Bányászati és Kohászati Lapok, 1876 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1876-07-01 / 13. szám
IX. évi folyam. 13. szám Julius 1-én 1876. BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI LAPOK. A M. K. BÁNYÁSZATI AKADÉMIA KÖZLÖNYE. Szerkeszti (Selmeczen), lovag Krassai Kerpely Antal, m. kir. bányatanácsos, akad. rendes tanár. Megjelenik minden holnap 1-én és 15-én. Előfizetési ár: Egy évre 6 irt. Fél „ 3 * Hirdetések kis sora................8 kr. Az előfizetési pénzek és minden közlemények a szerkesztőhez czimzendők. A tiszteletdij eredeti dolgozatokért ivenként 25 ft. Kivonatokért...............................1ó , Fordításokért ............................10 „ mely tetszés szerint nyomatás után, vagy félévenként fizettetik. Tartalom : Akna-szállitás kötéllel. — Az új bányai bányászat története. — Gyakorlati jegyzetek a kavarásról. (Vége). — Ozokerit — Különfélék. — Pályázat. Aknásítás kötéllel. Közli: Szokol PH.99 m kir. bányaiskolai tanár. Az aknaszállítás fejlődését a kötelek alkalmazása indította meg. Valószínű, hogy a legrégibb kötelek fiatal, hajlékony tagaljak szivósabb részeinek egybekapcsolásából állottak, mint pl. a szlatinai Kunegunda Miklós aknában régiség gyanánt megőrzött kötéldarab mutatja, mely lánczszemek módjára egybefűzött hárstarostokból áll, végén keresztrúddal ellátva, mely úgy a teher felakasztására, mint ülőhelyül is szolgálhatott. Csupán növény rostokból font köteleket egész 1822-ig alkalmaztak, mely évben, Combes szerint, a „Rivo de Gieri*" kőszénbányában már a lyoni gyárból kikerült vashuzal-kötéllel szállítottak, 1830- ban pedig a barzi bányákban is használtak huzalköteleket. A kötelek emelkedő gyártása nem kis mértékben folyt be azon változásokra, melyek a szállító gépezeteket érték; az egyszerű kézi vitla, melyet a bányaterménynek munkások általi kivitele előzött meg, helyenként kiszoríttatott az állati víz- és gőzerővel hajtott gépelyek által, s az aknák nagyobbodó mélységével arányosan növekedő szállítási nehézségek, költségek és veszélyek sürgetői voltak azon technikai vívmányoknak, melyekkel mai nap a bányaszállítás terén találkozunk. Jelenleg az aknaszállításnál leginkább használható kötelek kenderből, alpe rostokból és kovácsvas — vagy öntött aczél — huzalakból készülnek s általában mint hengeres és lapos kötelek külömböztethetők meg. Az előbbiek szálak , huzalokból összesodort pázmákból állanak, keresztszelvényük kör; az utóbbiakat ellenben több (4-8) egymáshoz ellenkező irányban kanyarított és szalag formára összevart hengeres kötél képezi. Az aloe kötelek leggyakrabban mint laposak (Francziaország, Belgium, Zwickau), ellenben a kender- és a huzalkötelek mint hengeresek s mint laposak is használtatnak. A kender- és aloe-kötelek, hogy tartósságuk a nedvesség által ne szenvedjen, kátránnyal, — a huzal kötelek pedig, az oxydálás megakadályoztatása czéljából, gyanta, lenmagolaj és faggyú keverékkel vonatnak be. A kötelek gyártását illetőleg meg kell említenem, hogy a motorokról lefutó fonalak vagy huzalok egy bizonyos szög alatt találkoznak a pázma mértani tengelyével a fonótárcsa végén, s hasonlóan a kész pázmák is találkozási pontjukban képeznek egy szöget a kötél mértani tengelyével az összesodrás alatt: ezen szög a huzalokat illetőleg, a pázmák sodrási szögének (Drehungswinkel) mondatik. A sodrási szögnek nagysága nem csak a kötelek súlya, de szilárdsága és tartósságára is foly be. Minél inkább van kitéve a kötél a súrlódásnak (a fel - vagy letekeredzéseknél), annál könnyebben lazulnak meg annak szállai s a fonalak vagy huzalok elszakadnak, miért is a sodrási szög a lapos köteleknél 7—12, a hengeres köteleknél pedig 20—40 fokúnak (kendernél 30 -50') vétetik. A kötélszakadás okozta szerencsétlenségek nagy sora eléggé fog azon törekvés mellett szóllani, mely a kötéllel való szállításnak — az elérhető