Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1951. (2. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-01 / 1. szám

l­ö­n­t­é­e­t­és tech­ni­k­ai­l­ag helyes lehet, nem ad azonban tiszta képet, mert nem vette számí­tásba az öntöde saját céljára történt felhasz­nálást, pl. magvasakat és egyéb berendezése­ket. A betét lemérlegelésének pontossága, a mag- és formázóhomoknak az öntvényekről és a felöntésekről való tökéletes letisztítása, az öntvénytöredéknek számbavétele, a salak sú­lyának tökéletes megállapítása, a gondos pró­bavétel és a salakba ment vasmennyiségnek pontos megelemzése, bár többletmunkával jár, mégis oly kézzelfogható megtakarításokat ered­­ményezhet, amelyek bőségesen meghozzák az erre fordított munka- és időáldozatot. A leégési szám átlagosan 1,2—5 százalék között váltakozik, e határértékek között tehát, különösen a nagyobb teljesítményű öntödéknél igen jelentősek. Minden vasöntödében így célszerű volna, azoknak az elégési tényezőknek naponkénti fel­jegyzése, amelyek az elégési számot befolyásol­ják. a) A bemért betét nemcsak a vasból és kísérőelemeiből, hanem vashulladékból (töre­dék), nyersvasból áll, amelyek homokosak, rozsdásak, piszkosak, olajosak, festékesek, zo­máncozottak lehetnek. E kísérők min­d­ a sa­lakba mennek át. b) A Si-ből, Mn-ből, a Fe-ből és gyakran a C-ból i­s az olvasztó övben bizonyos mennyiség ég el, azonban gyakran a betét fel is karboni­­zálódik, ami viszont a Si és az Mn leégését csökkenti és azonfelül a felkarbonizálás súly­­emelkedéssel is jár­.) A folyékony vas lecsapolásánál szintén veszteségek léphetnek fel, ha a csapolónyílást túl nagyra választottuk, vagy ha a csapoló csőrnek az esése túl meredek, vagy hogyha a csapoló csőr nem eléggé sírna, vagy ha a csa­poló magasra szerelt, vagy ha ügyetlenül csa­poljuk be az öntőüstbe, vagy ha nagyon ned­ves anyaggal tömjük be a csapolónyílást. d) További veszteségek léphetnek fel a le­­salakolásnál, ha a salakicsapolást helytelenül végezzük, ha a salak túlságosan vastagoni folyó, vagy ha a salakicsapoló nyílást nagyra válasz­tottuk, vagy ha nagy szélnyomás mellett törté­nik a salakcsapolás. e) A vas leégés növekedhet akkor is, hogy­ha a fúvóöv fúvókái besalakosodnak, mert ez esetben a salakgyűrű folytán a kúpoló kereszt­­metszete csökken és a fúvószélsebesség szüksé­ges emelése folytán a vas felfrissül. f) Lényeges vasveszteségek léphetnek fel a kúpoló üresjárati fuválásánál, ha a fúvószlél­­mennyiséget idejében nem csökkentjük. g) Jelentős vasveszteségek léphetnek fel, ha a kúpolófenék mélyebben fekszik a csapoló­­nyílásnál, vagy ha az utolsó betétadagolásnál igen nagy nyersvas-, vagy hulladékanyagot al­kalmazunk, amelyek csak a csapolás megindí­tása után olvadnak teljes egészükben fel. Jelentékenyek azonban azok a veszteségek is, amelyek öntés közben állanak elő. h) A folyékony vasnak az öntödében tör­ténő szállításakor való fröccsenése, szikrázása és az öntőhelyiségbe történő szállítás alkalmá­val az öntőüst le nem takarása igen tekintélyes mennyiségeket jelent. i) A túl teletöltött öntőüst, a rosszul kikép­zett öntőcsőr, rosszul működő üstfogaskerék, gyors öntés, helytelenül kiképzett ráépítés szin­tén vasveszteségeket okoz.­­) Vasveszteségek léphetnek fel formatech­­nikai hibák miatt is, így pl. túl erős levegőszú­­rások, erős lesimítás folytán keletkezett vastag sorjaképződés miatt, vagy helytelenül és gon­datlanul összerakott, vagy eléggé le nem ter­helt szekrények alkalmazása esetén. A pontos számadatok meghatározásához ismernünk kell a betétnek olvadása közben fel­lépő súlyveszteséget. A veszteségi mérleg alapja az abszolút pon­tos, vagyis mind a betétre, mind a kihozatalra vonatkoztatott abszolút pontos mérés. Ha az öntödékben használatban lévő mérlegeket meg­figyeljük, majd mindegyikénél megállapíthat­juk, hogy azok mindje pontatlan és ezenfelül a legtöbbször nem is erre a célra készültek. 1. Az öntödék részére használatos mérle­geknek lökést álló és piszokmentesen ágyazot­taknak és nagyskálájúaknak kell lenniök, az adagolásnál ugyanis nem lehet a mérleget min­den egyes feldobott vasdarabnál zárni, mert az adagolónak látnia kell, hogy a betétsúlyhoz még mennyi hiányzik. Mondjuk pl. hogy az adagban 3­1—60 százalék jelöntés van, a többi öntvénytöredék. A felöntésekre tapadt homok mennyisége 3—6 százalékot is tehet ki, átlag­ban 5 százalékot. A nyersvasbucákon is, ha azokat homokágyba öntik, 5—6 százalék homok tapad, sőt ha azt törik és szállítják, még több is. Az önt­vény töredékre tapadó piszok, olaj, kenőanyag, festék, stb. kb. 1 százalékot tesz ki. Ócska gáz- és vízvezetékcsövek töredékénél 5 százalékra mehet fel a piszok. Az acélhulla­déknál a rozsda mennyisége viszonylag ki­csiny. Az erősen rozsdás alkatrészeket előzőleg kupolasalakkal keverve, tiszltódobokban kell rozsdátalanítani. Különösen a homokra kell erősen gondot fordítani, mert ha pl. a betét 50 százaléka homokos felöntésekből, 30 százaléka homokos nyersvasból és 20 százaléka szennye­zett töredékből áll, az 1000 kg betétre vonatkoz­tatott homokmennyiség már 50 kg, vagyis csak 950 kg tulajdonképpen a betétünk. Ezzel egy hamis képet kapunk, mert így az elégés közel 10 százalékra adódik, amely ténylegesen nem áll, mert a homok leszámításával a valóságos leégés mindössze 5 százalék, különösen, ha azt is számbavesszük, hogy ez a betét kétszer olvad meg a készáru előállításáig. 2. Ezért a leégést gondosan ellenőrző üzem­nek, vagy le kell tisztítania a betétalkotókat a homoktól, vagy a mérleget 105 kg-ra kell be­állítani. Az elégési mérleg felállításánál tehát, kü­lönösen, hogyha különböző járatú kemencék és elégések összehasonlító mérlegét akarjuk fel­állítani, tehát mindig homoktalanított és tisztí­tott betétalkotókból kell kiindulnia és a folyé­kony vasat azonnal az öntőüstben, illetve azzal együtt kell lemérni. Vagyis az elégés pontos megállapításához, ami az önköltségszámítás­nak lényeges tényezője, 3 olvasztást kell végez­nünk: a) homoktalanított nyersvassal, b) megtisztított kokillatöredékkel, c) tiszta sínacéllal­a) Az Mevonatkozólag elvégzett kísérlete­ket hematit nyersvassal 10 000 kg homoktalanít

Next