Bányavidéki Új Szó, 1990. január-június (2. évfolyam, 5-55. szám)
1990-01-30 / 13. szám
BÁNYAVIDÉKI ------------------------------—--------------------7— MEGYEI új szórKRATikus II. évfolyam, 13. szám | 1990. január 30., kedd 4 oldal) A nagybányai RMDSz első közgyűlése Amint korábbi lapszámainkban jeleztük, január 25-én megtartotta első közgyűlését a nagybányai Magyar Demokrata Szövetség. Elnézést kell kérnünk az olvasótól, hogy csak most számolunk be az eseményről, de a Szövetség vezetősége annak idején határozottan kérte a közzététel elnapolását. A gyűlésen az ideiglenes vezetőség ismertette a Szándéknyilatkozatot és az Alapszabály-tervezetet, beszámolt az eddigi tevékenységéről és megválasztották az RMDSZ municípiumi vezetőségét. A szándéknyilatkozat leszögezte, a nagybányai szervezet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi szerveként előmozdítja a demokrácia megteremtését, képviseli az itt élő magyarság érdekeit és a közélet fórumain való részvételével elősegíti az egyéni és kollektív jogainak az intézményes szavatolását és tényleges gyakorlását. Az RMDSZ nem párt, hanem a romániai magyarság nemzeti alapon létesült szervezete, amely nem valamely ideológia alapján áll, hanem az említett cél érdekében tömöríteni kíván minden olyan mozgalmat, szervezetet vagy csoportosulást, amely elfogadja alapelveit, támogatja programját és kész együttműködni vele a mindannyiunkat érintő célok elérésében. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsának a nemzeti kisebbségek jogairól szóló Nyilatkozatát olyan állásfoglalásnak tekintjük, amely jogalkotásra és az államhatalom szerveire váró teendők pontos meghatározásával új feltételeket teremt további viták, platformok alapján újabb javaslatok, programok kidolgozására és ezáltal a kisességek egyéni és kollektív jogainak éményes szavatolása és tényleges gyakorlása számára. A Szövetségnek tagja lehet az ország minden 18. életévét betöltött magyar nemzetiségű állampolgára, aki elfogadja és támogatja az 1989. december 25-i Kiáltványban, illetve a Szándéknyilatkozatban foglaltakat. A tagok tetszés szerint tagdíjat fizetnek állandó összegben, amely havonta legkevesebb 5 lej. A gyűlésen szólásra emelkedő Ludvig Elemér, Gyarmati Gábor, SPellák Józsefné, Tündik Antal, Finti József, Csiky Sándor, Váradi Éva, Kiss Kornél, Váradi Attila, Pohl Antal, Jánki György és mások részletesen szóltak azokról az igazságtalanságokról, amelyek az elmúlt időkben, de különösen a Ceauşescu-korszakban érték az itt élő magyarságot. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy az ország más részeibe erőszakkal kihelyezett szakemberek hazajöjjenek, gondoskodni kell a magyar tannyelvű oktatás megszervezéséről, s arról is, hogy katonafiaink a közeli honvédelmi egységeknél töltsék le kötelező szolgálatukat, létre kell hozni a kisebbségi termelőszövetkezeteket saját anyagi alappal, valamint egy magyar színházat és más kulturális intézményeket Nagybányán, tenni kell annak érdekében, hogy törvényesen is rehabilitálják azokat, akiketártatlanul, igazságtalanul hurcoltak meg a forradalom előtti időszakban — fogalmazták meg követeléseiket a hozzászólók. Bírálat érte a megyei magyar sajtót is amiatt, hogy teret adott a Szövetség ideiglenes vezetőségében korábban felmerült nézeteltéréseknek. Ezennel szeretnénk pontosítani, hogy még nem vagyunk a Szövetség orgánuma. Független újságként működünk, s ezt a státuszunkat az elkövetkezőkben is szeretnénk megtartani. Ettől függetlenül, amint tapasztalhatták, minden segítséget megadtunk és megadunk a Szövetség helyi szervezeteinek, mert az akaratunk, célkitűzésünk csak azonos, közös lehet. És higgyék el nekünk, hogy a torzsalkodásokért, nézeteltérésekért nem mi vagyunk a felelősek. Az újság minden közérdekű vélemény előtt nyitva áll. A gyűlésen megválasztották az RMDSZ municípiumi szervezetének a vezetőségét az alábbi összetételben: Leopold László elnök, Csiky Sándor alelnök, Váradi Éva titkár, Ambrus Vilmos a szervezési, Markó Gábor és Farkas Zoltán a sajtó, Kiss Kornél, Kádár István és dr.Parencsár Csaba tanügyi, Véső Gusztáv és György József a művelődési, Lőrintcz Kálmán a vallásügyi, Oszóczki Kálmán a műemlékvédelmi, Kopányi Sándor és Ludescher István a gazdasági, Szaniszló József a mező- KLACSMÁNYI SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) Testvérmegyénk: NÓGRÁD Az elmúlt napokban szerkesztőségünk küldte el azt a válaszlevelet, amit a Nemzeti Megmentési Front Megyei Tanácsa fogalmazott meg arra a magyarországi javaslatra vonatkozóan, hogy Máramaros és Nógrád legyenek testvérmegyék. A helyi vezetőség örömmel fogadta el a kezdeményezést és javasolta, hogy az együttműködési területeket a két megye részéről kijelölt bizottságok dolgozzák ki. Néhány adat Nógrád megyéről. Magyarország északi részén terül el, 2546 négyzetkilométeren, székhelye Salgótarján. A Börzsöny egy része, az alacsony Cserhát hegy- és dombvidéke, a Zagyva völgyén túl a Mátra északnyugati nyúlványai foglalják el területének nagyobb részét. Északon a helyenként lösszel borított Nógrádi medence tartozik hozzá. Forrásokban (gyógyvíz) és vízfolyásokban gazdag terület. Talaja főleg podzol. A sajátos palóc nyelvjárást és népviseletet mindmáig megőrizte. Gazdasági életének alapját a barnakőszén bányászata és az erre épült nehézipar jelenti. Jelentékeny bazalt és andezit kitermelése. Az ország nehéziparának egyik központja Salgótarján. Szénbányászatára acéláru-, fémáru, kályha- és üveggyár települt. Nagy erőmű működik Zagyvarónán, ugyanott vasötvözetgyár is épült. Sok a téglagyár. A terület több mint 93 százalékát művelik, de a mezőgazdaság szerepe alárendelt. Zab, árpa, rozs, burgonya a főtermény. A turisták által látogatott hegyvidéken történelmi várromok (Buják, Hollókő, Salgóvár, Szanda, Drégely) vannak. Megye a nevét a honfoglalás kori szlávok Novigradjáról kapta, amely Nógrád vára néven az Árpád-házi királyok idején a vidék központja lett. A 16. században végvárai (Szécsény, Sajgó, Fülek) kemény harcok során török kézre kerültek, de 1593—94-ben nagy részüket sikerült visszafoglalni. A Tanácsköztársaság idején több csata színhelye. A trianoni békeszerződés a megye területének egy részét Csehszlovákiához csatolta. 1938-tól 1945-ig ez a rész ismét Magyarországhoz tartozott. A nógrádiak választása valószínűleg a két megye földrajzi és gazdasági hasonlatossága miatt esett Máramarosra. Várjuk a két megye küldöttségeinek találkozását, hogy az ez alkalommal kötendő egyezségekről, szerződésekről részletesen beszámolhassunk. K. S. BARÁTI SEGÍTSÉG CSEHSZLOVÁKIÁBÓL Az utóbbi hetekben,napokban egyre-másra érkeznek a külföldi segélyszállítmányok megyénkbe. Nemrég Csehszlovákia küldöttei jártak Nagybányán, jelentős mennyiségű gyógyszert, egészségügyi felszerelést hozva a Megyei Kórházba. Amint arról Györffy Lajos orvos, az NMF Megyei Kórházban működő bizottságának tagja tájékoztatott, a Csehszlovák Vöröskereszt Kassai Szervezetének (CSCK) képviseletében Tóth Gábor érkezett, Marian Lazurral együtt, aki a kassai 1004-es számú Autószálító Vállalat (CSAD) gépkocsivezetője. A két kassai vendég elmondta, hogy Csehszlovákiában is nagy figyelemre kísérték a romániai forradalom eseményeit. Január 18-án reggel kapták az értesítést, hogy segélyszállítmánnyal Romániába kell induljanak. Az 1 millió cseh korona értékű, mintegy 20 tonna szállítmányt, gyógyszert, sebészeti cérnát, kötszert, tejport — a Csehszlovák Vöröskereszt adományát, valamint a Kassa város és környéke lakosai által összegyűjtött ruhaneműt és élelmiszert — Tóth Gábor és Marian Lazur rakodta az Autószállító Vállalattól bérelt tehergépkocsira. — Őszintén szólva, szívünkben nem kis félelemmel keltünk útra — mondotta Tóth Gábor. — Úgy határoztunk, hogy Magyarországon, a határ közelében éjszakázunk, másnap elhozzuk Nagybányára a szállítmányt és azonnal visszafordulunk. Január 19-én léptük át a határt. Nagybánya felé jövet az emberek mindenütt örömmel üdvözöltek, integettek nekünk. Ez megnyugtatott. A nagybányai Megyei Kórházi képviselői a város határában, Lisztmogyoróson fogadtak. Miután a kórházban átadtuk a küldeményt, szívélyes házigazdáink városnézőbe vittek. Olyan meleg fogadtatásban részesültünk, hogy elhatározásunk ellenére Nagybányán éjszakáztunk. A legszebb élményekkel térünk vissza Kassára. . . Szívből köszönjük a segítséget csehszlovák barátainknak ! CS. GY. MEGTALÁLTUK A Két lapszámmal korábban Pusztai János „dokumentuma“ kapcsán, a nagybányai RMDSZ műemlékvédelmi bizottságának, személy szerint Oszóczki Kálmán levéltárosnak a felhívására „nyomozást“ kezdeményeztünk a múlt év nyarán immár másodszor titokzatos módon eltávolított Lendvay emléktábla felkutatására. A lapban közzétett felhívásra jelentkeztek azok a2 építkezésben dolgozók, akik jelen voltak a tábla levételénél és megnevezték azt a helyet, ahová municipiumunk ezen értékes műemlékét letétbe helyezték. Ezúton Nagybánya összes lakói nevében köszönetet mondunk mindannyiuknak az értékes telefonhívásért. Megkérjük, keressék föl szerkesztőségünket, hogy név szerint is kifejezhessük elismerésünket, s részleteket közölhessünk az emlékmű levételével kapcsolatosan. Az emléktáblát a város szisztematizálási osztályán őrizték, s amint elmondták, számítottak az érdeklődésre, ezért gondosan megvigyázták. Ezért is köszönet. Az illetékesek magyarázata, hogy a márványtáblát az épület állapota és az ott folyó munkálatok miatt kellett eltávolítani, úgy véljük, csak részben fedi a valóságot. Tanúi voltunk, hogy ezelőtt másfél-két évvel az RKP KB kezdeményezésére országos kampány indullt azon emlékművek, szobrok, felirataik, útmenti keresztek és sírfeliratok eltávolítására, amelyek nem szolgálták a kommunista ideológiát és a Ceausescu-féle történelemhamisító szemléletet. Ennek az akciónak estek áldozatul a nagybányai magyar nyelvű emléktáblák is. A Lendvay emléktábla jelenleg a nagybányai RMDSZ műemlékvédelmi bizottsága tulajdonában van. Megkezdődtek a munkálatok a márványtábla renoválása és visszahelyezése érdekében. Elkövetkező lapszámainkban részletes anyagokat közlünk a Lendvay-ház állapotáról, az emléktábla történetéről és a visszahelyezési akciókról. A SZERKESZTŐSÉG