Művelődési Tájékoztató, 1962 (4-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
Edit a képeskönyvet nézegette. Közben azt mondta: Óvónéni, tudok egy verset. Elmondhatom a gyerekeknek? — Azt válaszoltam: „Mondd először nekem el Editke!" Az ..Anyám tyúkja” c. verset hibátlanul elmondta. Uzsonna után megengedtem, hogy elmondhassa a gyerekeknek is. Meg tudnád mondani, hogy ki írta a verset? Edit válasza helyes volt: „A verset Petőfi Sándor írta.” Amikor a naposok munkájukat elvégezték, pár szóval elmondtam a gyerekeknek, ki volt Petőfi Sándor. Petőfi költő volt, verseket írt és ő is harcolt, küzdött a szabadságért.” Március 13-án: „Ma készítettünk kokárdákat. Valamennyi gyermek készített magának egyet. Volt olyan gyermek is, aki a kiscsoportosok részére is készített kokárdát. Átismételtük a „Március 15-e" c. verset. Ismét egy bejegyzés: „A termet délután feldíszítjük, hogy holnap reggel, amikor jövünk, már ünneplőbe öltözve várjon bennünket. Petőfi képét a főfalra tesszük. Körüldíszítjük zászlóval.” Március 15-én: „Sajnos a hóvihar miatt nem lehetett a Petőfi-szoborhoz menni. Így az ünnepséget a foglalkozó teremben kellett tartani. Reggel, amikor megérkeztek a gyermekek, ruhájukra tűztem a kokárdát, Balog Laci egy borítékot hozó anyukája küldi. „Laci reggel sírva könyörög, hogy el akar menni óvodába, mert ünnep lesz. Ha belázasodna, úgy kérem délben hazaküldeni” — Laci vidám egész nap. Odabújik hozzám, s arra kér, hogy a kardigánt is vessük le, lássa a kis csoport is, hogy ünneplőbe öltözött.” Az ünnep közeleg. Gondosan elrakják a játékszekrényt, babaszobát. Megbeszélik, hová üljenek a kicsik, a középső- és a nagycsoport. Mégegyszer végignéznek a szobán. Minden rendben van-e? Jönnek a kicsik. Babi, Laci és Edit kokárdával a kezükben várják őket és mindenkinek feltűnik. Elmondja a nagycsoportos óvónő, miért jöttek össze. Ünnepelni fognak. Megnézik Petőfi Sándor képét. Néhány szóval ismerteti az ünnep jelentőségét, majd B. Laci elszavalta Donászi M.: Március 15 c. verset. Az egész csoport eljátsza a „Körtéfa, Hejszélésnek udvarán” c. körjátékokat. Edit elszavalja az „Anyám tyúkja” c. verset, amit otthon tanult a nagyobb testvérétől. A kiscsoportból két gyermek elmondta a „Piros zászló, magyar zászló” című verset, majd az egész csoport az ismert körjátékokból mutatott be hármat. A középső csoport egy dallal emelte az ünnep hangulatát majd piros, fehér, zöld zászlóval, énekszóval kivonultak saját termükbe, ahol játékkal folytatták a napot. A nagy hóvihar miatt sajnos még az udvarra se mehettek, pedig úgy tervezték, hogy a 48-as szobornál tartják meg az ünnepséget. Az április 4-i ünnepség megszervezését már március 19-én kezdi meg a nagycsoport vezetője. Csoportnaplójában így ír róla: ..Március 19-én: Kitettem az április 4-i felvonulás c. képet a falra. A gyerekek közül néhányan odajöttek és kérdezték, mit ábrázol a kép. Elmondtam, hogy ünnep van, április 4-ét ünnepük. Itt azt látjuk, hogyan vonulnak fel, hogyan ünnepelnek a katonák is. Megígértem a gyerekeknek, hogy gyülekezés végén, ha már minden gyermek megnézte, megbeszéljük, mit láttak a képen. Elmondtam a gyerekeknek, hogy készülni fogunk erre az ünnepre. Tanulunk verseket, dalokat, készítünk piros csákót. Albumot fogunk készíteni az óvodások életéből és azt ajándékba adjuk az úttörőknek, elnök bácsinak, titkár bácsinak.” Március 20-án: „Stollár Edit hozott képet, katonák voltak csak a képen. Mondtam a gyerekeknek, hogy olyan képet keressenek, amelyik ünnepi készülő 43