Bán István: Szarvasbőgés - X-trém sportjaim 8. (2007)
Könnyelműség
bika, s még kettő felel. Egy idő után, mintha az öreg felelt volna, de lehet, hogy képzelődöm. Oldalba bököm barátomat, s minden idegszálunkkal figyelünk. Lassan világosodni kezd. Ki lehet már venni a nádba vágott nyiladékot, a fűzbokrokat s távolabb az éger fiatalost. Hátunk mögött az erdeifenyő fiatalos és a szálas határán régi kocsiút húzódik. Oda is figyelni kell, mert a disznók ott szoktak átlépni. Van egy gyönyörű róka is, amit másik barátom már kétszer elhibázott s az előző hétvégén is itt gyönyörködtem őltelmében. Akkor jobbról a nádasban törő-játszadozó bikákat figyeltem, elöl pedig, alig 10 méterre keresztben állt a róka és szintén a szarvasokat nézte. Kár lett volna ezt a nyugalmat megzavarni egy hangos dörrenéssel. A róka sokáig nézte a szarvasokat, végül ügyet sem vetve rám, elindult a szarvasok felé. Hamarosan elnyelte a nádas. Közben kivilágosodott. A szarvasoknak se híre, se hamva. Na mindegy, még várunk egy darabig, aztán a tölgyes Öregerdőben kezdjük a cserkelést, ott szoktak makkolni a szarvasok. Becsülettel kivárunk még egy órát, de semmi mozgás. Meggémberedett tagokkal mászunk le, s a szálasba indulunk. Az egyik fő szarvasváltón megyünk, szinte hangtalanul. Az öreg tölgyek alatt kutyabenge és kecskerágó bokrok szövevénye takar mindent. Szerencsére a szeder csak foltokban borítja az erdő alját. Jobbra előrefigyelő tehénfejeket pillantok meg. Mutatom barátomnak, hogy a hátsó satnya borját lője meg, beteg szegény. Mire lövéshez jutna, ellépnek. Na nem baj, kerülővel elérjük, ha sietünk. Öreg erdeifenyves alján, mohaszőnyegen settenkedünk előre, sikerül elérnünk az előző tölgyes és egy fenyő fiatalos határán húzódó egykori nyiladékot. Most nyakig érő csekmet borítja, hát itt nem sokat fogunk látni. Ahogy ezt végig gondolom balra agancscsattogás hallatszik. Óvatosan előrébb kúszunk, két bika elmosódott testét látom. Vitézül vívnak egymással, karvastagságú fenyők törnek darabokra, ahogy tülekednek. Egyikük sötét koronás, másikuk világos villás, középkorú bikák. A villást meg lehetne lőni, ebben az állományban ez a 6 kg körüli villás agancs selejt és lőhető, de én az Öreget keresem csakis őrá fognék fegyvert. Nekilódul a villás s sikerül leradíroznia ellenfelét, aki már hanyatt-homlok menekül. Recseg az erdő, kopog az agancs, nem nézik ezek, hogy mi kerül útjukba. Most jobbra tekintek, s alig 80 méterre a szálasban ott áll a tehén. Na, ez az előző csapat, itt akarnak beváltani, de már minket figyelnek. - A hátsó beteg borjút - súgom barátomnak. Felemeli fegyverét, s már görbül az ujja, amikor ellépnek. Na legközelebb. Cserkelünk tovább. Ezeket már nehezen érjük el, inkább más szarvasokat keresünk. Alig másfél kilométerre van egy kis fenyves, homokos dombhát beékelve az öreg égeresbe, ez a szarvasok kedvenc pihenőhelye, ott talán sikerül szarvast lövetnem a barátommal. Óvatosan cserkelünk, mert bármikor találkozhatunk itt disznóval is. Útközben a sózó felé kerülök, hogy