Bányavidéki Új Szó, 1990. január-június (2. évfolyam, 5-55. szám)

1990-01-30 / 13. szám

BÁNYAVIDÉKI ------------------------------—--------------------7— MEGYEI új szó­­rKRATikus II. évfolyam, 13. szám | 1990. január 30., kedd­­ 4 oldal) A nagybányai RMDSz első közgyűlése Amint korábbi lapszámainkban je­leztük, január 25-én megtartotta első közgyűlését a nagybányai Magyar De­mokrata Szövetség. Elnézést kell kérnünk az olvasótól, hogy csak most számolunk be az eseményről, de a Szö­vetség vezetősége annak idején hatá­rozottan kérte a közzététel elnapolását. A gyűlésen az ideiglenes vezetőség ismertette a Szándéknyilatkozatot és az Alapszabály-tervezetet, beszámolt az eddigi tevékenységéről és megvá­lasztották az RMDSZ municípiumi vez­­etőségét. A szándéknyilatkozat leszögezte,­­ a nagybányai szervezet a Romá­niai Magyar Demokrata Szövetség he­lyi szerveként előmozdítja a demokrá­cia megteremtését, képviseli az itt élő magyarság érdekeit és a közélet fóru­main való részvételével elősegíti az egyéni és kollektív jogainak az intéz­ményes szavatolását és tényleges gya­korlását. Az RMDSZ nem párt, hanem a romániai magyarság nemzeti alapon létesült szervezete, amely nem vala­mely ideológia alapján áll, hanem az említett cél érdekében tömöríteni kí­ván minden olyan mozgalmat, szerve­zetet vagy csoportosulást, amely el­fogadja alapelveit, támogatja program­ját és kész együttműködni vele a mind­­annyiunkat érintő célok elérésében. A Nemzeti Meg­mentési Front Tanácsá­nak a nemzeti kisebbségek jogairól szóló Nyilatkozatát olyan állásfogla­lásnak tekintjük, amely jogalkotásra és az államhatalom szerveire váró te­endők pontos meghatározásával új feltételeket teremt további viták, plat­formok alapján újabb javaslatok, prog­ramok kidolgozására és ezáltal a kis­e­sségek egyéni és kollektív jogainak éményes szavatolása és tényleges gyakorlása számára. A Szövetségnek tagja lehet az ország minden 18. életévét betöltött magyar nemzetiségű állampolgára, aki elfo­gadja és támogatja az 1989. december 25-i Kiáltványban, illetve a Szándék­nyilatkozatban foglaltakat. A tagok tet­szés szerint tagdíjat fizetnek állandó összegben, amely havonta legkevesebb 5 lej. A gyűlésen szólásra emel­kedő Ludvig Elemér, Gyarmati Gábor, SPellák Józsefné, Tündik Antal, Finti József, Csiky Sándor, Váradi Éva, Kiss Kornél, Váradi Attila, Pohl Antal, Jánki György és mások részletesen szóltak azokról az igazságtalanságok­ról, amelyek az elmúlt időkben, de különösen a Ceauşescu-korszakban ér­ték az itt élő magyarságot. Lehetősé­get kell teremteni arra, hogy az or­szág más részeibe erőszakkal kihe­lyezett szakemberek hazajöjjenek, gondoskodni kell a magyar tannyelvű oktatás megszervezéséről, s arról is, hogy katonafiaink a közeli honvédelmi egységeknél töltsék le kötelező szolgá­latukat, létre kell hozni a kisebbségi termelőszövetkezeteket saját anyagi alappal, valamint egy magyar színhá­zat és más kulturális intézményeket Nagybányán, tenni kell annak érdeké­ben, hogy törvényesen is rehabilitálják azokat, akiket­­ártatlanul, igazságtala­nul hurcoltak meg a forradalom előtti időszakban — fogalmazták meg köve­teléseiket a hozzászólók. Bírálat érte a megyei magyar sajtót is amiatt, hogy teret adott a Szövetség ideiglenes vezetőségében korábban fel­merült nézeteltéréseknek. Ezennel sze­retnénk pontosítani, hogy még nem va­gyunk a Szövetség orgánuma. Függet­len újságként működünk, s ezt a stá­tuszunkat az elkövetkezőkben is sze­retnénk megtartani. Ettől függetlenül, amint tapasztalhatták, minden segítsé­get megadtunk és megadunk a Szövet­ség helyi szervezeteinek, mert az aka­ratunk, célkitűzésünk csak azonos, kö­zös lehet. És higgyék el nekünk, hogy a torzsalkodásokért, nézeteltérésekért nem mi vagyunk a felelősek. Az újság minden közérdekű vélemény előtt nyitva áll. A gyűlésen megválasztották az RMDSZ municípiumi szervezetének a vezetőségét az alábbi összetételben: Leopold László elnök, Csiky Sándor al­­elnök, Váradi Éva titkár, Ambrus Vil­mos a szervezési, Markó Gábor és Far­kas Zoltán a sajtó, Kiss Kornél, Kádár István és dr.Parencsár Csaba tanügyi, Véső Gusztáv és György József a műve­lődési, Lőrintcz Kálmán a vallásügyi, Oszóczki Kálmán a műemlékvédelmi, Kopányi Sándor és Ludescher István a gazdasági, Szaniszló József a mező- KLACSMÁNYI SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) Testvérmegyénk: NÓGRÁD Az elmúlt napokban szerkesztősé­günk küldte el azt a válaszlevelet, amit a Nemzeti Megmentési Front Me­gyei Tanácsa fogalmazott meg arra a magyarországi javaslatra vonatkozóan, hogy Máramaros és Nógrád legyenek testvérmegyék. A helyi vezetőség örömmel fogadta el a kezdeményezést és javasolta, hogy az együttműködési területeket a két megye részéről kije­lölt bizottságok dolgozzák ki. Néhány adat Nógrád megyéről. Magyarország északi részén terül el, 2546 négyzetkilométeren, székhelye Salgótarján. A Börzsöny egy része, az alacsony Cserhát hegy- és dombvidé­ke, a Zagyva völgyén túl a Mátra észak­nyugati nyúlványai foglalják el területének nagyobb részét. Északon a helyenként lösszel borított Nógrádi medence tartozik hozzá. Forrásokban (gyógyvíz) és vízfolyásokban gazdag terület. Talaja főleg podzol. A sajátos palóc nyelvjárást és népviseletet mind­máig megőrizte. Gazdasági életének alapját a barnakőszén bányászata és az erre épült nehézipar jelenti. Je­lentékeny bazalt és andezit kitermelé­se. Az­ ország nehéziparának egyik központja Salgótarján. Szénbányásza­tára acéláru-, fémáru, kályha- és üveggyár települt. Nagy erőmű műkö­dik Zagyvarónán, ugyanott vasötvö­­zetgyár is épült. Sok a téglagyár. A terület több mint 93 százalékát műve­lik, de a mezőgazdaság szerepe aláren­delt. Zab, árpa, rozs, burgonya a fő­termény. A turisták által látogatott hegyvidéken történelmi várromok (Bu­ják, Hollókő, Salgóvár, Szanda, Dré­gely) vannak. Megye a nevét a honfoglalás kori szlávok Novigradjáról kapta, amely Nógrád vára néven az Árpád-házi ki­rályok idején a vidék központja lett. A 16. században végvárai (Szécsény, Sajgó, Fülek) kemény harcok során török kézre kerültek, de 1593—94-ben nagy részüket sikerült visszafoglalni. A Tanácsköztársaság idején több csata színhelye. A trianoni békeszerződés a megye területének egy részét Cseh­szlovákiához csatolta. 1938-tól 1945-ig ez a rész ismét Magyarországhoz tar­tozott. A nógrádiak választása valószínűleg a két megye földrajzi és gazdasági ha­sonlatossága miatt esett Máramarosra. Várjuk a két megye küldöttségeinek találkozását, hogy az ez alkalommal kötendő egyezségekről, szerződések­ről részletesen beszámolhassunk. K. S. BARÁTI SEGÍTSÉG CSEHSZLOVÁKIÁBÓL Az utóbbi hetekben,napokban egy­­re-másra érkeznek a külföldi segély­­szállítmányok megyénkbe. Nemrég Csehszlovákia küldöttei jártak Nagy­bányán, jelentős mennyiségű gyógy­szert, egészségügyi felszerelést hozva a Megyei Kórházba. Amint arról Györffy Lajos orvos, az NMF Megyei Kórházban működő bizottságának tagja tájékoztatott, a Csehszlovák Vöröskereszt Kassai Szervezetének (CSCK) képviseletében Tóth Gábor érkezett, Marian Lazurral együtt, aki a kassai 1004-es számú Autószálító Vállalat (CSAD) gépkocsi­­vezetője. A két kassai vendég elmondta, hogy Csehszlovákiában is nagy figyelem­re kísérték a romániai forradalom eseményeit. Január 18-án reggel kap­ták az értesítést, hogy segélyszállít­mánnyal Romániába kell induljanak. Az 1 millió cseh korona értékű, mint­egy 20 tonna szállítmányt, gyógyszert, sebészeti cérnát, kötszert, tejport — a Csehszlovák Vöröskereszt adományát, valamint a Kassa város és környéke lakosai által összegyűjtött ruhaneműt és élelmiszert — Tóth Gábor és Ma­rian Lazur rakodta az Autószállító Vállalattól bérelt tehergépkocsira. — Őszintén szólva, szívünkben nem kis félelemmel keltünk útra — mondotta Tóth Gábor. — Úgy határoztunk, hogy Magyarországon, a határ közelében éjszakázunk, másnap elhozzuk Nagy­bányára a szállítmányt és azonnal visszafordulunk. Január 19-én léptük át a határt. Nagybánya felé jövet az emberek mindenütt örömmel üdvözöl­tek, integettek nekünk. Ez megnyugta­tott. A nagybányai Megyei Kórházi képviselői a város határában, Liszt­­mogyoróson fogadtak. Miután a kór­házban átadtuk a küldeményt, szívé­lyes házigazdáink városnézőbe vittek. Olyan meleg fogadtatásban részesül­tünk, hogy elhatározásunk ellenére Nagybányán éjszakáztunk. A legszebb élményekkel térünk vissza Kassára. . . Szívből köszönjük a segítséget cseh­szlovák barátainknak ! CS. GY. MEGTALÁLTUK A­­ Két lapszámmal korábban Pusztai János „dokumentuma“ kapcsán, a nagybányai RMDSZ műemlékvédelmi bizottságának, személy szerint Oszócz­­ki Kálmán levéltárosnak a felhívásá­ra „nyomozást“ kezdeményeztünk a múlt év nyarán immár másodszor ti­tokzatos módon eltávolított Lendvay emléktábla felkutatására. A lapban közzétett felhívásra je­lentkeztek azok a2 építkezésben dol­gozók, akik jelen voltak a tábla le­vételénél és megnevezték azt a helyet, ahová municipiumunk ezen értékes műemlékét letétbe helyezték. Ezúton Nagybánya összes lakói nevében kö­szönetet mondunk mindannyiuknak az értékes telefonhívásért. Megkér­jük, keressék föl szerkesztőségünket, hogy név szerint is kifejezhessük elis­merésünket, s részleteket közölhes­sünk az emlékmű levételével kapcso­latosan. Az emléktáblát a város szisztema­­tizálási osztályán őrizték, s amint el­mondták, számítottak az érdeklődés­re, ezért gondosan megvigyázták. Ezért is köszönet. Az illetékesek magyarázata, hogy a márványtáblát az épület állapota és az ott folyó munkálatok miatt kellett eltávolítani, úgy véljük, csak részben fedi a valóságot. Tanúi voltunk, hogy ezelőtt másfél-két évvel az RKP KB kezdeményezésére országos kampány indullt azon emlékművek, szobrok, felirataik, útmenti keresztek és sírfel­iratok eltávolítására, amelyek nem szolgálták a kommunista ideológiát és a Ceausescu-féle történelemhami­­sító szemléletet. Ennek az akciónak estek áldozatul a nagybányai magyar nyelvű emléktáblák is. A Lendvay emléktábla jelenleg a nagybányai RMDSZ műemlékvédelmi bizottsága tulajdonában van. Megkez­dődtek a munkálatok a márványtábla renoválása és visszahelyezése érdeké­ben. Elkövetkező lapszámainkban részle­tes anyagokat közlünk a Lendvay-ház állapotáról, az emléktábla történeté­ről és a visszahelyezési akciókról. A SZERKESZTŐSÉG

Next