR Megtaláltuk Petőfit! 6. Szenzációs és megdöbbentő felfedezés Egyre több látogató, érdeklődő érkezett a temetőbe. Voltak, akik csak kíváncsiskodtak, mások virágcsokrot hoztak az ötös sírhoz, Küchelbecker addigi nyughelyéhez. Az éber őrök, a kapuban álló rendőrök azonban véget vetettek a zarándoklásnak. Az érdeklődők, a barguziniak, akik néhány percre szemtanúi akartak lenni a számukra nem mindennapi exhumálásnak, nem tágítottak. Délutánra meghirdették a városban a temetőlátogatást, immáron „szabályosan”. Legalább három-négyszáz ember ott volt. Az ásatás természetesen nem állt le. Az ötös számú sírtól néhány méterre elsőként egy koponya villant ki. Dr. Kiszely István azonnal ott termett. Figyelte-fürkészte az első látásra is különleges leletet: a nőies, magas homlokot, a gracilis jegyeket, a hiányzó fogakat és a rendellenesen nőtt, kiálló szemfogat. Tudott valamit. A professzor csak annyit mondott: figyeljétek meg alaposan a koponyát. Majd kiadta a parancsot: óvatosan, precízen kell kibontani a sírt. És valóban feszült pillanatok következtek. A régészek, Szabó Géza és Varga Béla, majd az antropológusok a lehető legkörültekintőbben végezték a bontást. Hamar kiderült, hogy a hetedik sírban olyan ember maradványaira leltek, akit koporsó nélkül temettek el. Megdöbbentő volt az elénk táruló kép. Néma csöndben figyeltük a feltárómunkát, majd a százhetven centiméter mélységből „ránk néző” csontvázat. Hangosan senki sem merte kimondani a feltételezést; minden bizonnyal Petőfi Sándor csontjait találtuk meg. A sírgödör körül ülők egymásra néztek, fürkészték egymás gondolatait, vajon ki min meditálhat. Miért temették el koporsó nélkül azt a szerencsétlen embert? Annyi tiszteletet sem érdemelt? Talán az éj leple alatt csavarták a holttestet lepedőbe, majd gyorsan elhelyezték a föld alá? Mégis Eliszunban halhatott meg, ott, ahol dolgoztatták a politikai foglyokat? Onnan hozták vissza Barguzinba, téli szállásuk városába? Kérdések sűrűsödtek bennünk, bennem. Magyarázat pedig nincs. Csak az idős burjátok visszaemlékezései árnyalhatták valamelyest a képet. Elbeszéléseik szerint Eliszunban (korábbi nevén Iliszunszkban) dolgoztak a rabok. Ha ott halt meg a megtalált magyar ember, helyben nem temethették el az idegent ... De koporsó nélkül? Ez rendkívül elgondolkodtató volt. Néztem, néztem a csontvázat. A keresztbe tett kezeket, az oldalra kiforduló bal lábat. Törékeny, vékony ember volt. Petőfi? A barguzini Petrovics? Vajon hogyan élt, hogyan tengődött több mint tízezer kilométerre hazájától, szeretteitől? Csak találgatni A megőrzött legenda alapján lehetett.tek.A tények viszont magukért beszélBruce Latimer clevelandi antropológus vette először kezébe a koponyát. Mit mondott a szakember? Őszülő fekete hajszálakat fedezett fel a koponya hátsó felén. Szembetűnt a ferdén zárt fogsor, a kiálló szemfog, az a bizonyos farkasfog. Minden egyes csontot megmértek, még a sírban. Fotók, rajzok készültek, úgy, ahogyan az elő van írva. Az amerikai antropológusok még Magyarországon méretet vettek a költő múzeumban levő ruháiról. Nem volt ez véletlen, hiszen az adatok nélkülözhetetlennek bizonyultak az azonosítás során. Szintén fontos szerepet játszott a Klösz György-féle dagerrotípia, a Petőfiről készült egyetlen hitelesnek elfogadott fotó. A tizenhét fokos szögben, „skurcban” megörökített arckép méreteit összevetették a koponya milliméter pontossággal megmért adataival. Minden stimmelt! Az alapos, kétségeket oszlató vizsgálatokra persze csak akkor kerítettek alkalmat a szakértők, amikor kiemelték a csontokat a lelőhelyről. Addig kíváncsian, figyelmesen hallgattuk az első véleményeket. Például Latimert, aki véletlenül sem ejtette volna ki a száján a bűvös szót, Petőfi csontjait elemzi. Kicsi felkarról, combcsontokról beszélt, erőteljes izomtapadási pontokat vélt felfedezni. Nőiesnek látta a medencét, a váll és a mellkas méreteit pedig azonosnak azzal a bizonyos Petőfi-zubbonyéval. A csontváz teljes hosszát 165-165,5 centiméterben állapították meg. Szabó Géza szekszárdi régész velünk együtt azon töprengett, vajon miért temették el koporsó nélkül azt az embert? A csontvázon oxidnyomokat talált. Talán a ruháról származó díszítés, fémszál lehet? A bal lapocka, a szegycsont, a medence, a bal lábszárcsont alatt barnára színeződött a föld. Szövetmaradványok lennének? Nem találgattunk, a későbbi laboratóriumi vizsgálatok úgyis mindent kimutatnak. Éjszaka nem tudtunk aludni. Egyrészt hazagondoltunk: számunkra egyre egyértelműbb, hogy Petőfi Sándor Barguzinban halt meg, ott nyugodott, burját földben. Örömünket nem tudtuk megosztani az otthoniakkal. Hogyan is tehettük volna tízezer kilométeres távolságból? Egymással beszélgettünk. Hajnalig meditáltunk a költő minden bizonnyal kegyetlen sorsáról. Megosztottuk érzéseinket, és bizony azt sem röstellettük bevallani, könnyek szaladtak a szemünkbe, a nap folyamán többször is, amikor a hetes sír szélén álldogáltunk. Érzéseinket, gondolatainkat, a nagy pillanatokat senki nem veheti el tőlünk. Nevethetnek rajtunk a kétkedők, akik mit sem sejtenek a számunkra meghatározó élményekről. Nevessenek. Keveseknek adatott meg, hogy ilyen percek tanúi lehessenek. A költő koponyája, a fellelt csontok soha nem kerülnek annyira közel hozzájuk, mint az expedíció tagjaihoz. Legfeljebb csak fényképeket rakosgathatnak maguk elé. Ettől kezdve legtöbbünket csak Petőfi csontjainak vizsgálata izgatott, bár a feltáró munka tovább folytatódott, a környező sírokat is ki kellett ásni. Időközben megérkezett a pecsétes engedély a másik területre. Meglepetések ott is adódtak. Előkerült egy sámánsír, és ha csak ez lett volna az expedíció felfedezése, a maga nemében ez is szenzációs leletnek számítana. Bruce Latimer, Clyde Simpson, Alekszej Burajev és dr. Kiszely István minden figyelmét Petőfi földi maradványainak embertani vizsgálatára összpontosította. Szinte egész nap tartottak a mérések. A Martin-féle nemzetközi normák szerint mind a négyen, külön-külön lemérték a csontokat. Az adatok jegyzőkönyvbe kerültek. Egyre inkább bebizonyosodott: Petőfi Sándort találtuk meg. Furdalta az oldalunkat a kíváncsiság: milyen betegségben halhatott meg a költő-forradalmár, a száműzött ember? A patológiai elemzések ezt is megmagyarázták. Petőfi korábbi betegségeit, sérüléseit ismerve, és a talált csontokon látható nyomok alapján a szakértő, Bruce Latimer fogalmazta meg a halál okát: — A fogmeder állapota és a szájpadlás felső részén észlelhető sipolynyílás alapján megállapítható, hogy foggyökérgyulladás kínozta a költőt. A bal állcsonton olyan foghelyek láthatók, melyek arra utalnak, ezen fogai kéthárom hónappal halála előtt hullottak ki. Az orr- és szájüreget betöltő gennyes góc következtében alakult ki vérmérgezés, az utolsó fázisban feltehetően tüdővizenyő is fellépett. Egyéb betegségek nyomai is felfedezhetők a csontokon, például csonthártyagyulladás utáni állapot mutatható ki a sípcsontokon. A bal hármas bordán régi, gyógyult törés, a jobb hatos és hetes borda belső felszínén pedig egy régen lejátszódó tbc-s folyamat nyomai erősítik meg a tényeket. Az amerikaiak úgy fogalmaztak: egyetlen ismérv sincsen, amely ellentmondana annak, hogy a megtalált csontváz nem Petőfié. Nincs tehát kétség? Dehogy nincs! Ekkorra már eljutott hozzánk a magyarországi visszhang. Nem akartak hinni a Barguzinból, az éter hullámain hazaküldött szenzációs üzenetünknek. (Folytatjuk) • Petőfi koponyáján jól látszik a/, a bizonyos farkasfoj*. • Az ötödik szelvény hetes sírjában találtuk meg* Petőfi földi maradványait. Ez a kép tárult elénk ... Következik: A szakemberek öröme • A koponya, eredeti állapotban, a sírban. (A szerző felvételei) • Varga Béla vajai régész óvatosan tisztította le az értékes leletet.