Barikád, 2012. július-szeptember (4. évfolyam, 27-39. szám)
2012-07-05 / 27. szám
barikád Főszerkesztő: Pörzse Sándor Szerkesztőbizottság: Balczó Mátyás (balczo.matyas@barikad.hu) Horváth Ádám (horvath.adam@barikad.hu) Sándor Csilla (sandor.csilla@barikad.hu) Takács Veronika (takacs.veronika@barikad.hu) Vona-Szabó Krisztina (vona.kriszta@barikad.hu) Művészeti vezető: Laboncz Edina Fotó: Béli Balázs Kreatív: Losonczy Pál Szerkesztőség: 1113 Budapest, Villányi út 20/A Telefon: 06 70 619 6810 E-mail: ujsag@barikad.hu Hirdetésfelvétel: 06 70 634 1676 hirdetes.barikad@gmail.com Előfizetés: ujsag@barikad.hu Kiadó: Magyar Hírek Kft. ISSN: ISSN 2060-873 X Előfizetésben terjeszti: a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda Postacím: 1900 Budapest Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél, valamint megrendelhető: e-mail-en: hirlapelofizetes@posta.hu és telefonon 06-80/444-444 Előfizetés: negyed évre: 4980 Ft fél évre: 9900 Ft egy évre: 19680 Ft Digitális előfizetés: www.dimag.hu Árusításban terjeszti: Magyar Lapterjesztő Zrt. országos hálózatán keresztül, Relay, Inmedio üzleteiben, Tesco, Auchan, Kaiser’s, InterSpar, Spar, CBA, Reál, Coop üzletláncokban, MOL, OMV üzemanyagtöltő állomásokon Szerkesztőségünk fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat, cikkeket, olvasói leveleket szerkesztett, rövidített formában közölje. Kéziratokat és fotókat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Hírfelhasználó^^^ Már két évvel ezelőtt meghűlt a vér az ereimben, amikor a labdarúgó-világbajnokság döntője utáni percekben azt láttam, hogy Carles Puyol, a spanyol válogatott kapitánya alighogy átvette a világbajnoki trófeát, első dolga volt, hogy katalán nemzeti színekbe csavarja magát. Az itthoni reflexek és az Erdélyben tapasztaltak alapján arra gondoltam, hogy ebből másnap Spanyolországban óriási botrány lesz. Aztán egy hang nem sok, anynyi sem említette Puyol gesztusát. Hozzáteszem, hogy az összes katalán játékos katalán zászlót terített a vállára. Ennek tükrében már tényleg nem lepett meg az, amit az Európa-bajnoki döntő után láttam. Remélem, hogy az itthoni nézők is látták, mert valami rejtélyes oknál fogva a magyar televízió sohasem közvetíti a mérkőzés utáni ünneplés perceit. Én egy külföldi adón néztem, és azt láttam, hogy a spanyol válogatott majd' minden játékosa másmás zászlót terített a hátára. Volt ott katalán, spanyol, baszk és még sorolhatnám. A lényeg az, hogy ki-ki az ország melyik részéből származik, illetve ottani fogalmak szerint milyen nemzetiséghez tartozik, azt a zászlót viselte. Csak nálunk, itt Európa „egységes" részén okozna döbbenetet az, hogyha mondjuk egy szlovák vagy román magyar nemzetiségű futballista magyar zászlót vinne az eredményhirdetésre. De legyünk őszinték, az is kivágta volna a biztosítékot, hogyha annak idején Miriuta Laci román zászlóval a kezében vette volna át a Magyar Kupát. A különbség annyi, hogy nálunk szétszakították és egymás ellen fordították a nemzeteket, míg ugyanez Spanyolországban valahogy másképp zajlott le. Tudom, hogy felsorolhatatlanul sok a különbség, mégis nekem, PÖRZSE SÁNDOR főszerkesztő Gladiátorok közép-európai magyarnak jó volt látni a vasárnap esti díjátadást. Rögtön hozzá kell tenni, hogy könnyű úgy küzdeni egyfajta függetlenségért, ahogy ezt például Spanyolországban ma teszik a baszkok vagy katalánok. Nem volt ugyanis ez mindig így, sok ezren haltak meg már az egységes Spanyolországon belül nemzetiségükért vagy valós jogaikért. Manapság elérkeztek oda, hogy amennyire én tudom, az andalúz spanyolok egy része is elfogadja a baszk vagy katalán nyelvhasználatot, a kulturális és gazdasági autonómiát. Csak hát ehhez harcolni kellett. Félve írom le a következő sorokat, de amikor legutoljára Erdélyben voltunk, valahogy pont olyanokkal találkoztam az ottaniak közül, akik tágra nyílt szemekkel néztek ránk, amikor az erdélyi magyar autonómiáról beszéltünk. Kicsit olyan volt a helyzet, mint a klasszikus viccben, amikor a szegény vak embert mindig átvezetik a gyalogátkelő túloldalára, pedig nem is akar átmenni. Vessen meg a kedves Olvasó, de én pont olyanokkal találkoztam manapság, akiknek tizedannyira sem fontos ez magyar nemzetiségű román állampolgárként, mint nekünk, magyar állampolgárságú magyaroknak. Bárcsak tévednék, de nézzék meg az erdélyi választások kimenetelét: egy egységes, erős, autonóm magyarság szempontjából röhejes eredmény született. Szóval ezért néztem vasárnap este könnyel a szememben bátor nemzetek bátor gladiátorait, akik legnagyobb ünnepeik alkalmakor sem félnek saját identitásuk kimutatásától. És ami a lényeg, hogy ez most már azért van, mert soha nem is féltek, és soha egy pillanatig sem adták fel. Pedig ott is van TV, ott is volt elnyomás, ott is voltak és vannak álnok politikusok. barikád 2012. július 5., VEZÉRVONAL