Állami gimnázium, Bártfa, 1905

— 4 — A bártfai állami gimnázium zajtalan, de előre törekvő mun­kálkodását olyan vidéken végzi, melyet természeti szépségekkel bő­ven, de anyagi kincsekkel vajmi fukaran ajándékozott meg a sors. A nép nagy része oly szegény, hogy a szokatlanul nagy (30%-os) tandíjmentesség kedvezményét még félrészekre bontva is igen-igen körültekintően szabad kiosztanunk, hogy a szegény és tehetséges tanulók között eltaláljuk azokat, a­kik legjobban rászorulnak és leginkább megérdemlik. A segítő egyesület szerény tőkével rendel­kezik, bevételei is szerények s évenként mégis 800 vagy 1000 koro­nával járul hozzá a tanulók anyagi istápolásához. Az intézetnek eddig összesen 306 személy volt a tanítványa. Ebből a számból talán 30 sem esik olyanokra, kiknek szülei nem­hogy nagybirtokosok, gyárosok vagy nagykereskedők, de bárcsak jobb módú, gyermekeikért áldozni tudó gazdák vagy iparosok lettek volna. A­kiért pedig évenként 6—700 koronát áldozhatnak a szülei, olyan alig akad összesen 10. Az anyagi tehetség, istennek hála, nem mér­téke ugyan a szelleminek is, de az is bizonyos, hogy a szellemi tőkét könnyebb annak gyarapítania, a­ki az anyagiakkal is meg van áldva. A másik nagy akadály, a­mellyel intézetünknek állandóan és nehéz munka árán kell megbirkóznia, a nyelvi nehézség. Tanulóink nagy része idegen ajkú. Ezen ugyan nincs semmi szégyelni való, sőt még a restelkedésre sincsen ok , nagyobb érdem a semmiből 1-et megalkotni, mint az 1-ből kettőt; de mindenesetre nagy hatással van az intézet munkájára az a körülmény, hogy a 306 személy közül csak 50—60 használja könnyebben a magyar nyelvet, mint a tótot, németet, ruthént, stb. (Az 1901/2. évi statisztika 46 magyar anyanyelvű tanulóról szól; de ez inkább a szülők és tanulók haza­fias érzelmét mutatja s nem az én állításom téves voltát!) Hogy annak a tanulónak, ki bár magyar­ul beszél a gyékény, szekér, gú­nár, barlang, odvas, mocsár, parlag stb. stb. szoknt meg nem érti, mikor a gimnáziumba jön (összegyűjtöttem 2—300 legközönségesebb mindennapos szót, abból úgy találomra kaptam ki ezeket), könnyen elgondolható, mennyit kell annak dolgoznia, hogy a IV. osztályban Toldyt igazán élvezni tudja. Ezek után pedig egyszerűen rámutatok a statisztikára. Tessék megnézni, hányan mentek innen az eperjesi vagy más gimnáziumba kereskedelmi, tanítóképző, vagy más szakiskolába. Volt idő, a­mikor azt vetették, hogy a bártfai gimnázium csak fináncot nevel. Persze, van tanítványaink között olyan is? és mért ne volna? Manapság

Next