Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-05 / 1. szám
2. üdvözöljük táborozásukat s rokonérzéssel kísérjük küzdelmeiket. Örülünk, hogy a kormány foglalkozik a célszerű tagosítás kérdésének megoldásával. Erre nézve a földmivelési miniszter az igazságügyi miniszterrel egyetértőleg nyilatkozatokat kér a törvényhatóságoktól, s a gazdasági egyesületektől. A Keszthelyvidéki Gazdakör a jan. 9-én tartandó gyűlésen tárgyalja a körrendeletet, melyet az új tagosítási törvények előmunkálatai ügyében a miniszter a szaktestületekhez véleményezés végett kibocsátott. A válasz megadására vonatkozó pontokat, valamint a tagosításra vonatkozó lényegesebb jogszabályokat lapunk más helyén közöljük, hogy az érdekeltek a gyűlés megtartása előtt azokat megfontolás tárgyává tehessék-Óhajtandó, kérdéshez minél hogy e nagyfontosságú többen hozzászóljanak s hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat elkészítéséhez szaktanácskozás által minél nagyobb mértékben hozzájáruljanak. Mik lesznek a tanácskozás eredményei e helyen és országszerte, nem tudjuk. Azt azonban hangsúlyozzuk , hogy tagosítani kell , hogy az eddigi résztagosítási eljárást jobbal kell felcserélni s hogy a műszaki erőt a birtokrendezéshez az államnak kell adni, ha a tagosítás által boldogítani, nem agyonsujtani akarják a kisbirtokosokat. BALATON VIDÉK 1902. január 5. Melléklet a m. kir. földmilésügyi miniszternek az uj tagositási törvény előmunkálatai vényhatóságokhoz és gazdasági ügyében a töregyesületekhez intézett 1901. évi 51.763. számu körrendeletéhez. Kérdőpontok: 1. Minthogy a fennálló rendelkezések értelmében a tagositás csak egy község területére és pedig rendszerint a község egész határára terjed ki, (csak kivételes esetekben és főleg az országnak erdélyi és némely szomszédos ben lehet a községi határok egy részét tani) megengedtessék-e a tagositás a község határát meghaladó területre vagy a községi reszeitagosiegy reszere is határnak csak tagosításnak 2. Ha a tagosításnak egy község határát meghaladó területre is helyt adunk, mik legyenek az ilyen tagosítás megengedésének előfeltételei ? A tagositandó határ által körülzárt idegen községi területek (endlavék), s a tagositandó határba benyúló idegen határbeli beszögellések a tagosításba okvetlenül bevonassanak-e és az uj községi határok a tagositás eredményéhez képest kikérek ittessenek-e? 3. A községi határ egy részére szorakozó tagositás megengedésének, főleg az illető terület határvonalainak biztos és szabatos kijelölése szempontjából, de egyébként is, mik legyenek az előfeltétei ? 4. Mely területeket lehet a tagosításból kivonni vagy kizárni ? Mely feltételek mellett kívánhatja a tulajdonos a kizárt területek bevonását a tagosításba ? Mely területek bevonásához szükséges a tulajdonosok beleegyezése ? 5. Az érdekelt tulajdonosokon kívül a községi vagy más hatóság, avagy valamely mezőgazdasági szakközeg is legyen-e jogosult a tagosítás iránt indítványt tenni? Szükséges-e, hogy ezen indítványhoz oly előmunkálat is csatoltassék, melyből a tervezett birtokrendezés gazdasági szükségessége megítélhető? 6. A terület tulajdonosai mekkora hányadának kérelmére legyen helye a tagosításnak ? és helyes-e ezt a hányadot a földrészletek térmértéke vagy kataszteri tiszta jövedelme vagy a tulajdonosok száma szerint avagy e számítási alapok egybevetése utján meghatározni ? Indokolt-e, hogy a szavazástól tartózkodó tulajdonosok ugy tekintessenek, mintha a tagosítás megindítására szavaztak volna? 7. Vajjon az érdekelt tulajdonosok előirt hányadának szavazatán felül szükséges legyen-e még a tagosítás elrendeléséhez az is, hogy azt valamely mezőgazdasági szakközeg a tagosításból várható általános haszonnak s a tagosítási költségnek egybevetése alapján adott vélemelegalább mennyében ajánlja, vagy e részben hallgattassék ? 8. Helye legyen-e valamely gazdasági terület általános rendezésének akkor is, ha az csupán a dűlőutak hálózatának javítására, vagy a földrészletek gazdaságilag hátrányos alakjának megfelelő kiigazítására irányul, s a terület új felosztása a földrészletek számának csökkentésével nem jár? 9. Célszerű-e törvényben biztosítani, hogy ott, ahol közös legelő mával az állattenyésztés nincs, a tagosítás alkalérdekeinek megfelelő közös legelő hasittassék ki? mával 10. Kötelezővé teendő e a tagositás alkaltazbiztonsági szempontból a szérűskertekről való gondoskodás és miként? 11. A tagositási tömegbe, bevont ingatlanokat csak ingatlannal vagy pedig pénzzel is ki lehessen-e egyenlíteni és utóbbi esetben ki tartozik a pénzt fizetni ? 12.»A tagositás végrehajtása és az uj illetőségek átadása mely évszakban történjék ? Mikép alakuljanak a jogviszonyok a már teljesített mezőgazdasági munka és egyéb beruházások tekintetében az illetőség eddigi és új tulajdonosa között ? 13. Miféle befolyás engedtessék a tulajdonosoknak a művelet egyes részeire és miként jöjjenek létre határozataik ? Célszerű-e a tulajdonosok köréből választmányt szerezni a tagosítási ügyek vezetésére és indokolt-e, hogy ezen választmány elnökét gazdasági szakértők sorából a hatóság rendelje ki? 14. A hatósági eljárás a bíróságnál maradjon-e, vagy más és milyen hatóságokra és közegekre bízassák ? 15. A már tagosított rűimények beálltával és mely területen mily kérdőkör után lehessen újból kényszer utján tagositani ? 16. Mily egyéb szempontok és óhajok figyelembevételére kell az uj tagositási törvény szerkesztésénél kiterjeszkedni? A tagosításra vonatkozó lényegesebb jogszabályok. 1. A szorosabb értelemben vett magyarországi részekben (a Jászkun és Hajdú kerületeket kivéve) , az urbériséggel vegyes községekben ugy az úrbéri rendezés alkalmával, mint azután általános kényszer-tagosításnak csak ugy van helye, ha azt a volt földesúr vagy a volt jobbágyok nagyobb része kívánja (1853. évi március 2-iki úrbéri nyílt parancs 26. §. 1871. LIH. t. c. 49. §.) b) Nemesi közbirtokosságokban az arányosításokkal együtt, vagy azután, a kényszer tagosítást bármely közbirtokos kérelmére foganatosítani kell 1836. XII. t.-c. 19. §.) c) Úrbéri rendezés alkalmával a volt úrbéresek illetőségét lehetőleg egy tagban, vagy a körülményekhez képest lehetőleg minél kevesebb számú földrészletben kell kiadni (1836. X. t.-c. 6. §. g) pont). d) A kényszertagosítást csak községi hamással szemben s az egyetlen utcasort akácfák díszítik. A falu közepén, a kápolna mellett van a biró háza, itt élt egyetlen gyermekével, a gyönyörű Juliskával. A leány tizennyolc éves volt. Sudár termetébenfekete haj, acélszürke szem,rózsás arc, tüzes ajak királynői fenséget, kölcsönöztek a hajadonnak. A falutól alig fél órányi járásra rengeteg erdő terül el. Az erdő szélén csinos erdészlak áll, hol Török Elemér, huszonnyolc éves déli ifjú lakott. Október elseje volt , gyönyörű őszi délután. Elemér vállára veti vadászpuskáját s sétálni indul az erdőbe ; mint feljebb kerül, édes dalolás üti meg fülét. Kiváncsian megy a hang után s egy ifjú lánykát, pillant, meg, ki, miként méhecske vadvirágról vadvirágra száll, leszedvén azok legszebbjeit. Nagyot dobbant az erdész szive a tünemény láttára s halkan követte a leányt. Az nem vette észre : tovább énekelt, szedte a virágot, míg végre kifáradva gyepágyra ült s koszorúba kezdte fonni az erdő virágait. A mint felpillantott, tekintetet Elemérre esett, ki sugárzó szemekkel állott egy százados tölgy alatt. A leány eldobta magától a virágot s halk sikoltással szaladni kezdett. • Ne menj még leánykám, eseng az erdész. Az megáll s remegve kérdezi : »Nem bánt, hogy megraboltam az erdő virágait ?« • Dehogy bántalak, sőt segítek én is szedni és koszorúba fonni. Nem az enyém a virág, jöjj közelebb égi tünemény !«Ha megesküszik, hogy nem bánt, akkor visszamegyek a virágomért.. • Esküszöm, ezerszer esküszöm.« A leányka félénken megy a gyepágyra, leül s ismét összeszedi eldobott virágait. A vadász melléje ül s remegve nézi a gyönyörű gyermeket. Nem szól egy szót sem, csak néz, néz, mig önkénytelenül átkapja a leány derekát s tüzes csókot nyom ajkaira. A leány felsikolt, ki akarja magát szabadítani a vadász kezei közül, de erős vasmarkok szorítják a forró kebelhez a leányt, ki végre a vadász ölébe hajtja fejét s keservesen zokog. • Ki vagy leányzó, mondd, szeretsz-e ?– kérdezi a vadász újra megcsókolva a leányt. Az tovább zokog s alig hallhatóan suttogja .Szeretem már régóta. Mikor először megláttam falunkban, már akkor szerettem , sírtam sokat utána, lemondtam a reményről, hogy magát megismerhessem ; gondoltam, hogy ilyen szegény parasztlány úgysem kell az urnak !« • Ezer ördög és menykő ! — hangzik hátuk mögött egy erőteljes hang — mit csinál maga vadász uram ? ! Tanácsolom, hagyja el azt a lányt, az én lányom az, különben nem lesz jó vége a dolognak !« A vadász meglepődve fordul hátra, s a bitót látja maga előtt hosszú vadászpuskával. — Még egyszer mondom vadász uram, távozzék a leánytól . . . — Hallgasson meg bíró uram — felel Elemér — adja nekem feleségül a lányt, az is szeret engem. Ne tegye tönkre mindkettőnk szívét, boldogságát !« • Hát te is szereted az úrfit ?« kérdi a bíró meglepődve. • Igenn suttogja a lány bíbor arccal. • De ezer ménykő, sohasem lesz te annak a felesége ! Gyere Julcsa, még ma megtartjuk eljegyzésedet Sass Gyurival és Krisztus látja a lelkemet, vadász uram, tartózkodjék portámtól, mert pórul jár. Még egyszer mondom, hogy urnak sohasem adom lányomat , mit, is szólna hozzá a falu ? ! Menjünk !« ezzel megragadja a lány kezét majdnem ugy vonszolja maga után. • No lassan biró uram, — kiáltja a távozók után Elemmer — hát a lányát nem adja nekem ! Ne adja, de esküszöm, hogy másé sem lesz. Talán az eljegyzésre egy kis vadat akart lőni ; adja ide puskáját s most én ajánlom, hogy máskor ne járjon portám felé, mert csúfosan pórul jár ! Biró és fegyver engedély nélkül jár vadászni, ki látott ilyent? Ide azzal a puskával !« »IL1, vam. Ezzel a büszke paraszt ledobja fegyverét a földre s távozik. Elemér sokáig utánuk néz , látja, hogy a lányka elszórja a szedett virágot, halkal utánuk megy, összeszedi s táskájába rakja emlékül. Három hónap telt el az eset óta. Nem virít már az erdei liliom, megfagyasztotta a Kárpátok hideg szele, de hervad már a másik virágszál is, nagy bánat nyomja szivét. Még csak egy hét és Sass Gyuri felesége lesz. Zokog keservesen a szép leány : „Oh, nem élem én ezt tul, nem leszek a durva paraszt felesége.« • Ezer menykő és ördög — hangzik a biró szava — ha én mondom, Sass Gyurié lesz. Ne sirj, rijj te lány hanem varj, hogy elkészül vasárnapig. Én kimegyek egy kicsit az erdőre, ha kedvez a szerencse, nem találkozom azzal az átkozott vadásszal s lövök egy pár vadat a lakodalomra ; vigye el az ördög azt a paragrafust. Még vadászni is csak az uraknak volna szabad . . . Csikorgó téli reggel van. Felsivit, felzug busán az északi szél. A vadászlakban még ébren van Elemér. Ugy fáj a szive valamiért; nem tud aludni egész éjjel. Mint, lehunyja szemét, megjelenik előtte újra, meg újra a bíró szép