Barikád, 2011. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

2011-03-17 / 11. szám

30 B Legutóbb a Bolgár György Megbeszéljük című műsorában el­hangzott kijelentés akasztotta ki a Geiger-Müller számlálómat. Az egyik betelefonáló azon szomorkodott, hogy a történelmi egyházak egyre nagyobb teret kapnak, egyre több oktatási intézményben indult hittanoktatás, sok szociális intézmény fenntartásában vállalnak szerepet. „Az egyházak és vallásosság úgy terjed, mint a kolera!” - ösz­­szegezte magasröptű eszmefuttatásait emberünk. A balga hon­polgár ilyenkor persze azt gondolná, hogy Bolgár úr jelzi, hogy ez a kijelentés más emberek vallási meggyőződését, világné­zetét sérti, és emiatt elhatárolódik, majd röviden elbúcsúzik roggyant látásmódú kedves hallgatójától. Ám nem így történt. Szófia rettenthetetlen fia, a legbolgárabb bolgár hümmögött, valamint hozzátett egy „Tényleg így gon­dolja?” kérdést. Azért kíváncsi lettem volna, hogy mit tett vol­na Bolgár úr, ha a vörösiszapnál vörösebb hallgatója helyett valaki ugyanezt a kijelentést teszi a romaintegrációra és az arra költött milliárdokra, a cigányok elkövette erőszakos bűncse­lekményekre, az izraeli felvásárlásokra vagy balliberálisok lo­pásaira. Valószínűleg először elsápadt volna, színe leginkább Fehér Gandalféhoz kezdett volna hasonlítani, és hisztérikusan kikérte volna a fenn említett kijelentéseket. Ám a jó Bolgár úrnál az egyházakat nyugodtan lehet szidni. Közhelyszámba megy, hogy hazánk védelmi képességei vala­hol San Marinóé és Liechtensteiné alatt, és talán valahol az Andorrai Fejedelemséggel egy szinten lehetnek. Persze emiatt csak az olyan retrográd, az aurópai népek megbékélésében hin­ni képtelen militaristák aggódnak, mint én. S ahogy elnézem a következő évek Széll­el bélelt költségvetési elképzeléseit, ütő­képes haderő híján még jó néhány esztendeig Simicskó István egyszemélyes kung-fu hadteste képezi a magyar honvédelem legerősebb fegyvernemét. Hajtsunk fel egy Unicumot, és nézzük ezt is pozitívan! Ha hadsereget építeni a jelek szerint nem nagyon tudunk, éljünk azzal, amiben jók vagyunk! A Magyar Honvédség 1990-es ál­lományának két évtized alatt végbement 90%-os leépítésével jó eséllyel világelsők vagyunk saját védelmi képességeink ön­kéntes megsemmisítésének terén. Nos, ha hatékony védelmet képtelenek vagyunk felvonultatni szomszédainkkal szemben, akkor logikusan adódik a másik lehetőség: építsük le az ő had­seregüket! Ehhez olyan nemzetközi hírű szaktekintélyek állnak rendel­kezésünkre, mint talán senki másnak az öreg kontinensen­­ csak át kell őket dobni a határon, és máris évtizedekre biztosít­va van a Kárpát-medencei béke. Bizonyosak lehetünk benne: Keleti György féléves mandátummal megbízhatóan televásá­rolná a szlovák légvédelmet háromból egyszer betaláló Mistral Terjed, mint a kolera LÁNCZI RICHÁRD a barikad.hu főszerkesztője BALOGH GÁBOR újságíró : Csodafegyver Ezt követte a Magyar Narancs múlt heti címlapja, amelyen a jól ismert liberális szimbólum látható. Katolikus pap kézen fogva egy kisgyermekkel, mindez egy figyelmeztető KRESZ- táblára applikálva. A szokásos pedofil utalás. Ha már itt tartunk, apaként most nem részletezném, mit kel­lene a pedofilokkal tenni, ugyanis az már nem a publicisztika, hanem a véres valóság kategóriába tartozna. Ám az ötvenes évek „klerikális reakciója” elleni propagandát, valamint a Ta­nácsköztársaság patkányainak idejét idézi fel a „Viszi-e a pap­ság az iskolákat?” címlapcím és a téma tálalása. Ám liberális körökben csak bizonyos ügyek számítanak tilalomfának. Az már csak hab a tortán, hogy a lap harmadik oldalán talál­ható publicisztikai cikkben a semmiségi törvény miatt kese­regnek. Azon, hogy a 2006-ban az utcán cizelláltan, már-már rokokói finomsággal ártatlan embereket agyba-főbe verő szegény rend­őrök, valamint az ártatlanokat elítélők most hogy meg lettek alázva. Helló, srácok! Ilyenkor hova tűnik a fene nagy jogvédő, meg az igazságharcos belőletek? Ja, az csak bizonyos ügyekben működik, ha nemzetit ütnek, az nem számít... Ezt követően ne csodálkozzon egyikük sem, hogy a liberaliz­mus mára szitokszóvá kezd válni Európa szinte teljes terüle­tén, ugyanis ezen eszmeiség képviselői az orwelli mintát alapul véve egyenlőbbnek tartják magukat az egyenlőknél. Nagyapám régi mondása: Akinek nincsen esze, legyen note­sze! Na, oda kellene írogatni ezeket az uszító baromságokat! rakétákkal, Juhász Ferencnek elegendő lenne pár hónap, hogy viszkis dobozokban kihordja a román védelmi költségvetést - és valljuk be: az is megnyugtató volna, ha a szerb hadsereg a Tiszán való átkelés gyakorlása helyett Szekeres Imre vezetésé­vel inkább csempeboltot nyitna Banja Lukában. Persze méltatlan volna, ha elfeledkeznénk a magyar honvé­delem padlóra küldését mentális és erkölcsi síkon előkészítő szellemóriásainkról, a „nacionalista métely” rettenthetetlen ördögűzőiről. Ezen a területen aztán bizton állíthatjuk: vi­lágszerte egyedülálló emberállománnyal rendelkezünk, s a magyar nemzettudat szinte teljes legyalulása is Európa-szerte egyedülálló teljesítmény. A hazai belpesti liberális értelmiség egyfajta különleges, front mögötti diverzáns alakulatként lehetne bevethető az esetleg ránk támadó szomszédos országokkal szemben. Heller Ágnes egyetlen Pravda-interjúval térdre kényszeríthetné Szlovákiát, Konrád György egy félórás belgrádi előadása elegendő lenne a kapitulációhoz, Esterházy Péter pedig egy rövid novellával is elérhetné, hogy a románok visszaadják egész Erdélyt, sőt még felajánlják hozzá Bákó megyét is - csak vigyük haza a neves tollforgatót. Ha már az egykor legendás magyar fegyvergyártás lekerült a világtérképről, legalább azt exportáljuk a szomszédba, amiből az elmúlt húsz évben túltermelés volt Magyarországon. Egy ilyen árucikkünk biztos lenne: a nemzetárulás. B BARIKÁD 2011. március 17. www.barikad.hu

Next