Bárka, 2013 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 6. szám - FIGYELŐ - Z. Urbán Péter: Hiányosságok felmutatása és orvoslása - Szakolczay Lajos: Sorsszerűség, álom, etika
125 Z. Urbán Péter A személyes hangot mindvégig felvállaló szerző talán legszenvedélyesebben Szécsi Margit költészetének „elfelejtését” kéri számon: „Ha tisztességes volna a föld, jóllehet anyaként befogadta, kivetné magából, hogy folytathassa nem is egyszer elátkozott líra harcát (igencsak szükségünk volna erkölcsi jelenlétére) a nemtelen, megvetésre is alig érdemes világ ellen” (146.). Az esszé különlegessége, hogy tartalmazza e líra két jellemző motívumának, a csillagnak és a mnek a „metaforaleltárát” (145—155.). A kánon felülvizsgálatának igénye ellenkező előjellel kerül elő Wass Albert költészetével kapcsolatban, amely Szakolczay szigorú írása szerint mintegy a jelentősebb költők helyett kap nagyobb figyelmet: „A Wass Albert iránti lelkesültségünkben - mint gyermekbetegségben — alighanem jócskán közrejátszik az is, hogy ezzel az értékfelmutatással palástolni igyekszünk a megannyi írót sújtó feledékenységünket. Csak egyetlen példa: ha ez a csupán egy verses lírai életmű fokozott figyelmet kap, miért vonatik meg a fölfedezőkedv vagy egyáltalán az érdeklődés a Wassénál sokkal súlyosabb, összetettebb, elementárisabb költői öszszegzésektől?” (194.). A tanulmányíró józanságát igazolja, hogy az „unos-unontalan ismételt klisék”, az „Adyt millió esetben fölcukrozó daliás”, sőt a plágium vádja mellett ebben az esetben is megtalálja azokat a verseket, melyeket méltónak tart az utókor emlékezetére (Dal, Üzenet haza). E pályaképek tehát amellett, hogy nyomatékosan jelzik irodalmi emlékezetünk különböző okokból kialakult és krónikussá váló hiányosságait, meg is kezdi e hiányosságok orvoslásának munkáját. Szakolczay Lajos új kötete a kutatás számára kiindulási alapot, ösztönzést jelenthet, a szélesebb közönség számára orientációt, a közelmúlt magyar költészete egy csaknem elfeledett területének felfedezését. Absolute absurd (2012, videó, 6 perc)