Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-03 / 128. szám

MEGVAN A JUSS — MEG SINCS! Urdu . . . erdő . . erdő . .. !” ” ^Nem a marosszéki kerek erdő, mint a nótában, csak kurjantól, a fülöpszállási határban. S hogy a ke­rekségtől is messze áll, azt Farkas Jánossal jól látjuk. Elkísért ben­nünket a faluból, úttalan utakon végig, hogy megmutathassa: — Itt volt a nagyapám erdeje, egy holdon. Reméltük, hogy a tu­lajdonrendezéssel visszakapjuk, mi tüzeljük fel a fáját, vagy adjuk el, de a téesz megelőzött minket. Tar­vágással mindet kiirtotta. Öt­hatszáz mázsa akáctól és tíz szál nyárfától fosztott meg így bennün­ket, pedig nekünk is nagyon jó lett volna, amikor a szén árát már szin­te a fellegekig viszik. Megkérdez­tem Járdi Gyulától, a szövetkezet ágazatvezetőjétől, „hová lett a sok fa?", a­mire ő azt válaszolta: Eltü­zeltük. A nagypapáé mellett így kopaszították le a Farkas-, a Me­zei- és a Bárány-erdőt is. Kártala­nítást kérünk! Ősi jussaként számít Farkas Já­nos a négy hold kurjantói szőlőre is. Ehhez még nem nyúlt hozzá a téesz. A szőlők a környéken siral­mas látványt nyújtanak. Pipacsok virítanak a tőkék között, a térdig érő gazban. Másfelé is úgy néz ki a határ, ahogy az itt élők emléke­zete szerint még soha. Halott vi­dék. A levegőben valamilyen kese­rű vegyi anyag oszlik szét, érezzük a torkunkban. Kopárság, bur­­gying, amerre csak körülnézünk. Ez lenne a mezőgazdaság? A tavaly szeptemberben nevet váltott, Vörös Csillag helyett ma Kunság Termelőszövetkezetben Járdi Gyula megértéssel fogadja Farkasék és a hozzájuk hasonlók tulajdonlás körüli gondjait. — Toporgunk, ez a legrosszabb! — mondja a fiatal szakember. — Már a múlt évi búzavetésig rendez­ni kellett volna a földkérdést. El­maradt. Attól tartok — ha így „halad” a törvénykezés —hogy az idei búza­vetéskor, még október­ben is így állunk . . . — Addig Farkasék is csak néz­hetik a csillagos eget, vagy mérge­lődhetnek a kopár erdőterület lát­tán. — Bennünket a ma még érvé­nyes rendelkezések kötnek. Nem készakarva vágtuk ki Farkasék er­dejét. A szövetkezet jelenlegi tulaj­donára viszont vonatkoznak a má­ig életben lévő, még a pártállam idején alkotott rendeletek. Abba, hogy milyen erdőgazdálkodást folytatunk, beleszól és tanácsot ad a Szegedi Erdőrendezési Iroda és a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Azaz: nem vághatunk ki minden fát, nyakló nélkül. — A Farkasok örökségének szá­mító erdőt mégis kivágták. — Igen, mert még egyrészt a szövetkezeté, másrészt pedig már öreg volt. Két éve nagyon megté­pázta a szélvihar. A sarjadékokat azonban meghagytuk, ezekből új fák­ nőnek. Újabb negyven év kell hoz­zá.. .? (kohl) Ki fizet az erdőért Fülöpszálláson? $í • Ez lett az erdőből... (Straszer András felvételei) PARLAMENTI ELŐZETES Viharos vita várható (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Demokrata Fórum sze­rint a világkiállítás határozattervezete lehetővé teszi a mérlegelést, és a szep­temberi döntést — tudtuk meg Kulin Ferenctől. Haraszti Miklós szerint a szabaddemokraták az azonnali döntés helyett azt szeretnék elérni, hogy a kor­mány mélyebben vizsgálja meg az Ex­po megrendezésének pénzügyi feltétele­it. A mi voksunk: igen! — nyilvánított véleményt Prepeliczay István, a Füg­getlen Kisgazdapárt nevében. A meg­rendezést a Szocialista Párt kezdettől támogatja — mondta Kósa Ferenc —, de sürgősen tisztázni kell, milyen konst­rukcióban valósul meg az Expo. Hege­dűs István (Fidesz): Szervezetünk csak akkor támogatná a világkiállítás meg­rendezését, ha annak meglenne az anyagi fedezete. Amíg erre nincs garan­cia, addig nemmel szavazunk. Az egyházi ingatlanok visszaadásá­ról szóló törvénytervezetről szólva a MDF megalapozatlannak tartja az el­lenzéki pártok félelmét az „uralkodó egyház” kialakulásától, ezért az eredeti javaslatot támogatja. Az SZDSZ sze­rint a tervezet elfogadásával az iskolák helyzete tíz évig bizonytalan maradna, a párt ezért azt javasolja: másképp se­gítsék az egyházakat. A kisgazdapárt támogatja a törvényjavaslatot, sőt, az egyház gyógyító tevékenységéhez sze­rintük állami támogatást is kellene fo­lyósítani. A szocialisták hiányolják a visszaigénylés mértékének meghatáro­zását, a jogszabálytervezet szerintük az egyház és az állam összefonódásához vezethet. A Fidesz helyteleníti a repri­vatizációt, és azt, hogy az egyház erős politikai kiváltságokat is kapjon. Az önkormányzatok tulajdonhoz juttatása az MDF szerint az Alkot­mánybíróság kárpótlási határozata is­meretében új elemzést igényel. Az SZDSZ elégedetlen a visszaadandó tu­lajdonok mértékével. A kisgazdák nagy vitát várnak a kérdésben, sajnál­ják, hogy az olyan műemlékek, mint például a régi megyeházak, nem kerül­nek az önkormányzatok tulajdonába. Az MSZP módosításokkal támogatja a javaslatot. Az előzetes információk viharos vi­tákat ígérnek, ezért várható, hogy a jövő héten sem érnek a napirend végé­re. (kgyr) Ferenczy Europress ALAPÍTVÁNY A BARÁTSÁG ÁPOLÁSÁRA Lengyel népitánc-együttes Tiszakécskén Többéves baráti kapcsolatot ápol a poznani Piroska népitánc­együttes és a tiszakécskei citerazenekar. A lengyel gyerekek né­hány éve már jártak a Tisza-parti településen, s a kécskeiek is szerepeltek az északlengyel városban. Szombaton egyhetes ven­dégszereplésre érkezett Tiszakécskére a kizárólag magyar tánco­kat bemutató lengyelországi együttes. A tervek szerint több he­lyen bemutatják műsorukat. Tiszakécskén, a művelődési köz­pontban 4-én, kedden, 18 órakor a helyi együttesekkel közösen lépnek fel. A vendéglátásra és a barátság ápolására a helyi szervezők magyar lengyel barátságért elnevezésű alapítványt hoztak létre. Erre nagyobb pénzösszeget fizetett be a helyi Arany János Műve­lődési Központba Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság, a Lakite­lek Alapítvány és több magánszemély. PETŐFI NÉPE Göncz Árpád a könyvünnepen Irodalombarátok, érdeklődők szá­zainak gyűrűjében érkezett szombaton délután a zalaegerszegi dísztérre, s mon­dott könyvheti köszöntőt Göncz Árpád köztársasági elnök, író és műfordító. Beszédének elején az átalakuló, válság­gal küzdő könyvkiadás helyzetét ecse­telte. Úgy vélte, hogy ez a válság egyben nehezíti az értékes alkotásokhoz elérhe­tő áron való hozzájutást is, miközben a jó irodalmat körülmossa a „kulturális mocsok”. Az értéktelenségi áradatnál nagyobb veszély és kockázat az, hogy képesek-e egyáltalán megszületni a jövő nagy irodalmi művei. — Ha kérhetek valamit, akkor csak azt kérem az olva­sótól: „súgjon” az írónak az igényeivel. Hiszen ha a magyar élet formái, a kö­zösségi mondanivaló, az elmélyült ma­gánélet irányába tágulnak ki, akkor az író ezt az igényt próbálja—tőle telhető­en magas fokon — kielégíteni — mon­dotta Göncz Árpád. Javaslat újságíró-kamara létrehozására A szakma önvédelme okán a felgyülemlett tapasztalatok arra az egybehangzó kezdemé­nyezésre késztetik a MUOSZ Etikai Bizott­ságát, hogy javasolja újságíró-kamara létre­hozását és az újságírói szakma gyakorlásának kamarai tagsághoz kötését. A kamara életre hívását indokolja: — a mind szélesebb körben megjelenő vis­­­szaélés a sajtószabadsággal, illetve annak fél­reértelmezése vagy téves értelmezése; — miközben a magyar sajtó egészében véve pozitív szerepet töltött be a rendszerváltozás előkészítésében és kiteljesítésében, a demok­rácia stabilizálásában, naponta előfordul a fe­lelőtlen, emberi és intézményi érdeket és tisz­tességet sértő nem kellő megalapozottságú publikációk közzététele. Miközben növekvő társadalmi igény és le­hetőség jelentkezik a sajtó presztízsének és befolyásának erősítésére, tapasztalható fele­lőtlen, útszéli hangvételű, a szakma egészének hitelét rontó egyének és orgánumok színrelé­pése is. Az újságíró-kamara létrehozása nem teszi feleslegessé az újságírók két társadalmi szer­vezetének — a MUOSZ-nak, illetve a Sajtó­szakszervezetnek — a működését. 1991. június 3., 3. oldal CSOMAGOT KAP A KORMÁNY Tárgyalás a szakszervezetek álláspontjáról A kormány és a Magyar Szak­­szervezetek Országos Szövetsége között hétfőn kétoldalú megbeszé­lések kezdődnek. A tárgyalásokat az MSZOSZ kezdeményezte, hogy megelőzzék a kialakulóban lévő szociális feszültségeket. A tárgya­lócsoportokat Kis Gyula munka­ügyi miniszter és Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke vezeti. A megbeszéléseken a MSZOSZ javaslata alapján foglalkoznak a privatizáció alapelveivel, a mun­kavállalókat érintő legfontosabb kérdésekkel, hogy mit kell tenni a munkanélküliség csökkentésére, hogyan javítható a munkaválla­lók tulajdonosi, vállalkozási esé­lyei. A szakszervezetek átfogó szociá­lis csomagterv kialakítását szorgal­mazzák, ennek lehetőségeit is meg kívánják vitatni a hétfői megbeszé­léseken. Emellett szó lesz a munka nélkül maradók kötelező minimális végkielégítéséről, a pályakezdő fia­talok elhelyezkedésével kapcsolatos állami kötelezettségvállalásról, a heti munkaidő foglalkoztatási és szociális szempontokat figyelembe vevő rövidítésének lehetőségeiről. A szakszervezetek szorgalmaz­zák azt is, hogy amennyiben az or­szág az energiahordozókhoz a ter­vezettől alacsonyabb importáron jut hozzá, ennek megfelelően csök­kentsék a fogyasztói árakat, vagy növeljék a nehéz helyzetben lévő rétegek kompenzációját. Szükség lenne a bérek növelésére is, még­pedig olyan mértékben, hogy az el­lensúlyozza a munkanélküli-jára­dék levonását. A szakszervezetek szorgalmazzák, hogy a kormány biztosítsa újra az évi egyszeri ked­vezményes utazás lehetőségét. Ezt a rendszert még az üdülési szezon kezdete előtt állítsák vissza. Végül a megbeszélések fontos kérdése lesz az érdekegyeztetési mechanizmus továbbfejlesztése is. (MTI) Az elesett nem pogány, nem fasiszta, nem sztálinista Felszentelték a Szentlélek katonai temetőt „Az elesett katona nem pogány, nem fasiszta, nem sztálinista, főleg nem ellen­ség többé. Halálával rászol­gált, hogy emlékét tisztelet­ben tartjuk akkor is, ha sze­mélyében nem ismertük, ha szavát, amikor nálunk járt, nem értettük.” Egyebek kö­zött ezeket hangsúlyozta Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke szom­baton Székesfehérvárott a két világháború halottainak végső nyughelyéül szolgáló Szentlélek katonai temető avatási és felszentelési ün­nepségén. Azt követően került sor a magyar, német, valamint a hajdani Osztrák—Magyar Monarchiához tartozó né­pek Székesfehérvárott hősi halált halt harcosainak te­metőhelyéül szolgáló Szent­lélek temető katonai dísz­pompával történt avatására és ökumenikus istentisztelet­tel való felszentelésére. NEM LEHET VISSZAHÍVNI A polgármesterek jogállásáról A magyar jogi szabályozás nem tartalmazza a polgármes­ter visszahívásának, fegyelmi eljárás nélkül munkaköréből való ideiglenes felfüggesztésének, vagy a polgármester elleni bizalmatlansági indítvány benyújtásának intézményét — vá­laszolta dr. Ficzere Lajos egyetemi tanár, az ELTE tanszék­­vezetője az MTI kérdésére. (A kérdést azok a hírek tették indokolttá, melyek szerint több önkormányzati testület kez­deményezte a helyi polgármesterek felmentését. Egyebek között, mint szombati számunkban írtuk, Fülöpszálláson is.) A polgármester munkaviszonyának megszüntetését az er­re vonatkozó törvény pontosan meghatározza. A munkálta­tó — vagyis a közgyűlés — megszüntetheti a polgármester munkaviszonyát, ha véget ér a választási ciklus; a polgár­­mester halálakor és lemondásakor; ha a polgármester elvesz­ti választójogát vagy funkciójával összeférhetetlen tevékeny­séget folytat, illetve a képviselő-testület megszűnésének ki­mondásakor. Az összeférhetetlenséget szintén törvény sza­bályozza. A közgyűlés, ha az említett körülmények nem állnak fenn, akkor a polgármester munkaviszonyát nem szüntetheti meg, ideiglenesen nem függesztheti fel munkakö­réből, legfeljebb lemondásra szólíthatja fel. Ez az eset már nem jogi, hanem politikai kérdés. (MTI) ÜLDÖZÉS AZ OKTOGONNAL — ERŐSÍTÉST KÉRTEK AZ EGYENRUHÁSOK Látványosság Cicciolina módra Messziről föltűnt az Oktogon­nál feketéllő sokaság. A járdánál várakozó rendőrautók miatt bal­esetre gyanakodtam első pillanat­ban. Egy nagy épületnél sűrűsödtek az emberek. Bejáratánál fölírás: a Magyar Tudományos Akadémia pszichológiai intézete, mellette Magyar Pszichológiai Társaság. Szombaton délben aligha gyűl­nek össze ennyien valamilyen tu­dós látására. Jobbról-balról egy nevet emle­getnek. Ki közönyösen, ki csúfon­­dárosan, ki fölháborodottan, ki huncutkodva. Az újságíró-szeren­cse a szenzáció közelébe, a főváro­si Központi Házasságkötő Terem­be pottyantott. (Ez a tábla ugyan­csak a bejáratnál függött.) Most esküszik —­ kívánom — örök hűséget a híres-hírhedt por­nósztár. Talán éppen most mond­ják ki bent a boldogító igent. Ta­lán már a tósztoknál tartanak. A Népköztársaság útján torlódik a forgalom. Cseh turistabuszok áll­dogálnak, hátha meglátják . .. A bejáratnál egy­ olasz csoport adja a hangulatot. Énekelnek, rig­musokat pattogtatnak. Egyikük felkapaszkodik egy falkiszögellés­­re, ott produkálja magát. Vetkőzni kezd. A tömeg hálás. A fiatalem­bernek ennyi elég, nem lépi túl a jó ízlés határait. Két rendőr jön kifelé az épület­ből. Kíváncsian kérdik őket az as­­­szonynépek: — Milyen a vőle­gény? — Csenevész — válaszolják szinte,egyszerre. Irigység szól belő­lük? Úgy gondolták talán, hogy a szerelem, még inkább a szeretkezés bajnokához teny­eres-talpas, csupa izom legény illik. További felvilá­gosításra nincs idő, erősítésért siet­nek. Mint a megbolydult méhkas, úgy moccan a tömeg, amikor a rendőröktől, testőröktől övezve föltűnik egy pillanatra az ifjú pár. Magasba tartott fényképezőgépek zárjai csattannak, a túloldali eme­letes házak erkélyeiről élelmes fo­tóriporterek kattogtalak gépeiket. Az olaszok hurráznak, mintha fo­civilágbajnokságot nyertek volna. A rendőrök szinte betuszkolják a várakozó autócsodába Jeff Ko­­ons-t és nejét, született Staller Ilo­nát. Még be sem vágódnak autóik­ba az egyenruhások, amikor a gáz­ba tapos a luxusautó átláthatatlan üvegei mögé húzódó, új házasokat az egyházi szertartásra röpítő álomkocsi sofőrje. Egy korosabb férfi nem nyugszik bele távozásuk­ba. Úgy markolja a kocsi tatjából magasló antennát, mintha az élete függne tőle. Az autóval együtt gyorsít. Három rendőr, egy opera­tőr utána. Kirobban az egyik rend­őrautó is. Már a körúton jár az autó, ami­kor föladja a rajongó. Körülveszik az egyenruhások. Nehezen oszlik a csalódott népség. A menüt tárgyal­ják, a szerencsések a politikus (?) asszony ruházatát. Én is betérhetek sietős ebédre a közeli vendéglőbe. Gyors a kiszol­gálás. A pincérek is visszaszivárog­tak. Vége a látványosságnak. Heltai Nándor Kevés a pénz — túl magyaros a Tisza? Veszélyben a Tiszai Ünnepi Játékok Megkezdődtek a Tiszai Ünnepi Játékok — küldte a hírt Koncz István, a jugoszláviai vajdasági Kanizsa amatőr színházának igaz­gató rendezője és művészeti vezetője. Ez már a huszonnyolcadik az ünnepi játékok sorában. 1961-ben volt az első rendezvény, amikor Ibsen: Kísértetek című drámáját mutatták be, ám a helyi politikai hatalmasságok már másnap — az óriási sikert aratott előadás után — megüzenték a rendezőségnek, hogy nem folytat­hatják. Két év múlva, 1963-ban mégis lett folytatása, a plakátokon azonban le kellett ragasztani a tiszai szót, mert túlságosan magya­rosnak találták. A közönség az első húsz évben 93 magyar és 44 szerbhorvát nyelvű előadást, valamint 32 kiállítást láthatott. A 27. ünnepi játékok összes költsége 38 ezer dinár volt. Idén a művelődé­si alap majdnem üres kasszájából már csak 20 ezer dinárt sikerült folyósítani e célra. Mégis csinálják addig, amíg a pénzből futja, azután pedig, Hacsek szavaival élve: Slussz! A 28. Tiszai Ünnepi Játékok június 13-áig tartanak. Vass Imre Csak kérdezem Miért nincs Bécsben dollár­bolt? — tette föl a fiam a minap a lényeglátó kérdést. S én is kérdezem. Tényleg, miért? Gyermekem föltevése logikus gon­dolkodásra vall, hiszen nem járt még Bécsben, a dollárbolt az ő tudatában a magasan fejlett gazdaság és keres­kedelem szimbóluma, amennyiben orrát legszívesebben mindig e boltok kirakatüvegéhez nyomja. (Nem a gazdaság orrát, hanem a sajátját.) Ám, ha a képzelet vizeire evezünk, s felfedező csónakunk orra merészen túr a habos hullámokba, akkor föl­­sejlik előttünk egy bécsi dollárbolt képe. Csakhogy ez nem dollárbolt, hanem igazából forintbolt. Odakép­zelhetünk elé (mi az nekünk!) egy kígyózó sort, amit olyan osztrák ál­lampolgárok alkotnak, akik forint­ellátmányukat — mondjuk évi ötve­nöt — inkább itt akarják elkölteni, mint mondjuk a határon túl. Nagyon kapós lenne ebben a boltban a kesz­­tölci tapéta, a gyermelyi tészta, a szobi szörpcsalád, meg a túrórudi. Ez utóbbit naponta vinnék hűtőva­gonok a Westbanhofra. Ebben a boltban csak olyan csinos elárusítónőket alkalmaznának, akik felsőfokú magyar nyelvvizsgával rendelkeznek, de ez egyáltalán nem lenne probléma, hiszen a magyar nyelvtudás lenne Ausztriában a kar­rier fundamentuma. Sajnos, a dolog árnyoldalait is lát­hatnánk, mert kialakulnának sötét kapualjak mélyén az illegális forint­beváltó helyek, ahol — bár a hivata­los árfolyamnál drágábban, de kor­látlanul — váltanák át sötétbőrű, arabul is beszélő emberek a schillin­­get kemény forintra. Félek, hogy az osztrák rendőrség ezt csak tétlenül szemlélné, súlyos károkat okozva ezzel a baráti ország valutagazdál­kodásának. A képzelet vizeiről itthoni partra szállva pedig kijelenthetjük: igenis meg kell tenni az első lépéseket a forint konvertibilis valutává varázs­lása útján. Adjon az Isten egészséget Kupa Mihálynak ahhoz, hogy segít­hesse legmerészebb álmaink megva­lósulását. Hámori Zoltán_^ ■ [UNK] [UNK]

Next