Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1964. (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

2 Öntöde 1964. 1. sz. Picete, M. F.: Nemzetközi együttműködés az öntészetben más anyagok és gyártási módszerek versenytár­sává vált, másrészt új lehetőségeket nyitottak meg előtte az új anyagok : a könnyűfém ötvözetek és egyre inkább az ötvözött acélok öntése. Ezek a bonyolult tényezők az egyes országokban külön­bözőképpen hatottak, de mindenütt fontosnak tartották a műszaki tapasztalatcserét, amint ezt az öntödei szakfolyóiratok létrejötte és tartalma is bizonyítja. Cseh nyelvű kohászati lapunk 1900 óta van, amely öntödei kérdésekkel is foglalkozott, de ilyen törekvések csak az első világháború után váltak állandóvá, amikor az új köztársaság területén maradt a régi monarchia kohó- és gépiparának nagy része. Az első világháború utáni években az új köztársaság kormánya nagy érdeklődést tanúsított a műszaki iskolák iránt. Ekkor, 1921-ben neveztek ki a brünni Műszaki Egyetem tanárává. Feladatomat nemcsak a csehszlovák öntészet pedagógiai tevékenységgel, hanem tapasztalat­­cserével való segítésében is láttam. A Csehszlovák Öntödei Műszaki Egyesület 1923-ban alakult meg. A tagok közötti legszoro­sabb kapcsolat kiépítése érdekében négy szekciót hoztunk létre Prágában, Pilzenben, Brünnben, Vitkovicében, ahol a tagok havonta ültek össze szakmai konferenciák és viták tartására. A Cseh­szlovák Öntödei Műszaki Egyesület közgyűléseit minden évben az egyik szekció székhelyén tar­totta meg, legtöbbször külföldi résztvevőkkel. 1923-ban a Csehszlovák Öntödei Műszaki Egyesület tanulmányutat szervezett Párizsba a Nemzetközi Öntödei Kongresszusra és az első Nemzetközi Öntödei Kiállításra. Tagjaink itt nem­csak a francia öntőkkel, hanem más öntödei egyesületek tagjaival is kapcsolatba kerültek. A francia öntödék megtekintésével öntőszakembe­reink betekintést nyerhettek a francia öntvény­gyártásba, melynek következményeként néhány Franciaországban meghonosodott eljárást nálunk is bevezettek. A 2.­­Nemzetközi Öntödei Kongresszuson Detroitban 1926-ban hangsúlyozták, hogy a külön­böző öntödei egyesületek a nemzetközi kongresszu­sokat tetszésük szerint rendezik, gyakran kettőt egyszerre és keresték a rendteremtés módját. Ropsy, M. Pa Belga Öntödei Műszaki Egyesület elnöke javasolta az Öntödei Műszaki Egyesületek Nemzetközi Bizottságá­nak létrehozását és e célból 1926. december 14-én konferenciát hívott össze a brüsszeli Metropol Szállóba. Ezen az ülésen megalakult az Öntödei Műszaki Egyesületek Nem­zetközi Bizottsága, amelynek alapító tagegyesüle­tei az angol, belga, francia, holland, német és csehszlovák voltak. A Nemzetközi Bizottság má­sodik ülésén, 1927. április 9-én meghatározták tevékenységük legfőbb szabályait, amelyek szerint a Bizottság tagja minden országból csak egy öntödei egyesület lehet. Minden évben egy nemzet­közi kongresszus rendezhető kiállítással vagy a nélkül. Minden nemzeti egyesületnek egy kong­resszusra egy hivatalos csere-előadást van joga küldeni. A Nemzetközi Bizottság keretében külön­böző nemzetközi munkabizottságok működhetnek. Rövidesen megindult az öntvényvizsgálati módszerek, az öntödei műszaki szótár és az öntve­­vényhibák feldolgozásával foglalkozó bizottság munkája. A Nemzetközi Bizottság alapszabálya önként vállalt rendszerben szabályozta a nemzetközi ülé­sek szervezetét, amelyet sohasem sértettek meg. A kongresszusok egyre növekvő jelentőségű nem­zetközi szakmai találkozókká váltak, amelyekhez gyakran kiállítások kapcsolódtak és mindig együtt jártak üzemlátogatásokkal és a kongresszust kö­vető utazásokkal. A Nemzetközi Bizottság működése nemzeti öntödei egyesületek létrehozását is elősegítette azokban az országokban, ahol még nem voltak. 1939-ig 12 eredményes munkával telt év telt el. Csak általában emlékeztetek az 1927. évi párizsi, az 1928. évi barcelonai, az 1929. évi lon­doni, az 1930. évi Liège-i, az 1931. évi milánói és az 1932. évi párizsi kongresszusokra. A gazdasági válság ellenére sem féltünk megrendezni Prágában 1933-ban a Nemzetközi Kongresszust, kiállítással egybekötve. Ez volt egyesületünk tízévi tevékeny­ségének csúcspontja. Egyesületünknek ekkor közel 400 tagja volt. Ez alkalommal régi és új művészi öntvényekből rendeztünk kiállítást. Mintegy száz külföldi öntő vett részt a kongresszuson. Sajnos, a gazdasági helyzet nem tette lehetővé, hogy Csehszlovákiából valaki is részt vegyen az 1934. évi philadelphiai kongresszuson. Ezzel szem­ben részvételünk jelentős volt 1935-ben Brüsszel­ben, 1936-ban Düsseldorfban, 1937-ben Párizsban, 1938-ban Varsóban, 1939-ben Londonban. Ez azonban már a második világháború küszöbén volt, amely évekre megbénította egyesületünk és a Nemzetközi Bizottság tevékenységét is. Felszabadulásunk után azonnal felújítottuk egyesületünk tevékenységét. A tagok száma gyor­san nőtt és 1951-ben meghaladta az 1400-at. 1946 óta öntőinknek a kohászokkal közösen a Hutnické Listy (Kohászati Lapok) a folyóiratuk, 1953 óta pedig a Slovárenstvi (öntészet). Ebben az időszakban részt vettünk minden olyan megbeszé­lésen, amelynek célja a Nemzetközi Bizottság tevékenységének felújítása volt, először az Ameri­kai Öntők Egyesületének 1946-ban Clevelandban tartott, kongresszusán, ahol az első tájékozódó jellegű tárgyalások folytak. Számos érdekes előadás hangzott el a háború utáni első Nemzetközi Kongresszuson Prágában 1948-ban. Sok megszakadt kapcsolatot újítottunk fel, sok újat hoztunk létre és a bizottságok tevé­kenysége is felújult. A háború utáni éveket ezután az 1949. évi amsterdami, az 1952. évi Atlantic City-i, az 1953. évi párizsi, 1954. évi firenzei, 1955. évi londoni, 1956. évi düsseldorfi, 1957. évi stockholmi, 1958. évi Liège-i, 1959. évi madridi, 1960. évi zürichi, az 1961. évi Bécsi és 1962. évi detroiti kongresszu­sok, valamint a Nemzetközi Bizottságban képvi­selt nemzeti egyesületek számának gyors növeke­dése jellemzi. Pontosan 30 éve, az első prágai kongresszuson a tagegyesületek száma 10 volt, míg 1961-ben 22.

Next