Bárka, 2012 (20. évfolyam, 1-6. szám)
2012 / 4. szám - Villei Lóránt: Fülolaj
ViLLEi Lóránt lány állt ott. A tűzoltóautó létrája mintegy két méterrel alatta járt, és lassan kúszott felfelé, míg végre elérte a lányt. Szépnek és bánatosnak tűnt, de a távolság miatt nem tudtam kivenni arca finom részleteit. Néhány perc telt el, amíg a lány átlépett a létrára. Ekkor vettem észre, hogy a másik turulon is van valaki. Egy fiú volt. Éppen elérte a létra. Addig álltam ott, amíg újra el nem indult a forgalom.. A híd sarkán lévő rendőrtől megkérdeztem, kiderült-e, miért másztak fel a turulra. A rendőr elvigyorodott. - Szerelemből. Sokáig csengett a fülemben ez a szó. Megint apámra gondoltam. Vén szarházi (most már így hívtam magamban), leitattál pálinkával, ahelyett, hogy elvonóra mentél volna. Azon a vasárnapon egy szóval nem mondtad nekem, hogy figyelj, fiam (és nem Faszjankó vagy Pleteka), rajtunk, férfiakon kívül vannak nők is. Nemcsak azért vannak, hogy az általuk főtt levest a falhoz csapjuk, hogy agybafőbe verjük őket, hogy kirúgassuk magunkat az otthonunkból, hogy reszkető lábbal olajra lépjünk előlük, hogy felmásszunk velük a turulmadárra, és kéz a kézben dobjunk onnan egy hátast. De hogy mi a lószart kell kezdeni velük, arról fogalmam nincs. Apám, te rohadék. Forgó II. (2011; akril, vászon; 90x90 cm) 48