Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-24 / 172. szám

« 2 • Pet őfi népe • 1990. július 24. Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) mint parlamenti képviselőcsoport­ja nevében sajnálkozását fejezte ki a hírhedtté vált „körlevél” pontatlan megfogalmazása miatt. Még az ér­demi munka megkezdése előtt tett esküt az Országgyűlés előtt Boross Péter, aki ezután a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkári funk­ciója helyett — az ideiglenes köz­­társasági elnök kinevezése alapján —tárca nélküli miniszteri tisztséget tölt be. Az Országgyűlés a napirend első pontjaként — Balsai ■ István igazságügy-miniszter előterjeszté­sében — módosította a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánás­módok elleni nemzetközi egyez­mény kihirdetéséről szóló 1988. évi 3. törvényerejű rendeletet. A képvi­selők véleménye szerint emberi jogi politikánk markánsabbá válása in­dokolttá teszi, hogy az ENSZ ellen­őrző mechanizmusának minden formáját fogadjuk el. Ezt követően megkezdődött a mentelmi joggal összefüggő alkot­­mánymódosításról szóló törvény­­javaslat megtárgyalása. Az alkot­mány módosításával 293 képviselő értett egyet, nemmel senki sem sza­vazott és tartózkodó sem akadt. Az Országgyűlés az Alkot­mányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság javaslatának megfelelő formában, módosítások nélkül elfogadta a képviselők jogál­lásáról, illetve tiszteletdíjáról, költ­ségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejű törvényja­vaslatokat. . A tervezetet kísérő rövid vitában a képviselők jobbára elismerően szóltak a törvényhozók jogállásá­ról­ szóló előterjesztésről. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) a szabad­­demokraták nevében egyetértett a képviselői jogállás törvényi szintű szabályozásával. A képviselők olyan különleges állami jogi státus­ba kerülnek, amelynek önálló kö­rülhatárolása elengedhetetlen. Szájer József (Fidesz) hangsú­lyozta: a fiatal demokraták min­dent megtesznek annak érdekében, hogy az Országgyűlés munkáját a hatékonyság, a szakszerűség jelle­mezze. Csak így igazolhatók a vá­lasztópolgárok előtt a képviselők törvényben biztosított „kiváltsá­gai”. A képviselők jogállásáról szóló, módosító indítvány nélkül elfoga­­­­dott törvény a többi között ki­­­­mondja: a képviselő — és a volt képviselő — bíróság vagy más ha­tóság előtt nem vonható felelősség­re leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. A mentesség ugyanakkor nem vonatkozik a rágalmazásra, il­letve a becsületsértésre, amiért­­ mentelmi jogának felfüggesztése után — természetesen a képviselő­nek is felelnie kell. A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indít­ványt a vádirat benyújtásáig a leg­főbb ügyész, utána a bíróság ter­jeszti elő az Országgyűlés elnöké­hez. Az Országgyűlés a mentelmi ügyekben vita nélkül határoz, a je­len lévő képv­iselők kétharmadának szavazata alapján. Az esetleges hi­vatali összeférhetetlenség kizárása érdekében a törvény a többi között kimondja, hogy a képviselő nem le­het alkalmazottja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkot­mánybíróság, az Állam­i Számvevő­­szék, az állampolgári jogok, illető­leg a nemzeti és etnikai kisebbségi­­ jogok országgyűlési biztosa hivata­li szervezetének. A képviselői man­dátum összeegyeztethetetlen to­vábbá a Magyar Nemzeti Bank el­nöki, elnökhelyettesi, igazgatói, il­letve az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatói és igazgatóta­­nácsi tisztével. A kétharmados többséggel jóvá­hagyott törvény leszögezi: a képvise­lő megválasztásának időpontjától kezdve tiszteletdíjra jogosult, amely alapdíjból és pótdíjból áll. Az alap­díj a mindenkori miniszteri illet­mény 50 százalékának megfelelő összeg (a miniszterek jelenleg ha­vonta bruttó 65 000 forintos fizetést kapnak). Ami a pótdíjakat illeti, a törvényhozás a következő tételeket hagyta jóvá: az Országgyűlés elnöke a képviselői alapdíj 200 százalékát, alelnöke 150 százalékát, jegyzője 70 százalékát, bizottsági elnökei 100 százalékát, bizottsági alelnökei 80 százalékát,, bizottsági titkárai 60 százalékát, bizottsági tagjai 40 szá­zalékát, a pártok frakcióvezetői 120 százalékát kapják havonta, pótdíj címén. A képviselő legfeljebb két bi­zottság tagjaként részesülhet pótdíj­ban. A képviselők tiszteletdíjuk, m­ind ,az alap-, mind a pótdíj után személyi jövedelemadót és nyugdíj­járulékot fizetnek. á A pártok frakcióit munkájuk­­ szakmai megalapozása érdekében­­ szakértői díj illeti meg. Ennek éves­­ összege képviselőcsoportonként 20­0 képviselő éves alapdíjának felel meg. A kormánypárti képviselő­­csoportok emellett képviselőnként az évi alapdíj 25 százalékát, ellenzé­ki pártok frakciói pedig képviselőn­ként az évi alapdíj 50 százalékát is megkapják. Független képviselő szakértői díj címen alapdíja 50 szá­zalékának igénybevételére jogo­sult. A plénum ismét tárgyalta az al­kotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvény­­javaslatokat. Szinte kizárólag az MDF és az SZDSZ képviselői vitáztak. A törté­nelmi eszmefuttatásokban bővelke­dő véleményismertetések több órát vettek igénybe — húsz felszólalás hangzott el. Mindezekkel együtt a vita nem hozott felszínre új érveket, elemeket, néhány képviselő meg­jegyzéséből azonban az tűnt ki: az ál­­talános vita mindaddig tart majd, amíg a parlamenti pártok meg nem egyeznek ebben a kérdésben. A helyi önkormányzatokról és ezzel összefüggésben az alkotmány módosításáról szóló törvényjavas­latok általános vitáját a plénum is­mét elnapolta. Ezután a Parlament Csóti György (MDF) önálló indítványát tárgyalta a Szovjetunió 1956-os magyarországi beavatkozásáról ki­alakítandó­­ országgyűlési állásfog­lalásról. A képviselő indítványa rá­mutat: Magyarország népe évtize­dek óta arra vár, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot vérbe fojtó Szovjetunió erkölcsi elégtételt adjon hazánknak. Csóti György emlékeztetett arra: a ma­gyar kormányfő már több alkalom­mal kifejezésre juttatta a szov­jet kormány képviselői előtt, hogy a szovjet csapatok 1956 és 1957 kö­zött— tehát az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában — minden nemzetközi jogi alap nélkül tartózkodtak Magyarországon. A kormányfő egyben felhívta a szovjet kormány képviselőinek fi­gyelmét arra, hogy az 1968-as csehszlovákiai események újraérté­keléséhez hasonlóan messzemenő­en indokolt lenne, hogy­ a Szovjet­unió is kifejezésre juttassa az 1956- os forradalom és szabadságharc ed­digi megítélésének felülvizsgálatát. Csóti György indítványozta: az Or­szággyűlés kérje a szovjet parla­­ment ez irányú állásfoglalását. Zombori Mátyás a szabad demok­raták frakciója nevében örömét fe­jezte ki az indítvány előterjesztésé­vel kapcsolatban. Hangoztatta: a javaslat teljes egészében egybeesik az SZDSZ álláspontjával. Morális jelentőségén túl az állásfoglalásnak aktuálpolitikai tartalma is van, hi­szen folyik a huzavona a szovjet csapatkivonás során hátra maradó javak elszámolása körül. Ennek so­rán azonban a Szovjetunió nem kí­ván tudomást venni az 1956-ban Magyarországon okozott károk­ról, a „malenkij robotra” elhurcol­tak szenvedéseiről, a csapatkivonás oko­zta környezeti károkról. A kép­viselő reményét fejezte ki, hogy az 1956-os magyarországi események szovjet átértékelése hozzásegíthet a két ország közötti rendezett viszo­nyok mielőbbi megszilárdításához. Csóti György indítványát, melyet a Külügyi Bizottság is támogatott, a törvényhozás 250 igenlő szavazat­tal elfogadta, ellene csupán Gerbo­­vits Jenő (FKgP), tárca nélküli mi­niszter szavazott. Az Országgyűlés hétfői munka­napján utolsóként meghallgatta a nyomtatott és az elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bi­zottság úgynevezett közbülső jelen­tését az eddigi eredményekről. A testület álláspontját Debreczeni József (MDF) elnök ismertette. Mint emlékezetes, a bizottság felál­lításáról a törvényhozás egy május végén kelt határozata intézkedett. Feladatául szabta, hogy értékelje a privatizációs folyamatok jogszerű­ségét, gazdasági kihatásait, s feltárja az esetleges visszaéléseket, illetőleg a kialakuló monopolhelyzeteket. A most előterjesztett „közbülső” jelentés megállapítja: a magyar saj­tóban rendkívül súlyos jogi, politi­kai, gazdasági, technikai, szakmai és etikai válság jelei tapasztalhatók. Mindezek oka a korábbi állampárti sajtóstruktúra szétesésében kere­sendő. Az állampárti diktatúra saj­tója a politikai szócső szerepét töl­tötte be. Az ilyenfajta sajtó termé­szetesen csak egy roppant bürokra­tikus, apparátus jellegű szerkezet­ben működhetett. Ezek a viszo­nyok azonban szétzilálódtak a poli­tikai rendszerváltás folyamatában, ami a válságtünetekhez vezetett. A gazdasági válság lényege, hogy a sajtó területére is betörő piaci viszo­nyok egy piaci működésre merőben alkalmatlan struktúrával, elavult, korszerűtlen technikával és jórészt ugyancsak alkalmatlan és felkészü­letlen emberekkel találkoztak. A jogi válságot az okozza, hogy a piaci viszonyok közötti működés­ben valóságos törvényen kívüli ál­lapot jött létre. A szakmai-politi­­kai-etikai válság a pártsajtó szét­esése nyomán alakult ki, aminek következtében a kiadók és a szer­kesztők erkölcsi-politikai identi­tás- és egyensúlyzavarba kerültek. A bizottság következtetése: a priva­tizáció és az azzal együttjáró külföl­di tőkebefektetés létkérdés a ma­gyar sajtó számára, azonban el kell kerülni bármiféle monopolhelyzet kialakulását. Ennek érdekében a testület azt javasolja, hogy az új mé­diatörvény megalkotásáig a kor­mányzat kontrollálja a sajtó priva­tizációs folyamatait. Ez utóbbi konklúzió vitát váltott ki a parlament ülésén. Molnár Péter (Fidesz) arról tájékoztatta a tör­vényhozást, hogy a többségi véle­ménnyel szemben — amelyet a bi­zottság tíz tagja közül az MDF és a KDNP összesen öt tagja szavazott meg — markánsan megfogalmazó­dott egy kisebbségi vélemény is, amelyet három párthoz tartozó bi­zottsági tagok jegyeztek. (Ez utób­bi összetétel Molnár Péter szerint már önmagában is elgondolkodta­tó tény, és arra utal, hogy a bizott­ságban részt vevők körét újra kelle­ne szabályozni.) A kormánypárti végkövetkeztetéssel szemben a ki­sebbség úgy véli, hogy a kormány közvetlen felügyelete a sajtó priva­tizációs ügyei felett hihetetlenül nagy hiba lenne. A bizottság állás­pontjával ellentétben Molnár Péter véleménye szerint a parlament ké­pes lenne arra, hogy átmenetileg törvényi szabályozás útján „kézben tartsa” a sajtó privatizációs folya­matait­­— mindaddig, amíg meg nem születik az átfogó médiatör­vény. Ebben szerepet kaphatna az Állami Vagyonügynökség is. A kormány beavatkozásának gon­dolatát az ellenzék mélységes felhá­borodással fogadja. A jelentés ez irányú javaslata „nagyon rossz irányba vinné el a sajtó kezelését”. A képviselő a bizottság összetételé­vel kapcsolatos kifogásai mellett fenntartását hangoztatta a bizott­ság ténykedési körével összefüggés­ben is. Véleménye szerint ugyanis a testületnek a vizsgálódást elindító Springer-ügyre kellene összponto­sítani a figyelmét; a sajtó általános állapotának megítélése nem tarto­zik egy ilyen különleges vizsgálóbi­zottság kompetenciájába. Molnár Péter egyben jelezte azt is, hogy a vizsgálóbizottság — szerinte — pártatlanságot sértő összetételének megváltoztatása érdekében a kö­zeljövőben módosító indítványt tesz. A bizottság „gyorsjelentése” fe­lett a törvényhozás nem nyitott vi­tát, az elhangzottakat határozatho­zatal nélkül tudomásul vette. (MTI) • Egy „régi" és egy új — tárca nélküli — miniszter: dr. Balsai István és Boross Péter. (Walter Péter felvételei) a 1 Nincs probléma a név­jegyzékekkel Nincs sok észrevétel a július 29-i népszavazásra készült vá­lasztói névjegyzékekkel kap­csolatban — válaszolt az MTI kérdésére hétfőn Horváth Fe­renc, az Állami Népességnyil­vántartó­ Szolgálat főosztályve­zetője. A tisztviselő elmondta: a ta­nácsok többsége már két­­- három nappal az előírt július 20-ai határnap előtt megkapta a választópolgárok nevét tar­talmazó listát. A legjobban ab­ban a négy megyében sikerült a munka, ahol saját adataik alap­ján helyben készült el a névsor. A választópolgárok eddig csu­pán kisebb pontatlanságokat tettek szóvá. Az ezután észre­vett problémákat július 25-én 16 óráig még lehet jelezni a he­lyi tanácsok vb-titkárainak. Kevesen kértek eddig olyan igazolást, amellyel állandó la­kóhelyükön kívül szavazhat­nak. Megyénként, nagyobb vá­rosonként eddig csak 20-30 pol­gár jelentkezett ezzel a kéréssel. Ezt a dokumentumot egyéb­ként legkésőbb a választást megelőző napon 16 óráig lehet kiváltani. (MTI) Példa nélküli eset (Folytatás az 1. oldalról) tette, a múlt pénteki nagygyűlés célja a párt polgári tagozatának a megalakítása volt. A 9. választókerület községeiből és a bajaiakból összegyűlt­ szépszá­mú résztvevő előtt először dr. Hor­váth László kiskunhalasi képviselő számolt be a parlamenti munkáról, majd dr. Pohankovics István állam­titkár adott mintegy 60 perces elő­adásban áttekintést a kisgazdapár­tot foglalkoztató legfontosabb kérdésekről, mindenekelőtt a föld­­törvénytervezetről.­­ Számos kérdés és hozzászólás hangzott el, melyek elsősorban az államosított ingatlanokra vonat­koztak. Egy esetet — tudomásunk szerint erre még nem volt példa — röviden ismertetünk. A Bajához körülbelül 6 kilomé­terre fekvő kis községben, Érsek­­csanádon nyugalomba vonult a körzeti orvos, és el is költözött. Szolgálati lakását annak rendje s módja szerint visszaszolgáltatta a tanácsnak, mely rendbehozatta, kifestette. Az orvosi állásra pályá­zatot hirdettek, természetesen úgy, hogy a státushoz lakás is jár. Mire azonban az új orvos megérkezett volna, a házat elfoglalta a régi tu­lajdonos családja, melytől 1952- ben elvették. Szinte megoldhatat­lan dilemma elé került a községi végrehajtó bizottság. A tanácsnak annyi pénze nem volt, hogy másik szolgálati lakást szerezzen, így a község orvos nélkül marad. Ha vi­szont a jogos tulajdonost távolít­­ják el karhatalommal — nos, ettől az eljárástól mindenki ódzkodott. Hiszen felfogható úgy is a dolog, hogy a jogos tulajdonost inkább a 38 évi bérleti díj illetné meg, sem­mint hogy továbbra is máshol kell­jen laknia. (Mindjárt hallottunk egy másik példát erre is. A bajai VIII. körzeti régi MSZMP-szék­­ház egykori tulajdonosa, egy idős asszony, földes szo­bában húzza meg magát, pedig az államosításkor három házat is el­vettek tőle.) Ami az érsekcsanádi egészség­­ügyi ellátást illeti, megnyugtathat­juk az olvasókat. Okos kompro­misszum köttetett. A tulajdonos egy évre átadta a házat a körzeti orvosnak, ezzel a község haladék­hoz jutott, hogy megoldja a kér­­dést. Természetesen az eset megvi­tatása közben felmerült — a jelen­lévők a tulajdonos igaza mellett szóltak — ,­vajon mi lesz, ha egy­szerre majd százezer ember akarja visszakapni jogos tulajdonát. E pillanatban ugyanis erről még nem intézkedik törvény. Azt pedig tudni kell, hogy egy ilyen nagy je­lentőségű jogszabály kidolgozása alapos előkészítést igényel. A bajai kisgazdapárti nagygyű­lés végezetül kimondta a polgári tagozat megalakulását. A szétosz­tott belépési nyilatkozatot az új tagok a helyszínen kitöltötték. G. Z. A föld annak a tulajdonába kerüljön, aki megműveli (Folytatás az 1. oldalról) talanul megfosztott parasztság és a mezőgazdaságból élt népesség tu­lajdonjogát is. A képviselőcsopor­tok felkérték az illetékes miniszté­riumokat: gyorsítsák meg a tör­vényszerkesztési munkát, hogy a kormány a törvényjavaslatot mi­előbb benyújthassa az Országgyű­lésnek. Böröcz István, az FKgP parla­menti csoportjának tagja a termő­földtulajdon rendezéséről szóló törvénytervezet koncepcionális kérdéseit részletezte. Mint mond­ta: a törvény alapvető célja, hogy a termőföld azoknak a tulajdoná­ba kerüljön, akik annak megműve­léséről gondoskodnak. A tulaj­donrendezés egyúttal lehetőséget nyújt azoknak a rehabilitációjára is, akik az 1947. december 31-ét követő évtizedek erőszakos földtu­­lajdon-„rendezései” miatt mél­tánytalanságot, igazságtalanságot szenvedtek. A törvény kedvezmé­nyezettjei elsősorban a mezőgaz­dasággal élethivatásszerűen foglal­kozók, azok, akik jövőjüket az ágazathoz kötik, továbbá a koráb­bi sérelmek elszenvedői. Az igény­­jogosultak kielégítése után fennmaradó, a termelőszövetkezet tulajdonában lévő földek továbbra is szövetkezeti tulajdonban marad­nak, az állami gazdaságok kezelé­sében lévő állami tulajdonú.földek — a jogszabályban meghatározott kivételekkel — önkormányzati tu­lajdonba kerülnek. A sérelmes tu­lajdonelvonással igénybe vett er­dők eredeti tulajdonosának tulaj­donjoga — az erdőbirtokossági er­dők kivételével — nem állítható vissza. Termőföldtulajdont, erdőt külföldi nem igényelhet. Kónya Imre a sajtótájékoztatón hangsúlyosan szólt arról, hogy a kártalanítás nem lehet teljes körű, az a későbbiekben az ország telje­sítőképességének figyelembevételé­vel valósulhat meg. Kérdésekre válaszolva Zsíros Géza (FKgP) annak a reményének adott hangot, hogy a tervezetből augusztus 20-áig törvény lehet, mert a földet mielőbb művelni kell, s különösen vidéken nagy a vára­kozás e kérdésben. Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint a szaktárca és a kormány agrárkon­cepciójába teljes mértékben illesz­kedik a törvénytervezet. Mint mondta: megalkotásakor tisztá­­­ban voltak azzal, hogy mindenki számára megnyugtató, kifogásta­lan törvényt nem lehet alkotni, az előterjesztés készítői arra töreked­tek, hogy a tervezet a lehető legszé­lesebb egyetértésre találjon. Isépy Tamás, az Igazságügyi Mi­nisztérium politikai államtitkára hangsúlyozta, hogy egyelőre csak a koncepció fogalmazódott meg, amelynek alapján a törvényszöve­get formába lehet önteni. Véleménye szerint a földtulaj­don privatizációja fő vonalaiban két-három éven belül lebonyolít­ható. A hatos lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság közlése szerint a július havi ha­tos lottó nyerőszámai a következők: 10, 11, 12, 29, 31, 42, a pótszám: 23. f Az Austria Lottó nyereményjegyzéke A Lottóunió Kft. közlése szerint a 29. heti osztrák lottó nyereményei az illeték levonása után a következők: Hat találatos nem volt. A jackpot következő hétre átvitt nyereményösszege 10 446 472 schil­ling, 5 plusz 1 találatos 5 darab, nyereményük egyenként 696 431 schilling. 5 találatos 258 darab, nyereményük egyenként 20 245 schil­ling. 4 találatos 16 268 darab, nyereményük egyenként 428 schilling. A 3 találatos 266 621 darab, nyereményük egyenként 32 schilling. A jokerszámra fizetett nyeremény 2 269 562 schilling. A jokerszám egymás melletti utolsó 5 számjegye 100 ezer schilling, 4 számjegye 10 ezer, 3 számjegye ezer schilling, 2 számjegye 100 schilling. (MTI) RÁDIÓ JEGYZET ANTALL-KÉP Minden államférfinak érdeke, hogy az úgynevezett nemzeti média — rádió, televízió — kedvező képet alakítson ki és közve­títsen a személyéről. Érdekes volt megfigyelni ezzel összefüggés­ben, hogy változott alig egy-másfél hónap alatt az új kormányfő rádiós „imázsa”, a róla formált kép. Miközben a kormány általános politikája, parlamenti szereplé­se — éppen a népszerűtlen feladatok miatt —­ elég sok kritikát, csípős megjegyzést kapott, a miniszterelnök személye szinte kivé­tel volt ez alól. Ha nem is fogadta hozsánna egyes megnyilvánulá­sát, de félreérthető, célzatos beállítás sem volt tapasztalható. A legutóbbi, brüsszeli útja pedig csaknem „különleges” teljesít­ményekre késztette a rádió munkatársait. Már aznap, az ese­ménnyel egy időben, az Esti krónika Ráadás című műsorában közvetítették sajtótájékoztatójának leglényegesebb részeit. Otta­ni szereplése kétségtelenül a jó felkészültségű, hazája érdekeit nagy áttekintő képességgel és következetesen képviselő kormány­fő képét mutatta a közvélemény — a hallgatóság — előtt. Az is kedvező hatást tett, hogy a radikálisan lecsökkentett szovjet kőolajszállítás ügyében kompenzációs segítséget kezdeményezett, s erről hazaérkezése után a rádiónak is nyilatkozott. A tömegtájékoztatás, persze, ennél többet aligha tehet. A kap­csolatépítésnek — ahogy mondani szokás — jó sajtója volt. Közben akadt másféle visszhang is. A honatyák elhúzódó, olykor szócséplésre emlékeztető vitái — a rádió URH-sávján közvetített egész napos adás révén is — eljutottak sok ezer hallgató füléhez. Akik aggódva kérdezik, hogy például az ország mezőgazdaságá­nak súlyos gondjai­ és egyéb, közérdekű témák, a nyugdíjasok helyzete stb. mikor kerülnek terítékre a parlamentben. Mert ez kétségtelenül javítana a kormányról és a kormányfőről kialakuló — ma még kissé féloldalasnak tűnő — képen. PESTEN KÍVÜL Dicséretes szándék, hogy végre­ kimozduljon a „stáb” Buda­pestről. A Petőfi rádióban, múlt hét csütörtökön, indította el új műsorát Kőszegi Gábor, „Elegem van Budapestből" címmel. Még nem tudni, hogy milyen lesz a hetenként visszatérő két és fél órás adás. Ezúttal — mintegy bevezetőként — a már nyugdíjas kollé­ga, a hajdani kiváló országjáró riporter, Kispista István hangfel­vételei segítségével idéztek fel régi hangulatokat, jellegzetes embe­ri arcokat. Megszólalt archív hangszalagról Zám Tibor, aki egykor a ta­nyai életformától remélte az írói munkához nélkülözhetetlen csendet és nyugalmat. Buda Ferenc Gyűrűznek napok című versét mondta el és hajdani tanítói éveire emlékezett. Hallottunk egy riportot a lajosmizsei zabpehelygyártó üzem felavatásáról, s a szerkesztő is bemutatkozott egy szubjektív hangvételű dokumen­tumriportjával. Ahogy mondani szokás, valami elkezdődött, várjuk a folyta­tást. A vidék —a nyolcvanszázaléknyi Magyarország — kimerít­hetetlen téma a vérbeli rádiósnak. S a hallgatók is vallják: „A Magyar Köztársaság nemcsak a fővárosból áll." BASSZUSOK Az orgonazengésű basszus, így emlegették életében Székely Mihály csodálatos hangját, amelyet szerencsére még őriz a rádió hanglemeztára. Ezek közül hat teljes operát mutatnak be, heten­ként egyet-egyet. Verdi Don­i Carlosa már elhangzott a múlt héten, most pénteken pedig a Bartók rádióban Rossini: A sevillai borbély című kétfelvonásos operájában, a zenemester szerepében halljuk Székely Mihályt." Még egy kiváló basszistára emlékezik e héten a rádió. A nép­kerti faszínháztól az operaházig címmel pénteken este a Petőfi rádióban Várhelyi Endre alakját, kedves, derűs egyéniségét, pin­cemély hangját idézik fel a kortársak. F. Tóth Pál *

Next