Barikád, 2012. január-március (4. évfolyam, 2-13. szám)
2012-02-09 / 6. szám
INTERJÚ | BARIKÁD 2012. február 9. www.barikad.hu Példát kell mutatni Összességében az élet kiegyenlíti a tisztességes magatartást - vallja Mocsai Lajos mesteredző. A magyar férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya szerint az élsportban nemcsak az állóképesség, hanem a kiművelt emberfők és az érzelmi intelligencia is fontos, amihez a lélek szintén hozzátartozik. - Három döntetlen, két vereség, egy hatalmas győzelem - ezzel az eredménnyel és a nyolcadik hellyel zártuk a szerbiai férfi kézilabda Európa-bajnokságot. Sokszor megkérdezik, hogy mennyire elégedett. Szerintem egy Mocsai Lajos sohasem elégedett, ezért inkább arra lennék kíváncsi, hogy mik a tanulságok? — A magyar embereket ismerve azt gondolom csak a legoptimistábbak hittek abban, hogy a halálcsoportból egyáltalán továbbjuthatunk. A középdöntőbe három pontot vittünk magunkkal, így nagyon jó eredménnyel zártunk. Világversenyen az oroszok ellen még Szovjetunió viszonylatában sem szereztünk pontot. A spanyolokat a válogatott edzőjeként az 1988-as szöuli olimpián vertük el utoljára. Míg a franciákat, az aktuális olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat az utóbbi évtizedben nem tudtuk legyőzni. Mindez minősíti a csapat teljesítményét, viszont nyilván hiányérzet marad az emberben. Egy ilyen sorozat után azt gondoltuk, ha a következő két meccsből egyet megnyerünk, akkor az első hat között vagyunk. Azonban a három nagyon erős, robusztus és atlétikus ellenfél után a negyedik, Izland elleni mérkőzésre abszolút fizikai mélypont következett be. Volt olyan játékos, aki megfelelő alternatíva hiányában alig tudta végigjátszani a meccset. Magyarul a játékosaink izomzatilag, álló- és regenerációs képességben rendkívül érzékenyek. Ha az általános feladatokat nézzük, akkor az egyik legfontosabb a regenerálódás lenne. Gondoljon bele, a gyúrók és a terapeuták hajnali 2-3 óráig foglalkoznak a csapattal, hogy normalizálódjon másnapra egy meccset követő állapot! A franciák elleni mérkőzés után volt, aki reggel hatig ült az ágya szélén. Ilyen szintű terhelésnél a pihenési idő biztosítása alapvető kérdés. Az elmúlt évtizedekben nem foglalkoztunk ezzel kellőképpen. Ha visszagondolok, ugyanott vagyunk, mint 1986-ban, amikor világbajnoki döntőt játszottuk. A rehabilitációban, a megfelelő állapot visszaállításában pótolnunk kell a hiányosságokat a többi csapatot követve. De még így is sakkban tartottuk az ellenfeleket egy-egy kiváló egyéni teljesítménnyel. Igen ám, csakhogy szakmailag van egy komoly problémánk. Mégpedig az, hogy a legtöbb olyan játékossal rendelkezünk, akik vagy támadó, vagy védőjátékban tudnak kiemelkedő eredményt nyújtani. Az úgynevezett specialisták kora lejárt. Minden csapat általában a játékidőt osztja el , vagy támadó, vagy védő — és komplett sorokat cserél. Ebben mi most jelentősen el vagyunk maradva. Rontotta a helyzetet, hogy Lékai Máté tehetséges szegedi irányító-átlövő játékosunk térdoperáció miatt kikerült a keretből, ami Császár Gábor dolgát nehezítette. A jobbszélen a keresztszalag-szakadást szenvedett Iváncsik Tamást nem sikerült pótolni. Krivokapics jobbátlövőnk nem tud védekezni és csak az egyik oldalon támad. Mocsai Tamás az első három mérkőzésen kiválóan teljesített, ám a Flensburgban általában tizenöt perceket játszik, ezért fizikailag nem volt meg a szükséges állóképessége és ez a többi játékosról is elmondható. Ráadásul amikor a védőjátékunk hullámzott, akkor nem volt kapusteljesítményünk. A két kritikus mérkőzésen nagyon keveset hárítottak a kapusaink, azonban a védekezés és a kapusteljesítmény mindig együtt jár, és nem a kapusokra hárítjuk a felelősséget. Az imént említett szerkezeti problémát az olimpiai kvalifikációra bizonyos szinten megoldjuk, hiszen akik most nem tudtak ott lenni az Európa-bajnokságon, azok a későbbiekben rendelkezésünkre állnak. Ugyanakkor mindenképpen szeretném kiemelni, hogy örömteli volt együtt dolgozni a csapattal, mert ez a küzdőszellem és morál mindenki számára csak példaértékű lehet. — Ha van a válságkezelésre magyar gyógyír, akkor a férfi kézilabda-válogatott mérkőzéseit nyugodtan receptre lehet írni. Valóban nehéz időkben játszottunk és ezt szem előtt tartottuk. Tehát el is hangzott, hogy az országnak szükséges van a sikerre és a világszintű eredmények tényleg mindenkit lendületbe hoztak. A hat mér- A belső késztetés és az elkötelezettség elemi része a fiúknak