Bácsország, 2009 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám
napjainkban is. Épültek földistállók vagy ólak is baromfi tartására, ahol az 50-80 cm mélyen a földbe süllyesztett rész tetejét, náddal fedték. A földbe süllyesztett veremólat, vagy veremistállót néhol náddal bélelték ki. Készültek ideiglenes (csak tavaszi, nyári és őszi használatra) pásztorházak. Ezek hordozható szerkezetek. Az időjárás viszontagságainak kivédésére egyes esetekben a nádat jól lehet felhasználni. Árnyék biztosítására szélvédők és féltetők kiképzésére kiválóan alkalmas. A XX. század évtizedeiben a kertéletben is hasznos alapanyagnak minősült a környéken bőven termő nád. Egyes településeken a palántaneveléshez szükséges szélvédett és meleg helyet biztosították vele a kiskertekben. Itt a paprika, paradicsom és más konyhakerti növények palántáit nevelték a nádfalak között. Főképpen azokon a területeken volt erre szükség, ahol a lakosság nagy része paprika és paradicsom termelésével foglalkozott. Vajdaságban Horgos, Kanizsa és Martonos parasztgazdaságaiban volt ez honos, főleg az ipari paprika termelése kapcsán. Mocsaras területeken bőven termett a nád, a közlekedés azonban itt nem volt egyszerű. A mocsaras területek vízfolyásain összekötött nádkévéken lehetett átkelni. Ezeket nevezték bőr- vagy bürühidaknak. Készültek kisebb átereszek vagy hidak is nád felhasználásával.10 A Tisza mentén nemcsak az árvizek, de a megjelenő talajvíz is közlekedési gondokat okozott. Jellemző volt, hogy a lófogatos kocsik nehezen közlekedtek, mert az alacsonyabb területeken összegyülemlett a víz az utakra. Érdekes jelenség volt a Martonost és Kispiacot összekötő úton a Bogárzó tavacskát átszelő útszakasz - ahol télvíz idején, ha nem voltak fagyok -, lehetetlen volt kocsival vagy gyalogosan az átkelés. A halastavak partjainak védelmét a víz hullámzásától nádból, nádkévékből készített ún. lasinázással oldották meg. A hullámzó víz hasonlóképpen bemoshatja az utak oldalfalait is. Ezeken a helyeken is jó védelmet biztosítottak a nádkévék. A nád kitűnő szigetelő anyagnak számít és a háztáji gazdaságokban sok helyen ilyen célokra fel is használják. Kisebb méretű pincék fedésére, ahol a falat a talajba süllyesztették, ott a nád kitűnően alkalmazható. A vadállomány téli etetésére, egyes eszközök egyszerű tárolására alkalmas építmények fedélnek jól beválik a gyengébb növésű nád is. Lakóépületek építésénél hosszú évszázadok során kizárólag növényi eredetű anyagokat alkalmaztak. Jellemzően a kezdetleges építmények elkészítésére, ezeknél a szerkezeteknél a nád volt a legrégibb tetőfedő anyag.11 Ismereteink szerint a kezdetleges építmények kör alakúak voltak, félig földbe vésett, vagy ásott és 100-300 m2 területűek lehettek a Kr. e. 1000 - Kr. u. 5. századig. A további korszakokban a VI-XI. századig szállítható és szilárd építményeket is készítettek. Ebből az időből származik a „szelemen” szó. Erre a tartóra épült ágakból meg más növényekből a fedőanyag. A szelemenre feküdt a többi tartószerkezet. Szokásos volt a pásztorkodás céljára a kúpos kunyhó. A lakóház céljára szolgált az egysejtű kemencés, favázas szerkezetű sátor. Az Alföld népi építészetében a XVIII. században általános volt a nádfedés alkalmazása. A növényföldrajzi viszonyok határozták meg a tetőfedés anyagát.12 A népi építészet és a társadalmi elit építészete meg kultúrája eltérő adottság Rövid József/ A nád jelentősége, felhasználása a múltban és napjainkban