Bányászati és Kohászati Lapok, 1933 (66. évfolyam, 1-24. szám)

1933-11-04 / 21. szám

Közgyűlés, Tisztelt Közgyűlés! Közgyűlésünk alapszabályszerű feladata az elmúlt esztendő egyesületi ténykedéseinek megvizsgálása, beszámolása, a jövő feladatainkra nézve szüksé­ges direktívák megállapítása. Midőn ezen kötelességünknek eleget kívánunk tenni, nem térhetünk ki az általános gazdasági viszonyok mérlegelése elől, mert az egyesületi élet lendü­lete szorosan összefügg a gazdasági élettel. Arra törekszünk, hogy az Egyesület tevékenysége a gazdasági élet által felszínre hozott kérdések, feladatok és hely­zetek felderítésében, azoknak a bányászati és kohászati termelések, nem kevésbé a bánya- és kohómérnöki kar érdekei szempontjából való megítélésében és irá­nyításában érvényesüljön. Arra törekedtünk, hogy az egyesületi tevékenység a mindennapi élet szolgálja, hogy ezen törekvéseink miben nyilvánultak s meny­nyiben voltak eredményesek, azt a titkári jelentés részletesen fogja ismertetni. • Nem kívánok kitérni ez alkalommal a bányászati és kohászati termelések statisztikájára; a múlt évi közgyűléskor ismertettem a legutóbbi évek termelési adatait s azt a nagy visszaesést, amely azokat jellemzi; azóta a termelések tekintetében számottevő javulás nem állott be. Ez a megállapítás folyománya annak az áldatlan helyzetnek, melyet gaz­dasági válság fogalma alá foglalunk össze; az a fogalom, amely ma a társadalom minden rétegét foglalkoztatja annál is inkább, mert nincs ember, aki ezen vál­ságos helyzet következményeit ne érezné. A tanulmányok tömege foglalkozik ezen állapot okainak kutatásával, szint­úgy anok orvoslására alkalmas javaslatok és tervek ismertetésével. Nem célom ezekre kitérni, csupán annak hangsúlyozására kívánok szorítkozni, hogy a mér­nökségnek minden alkalmat fel kell használni azon téves beállítás elleni tiltako­zásra, mintha, a technika fejlődése zúdította volna ezt a szerencsétlenséget az emberiségre. A technika alkotásai mindenkor az ember javát és boldogságát moz­dították elő; ha a társadalmi és gazdasági fejlődés, a gyakoralti életrendszer ehhez nem tudott alkalmazkodni, ezért a technikát okolni nem lehet. Csodálatos, de veszélyes játéka folyik ma a világon uralkodó erőknek. A technika kifejlett közlekedési eszközeivel, modern hírszolgálatával egyesíteni, egy táborba tömöríteni igyekszik a világ népeit, addig a mai gazdasági politika szétválasztani, egymástól elzárni igyekszik a nemzeteket. Az emberiség pedig tehetetlenül vergődik az egymás ellen ható erők rombolásában. A mai idők legsúlyosabb s egyben legveszélyesebb csapása a munkalehető­ségek nagymérvű csökkenése, az óriási méretekre kifejlődött munkanélküliség, amely csapás a nemzeteket egymás ellen elkeseríti s ezáltal­­az új gazdasági fel­­emelkedést megnehezíti. Az összedolgozás szelleme kell hogy áthassa az emberiséget; az emberek sorsközösségének felismerésének jönni kell; ezt meghozza a történelem s a tech­nika csak segítségül fog jönni e nagy átalakulásban. * Tisztelt Közgyűlés! Közgyűlési megnyitóm keretében két aktuális és nagyjelentőségű ügyre kívánok kitérni. Az egyik a soproni főiskola ügye, a másik az Egyesület ügye. Múlt évi közgyűlésünkkor megemlékeztem a Soproni m. kir. bányamér­nöki és erdőmérnöki főiskola azon történelmi jelentőségű eseményéről, miszerint az egyetemi egyenrangúsításhoz hiányzó s évek óta szorgalmazott szabályzatok a doktori cím megszerzéséről és a magántanári intézményről a Kormányzó úr Öfőméltóságának 1931. évi december 24-én kelt legfelsőbb elhatározásával jóvá­hagyattak s pénzügyminiszteri rendelet által életbeléptettek. Mindnyájunk örömmel és büszke elégtétellel vettük ezt az intézkedést s vártuk azon szabályzat megjelenését, amely a fenti rendeletnek az egyetemi jelleg teljessége iránti kiépítését fogja megállapítani.

Next