Bécsi Napló, 1981 (2. évfolyam, 2-6. szám)

1981-03-01 / 2. szám

BURGENLAND Az év elején ünnepelte megalapításának 90. évfordulóját a felsőőri Református Olva­sókör. Ebből az alkalomból a felszegi volt paplakban kiállítást rendeztek, melyen fény­képek, zászlók és egyéb tárgyak dokumen­tálták az olvasókör, a dalárda, a színjátszók és a tánccsoport tevékenységét. Egy egész falat beborítottak a családi címerek. Még ma is mintegy 40-50 család lehet büszke a Mohács előtti korig visszanyúló nemességére. Állandó­an kisebb-nagyobb csoportok álltak a színla­pok előtt, melyek szerint 1922 óta csaknem minden évben tartott előadást a helyi szín­játszó csoport. A fiatalok, akik most szerepel­nek, megkeresték szüleik, rokonaik, sőt nagy­­szüleik nevét, kik évtizedekkel ezelőtt álltak a színpadon. A jubileummal kapcsolatban felkerestük Dr. Gyenge Imre református püspököt, az Olvasókör elnökét, aki vezeti és formálja a burgenlandi magyar reformátusok kultúr­­tevékenységét. Mivel tudomásunk szerint az ŐRSÉG című évi közlönyük a múltat részletesen fogja tár­gyalni, ezért kérdéseink inkább a jelenre vo­natkoztak. Először is: Hány tagja van az Ol­vasókörnek, és ez százalékban mekkora része a helyi reformátusságnak? 187 bejegyzett tagot számlálunk. Gyakor­latilag ez, azt jelenti, hogy minden második felsőőri református családból tagja valaki az Olvasókörnek. — Én szívesebben úgy mon­danám: Minden családnak van köze hozzá. Hány könyve van az Olvasókörnek? Jelenleg valamivel több, mint 1600 kötetet ölel fel a katalógus. Van-e valami jellegzetessége a könyvállo­mánynak? A könyvek nagy része régi kiadású, több közöttük a bibliofil ritkaság is. A második világháború óta nem szereztünk be új köny­veket. Most is gyarapodott az állomány, de leginkább régi kötetekkel, amiket örökség­képpen kaptunk meg elhalt magyarok hagya­tékából. A könyvtár a régi magyar irodalom termékeit őrzi. Érdekessége a sok régi folyó­irat. Új könyvek beszerzésére azért nem for­dítottunk súlyt, mert más - számunkra kön­­­nyen elérhető — könyvtárak, mint a felsőőri városi könyvtár, az alsóőri magyar könyvtár, rendkívül gazdag anyagot gyűjtött össze az utolsó 2-3 évtizedben megjelent könyvekből, így aztán nem maradt más hátra, mint hogy a mi speciális könyvtárunkban régi kiadáso­kat őrizzünk meg és ilyen régi kiadásokat gyűjtsünk össze. Milyen könyvekkel, folyóiratokkal, újságok­kal tudna a nyugati magyarság hozzájá­rulni a könyvtár gyarapodásához? Szívesen veszünk át olyan könyveket megőr­zésre, melyek az előbb elmondott feltételek­nek megfelelnek. Azt szeretnénk, ha mind az irodalmárokat, mind a kortörténettel fog­lalkozó hisztérikusokat érdeklő kötetekkel gyarapodhatna könyvállományunk. Csak ilyen szempontból érdekes és értékes könyveket iktatunk be a leltárunkba.­­ Úgy tudjuk, az Olvasókör kultúrtevékeny­­ségének súlypontja inkább más területekre helyeződött az 1950-es évek óta. Melyek ezek a területek, van-e azoknak őrségi sajá­tossága, és mik az eredmények? Az Olvasókör széles területen végez kultúr­­munkát. Egyik legfontosabb tevékenységünk az évenként megrendezésre kerülő magyar népszínműelőadás, melynek esetenként ezer­nél több látogatója van. A másik említésre méltó tevékenységünk a népi tánccsoport munkája. Mind a két munkaág értékét az szabja meg, hogy felsőőri hagyományokra támaszkodik. A színjátszásnak 5 évtizedes tradíciója van. Aki ismeri a népi színjátszás lelkét, tudja, hogy mindenütt jellegzetesen másként kerül színpadra ugyanaz a szöveg. A mi színjátszásunknak két erőssége van. Az egyik a részletekben mutatkozik meg. A kellékek mind eredeti tárgyak, a darab kiál­lítása rendkívül igényes. A másik erősségünk az, hogy a „színdarab” szinte az egész nép ügye. Aki nem szerepel benne, az valamivel a kiállításhoz járul hozzá, aki azt se teszi, azt pedig legalább a nézők közé számlálhat­juk. A táncaink is helyi jellegűek. Valószí­nűleg nehezen lehetne az ittenihez hasonló csoportot találni. Táncanyagunk népi hagyo­­­mányokat őriz. Eredeti lépéseket foglaltunk össze a mai előadási darabok koreográfiájá­­b­ban. A munkában ma Telly Julianna tanítónő és Balikó Lajos tanár osztoznak. Ők tanítják­­ be a táncanyagot és ők vezetik a csoportot, a zenét is ők szolgáltatják. A tánctanítás nem­­ vetett fel módszertani kérdéseket. Egyik 5 generáció a másiktól tanulja meg a régi moz­gásanyagot. 20 év alatt száznál jóval több­­ aktív tagja volt a csoportnak, akik mindig­­ tovább adták a táncokat a következő nem­zedéknek. _ Hogyan látja a Püspök Úr az Olvasókör jövő­­­­jét? ÍGY ÉLÜNK AUSZTRIÁBAN Hogyan élünk Ausztriában? Drágán Az inf­­­­lációs index 7 %. Ha a 15 évvel ezelőtti ár­helyzetet nevezzük ki 100 %-nak, ma csak­­­­nem 220 %-nál tartunk. S mégis, az Osztrák Gazdaságkutató Intézet szerint jobban élünk mint régen. Ha a bére­ket és fizetéseket egybevetjük az emelkedő árakkal, a havi bevételek emelkedése nagyobb méretű, mint a drágulás Mint nemrég a Die Presse-ben olvashattuk, az átlag órabér Auszt­riában (minden egyéb szociális juttatás nél­­kül) 55,22 schilling, 164 %-kal több, mint a­­ tíz évvel ezelőtt, mely tíz esztendő alatt az árak 84 %-kal emelkedtek. A különbség ke­­r­e­rek 80 % az osztrák munkás javára.­­■ Az igaz, hogy 1970-ben egy belföldi levél- * bélyeg ára 2 schilling volt, 1980-ban meg a duplája, azaz 4 schilling, míg azonban 1970- ben a 2 schillingért 5 és háromnegyed percet­­ kellett dolgozni, 1980-ban a 4 schillingért­­ csak 4 és fél percet. 1970-ben egy kg kenyeret­­ az osztrák munkás több mint 17, csaknem 18 perc alatt keresett meg, tíz évvel később­­ 11 perc és 45 másodperc alatt. Egy kg finom kristálycukorért 1970-ben közel 21 percet­­ dolgozott, 1980-ban már csak­nem egész 13­­ percet. Negyedkiló teavaj árának megfelelő munkaidő 30 percről 20 és félre csökkent, egy kg babkávéé 283 percről 133 percre, a marhahús ára 199-ről 129 percre, a disz­nóhúsé 198-ról 110-re. Egy pár férficipőért s 1970-ben még 683 percet kellett dolgozni, ma csak 462 percet. A vasúti díjszabás is olcsóbb lett reálisan: egy 100 km-es másod­­osztályú jegyért 1970-ben 150 és fél percet­­ kellett dolgozni, 1980-ban csak 89-et. De még a benzin ára is csökkent, ha a béreket­­ és árakat vetjük egybe. A normál benzin­t literjét az osztrák munkás 1970-ben 9 és há­­r­romnegyed perc alatt kereste meg, 1980-ban­­ pedig a tetemes áremelkedések ellenére , csaknem egy perccel rövidebb idő alatt, 8­­ perc és 50 másodperc alatt. > * + ♦ : A fentebb leírt munkát folytatjuk tovább. Szívesen is tesszük, mert sok öröm van benne és tennünk kell, mert igény van iránta. A munka eredménye egyúttal ösztönzés is. A felső­ő­ri magyar kult­úrmunkát nem lehet elképzelni az Olvasókör nélkül, ezért az Olvasókört se lehet elképzelni magyar kul­­túrmunka nélkül. Milyen más munkák, tevékenységek meg­indítását tervezi az Olvasókör vezetősége? Egyelőre nem tervezünk a mostani prog­ramunkat túlhaladó aktivitást. Tudjuk, hogy sokféle újat lehetne kezdeni, talán még arra is sor kerül majd. Most azonban fontosabb, hogy azt csináljuk, amit már sokszorosan kipróbáltunk és amiről tapasztalatok alapján mondhatjuk, hogy igazi és áldásos magyar kult­úrmunka. HOMONNAY S. GYULA Willibald Pahr osztrák külügyminiszter április 27 és 30 között, Kreisky kancellár valószínű­leg június folyamán látogat Magyarországra. A HETVENES ÉVEK OSZTRÁK FILMJE c. ren­dezett filmhéten SZŐTS Istvánnak, az ismert Bécs­­ben élő filmrendezőnek három - Egon Schieléről, Otto Wagnerről és Gustav Klimtről készült - kul­­túrfilmjét mutatták be a bécsi Admiral moziban. Gyenge Imre válaszol LOCKENHAUSban, Léka várában július 1 és 12 között nemzetközi kamarazene-fesztivált rendeznek. A művészi irányítást a világhírű hegedűművész, Gidon Kremer végzi. Részt vesz többek között Elisabeth Leonskaja zongoraművésznő, Daniel Barenboim zongoraművész és karmester, Nicolaus Harnoncourt csellista, Peter Schreier énekes és az Alban-Berg-Quartett. A koncertek között a legmerészebb vállalkozás lesz a 6 órán át tartó „Marathon-hangver­­seny”.­­ Képünk a 17. század végéről való, amikor a vár a Nádasdyak kezéből az Esterházy­­család birtokába került. A Napló postája Több érdeklődő kérésére közöljük, hogy Bécsi Napló következő számához május 5-i fogadunk el kéziratokat. ooo Gizella Fox, 2426 Capitan Ave, San Diego 92104 Calif., USA címéről visszajönnek a újságok. Ki tudná megadni a helyes címet ooo A vakokkal és rosszul hallókkal közöljül hogy Hanák Péter nem Hanák Tibor. Lapun szerkesztője nem lépett fel sem a budapes televízióban, sem a Kossuth-rádióban és nem ír Magyarországon megjelenő lapokba, ppp A tudósító elírása következtében a Magyar Mozai című rovatunkban (1981/1.) „Esti Budapest” a Esti Hírlap helyett. Elnézést kérünk olvasóinktól AZ ÚJVIDÉKI MAGYAR SZÍNHÁZ ápril 5-én, vasárnap vendégszerepel Bécsben. A Akademie Theaterban este 1/2 8 órai kezde­tel előadják Molnár Ferenc Játék a kastély­ban című vígjátékát (szimultán német nyelv fordítás fülhallgatón). Jegyelővétel márcis 22-től a Bundestheater-Kasszánál: Hannsch­hof, Goethegasse TRAISKIRCHENI JELENET Fájdalmas, nevetséges közjáték a szabadság­­ kapujában: a traiskircheni menekülttábor új érkezőket fogadó közös termében: egy magyar ló zokog a vaságyon. Alig egy órai emigráció után vissza akar menni A férje, szőrösmellű, ’tlétatrikós óriás, esetlen gyengédséggel vi­asz­talj­a. Nem néz a körülöttük állókra,­zégyenli magát. Elmélázó honfitársak, értel­en csehek, lengyelek bámulják őket. Sutto­­ás jár körbe. Lassan mindenki megérti, mi­­ől van szó. Az arcokon jelzőfényként jelen­tek meg az érzések - egyetlen szó nélkül eolvashatók: legtöbben sajnálják a magyar lét, félve saját, alig ismert lelkükre gondol­tak, melynek valamely zugában tán már fe­­nyegetve készül valami hasonló. Más arcokon únyos, megvető grimasz láng: ,,Ostoba, ér­­elgős liba, rögtön kiver a hideg, ha nem látod megszokott nippjeidet az üvegszekrény mögött. Minek megy el az ilyen? Képtelen zabad pártnap, munkaverseny, kommunista zombat nélkül élni ” Akadnak, akik közöm­bösen vállat vonnak, akár a piszkos illemhely z ízetlen ebéd láttán. Pillanatnyi kellemet­­tség, melyen túl kell tenni magunkat a jobb erő érdekében Az óriás és síró felesége nemsokára felveszik iharvert bőröndjeiket és lesütött szemmel­­ hagyják a suttogó termet. Valahol a tábor­időban szánakozva visszaadják utiokmányai­­at. Senki nem tartóztatja fel őket, vissza­­mehetnek. Vissza a meggondolatlanul ott­­hagyott hazába, melyről maguk sem tudják, mért is hagyták el és miért vágynak vissza atárai közé. Lehet, hogy az idegekkel, érzelmekkel zsa­roló hatóságok propaganda-műsorokban lépU­tik majd fel őket, ahol szájukba rágják az elő­írt szöveget, beszervezésről, durvaságról, meg­alázó megkülönböztetésről, és ők szemlesüti fel is mondják a leckét. Igazuk lenne a gúnyosan rájuk bámulóknak és valóban a nippek, az agyonirányított, a már megszokott zárt társadalom hiányzó, annak a síró honfitársunknak? Meglehet. Igenis magukhoz bilincselhetne rozoga komódok, fényképalbumok, ősze] imakönyvek - nem csoda, hogy eleink nye­leikkel, öv csatijaikkal temettették el magu­kat. És némelyikünk szemében talán még szabadság sem elég­ tét a hazai szó ellenébe, mely felülről hamisan hangzik ugyan, de szomszéd ugyanezen a nyelven szól oda, hog érik már a barack, és két házzal odébb kisbi­bát vár valaki És amit ők mondanak, kedvt és színigaz. Akadnak akik mindezért elvise­nek megszállókat, egypártrendszert, és­­ mégis megkísérti őket a határon túli szobai­ság, megriadnak és szemlesütve, beletörődi visszasompolyognak. Lehet hogy gyengék, lehet hogy önmaguki sem ismerő hebehurgyák, de semmiképpe sem nevetségesek vagy lesajnálni valók. Aki ilyen, az a hazai rendszer, mely örk eldönthetetlen kérdés elé állítja polgárai Mert mivé lesz a haza, ha polgárai szökném is, meg nem is, ha az a bátor, aki leküzi hazahúzó fájdalmát és az a gyáva, aki kin fakadva képtelen erre. Félreértés ne essék: több száz, a „már lé­tező szocializmus"-nak hátat fordító, töb nemzetiségű menekült közül ők voltak­­ egyedüliek, akik visszamentek! És az atléti trikós óriás is csak beletörődve követi megtört asszonyát. A többi maradt, honvág­­gyal, vagy anélkül. Olyanok ők ketten, mint a messzi csúcso megmászására készülő népes hegymászó csi­port lemaradói, akiket még odalenn elfogy a légszomj, a zavaros visszamehetnék. Gyávák? Vagy nekik van igazuk? Tévedtek Ök bánják meg, vagy az eltökéltek? Én nem követtem őket, de nem is próbált megfelelni a Mikes Kelemenek, Kossuthos Nagy Ferencek eme úgy látszik immár mini örökre nyitv­ahagy­ott örök magyar kérdésér TURCHÁNYI SÁNDO: ZONGORAHANGOLÁS jutányos áron SZAKBECSLÉS díjtalanul Tel.: (0222) 35 74 442

Next