Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1968. (19. évfolyam, 2-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

Zsák Viktor professzor 1955-ben történt nyugalomba vonulása az ipari fejlődés gyors üteme szükségessé tette a tananyag bővítését, tematikájának átdolgozását. Az 1957-ben megvalósult reform az oktatás idejét 5 évre emelte, így lehetőség nyílt a kohászat, öntészet szaktárgyai óraszámának növelésére és tartalmának bővítésére. Az öntészet oktatásának átmeneti nehézségeit Budinszky Tibor (1956—1957) és dr. Varga Ferenc ( 1957—1958) kollegák segítségével oldotta meg a Kohómérnöki Kar. Ebben az időszakban (1957—58) a „Vas-, acél és fémöntés” c. tananyagot három szemeszterben (7, 8, 9) heti 2 + 0, 2 + 2, 4 + 4 órában adták elő. Az előadásokra és gyakorlatokra fordított óraszám az öntészet oktatásának hazai történetében a legnagyobb volt, de még ilyen kedvező feltételek mellett sem látszott kielégítőnek az öntőipar sokoldalú követelményeinek kielégítésére. Az átmeneti időszakban a megnövekedett elméleti és gyakorlati óraszám a Vaskohászati Tanszéket nehéz helyzet elé állította. Az oktatási feladatok ellátásában sokoldalú segítséget nyújtott dr. Vereskői János adjunktus. A Kohómérnöki Kar dékánja, dr. Horváth Zoltán a kari tanács egyetértésével 1959. januárjától dr. Nándori Gyulát, a Vasipari Kutató Intézet tudományos munkatársát hívta meg a Vas-, acél- és fémöntés c. tantárgy előadásának megtartására félállású adjunktusi, majd 1963. augusztus óta egész állású docensi beosztásban. Az önálló Öntészeti Tanszék létrehozásának problémája a felszabadulás óta egyre határozottabb állásfoglalásra késztette a hazai szaktársadalmat, amely a hároméves és ötéves terv megvalósításában mutatkozó nehézségek egyik okát a szakemberhiányban látta. Az OMBKE 1955. évi 56. közgyűlésén [3] elfogadott határozati javaslatok 14. pontjában az Öntödei Szakosztály előterjesztése alapján... „A közgyűlés megállapítja, hogy az öntödei szakismeretek elmélyítését és a hazai öntészet sajátos problémáit szem előtt tartva halaszthatatlanul szükségesnek látja a kohómérnök oktatás keretein belül Öntészeti Tanszék létesítését, miért is utasítja az Egyesület Vezetőségét, hogy az illetékes szerveket sürgősen keresse meg. . . A Kohó- és Gépipari Minisztérium által szervezett Országos Öntödei Tanácskozáson 1955-ben Bánhegyi László, a Ganz Törzsgyár főmérnöke ismertette az öntészeti szakoktatás helyzetét [4] és javaslatában megismételte az OMBKE közgyűlési határozatát, hogy a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen Öntészeti Tanszék létesüljön. Az itt elhangzott gondolatok évek óta érlelődtek és a Kohómérnöki Kar is támogatta az elhangzott javaslatokat. A magyar felsőoktatásnak ezen a téren más országokhoz viszonyítva sok éves lemaradást kellett pótolnia. A Szovjetunió felsőoktatási intézményeiben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta fokozatosan létesültek öntészeti tanszékek, így Leningrádban, Nyehendzi és Oiisovics professzorok vezetésével, a moszkvai Bauman Intézet, Acél és Ötvözetek Intézete, Automechanikai Intézet, Kiev, Szverdlovszk, Harkov műszaki főiskoláin önálló öntészeti tanszékeken szakosított öntőmérnökképzés folyt. Az Aacheni-i Egyetemen az önálló öntészeti oktatás 1923-ban indult meg. Krakkóban az 50-es években az öntészeti oktatást 8 tanszékből álló Öntőmérnöki Kar képviselte. A Csehszlovákiában Osztravában, Brnóban két Öntészeti Tanszéken folyik oktatás. A Német Demokratikus Köztársaságban 1952-ben Freibergben indult meg a szakosított öntészeti oktatás, és néhány év múlva többemeletes épületben és tágas műhelycsarnokban talált otthont [5]. A nyugat-berlini Charlottenburgi Műszaki Egyetemen 1955-ben kj Öntészeti Tanszéket avatnak [6]. Néhány évvel később, 1963-ban a Calustas-i Bányászati Akadémián kerül sor az Öntészeti Tanszék épületeinek ünnepélyes alapkőletételére, amely azóta felépült [7]. Önálló Tanszéken folyik öntészeti oktatás JSZK-ban Belgrádban, Zágrábban és napjainkban alakult önálló öntészeti tanszék Sarajevóban. Az áttekintés nem teljes, de éreztetni kívánja az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején kialakult állapotokat. 1963-ban fokozatosan kialakultak a hazai öntészeti tanszék létrejöttének feltételei is. A Vaskohászattani Tanszék vezetésére dr. Simon Sándor egyetemi tanár kapott megbízatást, aki lelkesen támogatta a feladatokban megnövekedett Tanszékének megosztását, követve a hagyományos utat, amelyen az 1872-ben létesült Vaskohászattani Tanszék közel 100 év alatt új tanszékeknek vált bölcsőjévé. A KGM 3. ötéves tervjavaslata az öntészetnek, mint kiemelt iparágnak fejlesztését írta elő. A tervjavaslat megvitatása során KGM Műszaki Tanácsa dr. Kocsis József miniszterhelyettes vezetésével támogatta és kezdeményezte az Öntészeti Tanszék alapítását. A Nehézipari Műszaki Egyetem rektorának, dr. Zámbó Jánosnak felterjesztésére dr. Polinszky Károly, a művelődésügyi miniszterhelyettes 1964. december 13-án kelt levelében közölte, hogy a pénzügyminiszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével és a Magyar Tudományos Akadémia elnökével egyetértésben a Nehézipari Műszaki Egyetemen az Öntészeti Tanszék létesítését 1965. január 1-i hatállyal elrendeli. A Vaskohászattani Tanszék öntészeti részlege 1964. évben ideiglenesen a műhelycsarnokban kapott helyet. A Tanszék hivatali helyiségeit 1965 nyarán a megépült új főépületben helyezték el. Vagyis a tíz esztendő alatt érlelődött gondolatok, törekvések, népgazdasági érdekek kedvező találkozása végül is eredményt hozott. 1965. január 1-én 3 oktatóval, 1 tanszéki mechanikussal, 1 laboránssal és 1 adminisztrátorral, teljes létszámát tekintve tehát 6 fővel létrejött az Öntészeti Tanszék. A tanszéki felszerelés alapját a Vaskohászattani Tanszéken is az öntészeti oktatás céljait szolgáló állóeszközök képezték, közel 0,5 mFt értékben. A Tanszék állóeszköz állománya napjainkig egye- 2. ábra. Részlet a műhelycsarnokból : olvasztó és hőkezelő kemencék, elektronikus mérő és regisztráló műszerek 3. ábra. Részlet a műhelycsarnokból: Zimmermann-rendszerű formázógépek, a Csepeli Vas- és Fémművek adománya. S-lapátos gyorskeverő, az Öntödei Vállalat adománya . Bányászati és Kohászati Lapok ÖNTÖDE 101. évfolyam 1968. 2. sz.