Bárka, 2015 (23. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 3. szám - MŰHELY: 25 ÉVVEL EZELŐTT - Basics Beatrix: Egy naptár az öröklétnek: Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknaptár

BASICS BEATRIX ◄ Egy naptár az öröklétnek Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknaptár Az ötlet jó, sőt, remek: tulajdonképpen egy Munkácsy-album, amely öröknaptárként is hasz­nálható. Vagy éppen naplónak, ahogyan azt a be­vezető szöveg javasolja. A naptár azonban valójában inkább egy Munkácsy-emlékalbum. Rengeteg információval és képpel, sok tanulsággal. Ha sorban olvassuk a szöveget, az első ilyen az utóéletről szóló rész: szembetűnő, hogy a kultusz jelentősen erősödött az ötvenes években. Érdemes elgondolkodni, miért. Miért találta oly vonzónak ez a kor­szak Munkácsy festészetét, és főként témaválasztásának bi­zonyos vonulatát. A dokumentumok hul­lámzó folyama nem követi a szoros időrendet Munkácsy élete eseményeinek vonat­kozásában, hanem az adott nap konkrét eseményeihez kapcsolódik. A kép- és szö­veganyag a Munkácsy Mi­hály Múzeum legelőnyösebb adottságát használja (ki): a nagyszámú relikvia- és do­kumentumgyűjteményt. Kiemelkedően érdeke­sek ezek között a festményekhez készült fotók. A hetvenes évek ily módon konstruált zsánere­­inek sorát megszakította a barbizoni tájképek mesterkéletlen plein-air módszere. A tájképek af­féle magánműfajt jelentettek az életműben, még ma is sokkal kevésbé ismertek a közönség szá­mára, mint a zsánerek, vagy szalonképek, illetve a vallásos kompozíciók. Ez utóbbiakhoz kapcso­lódik például olyan meghökkentő fénykép, mint a mester maga a keresztfán. Az utóbbi időkben vált igazán ismertté, mint a Munkácsy Múzeum anyagának egyik legizgalmasabb darabja. Justh Zsigmond 1888. január 6-i naplóbe­jegyzése: „Villásreggeli után Munkácsyéknál. A mester igen melegen fogad, megmutatja új ké­peit. Néhány reneszánsz intérieur alakokkal, s egy igen csinos tájkép.” Épp e „csinos tájkép”-ek azok, amelyek még ma is nagyon hiányoznak a Munkácsy-imázsból. Pedig milyen fontos feladat lenne azt kiemelni az életműből, ami a legizgalmasabb, ami igazolja, hogy Munkácsy kapcsolata a kortársakkal na­gyon is létező volt. Erről még ma is keveset tud a közönség, holott a legértékesebb része az utolsó két és fél évtizednek. Ami emellett született, az inkább a korszak által elvárt teljesítmény, és hogy a művész mennyire figyelt az elvárá­sokra, azt mind levelezéséből, mind az egykorú forrásokból tudhatjuk. Meg is tett mindent, hogy ezeknek megfeleljen, feljegyzései igazolják, mennyire foglalkoztatta ez, akár a témaválasztá­sában is. Néhány fénykép felidéz bizonyos festmény­párhuzamokat: a colpachi kastély a tóval példá­ul az 1886-ban festett Colpachi parkot, az egyik legnagyszerűbb késői tájképet. A barbizoni ered­ményeket némileg a szecesszió jegyeivel, a túl­burjánzó növényzettel elegyítő képnek mintegy a keretén is folytatódik a kompozíció, a tekergőző, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, 2014 73 BASICS BEATRIX (Budapest, 1956) - Budapest

Next