Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-30 / 306. szám
A SZÖVETSÉG TUPÍROZ ÉS ELHALLGAT? (3.) Hófehér Soltvadkert és ördögfekete mindenki Amint már korábbi írásainkban beszámoltunk róla , a megyei labdarúgó-szövetség elnökségi ülésén éles vita alakult ki Meskó István soltvadkerti szakosztályvezető és a testület tagjai között. A folytatás sem ígér becézgető szavakat. Okulásul közöljük a további felszólalások lényeges részleteit, miközben választ kapunk a kérdésre: ilyen megyénk labdarúgása, ez is a játék része? Meskó István, a Soltvadkerti TE szakosztályvzeetője: — Marton István nevű játékosunk legutóbbi eltiltását nem tudom elfogadni. Sajnálom, hogy Nyári Ferenc ellenőr nem látta a történteket, s ezek szerint még mindig az a gyakorlat, hogy a játékvezetői ítélet megfellebbezhetetlen. A főtitkár úrnak mondom: köszönjük, ilyen átigazolásból nem kérünk, cirkusz ez az egész. Mégsem voltunk hálátlanok, húszezer forintot fizettünk a szövetség kasszájába. Dr. Máttyus Árpád, a fegyelmi bizottság elnöke: — Visszautasítom a fegyelmi bizottságot ért gyanúsítgatást, mindig a tények alapján mérlegeltük a döntéseinket. Dr. Fekete János, a megyei szövetség elnökhelyettese: — Meg vagyok elégedve a fegyelmi bizottság munkájával, bár ott is emberek dolgoznak, s nem tévedhetetlenek. Ádám István, az elnökség tagja: — Nézzetek magatokba, mert soltvadkerti probléma van, s ezt kezelni kell. Kár, hogy a legutóbbi szurkolói ankéton az volt a fő téma, hogy a szövetség így meg úgy. A szövetség pártatlan, s nem hiszem, hogy íróasztal mellől bárkiből is bajnokot akarna csinálni. Lehet, hogy a Soltvadkert nem tudja megnyerni a bajnokságot, ha beleszakad akkor sem, mert esetleg a Kalocsa jobb lesz, s erre fel kell készülni. Meskó István: — Vannak bizonyos társadalmi feszültségek, amelyeket a szurkolóink a pályán vezetnek le, s amelynek a csapatunk szenvedő alanya. De igaza van Ádám Istvánnak, ezt a problémát nekünk szurkolói szinten is kezelnünk kell. Azt azért szeretném hangsúlyozni, nem úgy van felszerelve a Soltvadkert, hogy mindenáron bajnok akar lenni. Dr. Major Imre, a szövetség megyei elnöke így foglalta össze véleményét: — Nem ringattam magam abba a pedagógiai illúzióba, hogy egymást kölcsönösen meggyőzzük. De abban bíztam, hogy egymás érveit kölcsönösen felsorakoztatva magunkba nézünk, s ha a szövetség követett el mulasztást, vagy a soltvadkerti vezetés, akkor elismeri. Az is volna a cél, hogy sokkal nagyobb önértékelés, önkritika jellemezze a munkánkat. Ezt azonban jobban tapasztaltam a szövetség, mint Meskó István részéről. A labdarúgás játék, s azért érdekes, mert sok benne a bizonytalanság, mert több a bajnokjelölt. A játék azért vonzó, mert a tudáskülönbség nem nyilvánul meg minden mérkőzésen, hiszen ha rendre megmutatkozna, talán senki sem lenne kíváncsi a meccsre. Mi végül is azért jöttünk össze, hogy ne a sajtóban lövöldözzünk egymásra, hanem tárgyaljuk meg a vitás kérdéseket. Én ennek megfelelően három pontban summázom a megbeszélésünket. Az első: a Soltvadkerti TE saját tekintélyét csakis saját maga teremtheti meg. El kell fogadni, hogy lehet nála jobb csapat, de az is előfordulhat, hogy a legjobb lesz, s esetleg mégsem nyeri meg a bajnokságot. Ennek elismeréséhez önuralom kell, amit nemcsak a Soltvadkerttől, hanem a bajnokság valamennyi csapatától elvárunk. Tehát a közmegbecsülés az önmegbecsülésben gyökerezik, s aki ebben hiányos, az hiába várja a köz elismerését. A második pontban azt fogalmaznám meg: nagyon kérem Meskó sporttársat, hogy a nézeteit vegye revízió alá, s ne csak a játékvezetésben, a szövetségben, más egyesületben keresse a hibát. Mert a dolog nem úgy néz ki, hogy az egyik oldalon a hófehér Soltvadkert, a másikon az ördögfekete mindenki. Bennem olyan érzés volt, hogy nem mi hallgattuk meg Meskó Istvánt, hanem ő kérte számon a szövetséget, akinek a támadása érv nélkül nem szült szimpátiát. A harmadik pont lényege: a szövetség elutasítja azt a megállapítását, hogy nem egyforma mércével mér, bizonyos eseteket feltupíroz, másokat elhallgat, amiből az következik, hogy igazságtalan. Ami a játékvezető-küldést illeti, ennek megvannak a megyei szabályai. Ha ezzel a Soltvadkert nincs megelégedve, kérjen máshonnan, de nem közös, hanem saját költségen. A bajnokság tehát ebből az „alapállásból” folytatódik tavasszal, remélhetőleg a pályán, játékban eldőlő vitákkal, amelyben nem a szövetség, a játékvezető és az egyesület lesz a főszereplő, hanem a labda. Banczik István Paczolay Gyula a férfitornatanács elnöke Zajlik rendszerváltás a az egyes sportágakban, így a tornában is. A tisztségviselői mandátumok lejártával, az új választások során szűnni látszik az abszolút fővároscentrikusság. Ennek során az elmúlt héten nem kis sportdiplomáciai siker érte Kiskunhalas, ezen túl az egész megye tornasportját. Az újonnan megalakult férfitornatanács elnökének Paczolay Gyulát választották meg. A sikerről magát az érintettet kérdeztem. — Mit takar ez az új testület és mi az Ön funkciója? — A megválasztott 9 fős testület feladata a teljes magyar férfitornasport irányítása, vezetése. Az év utolsó napján történő második fordulós választás során az elképzelések szerint eltörlik a főtitkári tisztet, helyét egy elnök menedzser veszi át. Az ő feladata szponzorok és pénz szerzése lesz, míg az enyém a sportág irányítása. — Hányan pályáztak a tornatanács-elnöki címre? — Bérczi István és Karácsonyi István voltak a vetélytársaim. Végül engem választottak meg 4 évre. — Mit gondol, miért esett egy kiskunhalasi szakemberre a választás? — A döntő lökést az adta, hogy Bérczi István beszámolójában kijelentette: a tornautánpótlás feladata megoldhatatlan. Tőlem várják, hogy ezt megoldjam. A Túlii Péter nemzetközi gyermektornaverseny életre hívása, meg a vidéki tornabázisok életre keltése szólt mellettem. — Mit jelent ez az elnöki beosztás a napi munkájában ? — Egyrészt sokkal több elfoglaltságot, mindezt társadalmi tisztségként ellátva. Másrészt tagja vagyok az év utolsó napján megválasztásra kerülő 7 fős tornaszövetség elnökségének, így mindenbe lesz beleszólásom. Hivatalból irányításom alá tartozik a versenybizottság, az utánpótlás-bizottság, a szakosztályok munkája. — Ellátható-e ez a tisztség Kiskunhalasról? — Egyelőre igen. Összehasonlíthatatlanul többet kell ezentúl utaznom, de bele kell férjen a munkámba. Azon el kell gondolkoznom, hogy az edzőséget tudom-e itthon csinálni, vagy csak a szakosztály vezetésében működök ezentúl közre. Biztos vagyok abban, hogy több pénzt tudok szerezni a vidéki tornautánpótlásnak, így Halasnak is. — Évek óta hivatásos pontozóbíróként működik közre a világversenyeken. Az új beosztás ezt érinti-e? — Nem. A pontozást eddig is hobbiból csináltam, és ezentúl is ott kívánok lenni a különböző versenyeken. A nemzetközi szövetség elégedett a munkámmal. Visszatérve az új munkakörömmel kapcsolatos feladatokra, a lényeg a minőségen lesz. Egyébként nem vagyok a szavak embere, beszéljenek majd a tettek. Horváth Róbert • Paczolay Gyula SPORT Dollárokért utaznak Japánba Viharosan zárult a magyar labdarúgás 1992-es éve, hiszen a közelmúltban a klubok leszavazták Jenei Imre szövetségi kapitány elképzelését a belgiumi edzőtáborról és a Wales elleni előkészületi válogatott mérkőzésről. A szövetségben azonban tovább folyik a munka. A február 20-ai bajnoki rajtot követően válogatottunk Japánba utazik, ahol március 7-én Fukuokában Japánnal, 10-én pedig Nagoyában az Egyesült Államok csapatával mérkőzik egy torna keretében. A magyar együttes csak a részvételért 60 ezer dollárt kap, s ehhez jöhet még prémium is. Ha megnyerik a tornát, akkor összesen 110 ezer dollárt hozhatnak haza, a második helyért pedig nyolcvanat. Az utazás és a kinttartózkodás költségeit is a vendéglátók állják. Tavasszal egyébként három világbajnoki selejtezője lesz a válogatottnak. Március 31-én Görögországot fogadják, április 28-án Moszkvában Oroszországgal, június 16-án Reykjavíkban Izlanddal mérkőznek. Egy barátságos találkozóra Magyarországra látogat a svéd válogatott, erre április 15-én kerül majd sor. Őszre már csak az Oroszország és a Luxemburg elleni budapesti vb-selejtező-visszavágók maradnak. TOTÓTANÁCSADÓ A Petőfi Népe fotótanácsadója az 1993. január 3-ai, első heti szelvényre, zárójelben a csapatok jelenlegi helyezései. Tippjeink: Olasz A osztály 1. Ancona (17.)—Lazio (6.) 2. Brescia (14.)—Udineseu (13.)X X, 1 3. Cagliari (8.)—Torino (3.) X, 1 4. Fiorentina (2.)—Atalanta (9.)1 5. Internazionale (4.)— Genoa (11.) 1 6. Juventus (5.)—Parma (10.) 1, X 7. Napoli (16.)—Pescara (18.) 8. Roma (12.)—Milan (1.)X, 2, 11 9. Sampdoria (7.)—Foggia (15.) 1 Olasz B osztály 10. Bari (12.)—Pisa (10.) 11. Bologna (13.)—Cosenza (4.)X, 1 X, 1 12. Reggiana (1.)—Cremonese (2.) 13. Venezia (3.)—Verona (9.) X, 1 X + 1 mérkőzés 14. Spal (16.)—Lecce (5.) X, 2 D. I. A középmezőnyben a bajai fiatalok Szinte teljesen új csapattal kezdték az alapozást a nyáron Ácsai János vezetésével a Bajai FC ifistái, hiszen a tavalyi gárdából mindössze hatan maradtak, így a múlt évi serdülőkkel és 3 más klubtól igazolt játékossal kiegészülve az átlagéletkor 16 év lett. A futballklub vezetői célként nem eredményes helyezést tűztek ki, hanem hogy minél több olyan játékos kerüljön ki az edző keze alól, aki később a felnőttcsapatban is helyet tud kapni. Ugyanakkor a fiúk motiválásánál az eredmény mégis fontos tényező. Az első hat forduló arra volt jó, hogy összeálljon a gárda, és a 10. hét után már eredményesen is szerepelt. Ekkor négyen — Gerevich Gábor és Krisztián, Kővári, Szentmártoni — felkerültek a nagycsapathoz, s csak a mérkőzésekre kapta vissza őket az ifi. Ez törést okozott a játékban, és az eredmények is elmaradtak. Pozitívum viszont, hogy a futballisták fizikálisan olyan szintre jutottak, mellyel bárkivel fel tudták venni a versenyt. Jellemző, hogy míg az ellenfeleknél 3-4 túlkoros is játszott, addig náluk a 14 éves serdülő B válogatott Kulimák Norbert is helyet kapott a kezdőben. Az őszi idény végeztével a 9. helyen áll a bajai ifi, 14 pontjával. Ácsai János elmondta, hogy mindenki hozzáállásával elégedett, és reméli, megtérül a befektetett munka (heti 4 edzés plusz bajnoki találkozó) a későbbiekben. Csalódást senki sem okozott, mindenki igyekezett képességei szerint segíteni a minél jobb szereplést. A legtöbbet a Goretich ikrek, a 18 góljával házi gólkirály Szentmártoni, a már említett Kulimák, továbbá a kapus Kámán Zoli és Orbán Tamás nyújtotta. Az együttes igazi baráti közösséggé formálódott, remek a csapatszellem, s ez talán a fél év legfontosabb eredménye. Géczy Zsolt Litvániában jártam... December elején Litvániában rendezték meg a női kézilabda B csoportos világbajnokságot. A magyar csapat első helyéről, mérkőzéseiről már részletesen beszámoltunk. Kabók Józsefnek, a megyei kézilabda-szövetség vezetőjének a segítségével, aki kint járt a helyszínen, ezúttal rendhagyó úti beszámolót tárunk olvasóink elé. — Kétnapos autóbuszozás után érkeztünk meg Kaunas városába, a magyar válogatott mérkőzéseinek helyszínére, majd a döntőkre továbbutaztunk Vilniusba. A küldöttségben 22, többnyire olyan személy volt, akik régóta a sportág közkatonái, s akik többsége nemcsak beszél, hanem tesz is valamit a kézilabdázásért. Kétágyas, színes tévével, telefonnal felszerelt szállodai szobákban helyeztek el bennünket, ahonnan csak két dolog hiányzott, de az nagyon: a fűtés és a meleg víz. Az utcán fagypont körüli hőmérséklet volt, a szobákban úgy 7-8 fok. Érkezése után szinte minden csapat azonnal haza akart utazni, de a nemzetközi kézilabda-vezérkar és a vendéglátók ígéretére — már tudniillik, hogy naponta egyszer a sportcsarnokban meleg vízben meg lehet majd fürödni — maradtak. Kicsi, de lelkes magyar küldöttségünk a kint töltött 10 nap alatt kétszer élvezhette azt a fenséges érzést, amit a meleg fürdő adott. Ugyanis elvittek bennünket szaunázni, és ott lehetett fürödni. Ezek a körülmények, persze, mindegyik válogatottat sújtották, de több fontos dologban már a rajtnál lényeges hátrányba kerültek a magyarok. Nem volt a magyar csapatnak vezetője. Akit kineveztek, az melegítőben, sísapkában szerénykedett csokornyakkendős, öltönyös nemzetközi IHF-tisztségviselők között. Csak abban reménykedtünk, hogy a magyaroknak ne kelljen óvni, mert a sísapkást, lehet, hogy be sem engedték volna a hivatalos helyiségbe. A világbajnokság alatt a Magyar Kézilabda Szövetség vezetői közül egyetlenegy sem volt kíváncsi a helyszínen a mieinkre. Mindenhová Laurencz kapitányt rángatták, pedig neki egyébként is volt elég dolga. Sajnos, a magyar játékvezetők közül sem láttam senkit. Nem is csodálkozom, ha újabb világversenyre egyetlen bírónkat sem delegálják majd, szemben olyan országokkal, ahol a sportág még „óvodáskorú”. A magyarok kivételével minden csapat felkészült a várhatóan nehéz körülményekre. A svédek például 700 kg élelmet hoztak magukkal. A helyszínen a svédek felvásárolták az összes elektromos melegítőt, és minden szobába tettek egyet. Minden együttesnek volt vastag melegítője, anorákja, amelyben a hideget mosolyogva viselte, csak a magyaroknak nem. Ők vékony, agyonmosott melegítőkben, pokrócokba burkolózva gubbasztottak a szállodákban, vagy a sportcsarnok nézőterén. A csapatok képviselői — természetesen a magyarokat kivéve — a városban fellelhető összes rágógumit, cukrot felvásárolták, és az otthonról hozott színes képekkel, poszterekkel együtt szétosztották a szurkolók között. Nem kell csodálkozni rajta, hogy a mérkőzések alatt mindenki az ellenfeleinket buzdította. Végül még egy észrevétel: a mai gazdasági helyzetben, a sportra fordítható pénzek ismeretében, szerintem 8 magyar újságíró, valamint a tévé és a rádió képviselőjének a jelenléte enyhe túlzás volt. A lényeg azonban az, hogy az első helyen végeztünk, és egy év múlva ott lehetünk a norvégiai A csoportos világbajnokságon. Fa Nándort dicsérik a franciák Rendkívüli képességű hajósnak, bátor küzdőszellemű versenyzőnek nevezi a France-Soir keddi számában Jean Perez a Vendée Globe világkörüli vitorlásverseny magyar résztvevőjét, Fa Nándort. A lap terjedelmes, fényképes cikke megtöri a francia sajtó eddigi hallgatását a magyar versenyzőről, aki szilárdan tartja a harmadik helyét, több mint egy hónappal a rajt után. Az írás meglepetésnek nevezi Fa Nándor teljesítményét, azt hangoztatva, hogy a rajt előtt „nem is vették komolyan, hogy egy magyar is elindul az ilyen nagyszabású versenyen”. Perez ismerteti azt, hogyan jutott el a magyar sportoló eddig, s külön kiemeli, hogy hajóját maga építette, s Magyarország nehéz gazdasági helyzete ellenére is sikerült támogatókat találnia. Idézi az egyik legismertebb francia vitorlás versenyző, Philippe Poupon véleményét: „Megragadó, mire volt képes Fa Nándor, a rendkívül nehéz körülmények ellenére is.” „Fa Nándor az, aki a résztvevők közül legjobban ismeri hajóját, hiszen maga tervezte azt. Jól ismeri a déli tengereket, azok csapdáit, a jéghegyeket is” — írja a francia lap cikke, amely szerint a magyar vitorlázót először csak a különlegességnek kijáró érdeklődés fogadta, mostanra azonban kivívta magának a tiszteletet. MA: TENISZ Szilveszter Kupa egyéni és páros verseny: Kiskunfélegyháza, Darvas ált. iskola, 8 órától. Az egyéni döntőt 13 órakor, a párosok fináléját 15 órakor rendezik. TEREMFOCI A Vörös Márton felnőtt-emlékverseny döntője: Kalocsa, városi sportcsarnok, 14 órától. A mérkőzések közben kerül sor Kalocsa idei legjobb sportolóinak a jutalmazására. 1992. dece nber 30., 11. oldal Dollárok a kosárban Az amerikai profi kosárlabdabajnokságban (NBA) közzétették az 1992/93. évi idény kereseti listáját. A most zajló szezonban meglepetésre a San Antonio Spurs játékosa, David Robinson a világ legjobbjának tartott Michael Jordant megelőzve veheti át a legnagyobb összeget munkaadójától. A legtöbbet kereső NBA-kosarasok élcsoportja: David Robinson (San Antonio Spurs) 5,7 millió dollár, Michael Jordan (Chicago Bulls) 4,0, John Williams (Cleveland Cavaliers) 3,7, Vlade Divac (Los Angeles Lakers) 3,6, Dominique Wilkins (Atlanta Hawks) és Robert Parish (Boson Celtics) 3,5-3,5. Ami a klubokat illeti, a legtöbbet a Boston Celtics költi játékosaira: Boston Celtics 24,9 millió dollár, Cleveland Cavaliers 19,6, Los Angeles Lakers 18,8. Kovács feljebb folytatja Berlinben befejezte idei mérkőzéssorozatát Kovács István, a Vasas világ- és Európa-bajnok ökölvívója. A németországi kiruccanáson a versenyző már új súlycsoportjában, az 54 kilósok között lépett kötelek közé, és valamennyi találkozóját megnyerte. Kovácsnak az utóbbi időben már egyre nagyobb gondot jelentett a fogyasztás, s edzőjével, Bódis Gyulával már a barcelonai olimpia előtt eldöntötte, hogy az ötkarikás játékok után már csak az 54 kilóban szerepel. Kovács az ünnepekre pihenőt kapott, januárban viszont teljes erővel készül majd a májusi tamperei vb-re és a szeptemberi bursai Európa-bajnokságra. Lehet korcsolyázni A kecskeméti Gáspár A. szakmunkásképző iskola sportudvarán megbízott jég, így mindennap 15.30 és 20 óra között várják a korcsolyázni vágyókat. Akinek nincs sportszere, az se keseregjen, mert a pályán jó minőségű korcsolyákat lehet kölcsönözni minden méretben. A téli sport kedvelőit a jó minőségű jég mellett vidám zene és büfé fogadja. Szent István Kupa Január 3- án, vasárnap, 9 órakor kerül sor Kalocsán a városi sportcsarnokban a Szent István Kupa teremlabdarúgó-tornára, amelyen többek között részt vesz a kalocsai focisuli csapata is. Petrovic harmadszor Drazen Petrovicot, a New Jersey Nets horvát játékosát választották az idei esztendő legjobb európai kosárlabdázójának. A 28 éves Petrovic az utolsó hét évben harmadszor bizonyult a legjobbnak. — Azért mentem Amerikába, az NBA-ba játszami, hogy bebizonyítsam, európai kosaras is képes megfelelni az amerikai színvonalnak. Ez sikerült, és most azt fontolgatom, hogy a következő idényben visszatérek az öreg kontinensre — nyilatkozta a játékos, aki 132 ponttal végzett a szavazás élén. A második helyen ugyancsak horvát kosaras, Toni Kukoc végzett 83, a harmadik pedig a litván Arvidas Satonis lett 66 ponttal. Bowe szülővárosában bokszol A nehézsúlyú profi ökölvívóvilágbajnok, Roddick Bowe a New York-i Madison Square Gardenben próbálja először megvédeni a WBA és az IBF szervezetben világelsőségét. A február 16-ai, Michael Dokes elleni összecsapás megrendezésére Atlantic City és New York pályázott, s végül Bowes akarata döntött. Az amerikai bokszoló 1 millió dollárral többet kereshetett volna (így is 7 millió jut neki a hírek szerint), ha kaszinóvárost, Atlantic Cityt választja, ám az „érzékeny lelkű” sportoló mindenképpen szülővárosában akart ringbe lépni. A 32 profimérkőzés óta veretlen Bowe november 13-án hódította el az egyesített világbajnoki címet Evander Holyfieldtől. Kihívója, a szintén amerikai Dokes a WBA bajnoka volt 1982—83-ban, s profimérlegén 50 győzelem és 3 döntetlen mellett mindössze két vereség szerepel.