Bányászati és Kohászati Lapok, 1935 (68. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-18 / 2. szám
Egyesületi ügyek. Végül a közgyűléssel összefüggően örömmel közli, hogy ahhoz sürgős indítvány érkezett, mely Lilschauer Lajosméltóságának az egyesület tiszteleti tagjává való megválasztását javasolja. A közgyűlés ez indíványt nagy örömmel magáévá tette és szaklapunk felelős szerkesztőjét, 30 éven át volt buzgó titkárát, tiszteleti taggá választotta. Megragadja az alkalmat, hogy őt, a közgyűlést követő ezen első választmányi ülésen, a legmelegebben üdvözölje. (Lelkes taps.) Elnök mély megilletődéssel jellemzi be az egyesületnek, hogy Gálócsy Árpád, az egyesület tiszteleti tagja és volt elnöke, a közelmúltban elhúnyt. Az egyesület kegyelete jeléül koszorút helyezett ravatalára és a temetésen úgy az elnökség, mint a választmány számos tagja által képviseltette magát. Az egyesület titkára, Schmetz Ferenc, úgy a Bányászati és Kohászati Egyesület, mint a Magyar Mérnök és Építész Egylet nevében mondott megható búcsúbeszédet. Majd elnök a következőket mondja: — Mélyen tisztelt Választmány! Gálócsy Árpád Egyesületünknek tagja volt annak keletkezése óta egészen haláláig. De nemcsak tagja volt, hanem a legagilisabb és leglelkesebb tagjaink egyike volt. Hosszú éveken át titkára volt Egyesületünknek s miint olyannak, érdeme volt, hogy az Egyesület Selmecbányáról Budapestre tette át székhelyét. Mint titkárt jellemezte, hogy agilitása mellett élénkséget, életet és tartalmat vitt bele a közgyűlésekbe s így lényeges része volt abban a sikerben, melyet közgyűléseink fénykorukban elértek. Gálócsy Árpád Egyesületünknek elnöke is volt s mint ilyen is fényesen megállotta a helyét. Az Egyesület elnöki tisztségéről történt lelépése után érdemének elismerése és hálájának kifejezéseképem az Egyesület tiszteleti tagjává választotta. Egyébként elnökségének megszűnte után is ugyanazzal a lelkesedéssel és tűzzel szolgálta Egyesületünket, mint azt annak idején a fiatalabb korában tette. Gálócsy Árpád bánya- és kohómérnök volt. Főiskoláinak elvégzése után eleinte a kincstár, majd pedig több magántársulat szolgálatába állt, de az ő egyénisége, az ő szabad lelke nem birta a bilincseket, nem birta a béklyókat, melyet akár a kincstári, akár a magánszolgálat rárakott. E bilincseket, e béklyókat eldobva a magánmérnöki rögös pályára lépett és annak járatlan, gondteljes útjait rótta egészen a világháború szerencsétlen befejezéséig, ami után még átélte a kommunizmus nyomorát és gyötrelmeit. Valószínű, ennek a hatása alatt a mérnöki foglalkozás mellett a politikával is kezdett foglalkozni. Mint mérnök, Egyesületünkön kívül befolyásos tagja volt a Mérnök- és Építész Egyletnek és a Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének. Mint politikus és agitátor rászívott társadalmi , életünk minden megmozdulásában, mely a nemzeti eszmét szolgálta. Vezető tagja volt a TESz-nek, aTuráni Egyesületnek és számos testületnek. Ezen egyesületek ülésein fejtette ki lelkesedését a nemzeti eszme iránt s iparkodott e lelkesedést átültetni hallgatóiba. Megrokkant, megtört teste dacára, oly közeinek látta a feltámadást, hogy szentül meg volt győződve, hogy azt még élve fogja megérni. Gálócsy különben is úgy születésénél, mint képzettségénél és egyéniségénél fogva a magyarság egyik védőpillérének tekintette magát. Izzig-vérig magyar volt, annyira, hogy őt talán mindenéből ki lehetett volna vetkőztetek csak magyarságából nem. Büszke volt nemzetére, annak eseményekkel dús ezeréves múltjára, mely múltjánál fogva kétszer is lekötelezte maga iránt Nyugateurópát. Először, mikor feltartóztatta útjukban a tatárokat, másodszor, miikor megállította előretörésükben a törököket. Mint politikus ennek tudatában lelkesedett és lelkesítette hallgatóit. Gálócsyt röviden így jellemezhetjük: Gálócsy jeles volt mint mérnök, jeles és meggyőződéses magyar, mint agitátor, de mindkét irányban kétségtelenül erős és kiváló egyéniség. Gálócsy halálával nemcsak a családját, hanem Egyesületünket is pótolhatatlan veszteség érte.“ Elnök indítványára az egyesület Gálócsy Árpád tiszteleti tagnak és volt elnöknek érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti és a jelenlévők kegyeletképen néma felállással hódolnak emlékének. Titkár ismerteti a Kormányzó Úr Őfőméltósága kabinetirodájának leiratát, mely szerint a Kormányzó Úr az egyesület közgyűlése nevében előterjesztett hódolatot köszönettel, fogadni méltóztatott. Titkár bejelenti, hogy az Országos Erdészeti Egyesület múlt hó 21-én Budapesten délután 5 órakor saját székházában tartja évi rendes közgyűlését, melyre egyesületünket is meghívja és kéri, hogy azon képviseltesse magát. A választmány olyképen határoz, hogy az egyesületet az elnökség és a titkár képviselje. Titkár bejelenti, hogy azon vállalatoktól, melyektől évenként felhívásunk folytán adományokat kapni szoktunk, a következő adományok érkeztek be: Rimamurány- Salgótarrjáni Vasmű Rt. 1000, Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 800, Budapestvidéki Kőszénbánya, Rt. 160, Urikány-Zsilvölgyi Kőszénbánya Rt. 150, Első Dunagőzthajózási Társaság 400, Magyar Acélárugyár mint adomány és hirdetési átalány 196, Weiss Manfred acél- és fémműves rt. 80, Felien és Guilleaume Rt. 100, Fémkereskedelmi Rt. 40, Disznóshorváti barnaszénbánya rt. 20 pengőt. Azonkívül befutott 30—30 fő szénadomány a Dumagézhajózásii Társaság, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-től. A választmány a bejelentést örömmel tudomásul veszi. Rendes új tagnak jelentkezik: Kossuth Vilmos, aki: vaskohómérnök, Budapest. Ajánlja: Jakaby László, Krétai József kir. s. mérnök, Budapest. Ajánlják: Hőnek Ignác és Gyulay Gyula. A választmány titkos szavazással egyhangúlag felveszi nevezetteket a rendes tagok sorába. Indítvány nem tétezvén, elnök felkéri v. Gálócsy Zsigmondot bejelentett előadásának megtartására. Gálócsy megkapó szabad előadásban ismerteti a pécsi kokszmű létesítésének előzményeit, annak felépítését és üzemét. Előadása bevezetésében rámutat az idevonatkozó statisztikai adatokra, a bevezetett kísérletekre, köszönetet mond úgy a 43