Bárka, 2012 (20. évfolyam, 1-6. szám)
2012 / 2. szám - MŰHELY - Császtvay Tünde: A (Művész)Ház, a Játékos és az egál: Dr. Rózsa Miklós emeli a Művészház tétjét
93 CSÁSZTVAY TÜNDE (Debrecen, 1960) - Budapest CSÁSZTVAY TÜNDE ◄ A (Művész)Ház, a Játékos és az egál - Dr. Rózsa Miklós emeli a Művészház tétjét A Játékos A Modern Művészet 1910. február 16-i számának 10. oldalán egy diszkrét tudósítás szerénykedett a kortárs művészvilág hírei között. Már a meglehetősen terjengős és több osztató cím — Felrobbantott játékbarlangok — Letartóztattak egy rulett-bankárt — Kártyaasztaltól a toloncházba — Bűnös üzelmek több budapesti társaskörben jelezte a bűneset szövevényes fordulatait. „Nemrég még jómódú kereskedők, iparosok lettek földönfutó koldusok — olvashatjuk a cikkben —, a bakkaraasztal vagy a rulettgép mellett. Tiszteletre méltó polgárokat, becsületes férjeket, családapákat taszított a züllés posványába a mesterségesen szított játékszenvedély. De az egyén katasztrófája nemcsak az egyéné, hanem megrázza a tisztes polgári társadalom alapjait, ha tömegesen történik. Budapesten pedig, amióta a játékbarlangok elvonják a foglalkozásuktól, a nemzetgazdasági munkától épp azt az elemet, amelyet szeretünk nemzetfönntartó elemnek nevezni, egymást érik a csődök, bukások, üzletfeloszlatások, a kereskedelmünk egy része megbízhatatlan, az iparunk züllésnek indult, a nyomor általánosabbá lett, az egyén pedig elértéktelenedett. És mindezt néhány hitvány számítással dolgozó khtbalapítónak köszönhetjük, akik lelketlenül, a hálójukba kerülő naiv, tapasztalatlan, de jómódú emberek vagyonából gazdagodnak.” A nemzetfenntartás fenyegetettségéről és a számító klubalapítók hitványságáról szóló tudósítás azonban végül azzal a megnyugtató bejelentéssel zárult, hogy „Ma végre a rendőrség megkezdte a tisztító munkát. [...] Egyben a rendőrség fölterjesztést fog intézni a belügyminiszterhez és intézkedést fog kérni a fővárosban szerte burjánzó kártyaklubok ellen, amelyeknek kipusztítására [!] bizonyára nem is fog késni sokáig.” Még ha a bejelentésre megkönnyebbülten sóhajthattak is fel a Művészház kiadásában megjelenő Modern Művészet olvasói és a Művészház tagsága, akik éves díjuk fejében ingyen kapták meg a lapot, elég talányos, vajon a felelős szerkesztő, Rózsa Miklós (aki egyben a Művészház művészeti igazgatója volt) milyen logika alapján válogatott be egy rendőri krónikába illő híradást a progresszív művészeti világról szóló szaklapba. Anélkül, hogy bármiféle történetietlen feltevésekbe bocsátkoznánk, annyit bizonyosan kijelenthetünk, hogy Rózsa Miklós nemigen rendült meg egyegy kisebb, sőt nagyobb botrány hallatán, hisz a saját pályáját, az általa gründolt vállalkozások történetét - így a Művészház sorsát is - eminensen szegélyezték turbulens indulatok és zajos események. Rózsa nevét ma már kevesen ismerik, holott több évtizeden keresztül befolyásos és ismert alakja volt a magyar irodalmi és művészeti közéletnek. Hirtelen döntések, merész váltások jellemezték pályáját. Távolabbi célok érdekében könnyedén hagyta oda a biztosnak tűnő megoldásokat. Hihetetlen érzéke volt a praktikus dolgokhoz, az ügyek lendületes vagy épp a törvényesség határát súroló lebonyolításához, rendre megtalálta a célhoz vezető legkifizetődőbb eljárást, majd nem sokkal később a zavaros megoldásokkal megfundált dolog szétzilálódott kezében. A fővárosba szegény könyvkereskedő-segédként érkező zsidó fiú előbb a katonaságnál, majd az irodalom, később az újságírás kialakulóban levő piacán próbált helyet találni. Kapcsolatait mesterien építette és igyekezett azokat kihasználni; íróként zsurnalisztaként két nemzedéket összekötő pályája elején még Justh Zsigmond, Bródy Sándor, Malonyay Dezső, Kiss József segítették, míg később együtt újságírósodott a következő írónemzedékkel: Pekár Gyulával, Vészi Józseffel, Ady Endrével, Babits Mihállyal, Schöpflin Aladárral. Azonban igen mérsékelt irodalmi tehetsége nem tudta őt sem a jó tollú szépírók, sem a mértékadó publicisták sorába emelni. Emellett vélhetően úgy ítélte meg, hogy az irodalom és az újságírás piaca nem is mutatkozik ígéretes pénzszerző terepnek, így mindinkább a kor zsibongó képzőművészeti agoráján kezdett tájékozódni. -míg 11 ifib