Állami gimnázium, Bártfa, 1911

nyílásából, amely hatalmas, erős tevékenységben lévő vulkánhoz hasonlított. Időnkint ki-ki ömlött a megolvadt tüzes anyag, s káprázatos szikraeső alakjában hullt szer­­te-széjjel. Időközben bedobálták a körtébe az acél javí­tására szolgáló mangánt, tükörvasat stb., a beadott anyagok egy része gyönyörű, zöld, kék, vörös színek­ben párolgott el a kicsapó lángszönben, amely a legvál­tozatosabb színekben tündöklött. Most próbát vettek hosszú vaskanállal a körtéből, melyet lehűtve széttörtek, a törési felület mutatja, jó-e már az anyag. Most be­szüntették a levegő futtatását, s hatalmas, szikrázó tűz zuhatagként ömlött alá a megolvadt acél, az időközben odatolt kocsikba, amelyek azt további felhasználásra, tova szállítják. A körte közelében pokoli hőség uralko­dott, el is nevezte egyik útitársunk, a pokol előcsar­nokának. A villamos forrasztást s a 15 ezer kilós óriási kala­pácsot megtekintve az ágyúlöveggyártó műhelybe men­tünk át. Nagy tömegben láttuk itt felhalmozva a páncél­gránátokat, a hadihajók eme rettegett ellenfeleit, amelyek szép kúp alakban simára esztergályozva, várták elszállí­tásukat az arsenálba. Végezetül a szög és csavar sajtoló műhelyeket megtekintvén, megköszöntük kedves vezető­inknek szerzett okulásunkat s szívélyes kalauzolásukat, villamoson a városba mentünk. E napi programmunkat az Avas hegy tetején teendő sétával akartuk befejezni. A rekkenő hőség után igen kellemes volt a hűs esti jégben e szépen parkozott he­gyen tett sétánk. A hegy tetejéről remek kilátásunk nyilt az impozáns, egyre terjeszkedő városra, a Bükk hegység­re s a szép, tisztán látszó tokaji Nagy hegyre. Jó va­csora után nyugalomra tértünk, hogy másnap idején megérkezhessünk 6 óra után induló vonatunkhoz. Ké­nyelmes kocsinkat ismét megkapván, gyorsan haladtunk utunk második állomása, Rozsnyó felé. A gazdag termé­sű borsodi és délgömöri mezőkön áthaladva, mindjobban emelkedett a vidék, s bejutottunk a Sajó szűk völgyébe.

Next