Balkon, 2019 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2019-06-01 / 6-7. szám

restauráltatták, majd a lakóközösség úgy döntött, hogy nem falaztatja vissza.A Roters szerint: „Az eltávolított szimbólu­mok tulajdonképpen varázstalanított jel­képek. A fal, a befalazás és a feltárás, az eltűnő, feltűnő, előtűnő jelképek és azok kivágása - a zászlóból, az emlékezetből - mind szimbolikus cselekedetek, művész se kell hozzájuk. Mi nem értelmezünk, nem értékelünk, hanem feltárunk, sze­meket nyitogatunk... Ez egy állapotfelmé­rés, melyet a legnagyobb pedantériával, a napi politikai problémák érintése nélkül igyekszünk végrehajtani. Az Attila utcai Rákosi-címeres dombormű egy street art emlékmű. Kint maradása esetén nemcsak az adott és kijelölt ünnepnapokon, hanem az év bármely napján láthatjuk majd.”„ Még ha a művészeknek nincs is szándéká­ban azzal foglalkozni, az aktuálpolitikát - véleményem szerint - nem lehet a művek tágabb kontextusából kizárni, különösen nem egy olyan időszakban, amikor emlék­műveket távolítanak el, hogy a helyükön újakat emeljenek, vagy éppen visszaál­lítsák a régebbieket; amikor utcákat és tereket neveznek át, újabb, látszólagos konszenzussal legitimálva a városrende­zési tervet. A korábbi történelmi idősza­kok emlékezetpolitikájához hasonlóan - amelyeknek szintén megvoltak a maguk ideológia-vezérelte erőszakos módszerei - a múlt egy ellenmondásokkal terhelt új olvasata bontakozik ki a szemünk láttára. Az emlékezet és a politika összefonódása az emlékezet különböző helyein és az oktatásban egyaránt érezteti hatását. A Wunderblock és a Nemzeti Tankönyv kon­cepciója egy kiállításban nem az újraírha­­tóság tányéra, hanem annak különböző lehetőségeire kérdez rá, azt vizsgálva, hogy ki és milyen konszenzus alapján írhatja, írja újra ezeket a történeteket. Kérdés az is, hogy kinek a konszenzusáról beszélünk. Keserue projektje éppen erre, a konszenzus köpenyébe bújó nemzeti identitás konst­rukcióra kérdez rá úgy, hogy különböző nemzetek Magyarországgal kapcsolatos narratíváit kutatja és fűzi össze. A történelemkönyveket újraírják és utánnyomják, de a Nemzeti Tan­könyv egypéldányos, kollázstechnikával készült egyedi könyvmű, a kiállítás utolsó termében színpadra (posztamensre) helyezve, bevilá­gítva. A „kőbe vésett” történelmi olvasatokra kérdez rá, a nemzeti nar­­ratíva ellentmondásait hozza játékba. Egy könyv, de több perspektíva, akár úgy is olvashatjuk, mint egy posztmodern regényt. Az egyes nem­zeteket nemcsak Magyarország-vonatkozású szövegek, hanem az iden­titásuk nyelve (pl. cseh, észt, ukrán, japán, finn, lengyel) is képviseli, kellő (és elegendő számú) nyelvismeret hiányában nem tudja értel­mezni a sorokat a látogató. A történelem-kollázs tartalmi megismer­hetetlensége „szerzői” szándék, a kvázi történetíró egy már-már fiktív narratívát állított össze a kronologikusan elrendezett eseményekből. A művész mint történész Az Újraírható történek kurátora Szíjártó Zsolt, a kiállításra meg­jelent Nemzeti Tankönyv katalógus bevezető esszéjében Hannes Böhringer egyik tanulmányát idézi,­ amelyben a német filozófus az emlékezet, emlékezési folyamat történeti átalakulásával, a tudás fogalmával, és ezek kapcsolatával foglalkozik. A személyes és a kol­lektív emlékezet különböző alakzatait sűríti ROTERS & SZOLNOKI projektje, míg Keserue a „(történeti) tudás konstrukciós mechaniz­musait vizsgálja”.­ Szíjártó Böhringerre hivatkozva két tudásformát említ: az egyik a retorikus-szofista megközelítési mód, amely a közös hagyományok elsajátításán alapul, a másik pedig egészen a platóni filozófiáig visszamenően, a tények megismerésén és megkérdőjelezé­sén alapuló kritikai tevékenység.10 „A művész mint történész” kifejezés az 1990-es évektől egyre gyak­rabban tűnik fel a kortárs művészetben olyan művészeti alkotó­folyamatot és attitűdöt jelölve, amely egy történeti esemény (újra) feldolgozásán túl a történettudomány alkalmazott módszereinek és eredményeinek a kritikai vizsgálatára is kísérletet tesz.11 Mark Godfrey a The Artist as Historian című írásában a történelmi témájú kutatómunkát és a történelem reprezentációjával foglalkozó munká­kat sorolja ehhez a tendenciához.12 Valójában a művészek történelem iránti érdeklődése nem új keletű: akár a mindenkori politikai igények és érdekek (megrendelők, mecénások, állam) kiszolgálóiként, akár éppen ezekkel szembe menve interpretálták a történelem érintett fejezeteit. A vonatkozó kortárs munkák a történelem igazságát, a hagyomá­nyos történészi módszertant, az attitűdöt, valamint az emlékezés és a múltfeldolgozás folyamatainak (irányított voltát) kérdőjelezik meg. Hayden White már 1973-ban, majd később, többek között A törté­nelmi szöveg mint irodalmi alkotás című munkájában is, a történelmi szöveg fikcionalizáló technikáiról ír; arról, hogy amikor a történetíró adatokból és eseményekből álló narratívát rak össze, cselekményesít.­ ­ Az archív fotót a HACKeLD a MÚLTaT! című győri kiállításukon - ahol a salgótarjáni munka is ki volt állítva - egy látogató mutatta meg nekik. (Esterházy­­palota, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, 2016. január 23 - február 28.) 7 Tolnay József: ötvenóvan. Beszélgetés Szolnoki József és Katharina Rob­ers képzőművészekkel, Új Művészet 2016/11., 17., http://epa.oszk. hu/03000/03024/00010/pdf/EPA03024 uj muveszet_2016_11_016-017.pdf (utolsó hozzáférés: 2019. augusztus 5.) 8 Hannes Böhringer: Nem a technika, hanem a művészet az emlékezetmédium. In: uő.: Daidalosz vagy Diogenész. Ford. Tilmann J., Tere, Budapest, 2009; valamint on-line: https://hannesmagyarul.wordpress.com/2012/01/11/hannes-bohringer-elmenni/ (utolsó hozzáférés: 2019. augusztus 5.)­­ Szíjártó Zsolt: A tudás formái. Keserue Zsolt: Nemzeti Tankönyv című kiállítása, In: Keserue Zsolt: Nemzeti tanköny, MODEM, Modern Debreceni Nonprofit Kft, Debrecen, 2019. 4-9. 10 u.o. 11 A kortárs művészet historiográfiai fordulatának protagonistái, többek között: Jeremy Deller, Thomas Hirsh­orn, Tacita Dean, Matthew Buckingham, vagy az Atlas Group. A témáról magyarul ld. Tatai Erzsébet: A művész mint történész 2. Kortárs művészek és a történelem, Új Művészet, 2016/5., 38-42. http://www.epa.hu/03000/03024/00004/pdf/ EPA03024 uj művészet 2016 05 038-042.pdf (utolsó hozzáférés: 2019. augusztus 5.); vala­mint Hal Foster: An Archive Impulse. October No.no, Autumn, 2004, 3-22. illetve: The Way of the Shovel: On the Archaeological Imaginary in Art, edited by Dieter Roelstraete. Museum of Contemporary Art, Chicago / University of Chicago Press, 2013,176-177 12 Mark Godfrey: The Artist as Historian. October, No.120, Spring, 2007.142-172. 28

Next