Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 1970 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Főszerkesztő: BINDER BÉLA Szerkesztők: MUNKÁCSI ZOLTÁN és TILESCH LEÓ Szerkesztő bizottság: ALLIQUANDER ÖDÖN dr.; ARANYOSSY ÁRPÁD; BÁN ÁKOS dr.; BENCZE LÁSZLÓ; BENEDEK FERENC; CSABA JÓZSEF; CSÁKÓ DÉNES; GARAI TAMÁS dr.; GYULAY ZOLTÁN dr.; HEGEDŰS FERENC; HEINEMANN ZOLTÁN dr.; JELINEK TAMÁSNÉ; KÁROLYI JÓZSEF dr.; KASSAI FERENC dr.; KASSAI LAJOS; KISHÁZI ANNA; NÉMETH EDE; PATAKI NÁNDOR; PATSCH FERENC; PÉCHY LÁSZLÓ dr.; RÁCZ DÁNIEL; SZALÁNCZI GYÖRGY dr.; SZALÓKI ISTVÁN; SZEGESI KÁROLY; SZILAS A. PÁL dr.; VAJTA LÁSZLÓ dr.; VARGA JÓZSEF; ZOLTÁN GYŐZŐ dr. Korróziós kérdések a kőolaj-feldolgozó iparban 1. 1. A kőolaj-feldolgozó ipar rendkívül szétágazó korróziós kérdéseinek megoldására mind a magas, mind az alacsony hőfokú berendezésekben kombinált megoldásokat kell alkalmazni. A rendelkezésre álló lehetőségek közé tartozik a korrózió megelőzése a korrozív anyagok eltávolításával. Ide tartozik az anyagáramok pc-jának ellenőrzése és szabályozása. További lehetőségek: megfelelő ellenálló képességű szerkezeti anyagok kiválasztása, inhibitorok alkalmazása, fémes és szerves bevonatok felhasználása, továbbá a hőmérséklet megfelelő beállítása. Ez utóbbi eljárással megakadályozható a korrozív anyagok képződése vagy a korrózió sebességének túlzott növekedése. A kőolaj-feldolgozó ipar potenciális korróziós kárai jelentősek. E költségek csökkentésére ma már hatékony intézkedések ismeretesek és ezeket alkalmazzák is. A fennmaradó megoldatlan kérdések tisztázása még további jelentős kárcsökkenésre vezethet. Bevezetés A kőolaj-feldolgozó ipar gyors fejlődésének többek között jellemző vonása az üzemegységek nagyságrendi méretnövekedése és a technológia bonyolultsági fokának emelkedése. Ezzel párhuzamosan növekednek a kőolajiparban a korróziós problémák. A kőolaj-feldolgozó iparral kapcsolatos korróziós kérdéseket több fő témakörre bonthatjuk: egyrészt korróziós problémák jelentkeznek a kőolaj és termékeinek szállításakor, tárolásakor és feldolgozásakor, másrészt a termékek felhasználása során. A kőolajtermékek ezenkívül alkatrészei lehetnek átmeneti korrózióvédő anyagoknak, és így ezek a feldolgozó ipar érdeklődési körébe esnek. Jelen összefoglalónkban főleg a feldolgozó ipar tárgykörébe tartozó kérdésekkel foglalkozunk. A későbbi közleményekben kívánjuk tárgyalni a termékek felhasználásával kapcsolatos kérdéseket és az átmeneti védelmet. A kőolajtermékeket — mint a szénhidrogéneket általában —, korróziós szempontból nagymértékben indifferensnek szokás tekinteni. Ennek ellenére ezek az anyagok bizonyos körülmények között jelentős korrozivitással rendelkeznek. Ennek oka többek között az, hogy a kőolajipari termékek nem tisztán szénhidrogének, csaknem mindig tartalmaznak kísérő anyagokat. Ilyenek: a nyersolajban levő víz és az abban oldott VÁMOS ENDRE— RÓNAY DEZSŐ— LÁBODY IMRE sók, a nafténsavak, az egyre nagyobb mértékben jelentkező kénvegyületek stb. Rendkívül agresszív hatásúak a nyersolajban előforduló fent említett szervetlen sók, főként a kloridok és szulfátok, melyek közül a kloridok bomlása a desztilláció során sósav képződésére vezethet. Agresszív hatásúak továbbá a kénvegyületek, melyekben a kén szerves kötésben található, és amelyek a feldolgozás, illetve alkalmazás körülményeitől függően kénhidrogénné vagy kéndioxiddá alakulhatnak. Víz jelenléte a korróziós veszélyt fokozza, és a kőolajtermékek feldolgozásakor és felhasználásakor ezzel mindig számolni kell. A kőolaj és termékei korrozivitásának csökkentésére három lehetőség kínálkozik: 1. korrózióálló szerkezeti anyagok vagy bevonatok alkalmazása; 2. korróziógátló inhibitorok alkalmazása; 3. a korróziót okozó ágens eltávolítása. A primer feldolgozó berendezések korróziója A probléma rendkívül szétágazó volta miatt az alábbiakban csak a legfontosabb eseteket vázolhatjuk. A primer kőolaj-feldolgozó berendezések korrózióját elsősorban a nyers kőolaj alábbi kísérő anyagai okozzák: a) a nyers kőolajban levő kénvegyületek; b) az olajban szuszpendált vízben oldott kloridok; c) a nafténsavak [1]. A kénkorrózió veszélye általában 330—400 C° között lép fel és válik olyan erőssé, hogy ötvözött acélok felhasználását teszi szükségessé. A Magyarországon döntő többségben feldolgozott romaskinol típusú olajokra jellemző, hogy a bennük levő kénvegyületek korróziója csak 400 C° felett válik olyan intenzívvé, hogy ipari jelentősége van. Ebből következik, hogy kőolajlepárló berendezések magas hőmérsékletű korróziója elsősorban a vákuumkoloniák csőkemencéiben várható, ahol a hőmérséklet elérheti a 450 C°-ot is. Kisebb mértékű kénkorrózió várható az atmoszferikus és vá- KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ 3. (103.) évfolyam 6. szám 1970. június 169 BRRYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI LAPOK KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ 3. (103.) évf. 6. szám 1970. június