Bányászati és Kohászati Lapok, 1874 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1874-07-01 / 13. szám
114 pék. A munka ugyanis tömegnek a megdolgozásában áll, s így a vállalkozónak mindenekelőtt arra kell gondolnia, hogy e munkát célszerű gépekkel végeztesse, mert ily után többnyire jelentékeny megtakarítás lehetséges. Az osztályozásnak az a célja, hogy a nyersanyagnak azon részei, melyek különböző terményekre, vagy ugyanazon terménynek különböző finomságú árnyalataira szolgálnak, egymástól külön álló csoportokba halmoztassanak. A cél vagy az, hogy a nyersanyagnak kevésbé jó részeiből kevésbé jó minőségű tárgyak készíttethessenek, vagy hogy a silányabb alkatrészek, különös kezelés által javíttassanak ; vagy hogy a kisebb darabokból más, és a nagyobbakból szinte más tárgyak készíttessenek. Mindenkor azonban ugyanazon egy anyagnak különböző fajtái forognak kérdésben. A tisztítás annyiban különbözik az osztályozástól, hogy a tisztítás munkálatánál a létesítendő tárgyak minőségét csorbító alkatrészeknek eltávolítása a fő törekvés. Ezen alkatrészek néha még feldolgozhatók, néha eladhatók, sokszor azonban éppen nem használhatók. A szemes iparos különben sokszor még azokat az alkatrészeket is egy vagy más módon fel tudja használni, melyek mint hasznavehetetlenek tűnnek elő. III. A termény részeinek összeillesztése és összekötése. Aligha mutathat valamely munkálat oly különféleséget a módszerekben, mint éppen az összeillesztés munkálata. Némely tárgyaknál e munkálat a legelsők közé tartozik, másoknál a legvégsőbbek közé; néhol a legegyszerűbb, másutt ismét a legösszetettebb, majd a fődolgot képezi, majd ismét egészen mellékes. A részeknek kellő összeillesztésétől gyakran függ az ipar termény szilárdsága és tartóssága, sőt gyakran a szépsége is. A kapcsolatnak gyakran szilárdnak hanem egyúttal olyannak is kell lennie, hogy könynyű legyen a kapcsolat feloldása és helyreállítása. A kapcsolat következő nemeit lehet megkülönböztetni : 1. A részek összefolyása eszközölte kapcsolatot. » A kapcsolás e módszerének az a sajátsága, hogy a termény alakítása előtt történhet meg, tehát magával a nyersanyaggal tehető meg s a kapcsolás valamennyi módszere között a legalaposabb. Megvan e módszer a fémek kinyerésénél, az ötvözetek előállításánál, az öntés meg a forrasztásnál, a papírgyártásnál, az üvegkészítésnél, a chemiai iparágaknál és ott ahol az agyagot a kaolinnal kell keverni. E módszer valamennyi között a legegyszerűbb s minthogy az alkatrészeknek legnagyobb tömegeit teszi kapcsolatossá, nagyon előmozdítja a nagyüzemet, annál is inkább, mert nagyobb tömegeknél könnyebben tarthatók szemmel a keverés előnyösségét feltételező szabályok. A kapcsolásnak e neme, rokon a természetben végbemenő folyamatokkal, s amint a fennebbiekből kitűnik, vagy nedves utón történik, melegítés mellett vagy a nélkül, utólagos szárítás mellett vagy nem, vagy pedig száraz után, izzítás és olvasztás által. Jelentékeny munkaosztás itt lehetetlen. Legtöbb megtakarítást enged a különböző alkatrészek helyes viszonyának meghatározása. Az egyik alkatrész néha feltűnően drágább a többinél; ilyenkor azon kell lenni, hogy a termény jóságának csorbítása nélkül, mennél kevesebb vétessék a drágább alkatrészből. Hogy mennyire vihető e pontra nézve a takarékosság, azt, folyton szem előtt tartva a termény jóságát, csakis a tapasztalat útján nyert adatokból lehetséges meghatározni. Többnyire úgy áll a dolog, hogy a nemesebb alkatrészből annál többet lehet megtakarítani, mennél nagyobbak az elegyítendő tömegek, 2-szor. Meg lehet különböztetni az alkatrészek sajátságos alakítása által eszközölhető kapcsolatot. Ennek az az előnye, hogy különös kapcsoló rész nem szükséges, s az összeillesztett részek nagy mértékben fel vannak ruházva az egységes egésznek jellegével, továbbá, hogy kapcsolatuk világosan felismerhető és könnyen ellenőrizhető. E kapcsolat tartósságában rendkívül sok a fokozat a használt anyagnak neme szerint; néha nagyon könnyen bontható fel, néha meg nagyon nehezen. Alkalmazást nyer a kapcsolásnak e módszere a fémiparban, a faiparban, legfőképpen azonban a szöveteknél, a kosárgyártásnál és a szalmafonásnál. Az ipar ezen ágainál legszebben is fejlődött, mert itt az anyagnak összeillesztése befolyással van a termény jellegére, finomságára és színére. A kapcsolásnak e módszere magában véve is enged egyes megkülönböztetéseket. Az egyes alkatrészeknek ugyanis egyes esetekben bizonyos megszabott alakot kell nyerniük még mielőtt összeillesztetnének, ahol az egyik darab kinyulványai beleillenek a másiknak mélyedéseibe. Más esetekben az alkatrészek vagy egyáltalán egy alakuak (huzalfonadék) vagy egyes csoportokban egyező az alakjuk (láncok) s kapcsolatosakká tétetnek azáltal, hogy