Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-24 / 172. szám
« 2 • Pet őfi népe • 1990. július 24. Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) mint parlamenti képviselőcsoportja nevében sajnálkozását fejezte ki a hírhedtté vált „körlevél” pontatlan megfogalmazása miatt. Még az érdemi munka megkezdése előtt tett esküt az Országgyűlés előtt Boross Péter, aki ezután a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkári funkciója helyett — az ideiglenes köztársasági elnök kinevezése alapján —tárca nélküli miniszteri tisztséget tölt be. Az Országgyűlés a napirend első pontjaként — Balsai ■ István igazságügy-miniszter előterjesztésében — módosította a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1988. évi 3. törvényerejű rendeletet. A képviselők véleménye szerint emberi jogi politikánk markánsabbá válása indokolttá teszi, hogy az ENSZ ellenőrző mechanizmusának minden formáját fogadjuk el. Ezt követően megkezdődött a mentelmi joggal összefüggő alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat megtárgyalása. Az alkotmány módosításával 293 képviselő értett egyet, nemmel senki sem szavazott és tartózkodó sem akadt. Az Országgyűlés az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság javaslatának megfelelő formában, módosítások nélkül elfogadta a képviselők jogállásáról, illetve tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejű törvényjavaslatokat. . A tervezetet kísérő rövid vitában a képviselők jobbára elismerően szóltak a törvényhozók jogállásáról szóló előterjesztésről. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) a szabaddemokraták nevében egyetértett a képviselői jogállás törvényi szintű szabályozásával. A képviselők olyan különleges állami jogi státusba kerülnek, amelynek önálló körülhatárolása elengedhetetlen. Szájer József (Fidesz) hangsúlyozta: a fiatal demokraták mindent megtesznek annak érdekében, hogy az Országgyűlés munkáját a hatékonyság, a szakszerűség jellemezze. Csak így igazolhatók a választópolgárok előtt a képviselők törvényben biztosított „kiváltságai”. A képviselők jogállásáról szóló, módosító indítvány nélkül elfogadott törvény a többi között kimondja: a képviselő — és a volt képviselő — bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. A mentesség ugyanakkor nem vonatkozik a rágalmazásra, illetve a becsületsértésre, amiért mentelmi jogának felfüggesztése után — természetesen a képviselőnek is felelnie kell. A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, utána a bíróság terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez. Az Országgyűlés a mentelmi ügyekben vita nélkül határoz, a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata alapján. Az esetleges hivatali összeférhetetlenség kizárása érdekében a törvény a többi között kimondja, hogy a képviselő nem lehet alkalmazottja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, az állampolgári jogok, illetőleg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa hivatali szervezetének. A képviselői mandátum összeegyeztethetetlen továbbá a Magyar Nemzeti Bank elnöki, elnökhelyettesi, igazgatói, illetve az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatói és igazgatótanácsi tisztével. A kétharmados többséggel jóváhagyott törvény leszögezi: a képviselő megválasztásának időpontjától kezdve tiszteletdíjra jogosult, amely alapdíjból és pótdíjból áll. Az alapdíj a mindenkori miniszteri illetmény 50 százalékának megfelelő összeg (a miniszterek jelenleg havonta bruttó 65 000 forintos fizetést kapnak). Ami a pótdíjakat illeti, a törvényhozás a következő tételeket hagyta jóvá: az Országgyűlés elnöke a képviselői alapdíj 200 százalékát, alelnöke 150 százalékát, jegyzője 70 százalékát, bizottsági elnökei 100 százalékát, bizottsági alelnökei 80 százalékát,, bizottsági titkárai 60 százalékát, bizottsági tagjai 40 százalékát, a pártok frakcióvezetői 120 százalékát kapják havonta, pótdíj címén. A képviselő legfeljebb két bizottság tagjaként részesülhet pótdíjban. A képviselők tiszteletdíjuk, mind ,az alap-, mind a pótdíj után személyi jövedelemadót és nyugdíjjárulékot fizetnek. á A pártok frakcióit munkájuk szakmai megalapozása érdekében szakértői díj illeti meg. Ennek éves összege képviselőcsoportonként 200 képviselő éves alapdíjának felel meg. A kormánypárti képviselőcsoportok emellett képviselőnként az évi alapdíj 25 százalékát, ellenzéki pártok frakciói pedig képviselőnként az évi alapdíj 50 százalékát is megkapják. Független képviselő szakértői díj címen alapdíja 50 százalékának igénybevételére jogosult. A plénum ismét tárgyalta az alkotmány módosításáról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatokat. Szinte kizárólag az MDF és az SZDSZ képviselői vitáztak. A történelmi eszmefuttatásokban bővelkedő véleményismertetések több órát vettek igénybe — húsz felszólalás hangzott el. Mindezekkel együtt a vita nem hozott felszínre új érveket, elemeket, néhány képviselő megjegyzéséből azonban az tűnt ki: az általános vita mindaddig tart majd, amíg a parlamenti pártok meg nem egyeznek ebben a kérdésben. A helyi önkormányzatokról és ezzel összefüggésben az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatok általános vitáját a plénum ismét elnapolta. Ezután a Parlament Csóti György (MDF) önálló indítványát tárgyalta a Szovjetunió 1956-os magyarországi beavatkozásáról kialakítandó országgyűlési állásfoglalásról. A képviselő indítványa rámutat: Magyarország népe évtizedek óta arra vár, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot vérbe fojtó Szovjetunió erkölcsi elégtételt adjon hazánknak. Csóti György emlékeztetett arra: a magyar kormányfő már több alkalommal kifejezésre juttatta a szovjet kormány képviselői előtt, hogy a szovjet csapatok 1956 és 1957 között— tehát az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában — minden nemzetközi jogi alap nélkül tartózkodtak Magyarországon. A kormányfő egyben felhívta a szovjet kormány képviselőinek figyelmét arra, hogy az 1968-as csehszlovákiai események újraértékeléséhez hasonlóan messzemenően indokolt lenne, hogy a Szovjetunió is kifejezésre juttassa az 1956- os forradalom és szabadságharc eddigi megítélésének felülvizsgálatát. Csóti György indítványozta: az Országgyűlés kérje a szovjet parlament ez irányú állásfoglalását. Zombori Mátyás a szabad demokraták frakciója nevében örömét fejezte ki az indítvány előterjesztésével kapcsolatban. Hangoztatta: a javaslat teljes egészében egybeesik az SZDSZ álláspontjával. Morális jelentőségén túl az állásfoglalásnak aktuálpolitikai tartalma is van, hiszen folyik a huzavona a szovjet csapatkivonás során hátra maradó javak elszámolása körül. Ennek során azonban a Szovjetunió nem kíván tudomást venni az 1956-ban Magyarországon okozott károkról, a „malenkij robotra” elhurcoltak szenvedéseiről, a csapatkivonás okozta környezeti károkról. A képviselő reményét fejezte ki, hogy az 1956-os magyarországi események szovjet átértékelése hozzásegíthet a két ország közötti rendezett viszonyok mielőbbi megszilárdításához. Csóti György indítványát, melyet a Külügyi Bizottság is támogatott, a törvényhozás 250 igenlő szavazattal elfogadta, ellene csupán Gerbovits Jenő (FKgP), tárca nélküli miniszter szavazott. Az Országgyűlés hétfői munkanapján utolsóként meghallgatta a nyomtatott és az elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság úgynevezett közbülső jelentését az eddigi eredményekről. A testület álláspontját Debreczeni József (MDF) elnök ismertette. Mint emlékezetes, a bizottság felállításáról a törvényhozás egy május végén kelt határozata intézkedett. Feladatául szabta, hogy értékelje a privatizációs folyamatok jogszerűségét, gazdasági kihatásait, s feltárja az esetleges visszaéléseket, illetőleg a kialakuló monopolhelyzeteket. A most előterjesztett „közbülső” jelentés megállapítja: a magyar sajtóban rendkívül súlyos jogi, politikai, gazdasági, technikai, szakmai és etikai válság jelei tapasztalhatók. Mindezek oka a korábbi állampárti sajtóstruktúra szétesésében keresendő. Az állampárti diktatúra sajtója a politikai szócső szerepét töltötte be. Az ilyenfajta sajtó természetesen csak egy roppant bürokratikus, apparátus jellegű szerkezetben működhetett. Ezek a viszonyok azonban szétzilálódtak a politikai rendszerváltás folyamatában, ami a válságtünetekhez vezetett. A gazdasági válság lényege, hogy a sajtó területére is betörő piaci viszonyok egy piaci működésre merőben alkalmatlan struktúrával, elavult, korszerűtlen technikával és jórészt ugyancsak alkalmatlan és felkészületlen emberekkel találkoztak. A jogi válságot az okozza, hogy a piaci viszonyok közötti működésben valóságos törvényen kívüli állapot jött létre. A szakmai-politikai-etikai válság a pártsajtó szétesése nyomán alakult ki, aminek következtében a kiadók és a szerkesztők erkölcsi-politikai identitás- és egyensúlyzavarba kerültek. A bizottság következtetése: a privatizáció és az azzal együttjáró külföldi tőkebefektetés létkérdés a magyar sajtó számára, azonban el kell kerülni bármiféle monopolhelyzet kialakulását. Ennek érdekében a testület azt javasolja, hogy az új médiatörvény megalkotásáig a kormányzat kontrollálja a sajtó privatizációs folyamatait. Ez utóbbi konklúzió vitát váltott ki a parlament ülésén. Molnár Péter (Fidesz) arról tájékoztatta a törvényhozást, hogy a többségi véleménnyel szemben — amelyet a bizottság tíz tagja közül az MDF és a KDNP összesen öt tagja szavazott meg — markánsan megfogalmazódott egy kisebbségi vélemény is, amelyet három párthoz tartozó bizottsági tagok jegyeztek. (Ez utóbbi összetétel Molnár Péter szerint már önmagában is elgondolkodtató tény, és arra utal, hogy a bizottságban részt vevők körét újra kellene szabályozni.) A kormánypárti végkövetkeztetéssel szemben a kisebbség úgy véli, hogy a kormány közvetlen felügyelete a sajtó privatizációs ügyei felett hihetetlenül nagy hiba lenne. A bizottság álláspontjával ellentétben Molnár Péter véleménye szerint a parlament képes lenne arra, hogy átmenetileg törvényi szabályozás útján „kézben tartsa” a sajtó privatizációs folyamatait— mindaddig, amíg meg nem születik az átfogó médiatörvény. Ebben szerepet kaphatna az Állami Vagyonügynökség is. A kormány beavatkozásának gondolatát az ellenzék mélységes felháborodással fogadja. A jelentés ez irányú javaslata „nagyon rossz irányba vinné el a sajtó kezelését”. A képviselő a bizottság összetételével kapcsolatos kifogásai mellett fenntartását hangoztatta a bizottság ténykedési körével összefüggésben is. Véleménye szerint ugyanis a testületnek a vizsgálódást elindító Springer-ügyre kellene összpontosítani a figyelmét; a sajtó általános állapotának megítélése nem tartozik egy ilyen különleges vizsgálóbizottság kompetenciájába. Molnár Péter egyben jelezte azt is, hogy a vizsgálóbizottság — szerinte — pártatlanságot sértő összetételének megváltoztatása érdekében a közeljövőben módosító indítványt tesz. A bizottság „gyorsjelentése” felett a törvényhozás nem nyitott vitát, az elhangzottakat határozathozatal nélkül tudomásul vette. (MTI) • Egy „régi" és egy új — tárca nélküli — miniszter: dr. Balsai István és Boross Péter. (Walter Péter felvételei) a 1 Nincs probléma a névjegyzékekkel Nincs sok észrevétel a július 29-i népszavazásra készült választói névjegyzékekkel kapcsolatban — válaszolt az MTI kérdésére hétfőn Horváth Ferenc, az Állami Népességnyilvántartó Szolgálat főosztályvezetője. A tisztviselő elmondta: a tanácsok többsége már két- három nappal az előírt július 20-ai határnap előtt megkapta a választópolgárok nevét tartalmazó listát. A legjobban abban a négy megyében sikerült a munka, ahol saját adataik alapján helyben készült el a névsor. A választópolgárok eddig csupán kisebb pontatlanságokat tettek szóvá. Az ezután észrevett problémákat július 25-én 16 óráig még lehet jelezni a helyi tanácsok vb-titkárainak. Kevesen kértek eddig olyan igazolást, amellyel állandó lakóhelyükön kívül szavazhatnak. Megyénként, nagyobb városonként eddig csak 20-30 polgár jelentkezett ezzel a kéréssel. Ezt a dokumentumot egyébként legkésőbb a választást megelőző napon 16 óráig lehet kiváltani. (MTI) Példa nélküli eset (Folytatás az 1. oldalról) tette, a múlt pénteki nagygyűlés célja a párt polgári tagozatának a megalakítása volt. A 9. választókerület községeiből és a bajaiakból összegyűlt szépszámú résztvevő előtt először dr. Horváth László kiskunhalasi képviselő számolt be a parlamenti munkáról, majd dr. Pohankovics István államtitkár adott mintegy 60 perces előadásban áttekintést a kisgazdapártot foglalkoztató legfontosabb kérdésekről, mindenekelőtt a földtörvénytervezetről. Számos kérdés és hozzászólás hangzott el, melyek elsősorban az államosított ingatlanokra vonatkoztak. Egy esetet — tudomásunk szerint erre még nem volt példa — röviden ismertetünk. A Bajához körülbelül 6 kilométerre fekvő kis községben, Érsekcsanádon nyugalomba vonult a körzeti orvos, és el is költözött. Szolgálati lakását annak rendje s módja szerint visszaszolgáltatta a tanácsnak, mely rendbehozatta, kifestette. Az orvosi állásra pályázatot hirdettek, természetesen úgy, hogy a státushoz lakás is jár. Mire azonban az új orvos megérkezett volna, a házat elfoglalta a régi tulajdonos családja, melytől 1952- ben elvették. Szinte megoldhatatlan dilemma elé került a községi végrehajtó bizottság. A tanácsnak annyi pénze nem volt, hogy másik szolgálati lakást szerezzen, így a község orvos nélkül marad. Ha viszont a jogos tulajdonost távolítják el karhatalommal — nos, ettől az eljárástól mindenki ódzkodott. Hiszen felfogható úgy is a dolog, hogy a jogos tulajdonost inkább a 38 évi bérleti díj illetné meg, semmint hogy továbbra is máshol kelljen laknia. (Mindjárt hallottunk egy másik példát erre is. A bajai VIII. körzeti régi MSZMP-székház egykori tulajdonosa, egy idős asszony, földes szobában húzza meg magát, pedig az államosításkor három házat is elvettek tőle.) Ami az érsekcsanádi egészségügyi ellátást illeti, megnyugtathatjuk az olvasókat. Okos kompromisszum köttetett. A tulajdonos egy évre átadta a házat a körzeti orvosnak, ezzel a község haladékhoz jutott, hogy megoldja a kérdést. Természetesen az eset megvitatása közben felmerült — a jelenlévők a tulajdonos igaza mellett szóltak — ,vajon mi lesz, ha egyszerre majd százezer ember akarja visszakapni jogos tulajdonát. E pillanatban ugyanis erről még nem intézkedik törvény. Azt pedig tudni kell, hogy egy ilyen nagy jelentőségű jogszabály kidolgozása alapos előkészítést igényel. A bajai kisgazdapárti nagygyűlés végezetül kimondta a polgári tagozat megalakulását. A szétosztott belépési nyilatkozatot az új tagok a helyszínen kitöltötték. G. Z. A föld annak a tulajdonába kerüljön, aki megműveli (Folytatás az 1. oldalról) talanul megfosztott parasztság és a mezőgazdaságból élt népesség tulajdonjogát is. A képviselőcsoportok felkérték az illetékes minisztériumokat: gyorsítsák meg a törvényszerkesztési munkát, hogy a kormány a törvényjavaslatot mielőbb benyújthassa az Országgyűlésnek. Böröcz István, az FKgP parlamenti csoportjának tagja a termőföldtulajdon rendezéséről szóló törvénytervezet koncepcionális kérdéseit részletezte. Mint mondta: a törvény alapvető célja, hogy a termőföld azoknak a tulajdonába kerüljön, akik annak megműveléséről gondoskodnak. A tulajdonrendezés egyúttal lehetőséget nyújt azoknak a rehabilitációjára is, akik az 1947. december 31-ét követő évtizedek erőszakos földtulajdon-„rendezései” miatt méltánytalanságot, igazságtalanságot szenvedtek. A törvény kedvezményezettjei elsősorban a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozók, azok, akik jövőjüket az ágazathoz kötik, továbbá a korábbi sérelmek elszenvedői. Az igényjogosultak kielégítése után fennmaradó, a termelőszövetkezet tulajdonában lévő földek továbbra is szövetkezeti tulajdonban maradnak, az állami gazdaságok kezelésében lévő állami tulajdonú.földek — a jogszabályban meghatározott kivételekkel — önkormányzati tulajdonba kerülnek. A sérelmes tulajdonelvonással igénybe vett erdők eredeti tulajdonosának tulajdonjoga — az erdőbirtokossági erdők kivételével — nem állítható vissza. Termőföldtulajdont, erdőt külföldi nem igényelhet. Kónya Imre a sajtótájékoztatón hangsúlyosan szólt arról, hogy a kártalanítás nem lehet teljes körű, az a későbbiekben az ország teljesítőképességének figyelembevételével valósulhat meg. Kérdésekre válaszolva Zsíros Géza (FKgP) annak a reményének adott hangot, hogy a tervezetből augusztus 20-áig törvény lehet, mert a földet mielőbb művelni kell, s különösen vidéken nagy a várakozás e kérdésben. Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára szerint a szaktárca és a kormány agrárkoncepciójába teljes mértékben illeszkedik a törvénytervezet. Mint mondta: megalkotásakor tisztában voltak azzal, hogy mindenki számára megnyugtató, kifogástalan törvényt nem lehet alkotni, az előterjesztés készítői arra törekedtek, hogy a tervezet a lehető legszélesebb egyetértésre találjon. Isépy Tamás, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára hangsúlyozta, hogy egyelőre csak a koncepció fogalmazódott meg, amelynek alapján a törvényszöveget formába lehet önteni. Véleménye szerint a földtulajdon privatizációja fő vonalaiban két-három éven belül lebonyolítható. A hatos lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a július havi hatos lottó nyerőszámai a következők: 10, 11, 12, 29, 31, 42, a pótszám: 23. f Az Austria Lottó nyereményjegyzéke A Lottóunió Kft. közlése szerint a 29. heti osztrák lottó nyereményei az illeték levonása után a következők: Hat találatos nem volt. A jackpot következő hétre átvitt nyereményösszege 10 446 472 schilling, 5 plusz 1 találatos 5 darab, nyereményük egyenként 696 431 schilling. 5 találatos 258 darab, nyereményük egyenként 20 245 schilling. 4 találatos 16 268 darab, nyereményük egyenként 428 schilling. A 3 találatos 266 621 darab, nyereményük egyenként 32 schilling. A jokerszámra fizetett nyeremény 2 269 562 schilling. A jokerszám egymás melletti utolsó 5 számjegye 100 ezer schilling, 4 számjegye 10 ezer, 3 számjegye ezer schilling, 2 számjegye 100 schilling. (MTI) RÁDIÓ JEGYZET ANTALL-KÉP Minden államférfinak érdeke, hogy az úgynevezett nemzeti média — rádió, televízió — kedvező képet alakítson ki és közvetítsen a személyéről. Érdekes volt megfigyelni ezzel összefüggésben, hogy változott alig egy-másfél hónap alatt az új kormányfő rádiós „imázsa”, a róla formált kép. Miközben a kormány általános politikája, parlamenti szereplése — éppen a népszerűtlen feladatok miatt — elég sok kritikát, csípős megjegyzést kapott, a miniszterelnök személye szinte kivétel volt ez alól. Ha nem is fogadta hozsánna egyes megnyilvánulását, de félreérthető, célzatos beállítás sem volt tapasztalható. A legutóbbi, brüsszeli útja pedig csaknem „különleges” teljesítményekre késztette a rádió munkatársait. Már aznap, az eseménnyel egy időben, az Esti krónika Ráadás című műsorában közvetítették sajtótájékoztatójának leglényegesebb részeit. Ottani szereplése kétségtelenül a jó felkészültségű, hazája érdekeit nagy áttekintő képességgel és következetesen képviselő kormányfő képét mutatta a közvélemény — a hallgatóság — előtt. Az is kedvező hatást tett, hogy a radikálisan lecsökkentett szovjet kőolajszállítás ügyében kompenzációs segítséget kezdeményezett, s erről hazaérkezése után a rádiónak is nyilatkozott. A tömegtájékoztatás, persze, ennél többet aligha tehet. A kapcsolatépítésnek — ahogy mondani szokás — jó sajtója volt. Közben akadt másféle visszhang is. A honatyák elhúzódó, olykor szócséplésre emlékeztető vitái — a rádió URH-sávján közvetített egész napos adás révén is — eljutottak sok ezer hallgató füléhez. Akik aggódva kérdezik, hogy például az ország mezőgazdaságának súlyos gondjai és egyéb, közérdekű témák, a nyugdíjasok helyzete stb. mikor kerülnek terítékre a parlamentben. Mert ez kétségtelenül javítana a kormányról és a kormányfőről kialakuló — ma még kissé féloldalasnak tűnő — képen. PESTEN KÍVÜL Dicséretes szándék, hogy végre kimozduljon a „stáb” Budapestről. A Petőfi rádióban, múlt hét csütörtökön, indította el új műsorát Kőszegi Gábor, „Elegem van Budapestből" címmel. Még nem tudni, hogy milyen lesz a hetenként visszatérő két és fél órás adás. Ezúttal — mintegy bevezetőként — a már nyugdíjas kolléga, a hajdani kiváló országjáró riporter, Kispista István hangfelvételei segítségével idéztek fel régi hangulatokat, jellegzetes emberi arcokat. Megszólalt archív hangszalagról Zám Tibor, aki egykor a tanyai életformától remélte az írói munkához nélkülözhetetlen csendet és nyugalmat. Buda Ferenc Gyűrűznek napok című versét mondta el és hajdani tanítói éveire emlékezett. Hallottunk egy riportot a lajosmizsei zabpehelygyártó üzem felavatásáról, s a szerkesztő is bemutatkozott egy szubjektív hangvételű dokumentumriportjával. Ahogy mondani szokás, valami elkezdődött, várjuk a folytatást. A vidék —a nyolcvanszázaléknyi Magyarország — kimeríthetetlen téma a vérbeli rádiósnak. S a hallgatók is vallják: „A Magyar Köztársaság nemcsak a fővárosból áll." BASSZUSOK Az orgonazengésű basszus, így emlegették életében Székely Mihály csodálatos hangját, amelyet szerencsére még őriz a rádió hanglemeztára. Ezek közül hat teljes operát mutatnak be, hetenként egyet-egyet. Verdi Doni Carlosa már elhangzott a múlt héten, most pénteken pedig a Bartók rádióban Rossini: A sevillai borbély című kétfelvonásos operájában, a zenemester szerepében halljuk Székely Mihályt." Még egy kiváló basszistára emlékezik e héten a rádió. A népkerti faszínháztól az operaházig címmel pénteken este a Petőfi rádióban Várhelyi Endre alakját, kedves, derűs egyéniségét, pincemély hangját idézik fel a kortársak. F. Tóth Pál *