Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
VII. évfolyam, Keszthely, 1903. július 5. A keszthelyi kath. főgimnázium évzáró ünnepélye. Ezúttal nem olyan volt, amelyet látni szoktunk már évek hosszú sora óta. Nem olyan volt, mint az előzők, hanem emelkedettebb. Ezt azonban nem azért mondjuk, mintha az eddigiektől megkellene tagadnunk az színvonalat, hanem azért, mert a »szivet« oly nagy mértékben láttuk a szeretet és a tisztelet jegyében, amely nem csak leköti a figyelmet, hanem világot vet arra a krisztusi munkára is, amelyet négy fal közöttinek szoktunk mondani. Ez a munka, bár helyét szűk falak közt bírja is, formálja, ki az embert és felemeli, hogy hasznos tagjává lehessen a társadalomnak. De bár eltérők lesznek is az óhajtások és a nézetek e munka irányát illetőleg és bár mind hangosabbá válik is azok szava, akik utilitárius törekvéseik céljait az iskola árán is biztosítani óhajtják, mégis az iskolának soha sem szabad nélkülöznie a szív nemesítését célzó eszközöket. Ennek a nemesítésére pedig kétségtelenül oly példák hatnak legközvetlenebbül, amelyek az őszinte becsülésből és a kiérdemelt tiszteletből fakadnak. Ily példának voltunk részesei Péter-Pálkor, a főgimnázium évzáró ünnepélyén. A tanári testület és az ifjúság, a szülők és a tanügy barátai elfoglalták szokott helyüket, hogy meghallgassák az intézet érdemekben megdermedett igazgatójának évzáró beszédét, amely semmivel sem maradt a múlt éviek mögött. A szülők és az ifjúság előtt feltárt igazságok valószínűen nem reppentek el nyomtalanul és valószínű, hogy mindegyik vont le tanulságot arra, hogy az iskola nemes hivatását csak a szülői ház támogatásával töltheti be gyümölcsözőleg az ifjúságra.. De bár mindezek a tanácsok szerfelett idő- és okszerűek is, bár a mai, u. n. modern élet fejlődésével a gyermeknevelés általános és örökérvényű tanainak a napirenden való tartására, valamint a vallásos, a nemzeti nevelés szükséges voltának a hangsúlyozására nagy szükség van is, mégis ezúttal nem az kötötte le érzelmeinket és nem azok befolyásolták ítéleteinket. Láttunk mi már sok évzárást, láttunk sokféle iskolát is. Láttunk iskolában szolgálni nemes törekvéseket, követni irányzatokat, de ezúttal mindennél becsesebb volt látni azt az őszinte tiszteletet, amely nem a vagyonból fakadt, amely nem a rangból táplálkozott, amelyet nagynevű ősök fénye nem sugároz be, hanem amely születését, erősödését, izmosodását, de igaz jutalmát is csak a ÉS BONTZ JÓZSEF Előfizetési árak: KIADÓHIVATAL Egész évre 70 kor. fill a volt Kard- tanintézet épületében. KKI.KI.ÖS S'/.KliK K^Z'Í'O Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap* M.K.)elemb h«tei mint egyszer vui«ilrini|>. SZERKESZTŐSÉG I.A rrui.AJDONO* NÉMETH JÁNOS. KIADÓ BUJÁNSZKY JÓZSEF NÉMETH JÁNOS. KIADÓ BUJÁNSZKY JÓZSEF Nyilttér peticsora alku szerint. Kéziratokat a szerkesztőség címére. Pénzesutalványokat, hirdetési mentő szit8okat é» reklamációkat a kiadóhivatalbo« kérünk Kéziratokat nem adunU »i»»íí Fél étre 5 „ — 60 n n 27. szám. ! A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Burány Gergely dr. Az írás, melyt ujabb «tudomány és felvilágosult ági Nagy szeretettel (lobálieg hallás vádakkal, világos szavakkal mondja meg az ember rendeltetését. «Az ember — úgymond — munkára teremtetett, miként a mai árröpülésre. « A tudós filozófia hangzatos nagymondásokkal igyekszik reálissá tenni azt a bizonyos dőre célt», «snlyos harcot», melybe utunk tér« . . . Igen. Küzködnek egymással s ha még azt sem tudják egyöntetűen megmondani, mi hát a cél : hogy tudnák igaza szerint megbecsülni a cél szolgálatában lepörgött, esztendőket! ! Pedig csak vak nem látja, mekkora igazsága van az írásnak.Csak az elmúlt héten hangzott el a 30 esztendős önzetlen munka némi önzetlen elösmerésének csekély szózata. Világos bizonyság százak szivéből fakadva, hogy az irás ií, legislegméltebb filozófiával jelöli meg e célt, melynek teljesítése alatt akarva, nem akarva, de meghajlik minden zászló, melyet önzetlen ember másra fog magasra. Burány Gergely dr. élete hangos tanulság, hogy a jól felfogott, önzetlenül teljesített munka áldás az emberiség!e, áldás az emberre magára, boldogság csöndes szerzője, önérzet biztos megadój.H, minden rossz cselekedet nemes lélek elűzője, nemzetek föntartója, jószív, föltétlen hírmondója. Hisszük-e? Igen. Bizonyság nélkül? Igen, hisz az ünnepelt élete, működése, argumentum a fortissimo Mégis, ha valaki «életrajzot* is kívánna, hát olvassa el e néhány kis számadatot. Bárány Gergely dr. 1852. február 6-án született Esztergomban. Tanulmányait, szülvárosa bencés főgimnáziumában végezte. Tanárai között Vaszary Kolost, országunk jelenlegelső főpapját találjuk, akinek magyar lelke, tudományossága nagyon hatott ifjú lelkére. Érettségi után a csorna-prémontrei kanonokrendbe lépett, ahol minden erejét arra, fordította, hogy a szükséges tudományos képzettséget elsajátítva, Krisztus szolgái közé avattassék. Uj miséjét 1875. okt. 2 án mondotta. Aztán tanárkodott Szombathelyen, később igazgató Keszthelyen, amely állásában jelenleg is működik s még adja Isten, sol<a működjék. Itt rendkivül becses tudományos dolgozatokat, gyakorlati érzékével nevelt számos jó tanárt, szive szeretetével sok száz nemesen érző s komolyan gondolkodó ifjat eresztett szárnyra a keszthelyi gimnáziumból. Ezek az adatok. Szándékosan szabjuk őket ridegre, szárazra, nehogy azt higyje valaki, hogy virágos szavakkal akarunk tömjénezni az önzetlenségnek. Uraim, akinek lelke van, aki valaha dolgozott, aki érezte, mi gyönyörűség s mily istenáldás a dolgosság, annak szemében ezek a rideg adatok majd megelevenednek s elbeszélik, hogy az Istenért s nemzetünk jóléteért elvállalt Csöndesen, trombita, munkálkodás, ha még olyan dobszó nélkül nagy-nagy épületeket, emel. Az épitő folyik is, szerénységesem: akadék : ő nagyon elvonul az épület legbelsejébe s fáradhatatlan karjaival belülről kifelé, fölfelé tolia, emeli a falakat magasra. De ne vegye meg az egyszer rossz néven, ha — egy kis elismerésjében — észrevesszük az épitő rengeteg munkáját s óhajtjuk, hogy mások is észre vegyék. Az emberek elvégre gyarlók s útmutatásra szükségük van. Az emberek másrészt felületesek, akik a legszebbet is csak megbámulják, ha mindennap előttük van, de követésére nem buzdulnak. Valami kell, hogy figyelmük intenzívebbé, akaratuk sebbé legyen. Hadd állítsuk mi oJa eredményemintának ezt az életet, okolásul a renyheségnek,, például a lanyhaságnak. Ez az elírásrfunk bizonyára nem sérti, de nem is sérheti a szerénységek. S ha sértené, legyen ez ?. szerénység most az ékszer valami*. szerénytelenebb : vigasztalja meg az a tudat, hogy az ő munkájának működésének csekélyke kis méltatása, ez a kio irás