Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, 1997 (130. évfolyam, 1-6. szám)
1997-03-01 / 2. szám
A szakestély résztvevőit az ún. kamarateremben álló fogadáson köszöntötte Tamaga Ferenc termelési igazgató, a bakonyi szervezet elnöke, Vass Miklósné gazdasági igazgató és Kovács András, az inotai balinkai terület termelési igazgatója. Megtisztelték jelenlétükkel a szakestélyt a Magyar Bányászati Hivatal, a Veszprémi Bányakapitányság, az Észak-dunántúli Bányavagyon-hasznosító Rt., a balinkai, dudari, tapolcai, veszprémi és várpalotai bányászközösségek vezetői, élükön dr. Esztó Péterrel, dr. Malárics Viktorral, Pölczmann Istvánnal, Sili Istvánnal, Boros Dénessel, dr. Pataki Attilával, Bács Péterrel és Kerekes Istvánnal. A szakestély résztvevői valóban a Közép-Dunántúl ma még számottevő és hagyományt ápoló bányászközösségét képviselték. Új színfoltja volt a szakestélynek az inotai kohászok megjelent kis közössége. 19 órakor a színházterem félhomályában gyertyafény mellett foglalta el helyét az asztaloknál a firmakoszorú. Az elnökválasztó dal eléneklése után a szakestély Kiss Csaba, aliász Balhés Csarli személyében választotta meg az elnököt, aki e téren is profi a javából. Vendégköszöntőjében elismerését fejezte ki a szakestély szervezőinek, hogy a szénbányászat bakonyi mohikánjai a jókedv terén fittyet hánynak a spontán privatizációnak, s miután megállapította, hogy „sok van mi csodálatos, de a józan bányásznál nincs rettenetesebb”, általános ekis keretében a söröskupa kiürítésére adott utasítást. Az elnök megmásíthatatlan javaslatára a résztvevők háznagynak Tamaga Ferencet, visszhangnak dr. Buzási Istvánt, nótabírónak dr. Pataki Attilát, balekcsesznek Hermann Györgyöt és Kiss Lászlót, garatőnnek Szarka Zsoltot és Sili Istvánt, etalonszondának Marton Zsoltot, konzekvenciának Babati Jánost választották. A helyi szakestélyek legjobb krampampulimestere, Bognár László, ismét vállalta ezt a megtisztelő feladatot. A tisztségek elosztása után a háznagy a gyertyafényt magasba emelő balekok között hosszú pergamenpapírról olvasta fel a házirendet, amely szerint a szakestély megszólítása Mélyen Tisztelt Bakonyi Mohikánok Szakestély, Magas Prezídium. A házirendet a legidősebb firma, Zátonyi László, kézjegyével hitelesítette. Ezt követően elnöki felszólításra egyperces néma felállással adózott a szakestély az elhunyt bányásztársak emlékének. Az elnöki asztal mellé állították azt az életnagyságú indián szobrot, amely kezében egy tomahawkot helyettesítő hosszú üveget tartott, s annak tartalmából az est folyamán az elnök által kirótt büntetésként bonyolult manőverrel néhány kortyot iszogathatott a szakestély házirendjét megsértő firma. A komoly pohár keretében dr. Esztó Péter reményét fejezte ki, hogy a bányászat leküzdi a mai nehézségeket. A vidám poharak sorából kitűnt oda Sándorné egyéni ihletésű verses drámája, melyből megtudhattuk, mit élhet meg egy nő, ráadásul geológus, a bányászok között, amikor a láncos vonszolóban téblábil, és a tárnok között okvetetlenkedik. A vastámla előadója, Kovács László, hosszú nyakú üveget forgatott kezében, a tárnok jobb- és baloldali elhajlását utánozva. Sikert arattak az elnök 18 pontban előadott „feltételei ” a mostani magánosítási pályázatok kiírási szempontjai kapcsán (pl. „a tenderek kiírásának egyik feltétele az, hogy aki beadja, ne tudjon magyarul ”). Sikert aratott Bognár László portorikói rumból és megfelelő fűszerkeverékből készült krampampulija, amelyet a balekok kínálgattak a firmák asztalánál. A csúcspont a balekok megkeresztelése volt (I. ábra). A balekcsőszök által az elnöki asztalhoz felvezetett balekoknak fárasztó keresztkérdésekre kellett válaszolniuk, ezután a farbőr fölé hajoltak, és választott keresztapjuk a söröskupákból fejükre csurranó sörrel megkeresztelte őket, miközben hátsó fertályuk megbillentését is el kellett viselniük. 1. ábra: Balekkeresztelés (a balek, előre hajolva: Nagy Pál, aliász Gyöngybetű, a keresztapa az emlő korsóval: Boda Sándor) Bányászati és Kohászati Lapok - BÁNYÁSZAT 130. évfolyam, 2. szám