Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
XVII. évfolyam Keszthely, 1813. július 6. 27. szám. JE^oXitJLtei^x hetilap. MEGJELENIK FI ET ENKNT EGY SZFK: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzes utalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . . ELŐFIZETÉSI ÁRAK : 10 K. — f.l Negyedévre 5 K. — f.l Egyes számára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 6020 Heti kis tükör. Könnyek beszéde. A főgimnázium búcsúünnepén történt. Berkes Ottó, az intézet igazgatója, minden szivet megfogó beszédében rámutatott annak a sok nemes gondolkodású embernek jótékonyságára, mely iránt az iskola oly sok tanulója örök hálára VHU kötelezve. Egy SZER lett a hangja, könnyei megeredtek k elesuks a jelenlevők ezekből a beszédes könnyekből megértették, hogy Berkes Ottó szívének minden dobbanása, agyvelejének minden sejtje, lelkének minden érzése tíz ifjúságé. Ahol a könnyek beszélnek, ott nekünk el kell némulnunk. Csak azt akarjuk még megjegyezni, hogy a jelenlevők szemeiben is könny volt a válasz a szeretet könnyeire. Dalosaink. Sujánszky József könyvkereskedésének kirakatában ott a többi nyereménydíj között azt a láthatjuk díszes aranyozott serleget, mely dalosaink kitartó munkájáról, ernyedetlen szorgalmáról és sikerekben gazdag működéséről oly szép bizonyságot lesz Legyenek e dijaköszönzők a jövő munkára, hadd erősödjék magyar dal hangjai mellett a magyar kulatúra, melynek olyan lelkes munkások kellenek, mint a mi daloaink. Végül hadd gratuláljunk Garai Sándor karnagynak, ki a nehéz dalok betanításával igazán remek munkát végzett. A vizi sport. Valahányszor vizi sportról olvavasok, mindenkor elfog valami különös bántó érzés. Rágondolok ilyenkor a mi szépséges Balatonunkra. Mily nagyszerű alkalmat ad nekünk keszthelyieknek ez a tó, hogy a vizi sportot gyakoroljuk, hogy itt egy imponáló szép sportéletet teremtsünk. Ha ez meglenne úgy, ahogy nincs, mi vezethetnénk ezen a téren. Keszthely és a keszthelyiek nőnek az ország minden szerepelhetily irányú mozgalmában. A mi fiaink szereznék meg a magyar nemzet becsületét az Olimp ádokon. Megvan hozzá a mód, az alkalom. Vannak ifjaink mindkét nemből, kik lelkes hívei a vizi sportnak, de ezek külön-külön, egymást nem ismerve, egymást nemes versennyel nem serkentve dolgoznak. Az egyesítés, megismerés, buzdítás terén— sajnos — mindeddig úgyszólván semmi sem történt. Leszámítva a gazdasági akadémia zártkörű gyakorlatait és az iparos ifjak egynéhányának ily irányú szándékát, egyedül a nagyritkán rendezett csónakúszóverseny az, ami ébren tartotta a dolog iránt a közfigyelmet. Mily szép dolog lenne az, ha egyenlőre csak saját szórakoztatásuk és testedzésükre Keszthely város ifjai rendszeres, szakszerű úszási, csónakázási gyakorlatokkal töltenék idejüket. Lehetne esetleg a sport más nemét is gyakorolni, sőt az idény szerint változtatni kellene. Télen korcsolyázás, vívás, tavasszal és ősszel csónakázás, labdarúgás, nyáron úszás, athletikai csónakázás. Van városunknak egy-két egyesülete, mely már nem egyszer dicsőséget szerzett nekünk. Hogy többet ne említsek, itt van az Iparosok Dalköre. Hosszas, kitartó munkásság eredménye az a szép siker, mit lépten-nyomon arat ez a derék társaság. A vidéki városok, falvak is megalakították a labdarugóegyesületet. Intézmény már ez, melyet komolyan kell venni, komoly eredményei miatt. Zala megye minden valamirevaló városkája megalakította már sportklubját, — Keszthely késik. Mily nagy szükség lenne pedig A BALATON VIZÉK TÁRCÁJA. Malta.*) Irta : Kertész Kálmán. Öt napos adriai út ! Egy amerikai kivándorlónak semmi, a matróznak meg semmibb, de nekünk, maltai utasoknak, akik még két napot sem hajóztunk egyfolytában , nekünk felejthetetlen ! A hatalmas Carpathián jártuk meg ezt a szépséges utat. Kevés híján háromezer ember egy hajón egy úszó városka, melyben a legkülönfélébb emberek élnek. S az Adria ! Ez a bájos tenger, mely a legkisebb rosszindulatú szellővel sem ijesztett ránk ! Én nem tudom megmagyarázni, hogy tulajdonkép mit tud az ember naphosszat bámulni a tengeren, pláne ha hullámhajtó szál sincs rajta. De hogy valóban, tényleg, igazán naphosszat bámultuk, az való, tény, igaz. Meglestük színe játékait, napkeltekor, napnyugtakor, holdtöltekor, holdnyugtakor, sekély (csekély) vizen, mély (4000 méter) vizen, pici szellőnél, délben, éjszaka — szóval mindig. És mindig találtunk rajta újat, gyönyörűt. Magán a hajón is volt különben elég nézni és tapasztalni való. Meg lehet bá*) A jónevű írónak ezt az érdekes útleírását ajánljuk olvasóink figyelmébe. Szerk. múlni rajta az emberi tudomány szépségét. Egy óriási ház, ötemeletes, mely a vizén úszik — biztonságosan ! És mi minden van rajta, benne ! A kivándorlókban csalódtunk. Nyomát sem láttuk annak a fájdalomnak, amit vártunk olyan magyaroktól, akik búcsút vesznek a hazától. Éppen nem. A legtöbb közömbösen veszi , de akad, aki — fájdalom ! — szinte megvetően beszél az ott,hagyott hazáról ! Azonban kelünk útra. Hajnalban (április 16-án) észre se vettük, hogy megindult a kolosszus a fiumei kikötőből, oly csöndesen szedte föl rengeteg horgonyát. 18-án délután Patrasban kötünk ki s rálépünk a klasszikus földre. Lehetetlen leküzdeni némi elfogódást. Görögország óriási történelme s bájos mithológiája fölelevenül lelkünkben. Hat óra hosszat, járjuk a görög földet ; a jelen nem nagyon fényes, sőt szomorú a dicső múlthoz képest . . . 20-án pedig elszorult a szivünk s borzongott a hátunk : Messina ! . . . Aki nem látja, nem tudja elképzelni ! 5 aki nem látta, nem tudja elképzelni, mi és hogyan történt ott 1908-ban. Maguk, akik élve maradtak, sem tudnak róla számot adni. Kérdeztük őket,szemük elmeredt mintha egy elmúlt borzalomba vagy az őrület semmijébe tekintene, vállat vonnak és tompán felelnek : — Nem tudom. Aludtam s mikor föl riadtam , már megtörtént. Másra nem emlékszem abból a pillanatból . . . A romváros borzalmas még ma is, mikor az utcákról eltakarították a törmeléket, a házak azonban úgy maradtak. Még semmit sem építettek újra, roszt — a több milliónyi segítségpénzt derék véreik ellopkodták, s mire hozzájuk ért, alig néhány százaléka maradt meg. De még szívfacsaróbb a temető ; az a rész, ahol hetvenezer szűk sír van egymás mellett sűrűn egy hegyoldalon. Ennyit találtak meg. Ötvenezer még a romok alatt van ! . . . Megfagy a vér az erekben. S ez két másodperc története ! . . A szó szoros értelmében föllélekzünk, mikor elhagyjuk ezt a rettenetet . . . Aztán búcsút veszünk a derék jd Carpathiától s átvasutazunk Palermoba. kiáltó A ragyogó szicíliai város most persze ellentéte Messinának. De sietünk belőle, mert hív, vonz, sürget Malta. És április 23-án reggel (éjfél után) órakor besurranunk Ungaro-Croatának Carroláján Malta kikötőjébe . . . Nehéz volna elemeznem az érzéseket, melyek elfogtak e pillanatban. Annyit tudok, hogy az uralkodó érzés nyomasztó volt. A nagy, végtelen tenger után egy alaposan körülzárt kikötő, gigászi bástyákkal szegve három oldalról, de még a negyedikről is csak egy kis kapu a hullámgátak közt. Magasra, 80—100—120 méterr ®