Bányavidéki Új Szó, 1990. január-június (2. évfolyam, 5-55. szám)
1990-02-13 / 17. szám
TÁVIRAT Az RMDSZ Országos Tanácsa 1. év február 10-re általános tüntetésre szólította fel hazánk magyar lakosságát, hogy ezáltal adjunk hangot általános követeléseinknek identitásunk megőrzésére és ezen belül is a legfontosabb tényezőnek, mely nem más mint anyanyelvi műveltségünk ápolása és használata, ugyanakkor követeljük iskolarendszerünk visszaállítását és annak európai értékrendűvé fejlesztését. Szervezetünk, a Máramaros megyei RMDSZ teljes mértékben magáévá teszi a felhívásban közölteket és határozottan kiáll azon követelések mellett, amelyek az iskolahálózat visszaállítását követelik az óvodai szinttől a Bolyai Tudomány-, valamint a marosvásárhelyi orvosi és színművészeti egyetemig. Ezen követelésünknek ezúton is szeretnénk nyomatékosan hangot adni. A forradalom harcos napjaiban, megyénk román, magyar, ukrán és német dolgozói, értelmiségiei és diákjai egységesen tettek hitet a közös összefogás mellett a demokratikus Románia létre- s hozásáért és ezekben a napokban az együttélő nemzetek magas fokú bölcsességről tettek tanúbizonyságot a testvériség és megértés, egymás kölcsönös megbecsülése terén. Ez a tény is határozottan hozzájárult ahhoz, hogy rae■gyénkben a forradalom mindmáig nem követelt emberáldozatot. Ugyanakkor a megyei vezetőség hajlandónak mutatkozott teljesíteni követeléseinket. Ennek eredményeképpen eddig több líceumi osztály indult be magyar nyelven, a magyar tanár tölti be a megyei főtanfelügyelőhelyettesi állást és szinte minden iskolában sikerült magyar aligazgatótVálasztani. Folyamatban van az általános iskolák, óvodai csoportok és újabb líceumi osztályok beindításának felmérése. , (Folytatás a 2. oldalon)________ A Máramaros megyei RMDSz első közgyűlése Szombaton, február 10-én szépszerével érkeztek a Megyei Kórház elé a Gulin innenső és annak túloldaláról, a Szinérből és Kővár vidékéről, a Lapos völgyéből és megyénk minden olyan csücskéből, ahol magyarok élnek. Nem betegként jöttek, jöttünk ide, de mindenkinek bőven volt tarsolyában orvoslásra váró gond, probléma. Majdhogynem kicsinek bizonyult a Megyei Kórház gyűlésemre, ahol első megyei szintű ülését tartotta a Máramaros megyei RMDSZ. Az ülésen ismét tették a választási törvényjavaslatot, a megyénkben létrejött és működő helyi szervezetekképviselői tájékoztatak eddigi tevékenységükről és gondjaikról, és elvi kérdéseket vitattak meg az RMDSZ megyei vezetőségének megválasztásával kapcsolatosan. Az első napirendi pont megbeszélésekor bizonyára hatott a résztvevőkbe az előző napi hajnalba nyúló Bukarestben tartott parlamenti ülés. A második napirendi pont töltötte ki a 6 órás gyűlés nagy részét. Elsőként a máramarosszigeti beszámolót hallhattuk. Gazdag és eredményes tevékenységet folytatott a 6 szakcsoportból álló vezetőség. Jelenleg 200 bejegyzett taggal, egy 2 500 köteles könyvtárral, folyóiratkollekcióval s egy új óvodával rendelkeznek. 2—3 naponként telefonbeszélgetést folytatnak Bukaresttel és szoros a közreműköddés a bányaiakkal is. Jó volt hallani, hogy az itt élő kisebbségek tevékenysége teljes összhangban van s a román kollégák is támogatják a magyar tanügyi problémák megoldását. A színérváraljai tudósításból kiderült, hogy a valamikor 80%-ban magyarok lakta városban, ma csupán 25 százalék a magyar. Taglétszámuk az apahegyi 10 taggal 485. A szülők őszre halogatással taktikáznak gyermekeik magyar iskolába íratásakor. Rossz visszhang követte a 6 gyermek átírását román tagozatról a magyar tagozatra. A városi vezetőség nem hajlandó szóba se állni az RMDSZ vezetőségévé s ezért még székhelyük sincs. Habár Magyarlápos, Domokos, Erzsébetbánya és Kohóvölgye lakói közül eddig 2500-an iratkoztak be. Domokoson nincs biológiatanár és több mint egy évtizede matematikatanár. Láposon megkezdték a magyar nyelv fakultatív tanítását. Szamosardó még nem düntette el, hogy :Sülelmed, egerhát, Mono és Cikó velük együtt alkossanak-e egy egységes szövetséget vagy mindegyik külön szervezetként működjön. Sárosmagyarberkeszen jóváhagyták ugyan a magyar óvodát, de épület híján nem indulhatott be. Tervezik falujuk és környékbeli magyar gyerekek busszal való szállítását a költői vagy bányai iskolába aknasugatag óhaja, egy állandó székhely, mert eddig már háromszor költöztek. Rónaszék is szeretné visszanyerni önálló községi voltát, ahogy az 1945 előtt volt. Az iskolaügy megoldódott, de az óvodával még gondok vannak. Felsővisón az első gyűlésen mintegy 200-an jelentek meg magyarok, németek vegyesen. Körülbelül 1 100 magyart tartanak számon. Szorgalmazzák a kapcsolat felvételét Borsával és Borsabányával Sáposbányán is nehézkesen mozognak. Kevés a beiratkozó. Slagymásláposon van ugyan 137 beírt tag, de az iskola magyar tagozatán egyetlen összevont osztály létezik az I—IV. osztályosoknál. Kapnikbányán is óvatoskodnak a szülők a magyar iskolával kapcsolatban. Nagyon hiányolják a magyar sajtót és könyveket. Sajnálatos dolog, hogy egyetlen kompakt magyar falunk, költő nem jelent meg az ülésen. Aggasztó gondként került terítékre a tankönyv- és pedagógushiány. Kölcsönös segítségnek is tanúi lehettünk. A szamosardóiak I—IV. osztályos tankönyveket ajánlottak azoknak, akik most indítanak osztályokat. A sárosmagyarberkeszi lelkész a Perbernyikből (Csehszlovákia) itt járt küldöttségtől kapott pedagógiai célt szolgáló könyveket ajánlott fel. Általános óhajként hangzott el egy rövid tartamú magyar tanítóképző létrehozása Máramarosszigeten. Felsőbánya küldötte nagyon fontosnak véli a helyi líceum magyar osztályainak a visszaállítását. A harmadik napirendi ponthoz érve, megszavaztak egy 5 személyből álló megyei vezetőséget, melyből 2 személy Máramarosszigetet és a Gutinon túli vidéket képviseli, 3 személy pedig Nagybányát és környékét. Az öt személy névleges megjelölése egy hét múlva történik s közöljük a helyi sajtóban. MATIS CSABA ár sokszor esett szó — rádióban, televízióban, különböző gyűléseken — a kisebbségiek tanügyének helyzetéről és mind több adat kerül felszínre, szóban és írásban a nemrég letűnt diktatúra idején történt elsorvasztásával kapcsolatban. Sokan a bőrünkön éreztük ezt, de mások csak most vesznek tudomást ezekről és nem kevesen pozitív hozzáállással. Az új élet megkezdődött az iskolákban, egyetemeken is, s a kisebbségiek is hozzáláthattak bizonyos „javítgatásokhoz.“ Sajnos sokan még a legkisebb lépést se nézik jó szemmel, nem értik és egyszerűen nem látják értelmét, miért is kell változtatni s milyen változtatásokról lehet egyáltalán szó például városunkban ? Ezekről szeretnék szólni. Nagybánya lakossága az 1953—59 között körülbelül 30 ezerről 40 ezerre emelkedett ( 1955-ban 30 500 volt). Pályakezdésemkor (1953) két középiskolában tanítottam, magyarul — elméleti középiskolában és a bányászati technikumban — a vegyészeti középiskolában pedig románul Távolkeletről nálunk tanuló diákokat, de itt is folyt magyar nyelvű tanítás. Sőt egy kevés ideig tanítanom kellett egyik hétosztályos elemi iskolában (régi nevén a Református Elemi Iskolában), ahol csak magyar nyelven folyt a tanítás, és párhuzamos osztályok voltak. De a többi elemi iskolában se jelentett problémát magyar nyelvű osztályok működése. Ugyanakkor inas iskola is működött. Az esti líceum 1953-ban indult be Nagybányán a magántanulók népes tábora mellett. Itt is mindkét nyelven folyt az oktatás. A Vegyészeti Középtechnikum megszűnésével kezdetét vette az önálló 2. számú magyar tannyelvű középiskola, ahol I—X.-ig, illetve majd I—XI.-ig működtek általában párhuzamosan az osztályok, egyes évfolyamok három párhuzamos osztállyal. Persze mellette az esti középfokú oktatás magántanulóinak serege tanult anyanyelvén. Iskolánkban tradíció lett a téli sítábor szervezése, ahol a román középiskola tanulói és tanárai is képviseltették magukat, atéli álarcosbál, szavalóversenyek, iskolaszintű matekfizika versenyek, tanár-diák labdarúgó mérkőzés, turisztikai versenyek, év végi tornaünnepély. (Egyetlen iskola, ahol tornaterem is létezett és sportpályák). Év végi iskolai kiállításokat szerveztek, a diákok hobbijainak, alkotó képességeinek bemutatására stb.indez 1959 őszén majdnem zéróra redukálódott, mert ekkor a kb. 37 ezer lakosnak elegendő volt egy középiskola ( ’), vagyis meg kellett szüntetni a magyar középiskolát. Hiába javasoltam, maradjon meg a két középiskola és váljon kétnyelvűvé a miénk. A tartományi pártbizottság határozott, ellentmondást nem tűrő válasza eredményeként iskolánk román nyelvű elemi iskola lett, habár vele szemben működött a 2. számú elemi iskola két nyelven. Ez rövid ideig tartott, mert az építészeti és tervező irodák kaptak otthont az épületben, majd lett a mai „kötöde“. A tantestületet szétszórták, és nem lehetett fellebbezni! És mindebből mi lett 1989 őszére ? Magyar tantestületről nem is lehet beszélni. A magyar tanárok összlétszáma jelenleg kisebb, mint 1959-ben csak a matek-fizika tanároké volt a 2. számú középiskolában. A múlt év őszén már csak egy tizedik, egy fél tizenegyedik és egy tizenkettedik középiskolás magyar osztály volt, összesen két és fél osztály. Szép fejlődés, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a lakosok száma közben kb. 140 000-re növekedett! Amikor a szülők felléptek a IX. osztály megszüntetése ellen, bizony ők voltak azok, akik „sértettek mást“, „nem sértették meg az idők szavát.“. KÁDÁR ISTVÁN tanár (Folytatjuk) Szót kérek! -------------— SENKI ELLEN. M II. évfolyam, 17. szám 1990. február 13. kedd 4 oldal, ára 1 lej VENDÉGEINK SZOLNOK VÁROS KÜLDÖTTEI Amint arról lapunk január 23.-i számában tájékoztattuk olvasóinkat, Szolnok város alpolgármestere levélben kereste meg a Nemzeti Megmentési Front Nagybánya municípiumi Tanácsát, amelyben felajánlotta a két helység testvérvárossá nyilvánítását, szoros gazdasági, társadalmi, művelődési kapcsolatok kiépítését. Az ajánlatot a nagybányai vezetőség örömmel fogadta és látogatásra hívta meg Szolnok város küldöttségét. Magyarországi testvérvárosunk képviselői csütörtökön, február 8.-án délben érkeztek Nagybányára. A küldöttség tagjait: Lengyel Boldizsárt, a Szolnok városi Tanács elnökhelyettesét, Márton Ernőt, a városi tanács kereskedelmi osztályvezetőjét, Benkő Imrét, a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának vezetőjét és Szőke Györgyöt, a Szolnok megyei Néplap szerkesztőjét a Nemzeti Megmentési Front Nagybánya muunicipiumi Tanácsa képviseletében Ludescher István és Vajkovszki Szilveszter, az RMDSZ nagybányai szervezete CSOMA GYÖRGY (Folytatás a 2. oldalon) FELHÍVÁS A GYÁVASÁGRA ! Ezennel felhívom nagybányai magyar embertársaimat, hogy járjunk lehetőleg kilencven fokban meghajlított gerinccel és csak fal mellett! Úgy kell nekünk a szabadság, mint hátunkba a nyilallás ! legyünk tagjai a nagybányai Magyar Demokrata Szövetségnek, mert az oda tolakodott, többé-kevésbé (kinek hogy sikerült !) kompromittált vezetők majd megmagyarázzák nekünk (a helyi román újságban), miért ne válaszoljunk békés tüntetéssel az RMDSz országos felhívására ! Tüntessenek más magyarok, más városokban, hogy mi nyugodtan pihenhessünk babérjainkon, és el ne veszítsük kényelmes székünket, amit Ceauşescu alatt annyi „áldozat“ árán szereztünk magunknak ! Legyünk gyávák, mert akkor szépen halunk meg ! PUSZTAI JÁNOS