Állami gimnázium, Bártfa, 1905
— 4 — A bártfai állami gimnázium zajtalan, de előre törekvő munkálkodását olyan vidéken végzi, melyet természeti szépségekkel bőven, de anyagi kincsekkel vajmi fukaran ajándékozott meg a sors. A nép nagy része oly szegény, hogy a szokatlanul nagy (30%-os) tandíjmentesség kedvezményét még félrészekre bontva is igen-igen körültekintően szabad kiosztanunk, hogy a szegény és tehetséges tanulók között eltaláljuk azokat, akik legjobban rászorulnak és leginkább megérdemlik. A segítő egyesület szerény tőkével rendelkezik, bevételei is szerények s évenként mégis 800 vagy 1000 koronával járul hozzá a tanulók anyagi istápolásához. Az intézetnek eddig összesen 306 személy volt a tanítványa. Ebből a számból talán 30 sem esik olyanokra, kiknek szülei nemhogy nagybirtokosok, gyárosok vagy nagykereskedők, de bárcsak jobb módú, gyermekeikért áldozni tudó gazdák vagy iparosok lettek volna. Akiért pedig évenként 6—700 koronát áldozhatnak a szülei, olyan alig akad összesen 10. Az anyagi tehetség, istennek hála, nem mértéke ugyan a szelleminek is, de az is bizonyos, hogy a szellemi tőkét könnyebb annak gyarapítania, aki az anyagiakkal is meg van áldva. A másik nagy akadály, amellyel intézetünknek állandóan és nehéz munka árán kell megbirkóznia, a nyelvi nehézség. Tanulóink nagy része idegen ajkú. Ezen ugyan nincs semmi szégyelni való, sőt még a restelkedésre sincsen ok , nagyobb érdem a semmiből 1-et megalkotni, mint az 1-ből kettőt; de mindenesetre nagy hatással van az intézet munkájára az a körülmény, hogy a 306 személy közül csak 50—60 használja könnyebben a magyar nyelvet, mint a tótot, németet, ruthént, stb. (Az 1901/2. évi statisztika 46 magyar anyanyelvű tanulóról szól; de ez inkább a szülők és tanulók hazafias érzelmét mutatja s nem az én állításom téves voltát!) Hogy annak a tanulónak, ki bár magyarul beszél a gyékény, szekér, gúnár, barlang, odvas, mocsár, parlag stb. stb. szoknt meg nem érti, mikor a gimnáziumba jön (összegyűjtöttem 2—300 legközönségesebb mindennapos szót, abból úgy találomra kaptam ki ezeket), könnyen elgondolható, mennyit kell annak dolgoznia, hogy a IV. osztályban Toldyt igazán élvezni tudja. Ezek után pedig egyszerűen rámutatok a statisztikára. Tessék megnézni, hányan mentek innen az eperjesi vagy más gimnáziumba kereskedelmi, tanítóképző, vagy más szakiskolába. Volt idő, amikor azt vetették, hogy a bártfai gimnázium csak fináncot nevel. Persze, van tanítványaink között olyan is? és mért ne volna? Manapság