Bácsország, 2009 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2. szám
pusztára, majd onnan később Sztapárra telepítettek. Ugyanebben az évben döntést hoztak a németek betelepítéséről, amely 1755- ben kellett volna hogy elkezdődjön. Valójában a betelepítés csak 1763-ban kezdődött, mert először Apatin és Hódság (Odžaci) telepítése történt meg. 1763. május 13-án olyan döntést hoztak, hogy kezdődjön el 60-70 ház telepítése. Az elkövetkező 5 évben Prigrevicába kb. 320 telepes család települt. Már 1780-ban a falu 245 földműves parasztot és 76 iparost számlált, akik 2200 katasztrális hold földdel rendelkeztek. 1763-tól a faluban anyakönyvet vezetnek. Ebben az évben újították fel Szent Iván parókiáját, amelyet 1361-ben alapítottak, valamint felépítették az első vert falú templomot. Az egyházi látogatások jegyzőkönyvei A bácsszentiváni templom kanonikus vizitációinak köszönve, sok információt találhatunk a németek letelepedésének időszakából. Ezek az egyházi jegyzőkönyvek különlegesen fontosak a Duna menti svábok történelmének a tanulmányozásában. Nem csak élő képet adnak az egyházi életről, hanem betekintést nyújtanak az emberek mindennapi életébe, problémáiba és tulajdonságaiba. A bácsszentiváni vizitációk közül a következők őrződtek meg: 1767,1781,1783,1791,1803,1806,1810,1813,1816, és 1828-as évekből. Ezeket a jegyzőkönyveket 19 után Németországba vitték. Tudomásunk szerint néhány jegyzőkönyv szabadkai gyűjtők tulajdonában van. A közelmúltban rábukkantunk az 1840-es vizitációra, ezt Apatinban az „Adam Berentz” központban őrzik. A jegyzőkönyvek közül, amelyekbe betekintést nyerhettünk, egyesek teljesen, mások pedig csak részben vannak megőrizve. Magyarországon a püspök vagy az érsek a területi fennhatósága alatt lévő papságot rendszeresen látogatta, ami azt jelenti, hogy feljegyezték a falu egyházi illetve vallási életét. A döntést ezekről az összeírásokról az egyház a trindenti zsinaton hozta. A 18. és a 19. században ezek a vizitációk igen gyakoriak voltak. Majdnem minden negyedik évben, de voltak olyan esetek is, amikor ugyanabban az évben többször is jegyzőkönyveztek. A gyakoriság oka számunkra ismeretlen, mert sok esetben nem volt különbség két vizitáció között. Az ellenőrzés úgy történt, hogy válaszokat kellett adni előre elkészített kérdésekre. Eleinte a kérdéseket írták, majd később kérdőívek formájában nyomtatták őket. A vizitáció írásmódjának német nyelvezete érdekes avítt. Szerb nyelvre fordítása során megpróbáltuk megőrizni a jegyzőkönyv szellemét, így a mondatok egyszerűek és rövidek. Jelen esetben, szűkös lehetőségeinkből kifolyólag nem áll módunkban érzékeltetni a szöveg korszellemét, csak átmeséljük, valamint magyarázzuk a vizitáció egyes részeit, némely helyen meghagyva a germanizmusokat. Az 1767-es vizitáció Az első jegyzőkönyvet Bácsszentivánon 1767-ban szövegezték meg, négy évvel az első telepes érkezése után. E vizitáció írásakor a kolonizáció még folyamatban volt, ezért igen jelentős adatokat nyújt számunkra a betelepítésről, valamint a falusi élet létrejöttéről. Ez a jegyzőkönyv az újonnan telepített helységről, Prigrevica Szent Ivánról szól, a bácskai helytartóságban, amelyet a Királyi Udvari Kamara telepített. A vizitátorok Anton Balajić Csátalja i rektor és Johann Baptist Lukic tisztelendő úr voltak. Jelen volt még a falusi kenéz (bíró) és az esküdtek. Sétáló Gábor (Gabrijel Šetalo) a felesküdtek jelenlétében kellett hogy válaszoljon a feltett kérdésekre. A vizitáció végén általában statisztikai adatok szerepeltek a falu lakosainak létszámáról, valamint nem és életkor szerinti megoszlásáról. A jegyzőkönyv első részében általában a plébánosról beszéltek. Az első vizitáció alkalmával a vizitátor a plébánosnak kiváló