Katolikus polgári leányiskola, Battonya, 1938

A család és a szerzetes leányiskolák A nevelés elsődleges célja a jövő életre való előkészítés. A jövő nem­zedék sorsa így tulajdonképen a szülők és a nevelők kezébe van letéve. Nagy fontosságú tehát a nevelés! A boldog emlékű IX. Pius pápa mondta: „Adjatok jó keresztény anyákat és én megmentem a világot!“ Ha ez igaz, — már­pedig így van — akkor mondhatjuk, hogy kétszeresen fontos a leányifjúság nevelése. Innen magyarázható a gyermekeik jövőjéért aggódó édesanyáknak az a törekvése, hogy gyermekeiket a legjobb kezekbe adják, midőn azok kikerülnek a családi házból, midőn iskolába járnak. Az anya­­szentegyház — mint a legnagyobb nevelő, — kezdettől fogva átérezte és értékelte a nevelés nagy jelentőségét, segítségére is siet az édesanyáknak: női szerzete­ket alapított s egyedüli feladatukká a nőnevelést tűzte ki. A leányifjúság nevelésénél nem szabad, sőt nem is lehet megmaradni egyedül az értelmi nevelésnél. Az értelem mellett nagyban kell törekedni a szív s az érzelmi nevelésre. Mondhatná valaki, hogy ez talán fölösleges is, mert hiszen erről már a természet eleve gondoskodott. Igen gondoskodott... De a rózsatövet is gyakran kell metszeni és szilárd karóhoz kell rögzíteni, noha a rózsáról is gondoskodott a természet, hogy dúsan hozzon új hajtásokat s a nap felé emelje színpompás virágát. Igen, gondoskodott erről is, de metszeni kell a vad hajtásokat s biztosítani kell a festő bimbókat, nehogy egy hirtelen vihar a sárba mártsa a hófehér szirmokat... így az érzelem, a szív terére már a természettől eleve beállított női nemnek a nevelésénél is elengedhetetlen fon­tosságú az avatott kertész, a hivatásos nevelő. Ezeknek a keze alatt fejlődik, teljesül ki az igazi jellem, az igazi keresztény lélek. Az ilyen jellem kialakításához az alapot természetesen a családi neve­lés adja. Erre kell törekednie a családnak. Ilyen életet kell élnie a család­anyának. Ha valahol, hát itt nagyon helytálló a jó öreg Seneca bölcs mon­dása: „Hosszú az út a szavakon keresztül, de rövid és eredményes a példa­adáson.“ Amit a gyermek napról-napra lát, azt utánozza. Ha az anya házi dolgait derült lélekkel és szeretetteljes odaadással végzi, akkor a lánya is egykor éltető és melegítő napsugara lesz saját tűzhelyének. A családi otthon — ezzel a sokszor talán nem is eléggé tudatos és a legtöbbször rendszertelenül nyújtott nevelési példaadásával — magában még kevés, ezért áll mellé segítőül az iskola. Itt már erre a célra képzett hivatásos nevelők tudatos, tervszerű nevelése alakítja ki az igazi szilárd jellemet. Ennek

Next