Petőfi Népe, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-14 / 62. szám

Kisszállás A település címerében látható griff által összefogott három nyílvessző azt szimbolizálja, hogy a község három település­ből - Ivánka, Mada és Kisszál­lás - alakult. A griff egyrészt jel­zi, hogy a terület az avarkor óta lakott, másrészt azt, hogy az Or­­czy-család egyesítette az egykori három település helyén álló pusztákat egy birtokká. Az Or­­czy-címerben is szerepel a griff. • A község területe 9206 hektár, melyből 485 hektár a belterület. A lakosság zöme korábban ta­nyákon élt, de napjainkban is 515-en laknak a külterületeken. • 1963-ig csak ásott kutak vizét használták Kisszálláson. A má­sodik kutat 1972-ben adták át, míg a harmadikat 1987-ben. Az ivóvizet - 150-270 méter mély­ségről - búvárszivattyúk segítik a felszínre.• Emberi kéz által érintetlen terü­let nincs a településen és kör­nyékén. A rendszeres legelőgaz­dálkodás miatt a jánostelki lege­lőn lévő ősgyep sem nyilvánít­ható természetvédelmi területté. Jellegzetes fája a környéknek a galagonya, az akác és a kocsá­nyos tölgy. Utóbbinak a nevét a határrészek is őrzik (Kistölös- Nagytölös). A Kápolnai-tó köze­lében fehér tippancs, tarka sáf­rány, tavaszi kérics, kései szek­­fű, árvalányhaj és homoki nő­szirom is fellelhető. Kisszálláson működött az 1850- es évek közepétől a környék egyetlen gőzmalma. Bács- Bodrog megyében akkoriban csak három gőzmalom üzemelt. A molnárok munkáját dicsérte, hogy még Szeged környékéről is odavitték őröltetni a gabonát. A malom 1946-ig működött.­­ A 300 éves mogyorófa az iskola parkjában. Az elnök Tallér Lajos, a Kisszállási Mezőgazda­­sági Rt. elnök­­igazgatója: - Pályakezdő agronómus­­ként 1967-­­ ben kerültem községbe. Akkoriban több mint négyez­ren éltek itt, de a lakosság zöme a külterületen lakott, s csak a faluba vezető út volt kikövezve. Időközben a kiváló földeken gazdálkodó kisszállási mező­­gazdasági szerveződéseknél is lezajlottak a struktúraváltások, amelyek során a cégünk integ­rátori szerepet vállalt. Jó a kap­csolatunk a község vezetésével és lehetőség szerint támogat­juk, segítjük a tervek megvaló­sítását. ■ Tallér Lajos PETŐFI NÉP­E Gyors ütemű fejlődés A kisszállásiak szerint nem lenne semmi aka­dálya az idegenforgalom fellendítésének, ha épségben megmaradnak az egykori uradalom épületei. Mayer János bankár, majd később az olasz nemzetiségű unokái révén az 1850-es évektől a kor egyik legmodernebb gazdasága működött a mai község területén. Az olasz hercegi családnak ma már se híre, se hamva. A virágzó uradalom sem lehet már turistacsa­logató látványosság. Az egykori épületek fe­lett eljárt az idő. Rekviráltak ott a németek, a szovjetek, a maradványokat pedig az uradal­mi cselédek hordták szét. A gazdasági épüle­tek közül még sok emlékeztet a régmúlt idők gazdagságára, de a több mint másfélszáz év nem múlt el nyomtalanul. A műemlék jellegű neoklasszicista kastélyban működő általános iskola rendbetételére több tízmillió forintot kellene költeni. Kispál István az időközi választásokat megnyer­ve lett a település vezetője 1999. novemberében. A társadalmi megbízatású polgármestert a leg­utóbbi választások során is megerősítették pozí­ciójában. Hogy mit hozott a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak a községben arról is beszél­gettünk a polgármesterrel. - A célok és a gondok is ismertek voltak szá­momra, hiszen már 1990 óta tagja vagyok a kép­viselő-testületnek is. Mivel társadalmi megbíza­tásban látom el a polgármesterséget, több fel­adat jutott a bizottságoknak a döntések előké­szítésében. Nyugodtan kijelenthetem, hogy minden területen segítőkész munkatársaim vannak, s így együttműködve végezzük a közö­sen vállalt feladatainkat. - Mi jelentette a legnagyobb gondot? - Sokáig a törlesztgettük az 1990-ben átadott sportcsarnok­­­ra felvett hárommillió forintos hitelt és annak kamatait. A lé­tesítményre nagy szükség van, de a kissé túlméretezett csar­nok és a fenntartása is sokba kerül. Később az utak építésé­re vett fel a település hatmillió forint fejlesztési hitelt. A ko­rábbi hitelek miatt megakad­tak a fejlesztések, mivel önerő hiányában nem tudtunk pá­lyázni. - Az elmúlt években viszont ni a községben. - Miután törlesztettük a kölcsönöket, megkezdhettük a fejlesztéseket. A korábban bezárt, életveszélyessé vált művelődési ház rekonstrukciója volt az első 1999-ben, melyre nyolcmillió forintot költöt­tünk. A további tervek megvalósításánál önerő­ként használtuk fel a gázközmű részvényekért kapott több mint harmincmillió forintot. A fej­lesztési tartalékra támaszkodva sikerült felújí­tásokat végezni például az óvodában, az isko­lában, új rendőrségi iroda épült szolgálati la­kással, tíz utcát is kikövezhettünk, a temető­ben új ravatalozó épült. A kül- és belterületi villanyhálózat teljes felújítása megtörtént, s az áramszolgáltató saját beruházása révén a jövő­KISPÁL ISTVÁN 1959-ben született Kiskunhala­son. 1977-ben érettségizett a hala­si II. Rákóczi-szakközépiskolá­­ban. 1985-ben szerzett növény­­termesztői diplomát a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. 1993-ban növényvédelmi és tápanyag-gazdál­­kodási szakmérnöki diplomát szerez Kecskemé­ten. 1977-93.: a kisszállási Bácska Mgtsz. nö­vénytermesztője. 1993-tól az Agro-Kirb Kft. ügyvezetője. 1990 óta önkormányzati képviselő Kisszálláson, két cikluson keresztül alpolgár­mester. 1999 óta Kisszállás polgármestere. Nős, felesége Kispál Istvánné Tánczos Piroska, gyermekei: István (21), Piroska (18). ben megszűnhetnek az áramellátási problé­mák, mert két irányból is biztosított lesz a köz­ségben a villamos energia. Az állatfelvásárló telep már félig készen van, reméljük mielőbb sikerül befejezni. - Mondják is, hogy ilyen ütemű fejlesztések csak a hercegek idején voltak. Milyen terveik vannak még?­­ Nemrégiben készült a település négyéves gazdasági programja, melyben elsőként ott van az iskola fűtési rendszerének korszerűsítése, a tetőcsere, mert eddig csak „tűzoltómunkák” tör­téntek ott. A tervek elkészültek, de pályázati tá­mogatások is kellenek a hetvenmillió forintba kerülő felújításhoz. Szeretnénk az idősek ellátá­sát is javítani egy napközi kialakításával, mely­hez már ingatlant is vásároltunk. A külterületen élők és a szociálisan rászorulók segítését a falu­­gondnoki szolgálat indításával kívánjuk megol­dani. Az óvoda régi szárnyának felújítását is régóta tervezzük. A „belmajorban”, azaz a köz­ség belterületén már egészséges víz jut el a ház­tartásokba a nemrégiben épült víztisztító révén, de szeretnénk, ha az Újfaluban élőkhöz is eljut­hatna a jó minőségű ivóvíz. A szennyvízterve­ket a lakosság döntő többsége is támogatja, az itt keletkező szennyvizet Jánoshalmán tisztíta­nák. A kápolnai földút kikövezésének ötletét sem vetettük el, hiszen az 53-as főútról így alig több mint két kilométeres úton lenne megköze­líthető Kisszállás. A község földúthálózata rette­netesen leromlott állapotban van. A földtulajdo­nosok, a földhasználók, az önkormányzat és külső források segítségével, olyan földutakat kell kialakítani, melyeken a külterületi gazdasá­gokat, tanyákat, földeket könnyebben lehet megközelíteni, egyre több felújított épületet lát­ A NÉPESSÉG ALAKULÁSA (FŐ) 1970 4009 1980 3373 1990 3284 1995 3167 2002 2936 Forrás: polgármesteri hivatal Az iskola felújítása a legsürgetőbb feladat. Az igazgató abban az év­ben a pedagógusoknál, s tíz kol­légámmal egyszerre kerültünk ide. Siófok után szokatlan volt az itteni környezet és az élet, de nagyon dolgos, szorgalmas em­bereket ismerhettem meg a kis­­szállásiakban. Sajnos, kevés a munkahely, emiatt sok az ingá­zó. Remélem lesznek itt olyan beruházások, amelyek munka­­lehetőségeket biztosítanak. A gyerekek létszáma is évről évre csökken, most 251 tanulónk van. ■ papdi j °“e' A nyugdíjas Bundula Já­nos, a nyug­­d­í­j­a­s­kl­u­b vezetője: Tízéves ko­romban ke­rültem ide, most hetven­kettő vagyok. Az 1949-es internálás harminckilenc hó­napját leszámítva végig itt él­tem. Különböző beosztások­ban dolgoztam később a téesz­­ben, s harmincegy évig moto­roztam a határban. Örömmel tölt el a nyugdíjasklub körüli szervező munka. Százhar­­minchatan vagyunk. A pályá­zatokon nyert pénzek segítsé­gével kirándulásokat is szerve­zünk. A jeles alkalmakkor ajándékcsomagokat is kapnak a tagjaink._________________■ ALMANACH A háborúk áldozatai Az I. világháborúban negyven kisszállási veszítette életét. A II. világháború évei alatt - a fronton és a deportálások során - ötven­két halottja volt a településnek. A községben tizenegy áldozatot kö­vetelt a szovjet és a magyar kato­nák összecsapása 1944-ben. Az eseményeket így rögzítették a ké­sőbbi krónikások. A szovjet felderítők 1944. ok­tóber 18-án jelentek meg a jános­­telki határban, majd óvatosan nyomultak nyugat felé. Az elbe­szélések szerint az alvó lakosság semmiféle mozgást nem észlelt a majorokban október 21-én éjsza­ka. A szovjetek nem tudva, hogy nincsenek ott sem németek, sem magyar csapatok, a melléképüle­tekben meghúzódva csendben várták a napfelkeltét. A kora reg­gel ébredő emberek megdöbben­ve néztek szembe a rájuk meredő puskacsövekkel, amikor a háziál­lataik etetéséhez láttak. A szovjet katonák, miután látták, hogy nincs ellenállás megnyugodtak és a cselédséget nem bántották. A parancsnokuk és közvetlen szolgálata az elárvult kastélyban lakott, a tiszteket a családoknál szállásolták el, a közkatonák a malomépületben felállított pric­­­cseken aludtak. A háború mégis hozott véres összecsapást Kisszálláson. A kör­bezárt Szabadkáról magyar tisz­tek és civilek egy kisebb csoport­jának gépfegyverrel felszerelt páncélmozdonyán sikerült kitör­ni. A menekülők nem tudták, hogy Kisszálláson már oroszok állomásoznak. Az odaérkező mozdonyt észlelve, a váltót vak­vágányra állították, ahol az fékez­ve megállt. A szovjetek körbevet­ték és megadásra szólították fel a mozdonyon tartózkodókat. Erre a menekülők tüzet nyitottak, s a lövöldözés tizenegy áldozatot kö­vetelt. Magyarok és szovjetek mellett, egy asszony is életét ve­szítette. A rohodai temető nyuga­ti oldalán lévő tömegsírba temet­ték őket. Az elhunytak ruháiban talált iratokat a szovjetek pa­rancsnoka kidobatta. Rasztik Mária talált rá a papírok egy ré­szére, melyet átadott Nagyabo­­nyi Vilmos lelkésznek. Az el­hunytak nevei - akiket sikerült azonosítani: Matizevics Balázs, Szotilkálics László, Kákonyi Jó­zsef, Jurits Lajos, Sasházi András Géza, Szanyó László -, így kerül­tek be az egyházközség halotti könyvébe. A halottak között egy orosz tiszt és még négy ismeret­len személy volt. A község főterén szobrot emeltek a magyar forradalmak emlékére. Lórévasúton szállítottak Kisszálláson még az 1970-es években is lehetett látni azokat a vasúti sínpárokat, melyek az ura­dalmi birtok majorjait kötötték össze. A precízen működtetett birtok felépítéséről is lehet olvas­ni azon a helytörténeti kiállítá­son, amely a Sallai-iskola emeleti folyosóján kapott helyet. A helybéli általános iskola Sallai István (1911-1979) nevét viseli. A magyar könyvtárügy ki­emelkedő személyisége 1933- tól, tizenhat éven keresztül taní­tott a községben. A névadó em­lékére februárban tartják az is­kolai sportversenyeket, vetélke­dőket és a legjobb tanulók ekkor vehetik át a Sallai-díjakat. Az egykori Mayer-uradalom köz­ponti kastélyában 1948-tól mű­ködik az iskola. A letűnt kor gaz­dagságát a főbejárati ajtó, a fa­lépcsők, az öntöttvas kandelábe­rek és az épen maradt két darab vascsillár hirdeti. Az uradalomban gőzmalom, szeszgyár, magtár, istállók, szárí­tó, kendergyár, téglaégető, olaj­pince is működött. A majorok kö­zött lóvontatású kisvasúton szál­lították az árukat. A terményeket és a takarmányt teljes egészében az uradalomban állították elő. A lovak egyszerre három-négy csillét húztak, még a cukorrépa földekhez is sínek vezettek. Az ott előállított szeszért Olaszor­szágból repülővel jöttek. A kétfe­­deles gép a Tompára vezető út mentén szállt le, ahová lovas ko­csikkal hordták ki a szeszt, me­lyet kézi erővel szivattyúztak át a repülőgép tartályába. A szezon­munkák idején az óriási kiterje­désű birtokokon háromezer munkást is foglalkoztattak. lórévasút sínpárjait 1945 után fel­­­szedték, de néhány kisebb szaka­sza még a hetvenes évek elején is látható volt. A kastély épülete - teljes felújí­tása után - a hangulatos, hatal­mas parkjával együtt igazi ide­genforgalmi látványosság lehet­ne. Ha a gőzmalom helyreállítá­sára is futná, akkor a Duna-Tisza köze egyik legszebb ipari műem­lékévé válhatna. SZÉPÜL A FŐTÉR, Kisszállás területén negyvenöt hektárnyi park található. A község központját is ha­talmas fák övezik. A főtér tovább szépül, mert a régi transzformátorokat lecserélik, s a kábelek egy része is a föld alá kerül. A település széles utcáin folytatják a fásítási akciókat is.________________________■

Next