Bácsország, 2009 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám

napjainkban is. Épültek földistállók vagy ólak is baromfi tartására, ahol az 50-80 cm mélyen a földbe süllyesztett rész tetejét, náddal fedték.­ A földbe süllyesztett veremólat, vagy veremistállót né­hol náddal bélelték ki. Készültek ideiglenes (csak tavaszi, nyári és őszi használatra) pásztorházak. Ezek hordozható szerkezetek.­ Az időjárás viszontagságainak kivédésére egyes esetek­ben a nádat jól lehet felhasználni. Árnyék biztosítására szél­védők és féltetők kiképzésére kiválóan alkalmas. A XX. század évtizedeiben a kertéletben is hasznos alapanyagnak minősült a környéken bőven termő nád. Egyes településeken a palántaneveléshez szükséges szélvé­dett és meleg helyet biztosították vele a kiskertekben. Itt a paprika, paradicsom és más konyhakerti növények palán­táit nevelték a nádfalak között. Főképpen azokon a terü­leteken volt erre szükség, ahol a lakosság nagy része pap­rika és paradicsom termelésével foglalkozott. Vajdaságban Horgos, Kanizsa és Martonos parasztgazdaságaiban volt ez honos, főleg az ipari paprika termelése kapcsán. Mocsaras területeken bőven termett a nád, a közlekedés azonban itt nem volt egyszerű. A mocsaras területek víz­folyásain összekötött nádkévéken lehetett átkelni. Ezeket nevezték bőr- vagy bürühidaknak. Készültek kisebb átere­szek vagy hidak is nád felhasználásával.10 A Tisza mentén nemcsak az árvizek, de a megjelenő talajvíz is közlekedési gondokat okozott. Jellemző volt, hogy a lófogatos kocsik nehezen közlekedtek, mert az alacsonyabb területeken ös­­szegyülemlett a víz az utakra. Érdekes jelenség volt a Mar­­tonost és Kispiacot összekötő úton a Bogárzó tavacskát át­szelő útszakasz - ahol télvíz idején, ha nem voltak fagyok -, lehetetlen volt kocsival vagy gyalogosan az átkelés. A halastavak partjainak védelmét a víz hullámzásától nádból, nádkévékből készített ún. lasinázással oldották meg. A hul­lámzó víz hasonlóképpen bemoshatja az utak oldalfalait is. Ezeken a helyeken is jó védelmet biztosítottak a nádkévék. A nád kitűnő szigetelő anyagnak számít és a háztáji gaz­daságokban sok helyen ilyen célokra fel is használják. Ki­sebb méretű pincék fedésére, ahol a falat a talajba süllyesz­tették, ott a nád kitűnően alkalmazható. A vadállomány téli etetésére, egyes eszközök egyszerű tárolására alkalmas építmények fedélnek jól beválik a gyengébb növésű nád is. Lakóépületek építésénél hosszú évszázadok során kizá­rólag növényi eredetű anyagokat alkalmaztak. Jellemzően a kezdetleges építmények elkészítésére, ezeknél a szerkeze­teknél a nád volt a legrégibb tetőfedő anyag.11 Ismereteink szerint a kezdetleges építmények kör ala­kúak voltak, félig földbe vésett, vagy ásott és 100-300 m2 területűek lehettek a Kr. e. 1000 - Kr. u. 5. századig. A to­vábbi korszakokban a VI-XI. századig szállítható és szilárd építményeket is készítettek. Ebből az időből származik a „szelemen” szó. Erre a tartóra épült ágakból meg más nö­vényekből a fedőanyag. A szelemenre feküdt a többi tar­tószerkezet. Szokásos volt a pásztorkodás céljára a kúpos kunyhó. A lakóház céljára szolgált az egysejtű kemencés, favázas szerkezetű sátor. Az Alföld népi építészetében a XVIII. században általá­nos volt a nádfedés alkalmazása. A növényföldrajzi viszo­nyok határozták meg a tetőfedés anyagát.12 A népi építészet és a társadalmi elit építészete meg kultúrája eltérő adottság Rövid József/ A nád jelentősége, felhasználása a múltban és napjainkban

Next