Izraelita Elemi Polgári Fiú- és Leányiskola, Baja, 1896
Jelentés az 18967-iki tanévről. Felőtt, lefolyt tanév rövid történetét megírnám, meg kéll emlékeznem hivatalbeli elődömről, azon 0123(פ férfiúról, ki ott állott intézetünk bölcsőjénél, ápolta, dajkálta, mig megizmosodott és miután életképességéről meggyőződött, nyugodtan átadhatta a további gondozást bajtársának־, ki 20 éven át osztozott vele az alapvető munka fáradalmaiban. Stekler Samu megvált az intézettől, mely az ő kezdeményezése folytán jött létre, hogy 45 évi buzgó munkássága után, kifáradva, de ki nem merülve élvezze a megérdemelt nyugalmat. A hitközség, méltányolva a tanügy eme hti szolgájának elévülhetetlen érdemeit, az állami nyugdíjalapból megállapított 000 frtnyi nyugdíját 400 forinttal megtoldotta, úgy hogy élethossziglan 1000 forint évi pensiót élvez. Az érdemnek ily bőkezű jutalmazása fényt és dicsőséget áraszt úgy a hitközségre, valamint azon férfiúra is, kit ennyire kitüntetett. Úgy látszik, a tanítóságnak ezeréves átka szűnni kezd, néha-néha fölcsillan egy reménysugár, mely szebb jövővel kecsegtet. Sokat haladtunk , hangoztatják és elismerik a tanítói hivatás magasztosságát és rendkívüli fontosságát, a nagyközönség is — ki meggyőződésből, ki megszokásból vagy az utánzás hajlamánál fogva — kezdi méltányolni a tanítót. De — valljuk meg — a tanítói hivatal magában dekórumot, nem kölcsönöz. Miért? Meddő dolog volna arról hosszan értekezni, elmélkedni, megírták azt már százszor, ezerszer. Kétségtelen, hogy a sok helyütt hihetetlenül silány díjazással függ össze a kérdés. Annál inkább kell arra törekednie a tanítói kar minden !*