Bécsi Napló, 1982 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

REAGAN elnök a magyar szabadságharcosok napjá­nak nyilvánította október 23-át. Mint a magyar for­radalom 25. évfordulójára kiadott ünnepélyes nyi­latkozatban olvassuk: Az Egyesült Államok Kong­resszusa egyértelmű elhatározással felhatalmazta az elnököt, fejezze ki tiszteletét ama bátor magyar fér­fiak és nő­k emléke elő­tt, akik oly hő­siesen harcol­tak, hogy elérjék törekvéseik valóra válását egy túl­erőben levő­ katonai hatalommal szemben.” A strassburgi Európa-parlament a magyar forradalom 25. évfordulója alkalmából szintén határozatba fog­lalta a magyar néppel való összetartozás kifejezését és azt a törekvését, hogy békés eszközökkel csök­kentse a magyar nép és az Európai Közösség között levő távolságot. ooo borbándi gyula JALTA­ ÉS A REALPOLITIKA Jalta — a Krím félszigeten fekvő tengerparti üdülőhely neve — újabban ismét gyakran sze­repel politikai nyilatkozatokban és sajtó­kommentárokban. Harminchét évvel ezelőtt Churchill és Roosevelt Jaltában volt Sztálin vendége, hogy hármasban ismét megbeszél­jék a háború kimenetelének problémáját és a háború befejezését követő tennivalókat. Ismeretes, hogy a Hitler-ellenes szövetség há­rom nagy emberének sorozatos találkozóin konkrét dokumentum nélkül is kikristályo­sodott az, amit azóta Európa felosztásának, a befolyási övezetek kialakulásának nevezünk. Mindez Jalta nevéhez kapcsolódott, anélkül persze, hogy valóban Jaltában történt volna mindaz, amit ma Jaltával szokás megjelölni. A lengyel eseményekkel kapcsolatban Mitte­­rand francia elnök kijelentette, hogy Jalta nem lehet örökéletű. Könnyen tehette, álla­pította meg némely hírmagyarázó, hiszen Franciaország nem vevén részt a háborús döntésekben, semmilyen felelősséggel nem tartozik. Zbigniew Brzezinski, Carter elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója, azt java­solta, hogy az Egyesült Államok mondja fel az 1945-ös megállapodásokat. A tényeken ez semmit sem változtatna, de nem is marad­na minden hatás nélkül egy ilyen jelképes lépés. Helmut Schmidt nyugat-német kan­cellár viszont azzal védte meg kormányának az amerikaiakétól eltérő magatartását, hogy Európát el kell fogadni olyannak, amilyen­nek a jaltai konferencia határozatai alapján kialakult, vagyis felosztva egy nyugati és egy keleti érdekszférára. Aki ezt a felosztást kér­désessé teszi, egy új háborút kockáztat. A nyugat-német kormányfő nyilatkozata érthető kritikákat váltott ki, hiszen Lengyelország­ban szó sem volt a befolyási övezetek módo­sításáról és a hatalmi viszonyok megváltozta­tásáról. Legfeljebb arról, hogy az adott fel­tételek között lehetséges-e más belpolitika, mint amelyet az egymást követő kommunista kormányok folytattak és sorjában belebuktak. Ami Jaltát illeti, Európa felosztása — vagy ahogyan némelyek a kelet-európai országok­ban mondani szokták: Kelet-Európának a Nyugat részéről történt elárulása — nem ott történt, ilyen, írásban is dokumentált döntés nincs. A moszkvai konferencián volt azonban egy epizód, amelynek során — hónapokkal Jalta előtt — Sztálin és Churchill egy papír­lapra ráírták, hogy a német megszállás alól felszabadított országokban milyen arányban érvényesüljön a szovjet és a nyugati befolyás, de ezt a cédulát nem tekintették tárgyalási alapnak és csak Churchill révén maradt ránk a tartalma. Jaltában hallgatólagosan abban állapodtak meg, hogy a befolyási övezet addig terjed, ameddig a két fél hadseregei elérnek, tehát a krími tengerparton csupán a meglévő helyzetet hagyták jóvá, újat nem teremtettek. 1945 elején például a szovjet haderő mélyen benne volt azokban az országokban, amelye­ket röviddel azután teljesen megszállt, a hadi­helyzet kedvező alakulása és nem jaltai fel­hatalmazás alapján. Jaltában történt azonban valami, amire szovjet részről nem szívesen emlékeznek és amit nyugati részről érdemes volna napiren­den tartani. Az ugyanis, hogy Churchill, Roosevelt és Sztálin a felszabadított orszá­goknak szabad választásokat ígért és ezzel, az önrendelkezés lehetőségét villantotta fel. Írá­sos határozat nélkül is mintegy tudomásul vették, hogy befolyásuk addig terjed, amed­dig katonáik eljutottak és a demarkációs vo­nal egyúttal az érdekszféra határvonala is. A szabad választás ígéretével viszont az ér­dekelt népeknek értésére adták, hogy a be­folyás és az érdek képviselete nem korlát­lan, hiszen a népeknek joguk van sorsukról és politikai berendezkedésükről szabadon dön­teni. Ezt a jaltai ígéretét a Szovjetunió nem teljesítette és befolyását a megszállott orszá­gok teljes átalakítására használta fel. Ahol és amikor másképpen nem ment, nyers erőszak alkalmazásával is. Az érdekszféra elhatárolásának és Európa felosztásának tudomásul vételét reálpolitiká­nak szokás nevezni. Miután azonban Magyar­­ország 1956-ban, Csehszlovákia 1968-ban és Lengyelország az elmúlt évben félreérthetet­lenül kifejezésre juttatta, hogy elveti a hábo­rús határozatok egyoldalú szovjet értelmezését és a hatalmi viszonyok érintetlenül hagyásával is módot lát szabadabb és emberibb viszonyok kialakítására, ennek tudomásulvételét is reál­­politikának illenék tartani. E határozatok — azok is, amelyeket Jalta nevével fémjele­nek — emberi művek és mint minden emberi mű a történelemben, megváltozhatnak, miu­tán megváltoznak azok a feltételek, amelyek hatására születtek. Az európai reálpolitikának tehát két oldala van, egyfelől tudomásulvé­tele bizonyos megváltoztathatatlan tények­nek, másfelől tudomásul vétele az idő szere­pének és a népek akaratának. LEVÉL LÉKAI BÍBOROSHOZ Kovács László káplán beszédet mondott a Kalocsa közelében levő Hajóson, melyben lelkiismereti kérdésnek nevezte, hogy valaki hajlandó-e fegyveres katonai szolgálatot telje­síteni. Az egyházi hatóságok eljárást indítot­tak ellene, állásából felfüggesztették és kény­szerű tartózkodási helyet jelöltek ki számára. Ez ellen tiltakozik az alábbi levél, mely Ma­gyarországról jutott a szerkesztőséghez. Főtisztelendő Bíboros Úr! Megdöbbenve értesültünk arról, hogy Ön Kovács László káplánt felfüggesztette. Ebben a felfüggesztésben szerepet játszott az, hogy barátunk többször is nyíltan szót emelt a katonai szolgálat ellen. Sajnálattal olvastuk Bíboros Úr beszédét az Új Ember­ben, ahol félrevezetőknek és az egyház ellen­ségeinek nevezte azokat, akik lelkiismereti okokból megtagadják a katonai szolgálatot,­­ mondván, hogy ez ellenkezik mind a Haza, mind az Egyház szeretetével Továbbá, hogy az ilyen magatartás ellenkezik a Szentírás­­sal és az Egyház tradíciójával. Meglepődtünk azon, hogy érvelését mégsem ezekből, hanem a magyar történelemből vette. Ma, amikor az erőszakmentességnek világ­szerte egyre nagyobb tábora van.­­ Bíboros Úr szembeszáll a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes lelkipásztori konstitúciójának 79. pontjával, ahol a Zsinat megengedi lelkiisme­reti okból a katonai szolgálat megtagadását. Tudomásunkra jutott, hogy Kovács László paptestvérünk beszéde nem ellenkezést váltott ki, hanem egyetértést a kalocsai egyházme­gyés papokból, akik nem voltak hajlandók aláírni egy Kovács Lászlót elítélő nyilatko­zatot, amelyet Kováts Géza érseki irodaigaz­gató kezdeményezett és óhajtott. Utána pe­dig arról informálta Bíboros Urat, hogy egyet­­értőleg elítélték Kovács László hajósi be­szédét. Továbbá nehezményezzük, hog­y Gromon András pomázi káplánt, azért mert bírálta Bíboros Úr beszédét és az OBKB nyilatkoza­tát az Új Emberben­­ Kisberk Imre püspök egyházi bíróság elé állította és egyelőre előze­tesen felfüggesztette. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi nehéz idő­ben a Magyar Püspöki Karnak azt az utat kel­lene járni, amelyet az Evangélikus Egyház a sokkal nehezebb keletnémet viszonyok között jár. Ugyanakkor örömmel olvastuk, hogy az osztrák fiatalok szolidaritásukat fejezték ki mind a magyar, mind a keletnémet, mind a csehszlovák fiatalok iránt, akik vonakodnak a katonai szolgálatot teljesíteni, (lásd Wie­ner Kirchenzeitung 1981. okt. 18-i számában) és a hivatalos egyházi vezetők elítélik őket. A marxista történelemkönyvben azt tanul­tuk, hogy az Egyház mindig az uralkodó osztály oldalán állt és minden épkézláb kez­deményezést elnyomott, az uralkodó osz­tálynak az ideológiát szolgáltatta. Sajnos ez igaz volt sok esetben. Úgy látszik, hogy a jelenlegi magyar hierarchia ezt folytatja, amikor a mai és időszerű problémákról nem vesz tudomást és azokat, akik ezt kép­viselik, a középkor módszereivel igyekszik félreállítani. Ma, amikor a nagyhatalmak vezetői is le­szerelésről beszélnek, nem érthető, hogy a magyar Egyház feje miért tör lándzsát az általa rendezett erőnek nevezett , katonai erő mellett. Mindezek figyelembevételével kérjük, hogy a két paptestvérünk ellen hozott intézkedést szíveskedjenek visszavonni! Krisztusban paptestvérei: Horváth Tamás káplán, Kocsi György káplán, Rédey János plébános, Székely György káp­lán, Várnai László káplán, Vincze József káplán. 1981. Szent Erzsébet ünnepén + + + Az üggyel kapcsolatban Cserháti József pécsi püspök, a magyar katolikus püspöki kar titká­ra is nyilatkozott a Német Katolikus Hírügy­nökségnek (KNA). Szerinte az ellentét alapja a bázisközösségek egy része és a hivatalos egyház közötti viszony rendezetlensége, me­lyet párbeszéd útján kellene megoldani. Arra hivatkozott, hogy a fegyveres katonai szolgálat ügyében a magyar püspöki kar nem helyezkedhet más álláspontra, mint a vatikáni zsinat. Csakhogy ugyanerre hivatkozik a fent közölt levél is. A vatikáni zsinat ui. elismeri a fegyveres katonai szolgálat lelkiismereti okok­ból való elutasításának jogát. Cserháti József nyilatkozatában elismerte: az egyháznak nagy szerepe lehet abban, hogy megszűnjék az „el­lenség” üldözése és megtámadása, vagyis a társadalmi gyűlölködés. (A magyar állam attól tart, hogy az antimilitarista magatartás moz­galommá szélesedik.) LENGYELORSZÁGÉRT! A MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ művészek és értelmi­ségiek felhívást tettek közzé — elő­ször Párizsban —, melyben tiltakoznak Lengyelország katonai elnyo­mása ellen és követelik a politikai foglyok szabadon bocsátását. A felhívást a külföldön élő­ neves írók, tudósok, művészek egész sora írta alá, köztük Do­­ráti Antal, Rejtő Ferenc, Koestler Artúr, Ligeti György. Erről tudósított a Nouvel Observateur és a Le Monde is. AUSZTRIÁBAN a Magyar Egyesületek és Szerveze­tek Központi Szövetsége gyűjtést szervezett a len­gyelek megsegítése érdekében. A szövetség vezető­sége arra kérte és kéri az ausztriai magyarságot és szervezeteit, hogy pénzadományait Polenhilfe jeligé­re a Központi Szövetség bankszámlájára - Österrei­chische Postsparkasse Konto Nr. 7255.731 utalják át. A begyűlt pénzt a vezetőség egy összegben to­vábbítja a lengyelek megsegítésére létrehívott Oszt­rák Nemzeti Bizottsághoz. MAGYARORSZÁGON a következő memorandum­mal indítottak akciót a lengyelek érdekében. FELHÍVÁS , A LENGYEL NÉP SEGÍTÉSÉRE! A demokratikus megújulásért másfél éve remény­­teljesen küzdő Lengyelország ma sebesültekkel, gyászolókkal, szétszakított, nélkülöző családok tíz­ezreivel néz a kemény tél újabb megpróbáltatásai elé. Sok évszázados barátságunk, közös nemzeti hagyományaink végső feladását jelentené, ha mi magyarok e tragikus helyzetben elmulasztanánk együttérzésünk kifejezését lengyel testvéreink iránt. Siessünk legalább gyermekeik segítségére! Kérjük mindazokat, akik vállalni tudják, hogy lengyel munkásgyerekeket vendégül lássanak vagy utazásuk és ellátásuk költségeihez hozzájáruljanak, jelentkezzenek a felhívásunkban megadott címeken. A legrászorultabb gyerekek utazásának előkészí­tésére a lengyel egyházat szándékszunk felkérni. Várjuk azok jelentkezését is, akik ajándékcsoma­got szándékoznak Lengyelországba küldeni. A felhívás támogatóit egyúttal arra kérjük, moz­gassanak meg minden lehetséges eszközt a lengyelek beutazását és a postai csomagok kiküldését korlá­tozó magyarországi rendelkezések feloldására. Reméljük rövidesen tanúivá válhatunk az emberi segítőkészség másféle megnyilvánulásainak is. Budapest, 1981. december 21. Balczó András öttusázó, ifj. Bibó István művészettörténész, Bouquet Gábor galvanizáló, Demszky Gábor szociológus, F­ndreffy Zoltán teológus, Iványi Gábor lelkész, Kerényi Grácia író, dr. Krassó György közgazdász, Lengyel Gabriella szociológus, Nagy András szociológus Nem sokkal a felhívás megjelenése után és nyil­ván az abban kifejeződő magyar társadalmi közhan­gulat nyomására a Magyar Vöröskereszt is nyilvános­ságra hozta számlaszámát, amelyre az adományok el­juttathatók. Ez a számlaszám azonban azonos azzal a „Szolidaritás” jelzésű számlaszámmal, amelyre minden külföldre irányuló adomány hosszú évek óta befizethető volt, így a magyar adakozó sosem tud­hatja, hogy adománya, amellyel a lengyel internáltak családját akarta segíteni, nem a palesztin terroristák kiképző táborainak javára fordíttatik-e. A felhívás Magyarországon széles visszhangra talált, s a néhány nap alatt összegyűlt adományok máris lehetővé tennék mintegy száz szegény lengyel gyerek vendégül látását. A legfőbb nehézség a világtól telje­sen elzárt Lengyelországgal, s különösen a törvény­telenül föld alá szorított Szolidarnosc­-csal kapcso­­latot találni. GOSZTONYI PÉTER hadtörténész A fegyveres erők szerepe a magyar októberben címmel tartott előadást Zürichben a Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre rendezésében. Ez az előadás egyúttal a szerző Az 1956-os magyar forradalom története című könyvének bemutatója volt. MEGJELENT Varga László: KÉREM A VÁDLOTT FELMENTÉSÉT! 2. kiadása Ára: keménykötésben 12,50 US dollár Megrendelhető: PÜSKI CORVIN kiadónál, 1590 Second Av., New York, N.Y. 10028, vagy egyéb könyvkereskedőknél. BÉCSI MAGYAR KÖNYVESBOLT nommsBrnnssQ] A-1010 WIEN. DOMGASSE 8 Tel.: 0222 / 52 7315 A LEGSZEBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK KÖNYVAJÁNLATUNK: Dr. Bálint Gy.: Gyümölcsöskert (A kertbarátok ABC-je, 409 oldalon, sok ábrával és fotóval.) Halász Z.: Könyv a magyar borról (Díszes kiadású album, számos fekete-fehér és színes képpel.) Máté Á. -Romváry V.: Fűszer és gyógynövények a kiskertben és a házunk táján Dr. Somos A. Dr. Koródi L.— Dr. Túri L: Zöldséghajtatás (Szakemberek és hobbykertészek részére.) Hajkova M.: Édeskönyv (Édességreceptek.) Pelle J.-né: Minerva nagy szakácskönyv. Schiller L. Schiller Gy.: Mindenki szakácskönyve Venesz J. Túrós K.: A szakácsmesterség kézikönyve KAZETTÁINKBÓL: CH-615 Anyám szíve (Édesanyám is volt nékem, Vékonydeszka kerítés, Váci kapitány, Amerre én járok, stb. Énekel: Kalmár Pál) CH-617 Édes hazánk (Ez a föld a miénk, Szegény székely nép, Átmegyek a Királyhágón, Székely Himnusz, stb.) CH-618 Csak egy nap a világ (Kívül a kaszárnyán. Valahol Oroszországban, Jóska lelkem, Váradiné, stb. Énekel: Kalmár Pál, Kelemen Piroska, Sebő Miklós) CH-620 Rózsalevél (Május van, Kék tiszta tó, Oh Bajadérom, Fiú a pásztorok királya, stb. Énekel: Sárdy János) CH-622 Horváth Jenő 18 legnagyobb slágerszáma (Gyere ülj kedves mellém, Te vagy a fény, Járom az utam. Elfeledlek szép lassan téged, stb. Énekel: Korda György, Záray Márta, Vámosi János, Sz­écsi Pál.) SZÁLLÍTÁSOKAT A VILÁG MINDEN TÁJ­ÁRA VÁLLALUNK. Kérje legújabb, díjtalan katalógusunkat. Üzletünk minden nap 10-18 óráig nyitva tart. öS 132,-310,- 68,- 186,— 136,— 190,-176,-218,-130,-130,-130,-130,-130-

Next