Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-06 / 1. szám
XI. évfolyam .' /'^ Keszthely, 1907. január 6. I. szám. BALATONVIDEK Politikai hetilap. f * Kc^Htlí "ÍM 0 JHELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. onrr.ncc.ht Késiratokat, pénzesutalványokat, hir-SZERKESZTŐSÉGdetési megbizásokat és reklamációkat KIADÓHIVATAL a volt gaid. tanintézet épületében, a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Neked évre 2 •• 6<> • Egész évre . . ... 111 kor. — [.. Fél évre ... . . 5 „ — Egyes szám ára 26 . Nyilttér petitsora alku szerint. Jelszavak politikája. (*) Két nagy ütközőpont körül utaztatják ma politikusaink a nemzetet. A 48, vagy 67 körül fordul ma minden. Valójában pedig ez utóbbin nyugszik egész alkotmányosságunk. Erre helyezkedett igen bölcsen és hazafiasan a 48 is, ellenkező esetben a tényleges viszonyok kényszerítő logikája alkotmányosságunknak roncsait sem hagyta volna meg. Csak hajszál választott el bennünket a legnagyobb nemzeti szerencsétlenségtől , az abszolutizmustól. Be kellett látnunk, hogy gyengék, szervezetlenek voltunk, kezünkben csak a jog és igazság, a másik részen az erős hidalom és vis major minden kényszerítő eszközével. Ezzel szemben csak egy: a jogfolytonosság megóvása, a fokozatosság, az evolúció politikája lehet célirányos, most és belátható időn belül. Az evolúció biztos bázison törtet célja felé; a revolúció, ugrás a sötétbe hátrafelé. Ez helyzetünk csalhatatlan mérlege. Ezen alapszik a b7 politikája. Fokozatos fejlődés jogos megvalósításában, lépésről-lépésre. Bármint óhajtjuk is, legszebb ideáljának, nemzeti álmaink önállóságunk bekövetkezését a jelen s közeljövő viszonyai közepett csak cél marad, melyet biztosan és következetesen, de mindig reális alapon maradva kell megközelítenünk, hogy, mikor végre nemzeti megváltásunk idejének teljessége elkövetkezik, bockázat és rázkódtatás nélkül szakíthassuk le évszázados küzdelmeink és vértanuságunknak gyümölcsét. Könnyen hevülő vérmérsékletünk politikájának tüzét mérsékelje hát a cél/adatosság bölcsesége. Az egszigenciák tudományában, a politikában a forró sziv mellett, legyen kormányos a megfontoló hideg fej, mely biztos ösvényeken vezet a cél felé, de nem ugrat a falnak, melytől bezúzott fővel, aléltan, kimerülve, lenyűgözve, reményvesztetten térhetünk csak vissza, hogy modern Sziszifusként írjrtt - kezdjük a tévé a mainál munkát. Dolgozzunk következetes kitartással gazdasági, kulturális és erkölcsi függetlenségünkön, a nemzeti önállóság ezen az alapon fel fog épülni — annak idején. Türelem és bölcs mérséklet, király»és nemzet közti harmónia meghozzák e legnagyobb nemzeti jót. Király és nemzet közti érzelmi és akarati egység záloga jövőnknek. « Ne fussunk hát jelszavak után! Ne ámítsuk magunkat ! Légvárak helyett emeljünk erődítéseket gazdasági és kulturális haladásunk perifériáin. Mert a szellemen sohasem győzött még a nyers erő. Az egységessé érlelődött nemzeti kultúra és akarat meghozza aspirációnk teljesedését. Sok víz foly le, az igaz, addig a Dunán. De ha föl nem tartóztathatjuk folyását ! Ez ne csüggesszen senkit ! Generációk jönnek, mennek. A nemzetek élete századok viharzását látja ! Nem vénkedik, nem aggul el ! Örök ifjúság tavasza mosolyog fölötte. Ezer éves nemzetünk ma is őserejének teljében in floribus virágzásában van. Jövő áll előtte. Csak csillámos jelszavakkal ne kockáztassuk a biztosat. Ne fecséreljük erejét jelszavak puffogatásával. Lassan és biztosan, rapszodikus rohammal s kockázattal. Ez a 67 és 48 különbözete. A végcél egy : a nemzeti önállóság, aspirációink és jogaink teljesedése. Csak a mód és időre nézve áll fenn különbség. Egyik biztos, a másik legalábbis problematikus. E két alap közül valóságos lesz A BALATI EmírfcK TAHCAJA. Galba Károly (1814-1907.) Ha a katholikus anyaszentegyházban szokásban volna a halottaknak szóban való elbúcsúztatása, soha az egyház szolgájának könnyebb helyzete nem lett volna, mint e nemes halott ravatalánál. Félretehette volna mindazokat a megindító eszközöket, amelyeket a klasszikus kornaly szónoklattanítói évezredekre szólólag megszabtak. Ennek a férfiúnak sírjánál elmondhatott volna mindent, s nem kellett volna elhallgatnia, szépítenie, eszményítenie semmit. Mert Csajba Károly élete tiszta volt, mint a kristály, jelleme fehér, mint a hó a bércek tetején. Egyike volt, azoknak az egyszerű, becsületes gondolkt,sú magyar uraknak,akik a klasszicizmus tápláló emlőiből szívták magukba a becsületességet, a hazaszeretetet, az Isten ITlenét,, az élet józan felfogását, a polgárt.'is >k megbecsülését, a munkaszeretetet, a so.-sal való megelégedést Ma már nem teremnek ilyen emberek, mert nem is teremhetnek. És ennek, sajnos, nagy részben oka a mai iskola, a mai társadalom. Beszélhet akárki akármit, de amily mértékben távolodik korunk a klasszikus nevelés ragyogó eszményeitől, évezredeknek magaslatos példáitól, elveitől, ép oly mértékben merül bele az elégedetlenség, a magával meghasonlás posványaiba. A régi jó, latinos iskolából kikerült ember tudott magán uralkodni. Ha itt-ott csapás sújtotta, nem vesztette el mindjárt a lelke egyensúlyát, nem esett rögtön kétségbe, mert az Isten és haza szeretete mélységesen gyökeredzett szivében, eszében. Nem hiába olvasták: «Aequam mementó rebus in arduis servare mentem, non secus in bonis ...» és «Tu ne quaesteris , metr száz hasonló, magasztos igazságot zengő versét Horatiusnak, Ovidiusnak, Vergiliusnak stb. A. megboldogult, noha lyán működött, soha nem szűnt mérnöki pogoztatni a fentebbiek igazságát. meg han-Egész élete végéig élvezettel olvasta a latin klasszikus irodalom szépséges műveit, sőt egy-két sort naponkint betéve is megtanult. A Horatius hirdette laurea mediocritas* embere volt. Tudta, hogy a vonalozás még nem minden. Érezte, hogy a szivnek, léleknek valami olyan is kell, ami a rideg technika elmés találmányaiban fel nem található. És mily bámulatos volt szellemi épsége. Még 90 éves korában is kitűnő terveket készített s rajzolt a legnagyobb pontossággal. Mint ember, egyike volt a legkedvesebbeknek. Az elvek embere volt, meggyőződéséhez szigorúan ragaszkodott, de azért tisztelte mások meggyőződését is. Valóságos kis vidám bölcs volt, akinek szavait mohó vággyal lestük mi , fiatalok. Sohasem felejtem el, hogy a legutóbbi nagy nemzeti küzdelemben mily igaz lélekkel vett részt. Hej, de sok fejbólintó tanulhatott volna tőle igazi, becsületes hazaszeretetet Ragyogó szemmel szokta mondani, hogy a nemzetnek győznie kell, mert pártján van az igazság. Szilárdan hitt a nemzet jogos kívánságainak kétségtelen diadalában Kedves öreg Galba bácsi, te a nemzet diadalának eljövetelét nem érted meg, pedig csak azért imádkoztál a magyarok Istenéhez, hogy azt megérhesd. De te nyugodt lélekkel halhattál meg az ősz Simeonnal, hisz nemsokára hatalmas erővel fog végighömpölyögni sírod felett a győzedelmi ének ....