Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1966. (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

tással összefüggésben elkerülhetetlenül létrejön­nek. Az öntvényigény kisebb bár nem jelenték­telen — hányadát előnyös a gyártás különleges volta miatt célöntödékben kielégíteni (pl. fürdő­kád, dugattyúgyűrű,­­ hengerpersely és acélművi kokilla). Szervezeti vonatkozásban nem lehetünk elé­gedettek az eddig megtett lépésekkel. Az 19­13 áprilisában megalakult Öntödei Vállalatnak az ország területén szétszórt, többségében korszerű­sítésre szoruló, nagyon vegyes profilú üzemeket kellett vállalati szinten egyesítenie, amelyek az ország öntvénytermelésének 1/4 részét képviselik. Földrajzi elhelyezkedése Sopron—Kisvárda— Eger—Mohács helységnevekkel, profilja pedig a vas-, acél- és temperöntvényeken, öntödei segéd­anyagokon és mintákon kívül hajó-, gyümölcslé­­gyártó gépsor, hegesztett és varratnélküli korró­zióálló cső stb. gyártásával jellemezhető. Fém­öntéssel nem foglalkozik. Nincs szervezeti kapcsolata az ország leg­nagyobb öntödéivel (LKM, Csepel Művek, Ganz- MÁVAG stb.), és 13 vasöntödéjének átlagos ter­melése (5400 t/év) kisebb, mint a rajta kívül álló 30 KGM vasöntöde átlaga (6000 t/év). Jelentékeny méretű központi szervezete a főváros négy, egymástól távol eső helyén működik, és igyekszik az országban termelő egységek ope­ratív irányítását magára vállalni, ezzel természe­tesen erősen korlátozva azok önállóságát. Fiz a helyzet visszás jelenségeket eredményezett. Most olyan decentralizálási folyamat indult meg, amely nagyobb önállóságot kíván biztosítani a végre­hajtásban a helyi vezetőknek. Az Öntödei Vállalat létrehozása előtt a KGM Öntödei Műszaki Bizottság javasolta, hogy adott­ságai miatt az új öntödei egység középirányító szervként (pl. tröszt) működjék. Kétéves műkö­dés és nem fájdalommentes helyzetfelülvizsgálat után kell most az eredeti javaslat megvalósítása irányába lépéseket tenni. Egyértelműen kitűnik a fentiekből, hogy bár az Öntödei Vállalatnak már most is jelentékeny szerepe van az ország vas- és acélöntvénytermelésé­­ben, szükség van olyan központi KGM szervezetre, amely hatékonyan képes irányítani az egész önt­vénygyártást, termelési és fejlesztési kérdésekben egy­aránt. Az ilyen irányban megkezdett intézkedése­ket egyértelműbben és gyorsabb ütemben lenne kívánatos végrehajtani. Oktatási kérdések A megoldandó szervezési és fejlesztési felada­tok sok szakember képzését teszik szükségessé. Füzért üdvözölte mindenki örömmel, hogy a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1965 első hónapjaiban megalakult az Öntödei Tanszék, mely az iparral együttműködve — néhány év múlva — az öntvénygyártás egyik szellemi köz­pontjává fejlődhet. Ez szükséges is, hiszen onnan várják az új öntödék, de a régiek is, a jól képzett és az eddiginél szakosítottabb, tehát gyorsabban aktívvá váló öntödei mérnököket. Ennek feltétele a megfelelő évi 30—40 fő beiskolázott létszám és a korszerű üzemek igényeit kielégítő tananyag összeállítása, amit az ipar szakembereinek a bevonása csak előnyösen befolyásolhat. A tervezett nagy vas- és fémöntödék techni­kus- és szakmunkás-ellátását csak kismértékben lehet áthelyezéssel megoldani, ezt a beruházással egyidejűleg ugyanott létrehozandó iskolákkal kell biztosítani. Minden oktatási formában figyelembe kell azonban venni, hogy az önt­vény előállítás elvi alapjainak megmaradása mellett az egyes gyár­tási eljárások az utóbbi években lényeges fejlő­désen mentek át és a gépesítés is egyre nagyobb területet vesz át a kézi munkától. A munkafolya­matok komplex gépesítése és a legkorszerűbb eljá­rások elsajátítása a tananyag szerves és fontos részét képezze. A meglevő kapacitások jobb kihasználása Magyarországon az elmúlt évben kb. 1­3 millió­­ öntvényt gyártottunk, amelynek 78,5%-a vasöntvény ; 16,5%-a acélöntvény ; 3,4%-a köny­­nyűfém- és 1,6%-a nehézfémöntvény volt. Az Országos Tervhivatal adatai szerint 1970- ban 40%-kal több öntvényre lesz szükség nem nagy választékeltolódással. Azonban ma is számottevően nagyobb az öntvényigény, mint az öntödék terv­számai. Az öntödei kapacitások jó kihasználása és továbbfejlesztése tehát egyaránt fontos feladatunk, amelyeket párhuzamosan kell megoldanunk. A kapacitások kihasználását sok szerv, bizott­ság vizsgálta és vizsgálja, fontos megállapításokat is tesznek, de javaslataik ritkán érvényesülnek, mert egyrészt nem tudják az öntödét érdekeltté tenni a kívánt többtermelésben, másrészt nincs olyan intézkedési jogkörük, amellyel a megoldás előtt álló akadályokat el tudnák hárítani és az öntödének megfelelő segítséget nyújtani. Figyelemre méltó pl., hogy számos fővárosi öntöde dolgozik két, sőt három műszakban, ,de nem egy vidéki öntödében egyetlen termelő műszak van, annak ellenére, hogy környékén jelentős a munkaerőkínálat és az általa gyártott öntvény országos hiánycikk (pl. Kisvárda, radiátor). A második műszak megindításának bizonyára vannak feltételei (pl. öltöző), de a feltételek meg­teremtése aránytalanul kis erőfeszítés az elérhető eredményhez képest. Mégis csak ritkán lehet egy­szerű és gyors megoldást találni. Javítja a kapacitások ésszerű kihasználását az elmúlt évben életbe lépett intézkedés, amely szerint a KOHERT rendszeresen ellenőrzi az öntvényrendelők és szállítók kapcsolatát, az öntö­déket ösztönzi a programszerű szállításra, a ren­delőt pedig az előrelátó, kapkodásmentes igénylésre. A nem önálló, gépgyárakba beépült öntödék esetében gyári szempontból a gazdasági mutatók alakulására általában nem előnyös az öntöde terme­lésének növelése (pl. Ganz-MÁVAG vasöntödéje), ezért nehezen tudja saját tartalékait feltárni, ille­tőleg felhasználni. Ezek a vizsgálatok és intézkedések segítenek ugyan a napi feladatokban, de ezek és a megkezdett kisgépesítési tevékenység sem tudja megoldani az

Next