Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-26 / 4. szám
1902 január 19 .ALATON VIDKK évre a nyugdíjintézet összes tagjaira, tehát azóta is, akik már 1870. előtt szolgálatban állottak. A tanítók idegromboló munkája sokkal jobban, gyorsabban fogyasztja az egészséget és életerőt, mint más pályák, ugy, hogy a tanító, aki a 40 évet leszolgálhassa, ritka az 3. A nyugdíjjogosultság már a betöltött öt szolgálati év után érvénybe lépjen. Ha azonban a tanító hivatása teljesítése közben lett munkaképtelen, vagy halt meg, úgy ez esetben az 5. év előtt is nyugdíjat, illetve özvegye és árvái rendes évi segélyt kapjanak. így van ez az állami tisztviselőknél is. Legyen tehát e tekintetben is az állami alkalmazottak nyugdíjtörvénye az irányadó. 4. A szolgálati évek ne a 20 . illetve 21. életévtől, hanem a hivatalba lépéstől számíttassanak. 5. Az árvák 20 éves korukig kapjanak gyámpénzt, kivéve ha a 20-ik évet megelőzőleg kenyérkereseti pályára lépnek, vagy a leányárvák férjhez mennek. A 16 éves gyermek még nem tudja kenyerét megkeresni. Azért itt is az állami tisztviselők gyermekeinek ellátásáról szóló törvény alkalmaztassák, de tekintet nélkül az árvák nemére. 6. A betöltött fél évet egész évnek számítják. A nyugdíjaztatások leginkább július és augusztus hónapban történnek, méltányos tehát, hogy a tanutó azt az évet, amelyre évi illetékét is már befizette, ne veszítse el, hanem az teljes évnek számíttassák be. 7. A fizetési emelkedés esetére szedett ötven százalékot töröljék. Az állami tisztviselők harminchárom százalékot fizetnek egyszer s mindenkorra , ennek ellenében a tanítók fizetik az évi díjat, a községek pedig minden tanítói állás után az évi hozzájárulást. 8. A kántori jövedelmet vegyék be a nyugdijösszegbe. Az 1893. évi t.-c. szerint a fizetésnél beszámítják a kántori jövedelmet, méltányos és jogos tehát, hogy a nyugdijösszegbe is belevegye a törvény. 9. Az iparos tanulók iskolájában és gazdasági ismétlőben tanitó nyugdijintézeti ta aok fizetését szintén számítsák be a nyugdijösszegbe. Ha az ismétlő iskolai javadalom a nyugdijösszeg kiszabásánál számit, úgy az evvel hasonló természetű iparoszás is, mint rendes fizetés és tanuló iskolai díjadalom szintén számittassék be. adóköteles java-10. A férjek árváikkal elhalt nejeik után, hasonló elbánásban részesüljenek, mint a feleség és gyermekei a férj után. A nőtanítók egyenlő kötelességeket teljesítenek a férfi tanítókkal. Legyenek tehát a nyugdíjaztatás tekintetében is egyenjogúak. Az amúgy is legmostohábban díjjazott tanítók forró kívánságai ezek. Abban a reményben, hogy a m. t. Képviselőház a nemzeti közművelődés szerény munkásainak jogos óhajtásait nagyrabecsült figyelmére méltatva, teljesiti is, maradunk a sümegi róm. kath. tanítókör nevében. A mélyen tisztelt Képviselőház Sümegen, 1902. évi január hó 9-én, alázatos szolgái : Németh János s. k., egyházi elnök. Pap József s k., Bánfi Alajos s. k., jegyző, v. elnök. HIVATALOS ROVAT. Értesítés. Főmagasságu Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás Ó Eminentiája által Keszthely város szegényei segélyezésére tett alapítványának 2000 koronát tevő félévi kamatai, Ő Eminentiája alapító levelének 3-ik pontja értelmében 1. évi február hó 12-én kiosztatni fognak. Felhívom mindazon keszthelyi születésű , illetve illetőségű egyéneket, akik ezen alapítvány kamataiból nyerendő segélyre igényt tartanak, miszerint ennek elnyerhelése iránti igényeiket február hó 8-ik napjának déli 12 óráig a városház tanácstermében, a hivatalos órák alatt (délelőtt 9 —12-ig) jelentsék be. Keszthely, 1902. január hó 25-én. Nagy István, városbíró, bizottsági elnök. 5. HÍREK. — Személyi hirek. Jankovich dr. gróf, vármegyénk főispánja a László héten városunkban időzött. Ugyanakkor Ódor Géza kir. pénzügyigazgató a helybeli adóhivatalban az ügykezelést vizsgálta meg, a tapasztaltak felett elismerésének adott kifejezést — Szentes Anselm zirci perjel a héten néhány napig városunkban tartózkodott. A keszthelyi jótékony nőegylet január 18-iki »Domino estélye” alkalmával felülfizettek: Braun Imi 3 K. 40 f. Beck Sándorné 4 K. Beck Gyuláné 4 K. Bendekovich István 4 K. Bozzay Pál 5 K. Bozzay Bálint 4 K. Hozó Géza 4 K. Botka Mihályné 6 K. Botka Lajos 2 K. Csanády Gusztávné 6 K. Csorba József százados 2 K Dezsényi Árpád dr. 10 K.Daust 2 Ferenc dr. 4 K. Farkas János és Gálba Károly 2 K. Gerö Izsó 4 K. özv. Hegedüs Béláné 5 K. Hoffmann Béla 5 K. Hoffmann Mór 4 K. Illés Ignác dr. 3 K. Kölgyesy Gyuláné 2 K. Kollerné Talján Gizella 4 K. Krausz Lajos Lakatos Vince dr., Marton Mórió, Mirkovics Arnold dr. 2-2 K. Lehrman Ferenc, Mérei Ignác 4—4 K. Regéci Nagy Miklósné 5 K. Nagy István 2 K. Peór Leó 4 K. Phillips Mária 2 K. Pap Sándorné 10 K. Paly István, özv. Riedl Ödönné 2—2 K. Riedl Ferenc 5 K. Rosenberg Béla 2 K. Özv Rfischl Vencelné 5 K. Szloboda Lajos 1 K. Sándor Elekné, Sövegjártó Lajosné, Stampfel Pálné, Sohadl János 2—2 K. Stieder Kálmánné 3 K. Viezer Gyula, Weisz Sándorné 2-2 K. Weltner Jakabné 10 K. Wolkenstein Oszvald gróf 10 K. Összes felülfizetés 178 K. 40 fi. Belépő-jegyekből befolyt 280 K. Összes bevétel volt 458 K. 40 f. A kiadás kitett 225 K. 60 f. Maradt tisztán 232 K. 80 f. Fogadják azok, a kik az estélyen jelen voltak és a tisztelt falulfizetők, nemkülönben a rendező bizottság — a kik az est erkölcsi és anyagi sikeréhez oly kiválóan közreműködtek — a keszthelyi szegények és árvák nevében, hálás köszönetét a jótékony nőegylet választmányának. — Adakozások a Jézus szive oltárra. Névtelen 20 koronás arany, Giber József 10 K. Főösszeg 521 K. 50 fillér. — Választmányi ülés. A sümegvidéki gazdakör f. hó 21-én Sümegen választmányi ülést tartott. A szépen látogatott gyűlés Szücs Zsigmond elnök vezetése alatt folyt le. Első tárgya a téli népies előadások rendezése volt. Az anyaegyesület a földmivelésügyi miniszter támogatásával február hónap folyamán több népies előadást tartot Sümegen a mezőgazdaság, állattenyésztés, szőlőmivelés és borkezelés köréből. Ez előadások rendezésével az elnökséget bízták meg. Az új tagosítási törvény munkálataira vonatkozólag a kör csatlakozott a megyei gazdasági egyemlegnek ez érdemben alkotott véleményéhez. Az amerikai telepre vonatkozólag megvárja a kör a földmivelésügyi miniszterhez fölterjesztett kérvény sorsát. Ha ez azonban az első metszés idejéig sem érkeznék meg, úgy véglegesen határoznak a telep sorsáról. Ezzel kapcsolatban Talabér Károly kezelő jelentette, hogy 309 koronáért 44000 darab vesszőt adott el. A gyűlés tudomásul vette. A pénztári számadásokat a felügyelők nevében Sümegi Tivadar terjesztette elő. E szerint a kör múlt évi bevétele 1343 K. 49 f., kiadása 1001 K. 22 f. A számadásokat, miket a lett az első héten 200 K., a 2. héten is 200 K. és csak hat év múlva folyik be a 62400 K., tehát világos, hogy az apránként befolyó összeg nem volna elég arra, hogy a szövetkezet 200 tagjának ez idő szerinti szükségletét ki tudná elégíteni. Pedig azok a jó bóbiskoló öregmamák is igen jól tudják, hogy a segítség akkor jó, ha rögtön jön. Hogy tehát a szövetkezet a tagjainak a hiteligényeit rögtön kielégíthesse, belép egy központilag szervezett hitelszövetkezetbe, amely a szükséges összeget előlegezi. Ilyen »Az 1898. XXIII. törvénycikk alapján álló Orsz. Központi Hitelszövetkezet,« Ez a szövetkezet sokak hite szerint az iparosság igényeit teljesen kielégíti, mert míg egyrészt előnyöket biztosít, másrészt megköti a szövetkezeteket szabad mozgásaikban. Előnyöket nyújt, azzal, hogy a kormánytól kieszközöl 3—4000 frt kamatnélküli kölcsönt, azzal, hogy minden vonatkozású levelezése, ügyei, betáblázása, kötelezvényei bélyeg- és illetékmentesek. Megköti a szövetkezetet, mert nem engedi meg a spekulációt, a tagokon való nyerészkedést, ezért üzletrészenkint hetenkint csak 1 fillér késedelmi kamatot enged; a befizetett összegek után nem enged 6%-nál nagyobb osztalékot; az igazgatósági tagok fáradozásaiért nem enged busás fizetéseket utalni és ami a legfontosabb, hogy az igazgatósági tagok és hivatalnokok a szövetkezettől csak a központ beleegyezésével vehetnek kölcsönt,ugyancsak a központ alul meghatározott nagyságban. De ki tudná felsorolni előnyeit egy csapásra ? Elég megjegyezni azt, hogy a Közp. Hitelszövetkezetet az 1898. XXIII. t. c. biztosítja és ennek szigorú ellenőrizése alatt állanak a vidéki szövetkezetek és mi tagadás benne, bizony a mai laza erkölcsi felfogás mellett, mikor az idegen vagyon elkezelésének se szeri, se száma , ezt nagy előnynek kell tekintenünk. S most tegyük fel, hogy I. városban megalakult az ált. ipari hitelszövetkezet. Vegyük, hogy tagjai közül 50 szabó, 80 bőriparos , cipő-, csizmakészítő, szíjgyártó stb. Ha ez a 80 bőriparos egy külön szövetkezetet alakít, a nyersanyag beszerzésére és az ipari cikkek eladására, akkor az 50 krajcáros koronás befizetés és ötszörös jótállással oly tökét tehet ipari forgalomba, mely a nagy tőke előnyeit némileg már biztosítja. És ekkor a kisiparosokból lesz szövetkezeti tag erős kötelékben, mint hajdan a céhek idejében és lesz a következetnek folytonosan dolgozni tudó munkása. Mert a 124800 koronából nemcsak a nyersanyagot szerezheti be közvetlenül a gyárostól, ami által tetemes megtakarításban lesz része, hanem gépekre is telik. De még a szövetkezet üzletet is nyithat és vásározhat is. Nem régen olvastam, hogy a bakancs szállítás is a szövetkezetek ellátása alá kerül. Hogy mily előnyök járnak azzal, ha a bőriparos nyílt üzlet számára dolgozik és minden egyiknek nem kell vásárra járni, azt nem feszegetjük, azt azonban emlékezetbe hozzuk, hogy a vásározás által hány munkanap vesz el, az iparos mennyit ázik, fázik, nélkülöz, éjszakáz és fogyaszt fuvarban, élelemben és sokszor alig árul annyit, amennyi napi szükségletére elég. Hol van még a tőke, a kamatja ? Hol van, hol marad a család ? És ha a vásározást, a szövetkezet teljesíti, mindezt elvégezheti kettőhárom. A szövetkezetnek a legkényesebb oldala, de egyszersmind a legnagyobb ereje a tagjainak becsületessége. Ezen ügyek vezetéséhez, ellátásához nemcsak értelmes, kiváló képességű, önzetlen igazgatóság, hanem olyan tagok is kellenek, akik a kapzsiságot legyőzik és megbecsülik azt a nagy erőt, amely a szövetkezeti eszmében befektetve van. Ezek után pedig tessék elképzelni N. város iparosait, szabókat, asztalosokat, vagy egyelőre csak a cipő- és csizmakészítőket, a mint 10—10 tagú családot alkotva, egymást becsülve és lelkesítve, támogatva és ellenőrizve egy műhelyben dolgoznak és ipari készítményeiket egy közös üzletbe hordják. Talán nem kell ismételni, hogy ilyen formán az iparosok magukban egyesíthetik a nagy ipar előnyeit, hogy felemelkednek, függetlenebbé válnak és amit talán legelőször kell mondani : maguknak dolgoznak. IP