Bányászati és Kohászati Lapok, 1872 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1872-07-01 / 13. szám

V. évi folyam. 13. szám. 1818. julius 1. A M. K. BÁNYÁSZAKADÉMIA KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Kerpely Antal, akad. rendes tanár, az akadémiai tanári személyzet és más szaktársak közreműködése mellett. Megjelen minden hónap 1-én és 15-én. Előfizetési ár: Egy évre 6 frt. Fél .­3 „ Hirdetések kis sora . . . . 8 kr. Az előfizetési pénzek és minden közlemények a szerkesz­­tőhez czimzendők. A tiszteletdij eredeti dolgozatokért ivenként . . 25 frt. Kivonatokért......................................15 „ Fordításokért...................................10 „ mely tetszés szerint nyomatás után, vagy féléven­ként fizettetik. Tartalom : Danks forgó kavar-pestje. Rajzzal. (Vége.) — Uj csőkapcsolat. Rajzzal. — A beszterczebányai m. k. ezüstkohó­nak üzemképessége. (Folytatás.) — Cade szijkapcsolata. Rajzzal. — Különfélék. Danks forgó kavar-pestje. (Rajzzal az V. táblán.) (Vége.) A kamara közepe táján körülbelül 7V*' átmérőjű l­ fogaskerék van alkalmazva, mely­be a 9 hüvelykes­­ hajtókerék kapaszkodik. Ez utóbbi egyenes összeköttetésben áll egy ide - oda kormányozható iker-gőzgéppel. ' ■ 3: A füst lyukat rövid és a közelálló ivhez vezető x könyök képezi. A 2' ragasz erek 'keménynek középpontja, csak vagy 6 lábnyira fekszik a forgó készülék kö­zépvonalától. Fődolog az, hogy a lánczokon és vezető­csigákon függő x könyök a legnagyobb könnyűséggel el legyen távolítható, mert csak is így eszközölhető a pestnek kényelmes ke­zelése. Megjegyzendő, hogy a pestkamarát képe­ző lemezek, hogy a bélést erősen megtartsák, hosszirányukban fecskefarkalakú mélyedésekkel vannak ellátva; továbbá nem szabad kifelej­teni, hogy a füstlyukon és a tűzhídon lévő karikák, valamint a tűzélesztő nyíláson lévő ajtókeret mellé a vízhűtők vannak állítva. A hátsó részén egy B nyílás van alkal­mazva a középvonal irányában, melynek fel­adata, lehetővé tenni a műfolyamnak megfi­gyelését. A salak lebocsátására szolgáló­­ lyuk a kamara kibélelt terének legmélyebben fekvő pontja felett van. A forgópest egyik nyílása a vízzel hűtött tűzhíddal esik össze, a másik pedig, mely a betéteire és a már kész vaskenyér kihozata­lára szolgál, e miatt a fentnevezett, függő szánnal elmozdítható könyök által van a kür­tővel összekötve. Kész lévén a vaskenyér, a könyököt fél­retolják, a villaféle szerszámot a készülék le­felé mozgó oldalához teszik úgy, hogy midőn amaz egy negyed fordulatot teszen, a kenyér már a vasvillán van. Cincinnatiban 650 —1000 fontnyi vaske­nyereket kavartak, de sőt 1400 fontnyi ada­gokat is, melyek aztán egy vaskenyér­ben maradtak. A talán azt tapasztalták, hogy habár könnyű az adagot kézimunka segélyével osztani, előnyösebb mégis kisebb adagokat egy­­egy vaskenyérré feldolgozni. A mondottakban adtuk a Danks-féle ka­­varpest szerkezeti sajátságainak főbb vonásait, átmegyünk a béléshez, mely minden ily­nemű készüléknél a leglényegesebb alkatrész. Ezen fordult meg tulajdonképen a mechanikai kavarás kérdése. Sikerült volna annak megol­dása már előbb is, ha tudtak volna oly pest­bélést összeállítani, mely elegendő ellenállást képes lett volna gyakorolni a mozgatott vas dörzsölése ellenében, mely tehát le nem sorol­­tatott volna általa, vagy azon esetben, ha a bélésből egyes darabok — a mi különben ki­­kerülhetlen — a vaskenyérrel összekeveredtek, e darabok benne elolvadtak s igy az egész kenyérrel egyszerre kivehetők lettek volna. Danks ezt sikeresen vitte keresztül. A pest­nek forgó részét jól vastagon bélelte ki, mint­ha bevakolta volna. E bélés „initial“ név alatt? ismeretes, zúzott és kovatartalomtól ment vas­­érezből és mésztejből áll, mely gyönge tűz mellett lassan megszáríttatik. Ez Balett a tó­

Next