Bányászati és Kohászati Lapok, 1939 (72. évfolyam, 1-24. szám)

1939-03-01 / 5. szám

90 azután a kongresszusi iratok közt már meg sem jelent. Megjegyzendő, hogy az itt említett zavarnak nem feltétlenül Peithner az oka, hanem esetleg a mű díszítését végző vésnek. Erre vall, hogy Peithner az előszó XIV. ol­dalán világosan kifejti, hogy Selmecbányára 1772-ben helyezték őt (s nem az intézetet, hisz ez már 1735-től meg volt ott, sőt 1770-től kezdve már akadémia néven). Különben a rézmetszet 1762-es évszáma sem egészen biztos, legalább is nem, mint Peithner kinevezésének ideje, bár csaknem mindenütt ez szerepel Peithner prá­gai tanári kinevezéseinek évszámául. A Peith­ner prágai kinevezését tartalmazó okmány ugyanis így fejeződik be: „Geben ob Unserm Königlichen Prager Schloss den zehnten Merzen, in Elin Tausend Sieben Hundert Drey- und Sechszigsten Jahre. Maria Theresia, Franz Graf von Pachta“.22 Visszatérve tanulmányi érmeinkre, az első eddig ismert szakszerű ismertetésük 1782-ben megjelent „Schau- und Denkmünzen, welche unter der glorwürdigen Regierung der Kaiserinn Königinn Maria Theresia geprägt worden sind“ című eléggé ritka kiadványban található.23 Megjelentek a későbbiekben (1839- ben) Arneth „Katalog der k. k. Medaillen-Stem­­pel-Sammlung“ c. könyvében 226., 227., 228. és 233. számok alatt is. Századunkban pedig Fiala „Ka­talog der Münz- und Medaillen-Stempel-Samm­­lung c. 1902-ben kiadott munkájának a II. kö­tetét a említhetjük meg. Mint láthatjuk tehát, érmeinknek már eddig is elég tekintélyes iro­dalmunk volt. Éles szemmel figyelte meg Faller az Or­szágos Magyar Történeti Múzeumban látható érmeket, hogy azok két vésnöktől, M. Donnertől és G. Todától származnak. Itt legföljebb még csak azt említjük meg, hogy az érmekben e téren nagy a választék. Ugyanazon fajta érmek között is van olyan, amelynek mind­két lapját Donner, s olyan, melynek mind­két lapját Toda vésése díszíti, sőt a kettő kombinációja is előfordul, amennyiben a kép­lap Todától, a címlap meg Donnertől való.2’ A magyarázat igen egyszerű. A híres vésnök­családból származó Donner Mátyás 1756-ban meghalt, s utóda Toda­n* lett. Az újabb vésetek tehát ez utóbbitól származnak. Mivel azonban a királynő képét ábrázoló képlap vezetőjét va­lamennyi éremhez fel kellett használni, ez hamarább kopott el, mint a címlap tantárgy szerint változó verőtöve, így kerültek a­ Don­nertől származó címlaphoz Donner halála után a Toda-féle képlapok, míg azután még később a Donner-féle címlapok elhasználódása után ezeket is Toda vésete után készítették. Ez a körülmény az egyes érmek körülbelüli készítési időpontjának meghatározására is felhasználható. Meddig szolgáltak ezek az érmek a kiváló előmenetel­­jutalmául? Már­­elöljáróban emlí­tettük, hogy folytatólagos adományozásukról a bányászati akadémia megszervezésekor a Mária Terézia aláírással ellátott szabályzat gondoskodott.24. Minthogy ugyanez a szabály­zat egyidejűleg az­ összes többi bányaiskolát megszüntette, csak 1770-től kezdve tekinthetjük a jutalmi érmeket, mint intézményünk kizáró­lagos sajátját. Azelőtt tudvalévően ugyanezeket az érmeket nemcsak a selmeci bányatisztiképző intézetben, hanem a szomolnoki és bánsági (oravicai) bányaiskolákon, sőt ezeken kívül is el lehetett nyerni.23 * Az érmek rendszeresítését tartalmazó általunk ismert legrégibb okirat, az 1747 márc. 30-tól keltezett királyi leirat még egyáltalában csak a bánsági iskoláról in­tézkedett.26 Ugyanezen év május 9-én jelent meg az a rendelet, amely a tanulmányi érmeik szomolnoki rendszeresítéséről szól.27 Még ha­marább vezethették be ezeket az érmeket a sel­meci bányaiskolán, bár a vonatkozó rendelet Schmidt Ferenc Antal többször idézett gyűjte­ményes munkájából hiányzik, hiszen a selmeci volt valamennyi között a­ legrégibb, legtekin­télyesebb és leghíresebb.28 * Ettől függetlenül azonban az 1755. évi november 20-i leirat a Selmecbányán már eddig is adományozott négy fajba érmein felül, csakis ide három újabbat rendszeresít, ami tehát azt mutatja, hogy a régebbi jutalmak Selmecen is megvoltak.20 Az első négy az 1. bányaműveléstan, 2. föld- és bányaméréstan, 3. kémlészet és 4. kohászat tárgykörére; az újabb három az 5. bányagé­pészet, 6. ércelőkészítés és 7. pénzverés tárgy­körére vonatkozott. Az eddig átkutatott érem­tárak­, s az egész vonatkozó szakirodalom azonban csak négy fajta érmet ismernek, sőt nem, is az első négyet, hanem az 1., a 2., a 3., valamint a 7. tárgykörnek megfelelőt, s ezek közül a pénzverészet jutalmazására szolgáló 22 Fr. A. Schmidt, id. m. I. sorozat, 7. köt., 68. old. 25 A könyvön nincs a szerző neve. Állítólag Mária Terézia egyik leánya állíttatta össze. (V. ö. Arneth fent id. m. 17. és 71. old.) A rézmetszeteket Schütz készí­tette. Vonatkozó számok: XCIL, XCIII., XCIV. és XCVI. 118., 122. és 123. old. 25a Az 1148., 1152., 1154. és 1155. sorszámok alatt (262— 264. old.) 24a József (Giuseppe), XO V. ö. 1. lábjegyz. 25 Delius Kristóf Traugott pl. a föld- és bánya­­méréstanból az arany- és két ezüstérmet a selmeci bánya­iskola elvégzése után 1755-ben a szomolnoki ver­senyvizsgán szerezte meg. V. ö. dr. Mihalovits János: Delius Kristóf Traugott a selmeci bányászati akadémia első (1770) bányaművelés,tani professzorának vázlatos életrajza és kisebb munkái, 9. old. 3. bekezd. 26 Fr. A. Schmidt, id. m. II. sor. 7. köt. 143—146. old. Az érmekről ,a 145. oldalon van szó. 27 Fr. A. Schmidt, id. m. II. sor., 7. köt., 203. old. 28 Az osztrák örökös tartományok és Erdély hall­gatói részére is itt rendszeresítették az ösztöndíjakat. (V. ö. Fr. A. Schmidt, id. m. II. sor., 10. köt., 260. és 282.,283. old.), sőt a bánsági bányaiskola jelesebb nö­vendékeit is ide küldték továbbképzésre. (V. ö. Fr. A. Schmidt, id. m. II. sor., 11. köt., 110. old.) 20 Fr. A. Schmidt, id. m. II. sor., 10. köt., 275— 276. old. Régi tanulmányi érmeinkről. 1939. március 1.

Next