Bárka, 2015 (23. évfolyam, 1-6. szám)
2015 / 3. szám - MŰHELY: 25 ÉVVEL EZELŐTT - Basics Beatrix: Egy naptár az öröklétnek: Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknaptár
BASICS BEATRIX ◄ Egy naptár az öröklétnek Gyarmati Gabriella: Munkácsy-öröknaptár Az ötlet jó, sőt, remek: tulajdonképpen egy Munkácsy-album, amely öröknaptárként is használható. Vagy éppen naplónak, ahogyan azt a bevezető szöveg javasolja. A naptár azonban valójában inkább egy Munkácsy-emlékalbum. Rengeteg információval és képpel, sok tanulsággal. Ha sorban olvassuk a szöveget, az első ilyen az utóéletről szóló rész: szembetűnő, hogy a kultusz jelentősen erősödött az ötvenes években. Érdemes elgondolkodni, miért. Miért találta oly vonzónak ez a korszak Munkácsy festészetét, és főként témaválasztásának bizonyos vonulatát. A dokumentumok hullámzó folyama nem követi a szoros időrendet Munkácsy élete eseményeinek vonatkozásában, hanem az adott nap konkrét eseményeihez kapcsolódik. A kép- és szöveganyag a Munkácsy Mihály Múzeum legelőnyösebb adottságát használja (ki): a nagyszámú relikvia- és dokumentumgyűjteményt. Kiemelkedően érdekesek ezek között a festményekhez készült fotók. A hetvenes évek ily módon konstruált zsánereinek sorát megszakította a barbizoni tájképek mesterkéletlen plein-air módszere. A tájképek afféle magánműfajt jelentettek az életműben, még ma is sokkal kevésbé ismertek a közönség számára, mint a zsánerek, vagy szalonképek, illetve a vallásos kompozíciók. Ez utóbbiakhoz kapcsolódik például olyan meghökkentő fénykép, mint a mester maga a keresztfán. Az utóbbi időkben vált igazán ismertté, mint a Munkácsy Múzeum anyagának egyik legizgalmasabb darabja. Justh Zsigmond 1888. január 6-i naplóbejegyzése: „Villásreggeli után Munkácsyéknál. A mester igen melegen fogad, megmutatja új képeit. Néhány reneszánsz intérieur alakokkal, s egy igen csinos tájkép.” Épp e „csinos tájkép”-ek azok, amelyek még ma is nagyon hiányoznak a Munkácsy-imázsból. Pedig milyen fontos feladat lenne azt kiemelni az életműből, ami a legizgalmasabb, ami igazolja, hogy Munkácsy kapcsolata a kortársakkal nagyon is létező volt. Erről még ma is keveset tud a közönség, holott a legértékesebb része az utolsó két és fél évtizednek. Ami emellett született, az inkább a korszak által elvárt teljesítmény, és hogy a művész mennyire figyelt az elvárásokra, azt mind levelezéséből, mind az egykorú forrásokból tudhatjuk. Meg is tett mindent, hogy ezeknek megfeleljen, feljegyzései igazolják, mennyire foglalkoztatta ez, akár a témaválasztásában is. Néhány fénykép felidéz bizonyos festménypárhuzamokat: a colpachi kastély a tóval például az 1886-ban festett Colpachi parkot, az egyik legnagyszerűbb késői tájképet. A barbizoni eredményeket némileg a szecesszió jegyeivel, a túlburjánzó növényzettel elegyítő képnek mintegy a keretén is folytatódik a kompozíció, a tekergőző, Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum, 2014 73 BASICS BEATRIX (Budapest, 1956) - Budapest