Bárka, 2002 (10. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - MŰHELY - Szilágyi Márton: Petőfi Zoltán konfliktusos élete és halála
72 Szilágyi Márton finek az egybekelését - inkább az a figyelemre méltó, hogy tartózkodott azoktól a végletes lépésektől, amelyekkel valóban megakadályozhatta volna az esküvőt. Ezt pedig nem kizárólag Júlia kitartása és állhatatossága magyarázza, hanem legalább ennyire az is, hogy Szendrey minden bizonnyal szerette a lányát, így a tiltásban sem ment el a végsőkig, párhuzamként gondoljunk ugyanis csak arra, hogy Petőfi egyik korábbi, 1845-ös lánykérése alkalmával az apa, Mednyányszky János gödöllői jószágkormányzó úgy utasította el a költőt, hogy leányát meg sem kérdezte. A Szendrey Júliával kötött házasság idején Petőfinek nem volt ingatlanvagyona vagy földtulajdona, s nem rendelkezett rendszeres jövedelmet biztosító állással sem. Amire mégis a családalapítást alapozhatta, az az 1840-es évek sajtónyilvánosságának új jelensége volt, amelyet Petőfi népszerűsége és termékenysége révén maximálisan ki tudott használni: mivel az írói munkát ekkorra már egymással konkurenciában álló sajtótermékek honoráriummal méltányolták, a folyamatos költői működés, amelyet Petőfi — hála szerencsés alkatának - különösebb megerőltetés nélkül el tudott érni, lehetővé tehetett egy többé-kevésbé rendszeresíthető jövedelmet.A Petőfinek az egybekelés utáni pesti megtelepedése, az — egyébként Egressy Gábortal kiválasztott és Jókaival közösen fönntartott — lakás kibérelése, valamint a lakás berendezése is így vált lehetségessé. A sajtópiacot azonban rövidesen teljesen felforgatták a forradalmi események és az áprilisi törvények, s ez Petőfi családi életformájának a válságát is magával hozta, hiszen az az életstratégia, amelyre nősülését alapozta, nem tette lehetővé vagyon akkumulálását, ráadásul felesége 1848 márciusában teherbe esett, így hamarosan már a születendő gyermek felneveléséhez szükséges feltételeket is meg kellett teremtenie. Törvényszerűen sodródott tehát a hivatásos katonatiszti álláshoz, amely rendszeres fizetést ígért 10 é s amely végső soron pusztulását is okozta. Halála, amelyet a kortársak jó darabig eltűnésként értelmeztek, ilyenformán anyagilag kilátástalan helyzetbe hozta feleségét és csecsemőkorú gyermekét: kizárólag ingóságokat hagyott hátra, amelyek azonban — amennyire a lefoglaláskor 4 Petőfi és Szendrey Júlia megismerkedésének eseménytörténetére 1. Kerényi Ferenc, Petőfi Sándor élete és kora, Bp., 1998, 68. A következők. 5 Dienes András teljes joggal utalt arra, hogy „Szendrey egyébként sem az a zsarnok, akinek a Petőfiirodalom képzeli, roppant lágy ember.” Dienes András, Perújítás Szendrey Júlia ügyében, Az 1849/50-es évek adalékainak revíziója, ItK, 1962, 317. Déri Gyula évtizedekkel korábban úgy interpretálta Szendrey ingatlanszerzéseit is, hogy azok leányai családalapításával függtek össze: arra a hírre ugyanis, hogy megszületett az unokája, Szendrey Ignác 1848 decemberében Debrecenbe utazott, és vett egy 101 katasztrális holdnyi tanyát a Szepesi pusztán. Mivel idegen csak úgy szerezhetett földbirtokot a városban, ha van háza, ezért két házat is vett — egyet a Szent Anna (akkor Varga) utcában, egyet a Péterfia utcában. Ezeket a saját nevére voltak íratva. Déri szerint ugyanezt a taktikát követte aztán 1858-ban is, amikor másik lányát, Máriát elvette Gyulai Pál és 1860-ban a házaspár Pestre költözött: amikor megszületett a gyermek, két házat vett Pesten. Egyet Gyulaiéknak a Bástya utcában, a régi Hét Bagolyt, a másikat ehhez viszonylag közel, a Sándor utca 17-ik számút, magának. (Déri Gyula i. m. 28-37.) Déri koncepciójának első részéhez, a debreceni ingatlanszerzéshez azonban hozzá kell tenni - erre Kerényi Ferenc hívta fel a figyelmemet -, hogy 1848 decemberében semmi nem utal az unokáról való gondoskodás szándékára, sokkal inkább a szabadságharc katonai válságának hatására történő, a Kossuth-bankóktól való megszabadulást is magában foglaló befektetésről lehetett szó. 6 Kerényi Ferenc i. m. 62—63. 7 Vö. Margócsy István, Petőfi Sándor, Kísérlet, Bp., 1999, Klasszikusaink, 48-74. 8 Vö. Kerényi Ferenc i. m. 90-91. 9 Vö. Törő Györgyi, Petőfi anyagi helyzete . Pándi Pál - Tóth Dezső (szerk.), Tanulmányok Petőfiről, Bp., 1962, 41-90. 10 Vö. Kerényi Ferenc i. m. 122-123.; 1. még Kalla Zsuzsa, Petőfi Sándor politikusi képe 1848-1849- ben . Körmöczi Katalin (szerk.), A márciusi ifjak nemzedéke, „Nem küzdünk mi sem dicsőség- sem díjért”, Bp., 2000, 96-98.