Bárka, 2002 (10. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 6. szám - MŰHELY - Sebók Katalin: A történelem fikcionálása: Závada Pál: Milota című regényében
Sebők Katalin jának. A kesztölci származású Zoltán Bárkányi Vulkán Návrato (Visszatérés) és Szarka (Mama) című elbeszéléseiben viszont a családi konfliktus és dráma kiváltó okaként veti fel a lakosságcserét. Feltételezhető, hogy az említett írók, mint az eseményekben személyesen érintettek, mind ez idáig lelkileg nem tudták feldolgozni ezt az elhallgatott, ellentmondásokkal terhes időszakot. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, szükség van az időbeli eltolódásra. Gadamer szerint az időbeli távolság teszi lehetővé, hogy egy közösség vagy egyén meghatározza önmagát és a múlthoz való viszonyát. Az időbeli távolság magába foglalja a szülőktől, nevelőktől, az egyén számára tekintélyt képviselő emberektől átvett információkat, attitűdöt, melyek a megismerést segítő előzetes tudást, vagyis a hagyományokat alkotják. Hogy interpretálni tudjuk a múltat, a hagyományok ismerete nélkülözhetetlen. A lakosságcsere értelmezése a magyarországi szlovákság részéről és az irodalomba való beemelése is valószínű azért várat magára, mert a vele kapcsolatos, tekintélyektől származó ismeretek átadása megrekedt. A szülők, nagyszülők magukba fojtották ellentmondásos érzéseiket és véleményüket, az iskola pedig nem vett tudomást róla. Minden közvetlen vagy közvetett érintettnek megvan a lakosságcseréről saját olvasata, melyet magába zárva őriz és csak elvétve osztja meg mással. Áttelepült szlovákok és kitelepített magyarok visszaemlékezései arról tanúskodnak, hogy a lakosságcsere máig ható lelki következményei, az elfojtott traumák, még a dédunokára is visszahatnak. Kiírni, kibeszélni magunkból a nyomasztó élményeket, legyőzni magunkban a korlátokat, szembesülni a múltunkkal, hogy megértsük jelenünket s benne magunkat, nem könnyű feladat. Egyszer azonban meg kell történnie, mert az unoka rá fog kérdezni és a válasz elől nem lehet kitérni. A válaszadás egyik lehetséges eszköze az irodalom. A csehszlovákiai magyarság kitelepítésének körülményeit egy kis falu közösségének tükrében mutatja be Duba Gyula: írnak a csukák 1975-ben megjelent realista regényében. A posztmodern irodalom demitizálja a történelmet és kontraverz alapállásból felülírja az állandónak hitt jelentéseket. Ilyen megközelítésben kísérel meg egyfajta választ adni Závada Pál többek között a lakosságcserére is Milota című regényében. Mintegy 180 oldalon, egy egész fejezetet szentel ennek a témának. Kváziszíndarab formában, a magyarországi szlovákság szemszögéből eleveníti fel az 1946—54-es korszak eseményeit. A színjátszás beépítésének ötletét feltehetően a gazdag hagyományokkal rendelkező tótkomlósi amatőr színházi mozgalom adhatta az írónak. A történelem amatőrszínpadán Magára a színdarabra, mint a regény egyik fő motívumára, az előreutalások hívják fel az olvasó figyelmét. Az első utalás már a könyv elején megjelenik és folyamatosan ismétlődik egészen addig, míg a regényszöveg fókuszába nem kerül a III. fejezetben. Ezután a regényben végig visszautalások emlékeztetnek a színdarab cselekményszervező, drámai 6 Zoltán Bárkányi Valkán: Návrat. Budapest, Etnikum, 1998. Osudové zvraty-druhá polovica 20. storoda. In.: Komlósska cítanka. Szerk.: Ján Chlebnicky. Békéscsaba, 2000. 148-170. z Krupa András: Slováci v Mad’arsku a vymena obyvatel’stva v zrkadle ich vlastnych vypovedí. In.: Národopis Slovákov v Mad’arsku. Szerk.: Eperjessy Ernő. Budapest. 2000. 163-189. 8 Kulik Ondrej: Slovenské ochotnícke dh vádló v Tótkomlósi (1907—1947). Matica slovenská. Martin, 1982. Michal Francisci: Minulost’ a prítomnost’ nasej dediny. Békéscsaba, 1931., Szincsok György: Műkedvelő színjátszás. In.: Tótkomlós története és néprajza. Szerk.: Szincsok György. Tótkomlós,1996. 305-315, Tóth István: A műkedvelő színjátszás a délkelet-alföldi szlovákok körében. 64-71.