Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1899

I. Pár szó az önképzőkörökről. Az utóbbi időben sokat foglalkoznak a tanügy barátai az iskolai önképzőkörök létjogának kérdésével. Vannak, kik fölösleges, sőt egyben­másban káros hatású sallangnak tekintik, mely a múltból ránk maradt, s a­mely az iskola czélját inkább gátolja, mintsem előmozdítaná. Mások megint védelmükbe veszik az egyoldalú támadások ellen, s csupán a szervezet határozatlanságában s a vezetés módjában találnak megróni valót. Az előbbiek természetesen eltörlésüket kívánják, az utóbbiak ellenben föntartásukért és fejlesztésükért kardoskodnak. A szavazatok többsége mégis úgy látszik , az önképzőkörök javára esik. Mert nyilván­való, hogy az egész intézmény természetszerű fejleményként jött létre iskoláink mellett s kétségbe vonhatatlan érdemeket szerzett értelmiségünk és nem­zetiségünk szolgálatában egyaránt, s így egész jogosult a remény, hogy rendszeresen és odaadással vezetve a jövőben is csak hasznára válik a középiskolai ifjúságnak. Ebben a meggyőződésben fogtunk mi is ez értekezés megírásához, hogy bővebben kifejtsük azokat az okokat, melyek szemünkben az önképző­körök létjogát biztosítják s vezető munkásságunkban irányt szabnak és lelkesítenek. 1. Kétségtelen, hogy az önképzőkörök fönnállása csak akkor és annyiban jogosult, ha az iskolát tanító és nevelő czéljának elérésében támogatja. A középiskola czélja pedig nem lehet más, mint az egyén értelmi és erkölcsi tökéletes­ülése, lehető kifejlesztése. A rendes eszköz, melyet az iskola czélja elérésére fölhasznál, a tanítás. Az ifjú többé-kevésbbé kész ismereteket kap, melyeket értelme földolgoz, s emlékezete megőrizni igyekszik. 1*

Next