Állami Balassi Bálint gimnázium, Balassagyarmat, 1913
tanulmányi kérdések gyors elintézése, megvitatása élénk gyakorlati iskola volt ; mindenkinek véleményét méltányolta és mégis megvolt mindig a saját határozott egyéni véleménye. Az ifjúság életét az iskolán kívül is éber figyelemmel kísérte, atyai gondja mindenre kiterjedt, atyai intelme hatástalan nem maradt. Az iskolán kívül is talált mindig tennivalót és ragyogó ékesszólása hamar tettre serkentett mindenkit; az a művelődési intézmény, melyet pártfogásába vett, egyrészt kitartó munkája, másrészt meggyőző és buzdító szózata által hatalmas lendületet nyert. A társadalom minden terén tehát tárt karokkal fogadták, de ő maga is szívesen fogott hozzá minden munkához, de leghatalmasabb nyomot hagyott hátra az a munkája, amelyet a nógrádmegyei múzeum és a balassagyarmati dalegylet érdekében kifejtett. Nemcsak ékes szólását, de arany tollát is felhasználta a nemes célok érdekében. Művei: A szatmárnémeti-i Dalegyesület, A nógrádvármegyei Muzeum és a nógrádvármegyei Muzeum épületének története, „Mikes Kelemen“ stb. Jaskovics Ferencz Eperjesen született 1860-ban, itt végezte el a gimnáziumot, a bölcseletet a budapesti tudomány-egyetemen hallgatta, hol a magyar és német nyelvből, irodalomból és a bölcseletből nyert kitűnő oklevelet. Önkénytesi évét leszolgálván tartalékos hadnagyi rangot nyert. 1884-ben a szatmárnémeti-i kir. kath. főgimnáziumban nyervén tanári alkalmazást, 17 évet töltött ottan körülvéve tanítványainak, kartársainak, elöljáróinak és egész környezetének szeretetétől, becsülésétől. 13 évi távolléte után is a legmelegebb rokonszenv hangján emlékeznek meg róla ottan. Ott is époly hasznos, kedves és tevékeny tagja volt a társadalomnak, miként itten, állandó emlékül hagyta nekik a szatmárnémeti i Dalegyesület történetét. 1901. szeptemberében, az intézet második évében lett a balassagyarmati főgimnázium id. igazgatója, 1902. dec. 6-án rendes igazgatója. A város nehezen szerzett, féltve őrzött új intézményét jobb kezekben nem láthatta, mint az övében, az egész lénye összeolvadt avval, amily fáradozással gondozta, oly örömmel szemlélte, miként növekedik, erősödik és fejlődik iskolája. A közönség elismerésének első maradandó jele az a fényes zászló, melyet kérelmére bőkezű adakozás szerzett. Az intézet először a szécsényi Rákóczi-ünnepen vett részt vele; Rákóczi zászlótartójának méltó unokája vezette a fejedelem dicsőségére a csapatot. De megnyilvánult a közönség elismerése akkor, midőn az első érettségi vizsga után a